Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-29 / 13. szám - Gyöngyösy Pál (arczkép) 104. oldal / Élet- s jellemrajzok - Kecskemét és tanintézetei (képpel). Csányi János 104. oldal / Elmélkedések
104 szövetű vászonból visel ruhát, és a divatos kelmén ruha is,—melly már e nép közé is becsúszni készül, — még most, tartózkodás jeléül, vászonnal betakartatik. Mi e községet erkölcsi szempontból dicséretesen jellemzi: az a közlélek, a becsületesség, és a tiszta józan élet. Itt a lakosok, vallási különbség nélkül, — egymást keresztyéni atyafi szeretettel tűrve és becsülve, — egymáson kölcsönösen segitenek, épitésben, mezei munkákban, kárvallási esetekben. Korábban e helység gr. Festetics György birtoka lévén , az 1848-diki nyáron is még, az uraság gabonáját betakaritani az istvándiak önként segitették. Tüzveszély esetére az istvándiak a belediektől (Sopronm.) azt a szokást vették be falujokba, hogy ollyankor hosszú erös csáklyákkal, — minők mindig készen tartatnak, — az izmos férfiak a hely szinére rohannak, és az égő ház két szomszédos házai közöl azt, melly felé a lángok csapkodnak, kíméletlenül megfosztják födelétől, a távolabb szomszéd házat aztán közös erővel védelmezik, a lerombolt tetejű házat pedig szinte közerővel és költséggel hamar felépítik. Fecskendő a közel uradalmi székhelyen Olláron mindig készen találtatik. Reggelenként a csordás a teheneket trombitával hívja ki a legelőre, a kondás pedig az ő sertésállatainak füleibe itt is csak kürtölni szokott. — Lopás, por, verekedés vagy részegség e helységben ritka eset. Gyümölcsfája, szőlőhegye és bora mindenegy gazdának van, azért korcsmára járni szégyennek tartatik, és olly aljas dolognak, melly csak béreseknek, pásztoroknak való. Izgága-tevő nemes ur vagy gazdatiszt e faluban nincsen, zsidó csak egyetlen egy van, az sem érzi jól magát. A mostani izrael ide költözvén, azt tudakozta, hogy van-e csak két részeges asszony a faluban, kik után ő már megélhetne ? Volt akkor még épen kettő, de ezeknek is egyike immár meghalt. Hajadonnak megesése itt szintén nagy ritkaság, és öt év alatt is a matrikulában alig fordul elő egy törvénytelen szülött. Nősülés csak maguk között történik jobbára, és leányért a faluból nem mennek ki. Ennek aztán természetes következése az, hogy az egész falubeli népség egymás között rokonságban levén, menyegző alkalmával igen széles kedvű és népes lakodalmak tartatnak, mellyek rendszerint vasárnapon kezdődnek és csak kedden végződnek. Tor is hasonlóképen nagy és költséges tartatik. S miután ez eljárás a helységben átalján bevett szokás, mellynek hódolni szegény, gazdag egy -iránt köteleztetik, — tehát a szegényebb lakosokra ez igen káros eredményt hoz. És ez talán az egyetlen hiba, melly e derék község ellen felhozható, — mit azonban megorvosolni legkevesebb. Úgyde a czifra szűrviselet sincs ám tapadva a magyar nemzetiséghez; és bár eső s hideg ellen az tovább is használható , mindazáltal illyen módos és mivelt polgárokat, a pörekedés helyett, egy kis posztóruha méltán megilletne; mellybe ha pl. közakarattal mindnyájan bele is öltözhetnének , az igen szép lenne tölük. Végre Zala-Istvándon a lélek szent-ügye sincs elmellőzve. A lakosok mindnyájan vallás-szeretők, templomot buzgón látogatók, mellyre életökben évenkint, halálukban végrendeletileg pénz-áldozatokat vinni, bevett ősrégi szokás. Az iskola-épület is elég diszes. A tanulók (aratást és szüretet kivéve) egész éven át iskoláztatnak. A kisebb gyermekeket pedig, félbenszakasztás nélkül, naponkint felvezetik iskolába, mellynek udvarán töltik idejöket, a tanítónak és nejének felvigyázása alatt, mint egy óvodában. A nagyobb leánykákat szintén a tanítónő oktatja varrásra, kötésre és hímezésre. Fatenyésztési és oltási iskola is már terveztetik. Aztán : e községben az emberek olvasnak is. Jár ide Vasárnapi Újság és a Vasárnapi könyvtárból, s nagyobb naptárakból számos példány. E sok szép dolog ápolása körül, az érdem Zakál János ev lelkész úrtól meg nem tagadható. — Még egy paraszthelység találtatik pedig közelben, szintén illy vágatu népfajból; és ez : Szepesk, melly egyszersmind posta-állomás is. De vájjon nem lehetne-e sok nemes helység, sőt minden helység a hazában illy vágatu, ha ezt komolyan akarnák? Rajta tehát, atyafiak! legyünk az istvándiak követői, — hamar, hamar. Edvi Illés Pál, Gyrngyösy Pál, Gyöngyösi Pál, csornai, horpácsi, türjei és jánoshidi aranymisés prépost f. hó 16-án szélhűdés következtében befejezé 78 évre terjedett, olly példásan megfutott földi pályáját. A minő nagy volt az öröm Csornán ez év kezdetén, midőn a köztiszteletben volt rendfőnök, példás életű, buzgó, szelid lelkész aranymiséjének megünneplésére összesereglett a vidék ifja és véne, apraja nagyja,ép olly nagy most a szomorúság, az Istenben elszenderült kegyes aggastyán gyászravatala fölött. Gyöngyösy József Pál csornai prépost, nemes szülőktől 1779-ben julius 20 -án Ungmegye Darma helységében született; ivadéka irodalmunk előkora egyik ünnepeltebb költőjének, a derék Gyöngyösy Istvánnak. Alsóbb iskoláit az ungvári gymnasiumban 1797-ben végezvén,felsőbb tanulmányok végett a pesti királyi egyetembe ment, hol a bölcsészetet és jogtant teljesen bevégezvén, 1804-ben a prémontrei kanonokrendbe lépett. A csak két év előtt visszaállított rend munkaképes egyénekben mielőbb szaporodni óhajtván, e kitűnő növendékét mindjárt a próbaév végén beavatá; a reá következő 1806-dik évben pedig dec. 25-kén Veszprémben pappá szentelteté. — Már 1808-ban a keszthelyi k. gymnasiumban mint házfőnököt, gymnasium-igazgatót s egyszersmind tanárt és hitszónokot látjuk működni a szép lelki tehetségei után ép olly jeles, mint szivjósága miatt közkedvességü ifjú rendtagot.Utóbb pedig a halhatlan emlékű tolnai Festetics György gróf által ugyan Keszthelyen állitott magán lyceumban, mint a nevezett nagy hazafi-grófnak egyik kedvencze, a történelmet adá elő. 1712— 1815-ig a csornai levéltárnál mint olvasó-kanonok működött, mig 1815-ben ismét a közoktatás vette igénybe Gyönyösünk szép tehetségeit, midőn mint szombathelyi házfőnök az ugyanottani k. gymnasium igazgatása mellett még a tanári és hitszónoki kettős pálya nehéz terheit is magára vállalá. Ezen munkatéren találta a legfelsőbb császári királyi kegyelem, mellyet 1810-dik évi aug. 28-kan a csornai préposti székre kinevezé. Veleszületett szerénységénél fogva csak igénytelen magányából árasztá szét nemes szive áldásait mindazokra, kik vele érintkezésbe jöttek.Egykori tanítványai, vagy a kik igazgatása alatt növekedtek,maiglan is áldva emlegetik; s ámibár hiú dicsőségre sohasem törekedett, préposttá neveztetésének hirére ép olly rendkívüli enthusiasmus ragadta meg az egész kis o Ön világot, melyben működött, mint később tisztelőinek sokaságát aranymiséjének szerény ünnepélye. És valóban méltó előérzettel örült, kit sorsa bármikép vele összeköttetésbe helyzett; mert benne a szegények gyámolói, a boldogok nemes jó barátot, rendtársai pedig mindenben mindenöket találták föl! E mellett fensőbb szent kötelmeiről sem feledkezett meg; s mig a Fölséges uralkodó ház iránt minden időben rendületlen hűséget tanúsított : a vallás és haza szent érdekeinek is meleg részvéttel áldozott. A prépostságában lévő templomokat és társházakat, úgyszólván,romjaikból emelé ki; Csornán 10,000 kötetből álló csinos könyvtárt alkotott; az őslevéltárt sajátkezüleg rendezte és nyalábolta; a gondjai alatt álló két gymnasiumot pedig, egyebek közt az utolsó évtized minden szakbeli classicus könyveivel ugy fölszerelte, hogy e tekintetben bármellyik honi intézetünkkel kiállják a versenyt. Nyugodjanak békében hamvai, s lengyen nemes szelleme a derék rendnek minden egyes tagja fölött. (Ggenffvosy Pál: Kecskemét és tanintézetei. Kecskeméten a közelebbi válságos idők alatt, a mivelődés érdekében, a növendék ifjúság tudományos kiképzése körül, olly nagy és üdvös lépések történtek, hogy azokat, mint magyar népünk virágzásának egyik kitűnő alapját, édes hazánk szine előtt megismertetni, történetét a feledékenységtől megóvni, méltó dolog. Bevezetésül, mint köztudomásu dolgot, csak röviden említem, hogy 1829 és 30-ik években, a dunamelléki h. h. v. egyházkerület,