Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-03 / 5. szám - Prisznicz emléke (kép) 41. oldal / Érdekességek - Avasaxa s az éjféli nap. Dr. Hegedűs 41. oldal / Tudományos
továbbá abban pontosul össze szerinte , hogy a táplálékául esett testek alkalmas élet- és létrészeiből egy ollyféle uj életet fejtsen ki, melly egyéniségének sajátlagos formáját és erőkifejtéseit magára öltse, és így ez vagy amazon plánta alakjában szemeink elé tűnjék. A növény a trágyában a már felbomlott formái alatt lappangó élet-és alkatrészeknek annál nagyobb hasznát veszi, minél nagyobb azok készlete benne. A növényi trágya, mint más növények tápja, kevesebb ugyan, noha tartósabb hatásúnak mutatkozik : ennél nagyobb, de rövidebb hatású az állati; a leghathatósabnak pedig mutatkozik az, mellyet az ember salakjai képeznek. Valamint a csinai általán véve több találmányok és józan eszmékre nézve bennünket megelőzött : ugy él ö már régóta a természet minden egyes lényei és azok összes oeconomiája végfeladatának azon helyes felfogásával , hogy a szerves természet egy végnélküli lánczolatot alkot, mellynek első és legegyszerűbb szemeit a legalantabban álló növények t. i. a méh- és zuzmókban, — az utolsókat és legtökéletesebbeket pedig az emberben csodáljuk. Ezen lánczolatban helyet foglaló minden egyes szem végfeladatául azt a szabályt követi, hogy az átnyújtott tápot és a hozzá kapcsolt életet egy-egy fokkal magassabb nemességre emelje, mi által szerves anyag utóbb ezernyi a fokozaton keresztül változtatva, utóbb az emberi forma és erő kijelentései alatt szemeink előtt megjelenik. A csinaiak ebbeli nézeteiket igazolja a tapasztalás, mert azt mutatja, hogy ez, vagy amaz növények korhadt maradványai, bizonyos más hasznos növényeknek kiválólag tápul szolgálnak, és továbbá, hogy a leghasznosabb és a már a fentebbi rendű állatoknak, sőt az embernek tápul szolgáló növényi anyagok már azon állati maradványokban találják rendes tápokat, mik sokszor századok metamorphosisa azaz átképeztetése utján az átváltozott és előre készült alkatrészek és erőnek azon quintessentiáját, vagy öszvégét magában foglalják, melly arra megkivántatik, hogy elvégre magasztos czéljukat, mint az ember tápszerei betölthessék. Az anyag, melly a növényvilágra nézve szemlátomást olly teremtő erővel, és az állatira is viszont olly tetemes befolyással bir, a trágya nevét viseli, mellytől köztünk sok finnyázó és a művelődést affektáló, de avval koránt sem biró európai uracs undorral elfordult), de a mellyben a csinai az emberi kéz alatt és által folytatandó teremtésnek egyik nagy jelentékenységü eszközit becsüli. Ezen magasabb szempontból vévén fel a csinai a növényi életszabályait, szükségeit és titkait, nincsen szorgalmasabb seszélyesb trágyagyüjtő mint ő; s nincsen, ki az emberi trágya, mint mindnyája közt a leghatalmasbbikának értékét annyira felfogni s becsülni tudná, mint épen ő. De már most hagyjuk ismét oda a mennyei birodalmat és vitorlázzunk vissza kedves hazánkba, gyűjtsünk össze, a szorgalmas méhe módjára mindent, mit keleten, vagy nyugaton a szép és hasznosnak mezején feltaláltunk s alkalmazzuk szemeink s eszünk tapasztalatait azon körülményekhez , mik alatt itthon élünk. Mi még hála Istennek talpakon uszó földre még nem szorultunk. Megélhet még minden magyar ember az Isten adta szép földön könnyebb szerrel, minélfogva becsület dolgává válik köztünk, hogy jó földjeink mivelésére legalább is felét forditsuk azon szorgalomnak, melylyel a csinai mesterséges szigetjeit, mint öncsinálta földjét, ápolja. (Vége következik.) Ava-saxas az éjféli nap. Francziából Dr. HEGEDŰS. Az éjszaki sark körén belül, egy kis folyó mentében, melly határt szab Svédhon s a Finn megyék között, Olver Tornéo és Mattarengi falvak szomszédságában emelkedik Ava saxa, egy hatszáz lábnyi magas halom , mellyet a földirások, czimzéseikkel nem igen fösvénykedve, hegynek kereszteltek. Itt történt, hogy 1732. évben Maupertius, franczia tudós, Onthier barátjának társaságában a párisi tudományos társulatnak megbizásából megjelenvén a reá bizott méréseket végbe vitte; nagy bámultára az együgyű svéd gazdáknak, kik sem az idegent, sem mérő eszközeit nem ismerve, — midőn jelenségét maguknak máskép megmagyarázni nem birták, őt boszorkányosnak hirdetik. — Hetven évvel később Swanberg, hires svéd csillagász, szinte e helyet választó kísérleteinek s méréseinek pontjául, ugy hogy e halomra kettős fényt halmozott a tudomány. E halom azonban földirati fekvése miatt szinte még nagyobb mértékben nevezetes. — Köztudomásu dolog, hogy az északi tájak télen hónapokon át sem látnak napvilágot, — nyáron azonban folytonos napfényben ragyognak. A sarkhoz minél közelebb fekszik valamelly hely, téli éjei ép ugy mint nyári nappalai annál hosszabbak. Spitzbergenben a nap egy egész holnapon át a láthatár felett ragyog, s ekkor nincs éj, nincs alkonyodás.—Ava saxan ez minden évben csak egyszer, junius 28-án történik, melly időben Mattarengi és Ofwer Torneo falvakban sajátlagos élénkség uralkodik. Gazdag s fényes öltönyöket látni ekkor e kis falvak szurtos viskói között, aranyak ragyognak a hosszu fenyő asztalokon, miken különben éven át alig fordul meg ritka tüneményként egy-egy ezüsttallér, s a világ valamennyi nyelvét hallhatni akkor, hol különben holnapokon át csak a svéd hegylakó szilárd és nyers nyelve hangzik. — Ekkor svéd Norweghonból Oroszország s Európa legdéliebb tartományiból számos utas érkezik, s ritkán esik, hogy közöttük ne volna egy-egy kóbor angol különcz, ki, miután karácson ünnepét Rómában tölti, Avasaxara utazott, hogy lássa életében az éjnélküli nappalt. Harmincz éve lehet, hogy egy illy furcsa britt junius havában Mattarengi egyik kunyhójába leszállt. Ez éjnélküli nap szemlélése végett átutazta fél Európát, s hogy eredeti czéljától mi se vonja el, mit sem akart tudni látni a környékből s egész nap kibérelt szobájába zárkózott. Eljött junius 24-dikének estéje, az angol kijött lakából, felhágott Ava saxa dombjára s kezdé a nyugvó napot szemlélni. — A nap ragyogó tányéra sugárkoszorút lövelve maga körül, lassan-lassan ereszkedék a láthatár felé, majd egy világitó torony óriási fénye gyanánt forogni kezdett s uj emelkedésre készült. — De ama pillanatban, midőn egy remek óragép mutatójaként emelkedő mozzanatával éjfélt kellett volna jelelnie, setét felhő Priesznitz emléke. *) Nem is azok számára van a „Vasárnapi Újság" a világon. Szerk.