Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-10 / 6. szám - Pompejii növények (kép) 48. oldal / Tudományos
Pompejíi növények. Tizennyolcz századdal ezelőtt a Vezúv nem ismertetett mint hatályos tűzokádó hegy; alja s oldalai termékenyek valának s teteje meglehetős egyenes vala : de azért a tűznek hatása mutatkozott a hegytömegen, s gyanítható vala, hogy az egy kialudt s működő erejét vesztett tűzokádó hegy. K.sz.u. 63 évvel Nero császár uralkodása alatt iszonyú földrengés rázkódtatta meg a Vezúv vidékeit: Pompeji egy része szétromboltatott, Herkulanum sokat, Nápoly és a távolabb fekvő városok kevesebbet szenvedtek általa. De ez csak előpostája volt egy sokkal borzasztóbb természet-rombolásnak. Midőn Iv. sz. u. 79 évvel Titus uralkodása alatt a természetvizsgáló Plinius, mint a római flotta vezére a miseni hegyszorosban horgonyozott, nővére, az ifjú Plinius anyja, egy este figyelmeztette őt egy szokatlan nagyságú s szokatlan kinézésű felhőre,melly nyílegyenesen szoborként nyúlt föl a magasba, s ott koszorúként terült el, hasonlóan valamelly lombos fenyőfához. Plinius azonnal egy sebes evező hajót szereltetvén föl, a Vezúv felé vitorlázott, mellyből emelkedett, mint később megyőzödött, ezen felhő, vagy helyesebben füstoszlop. A vastagon hulló hamueső, s kihányt tajtkő, s roppant szirtdarabok mutatkoztak már , s rémületet terjesztettek el az egész környéken, de a természetvizsgáló megrettenhetlenül ment a veszéllyel szemközt. „Szerencse a bátraknak kedvez!" igy bátorította embereit. Stabiaenél egy mezei lakban halt meg, s olly mélyen és nyugodtan aludt, hogy kihallatszott a szuszogása , s kora reggelig aludt, de akkor emberei felköltötték, hogy bent ne szoruljon, mert a sűrűen hulló hamueső már csaknem betemette az ajtót. Mihelyt viradt, bár a hamueső miatt sötét volt a nappal, mint az éj, szabadba sietett, hogy ezen ritka természeti tüneményt vizsgálhassa s feljegyezhesse. A láng s büdös kőszag más embert messze űzött, őt pedig bátoritá: azonban, a midőn ülőhelyéből felemelkedett s két rabszolgájára támaszkodott, hihetőleg a büdöskőszagtól megfojtva, halva fagyott vissza. A Vezúvnak ezen rémületes kirontásakor, mellyre először emlékezik a történet, Pompeji, Herkulanum és Stabiae eltemettettek, még pedig Pompeji hamueső, Herkulanum pedig lávafolyam által. 1700 évig feküdtek ezen városok föld alá temetve, még azt sem tudták róluk, hol volt helyök, mig nem a 17 század végén és a 18 elején a véletlenség felfedezésükre vezetett. Most, különösen Pompeji, nagy részben szabadon terül el a vándor előtt, miután a hamuból kiásatott piaczain, utczáin, egyházai s színházaiban szabadon járhat az ember, mint a jelenkor bármelly városaiban, megismerheti a régiek házaik elrendezését, bútorzatát, konyhaszereit; a hölgyek Herculamm