Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-11 / 2. szám - Népviseletek: Palócz menyecske (kép) 16. oldal / Hazai tájleirások - Kassai székesegyház (kép) 16. oldal / Történeti czikkek
16 az egeket Ha most egy kiáltó szózat ezt kérdezné „Mit kívántok ?" . . . Ugyan mit is felelnétek neki. „Pénzt! Pénzt! Pénzt!" kiáltoznátok nemde,mint ezt szoktátok tenni naponta igen gyakran. Sokszor hallottam már, hogy azt, mit lábaival tapos, nem ismeri az ember, és hogy azt mit ismer nem becsüli, hanem távol keresi önboldogítása eszközeit, holott lábaival tapodja. . . . Engedjétek meg tehát, hogy most megkérdezzem, mi az a pénz ? Mit akartok azzal? Enni vagy inni való tápanyag, vagy öltözék az? Vagy eszköz és szerszám, melly a kézerejét 10 szeresre fokozza, vagy az aczélráspolyt is ráspoly ózza? Vagy mozderő az,melylyel földeiteket műveltetitek? Vagy javitó erő? vagy valami ollyas tárgy, mellyen pihenni jól esik az élet fáradalmai közben?„Iró diák uram, igen bölcsen tudhatná" felelitek ,hogy az sem étel, sem ital, sem fejsze, sem eke, sem ökör, sem bika, sem ló, sem pamlag, hanem olyasmit, mellyért mindent lehet venni." .... Áhááá! Nektek hát tulajdonképen nem a pénzre van szükségtek, hanem azon „minden"re, mit érte venni lehet. „Természetes!" felelitek, nekünk csak addig kell a pénz, míg kiadjuk, azaz veszünk rajta mi szükséges." Jól van barátim, mindjárt utalványozok én nektek valami 200,000,000 forintot saját erszényetekből, •jjfc". „Köszönjük" mondjátok ,azt magunk is megtaláljuk." Nem hiszem. Engedjetek meg, nem hiszem Mert ti azt sem tudjátok mi a pénz. . . . Mert ti azt sem tudjátok, hogy több pénzetek van mint elég, s jól megjegyezzétek, szerezhetek én nektek kölcsön pénzt is, de bizonyomra mondom, ha jó helyre nem teszitek, mind meg annyi árendásai fogtok lenni a takaréktáraknak, mellyeket mindjárt felállítunk, s végre mi exequáltatjuk el a tőke fejébe földeiteket De mi hát az a „pénz?!" kérdezitek Barátim! az semmi, — az csupa illusió . . . . az csupa caprice, .... az csak árnyék, — az csupán képviselője az átruházható szellemi és anyagi kincseknek, .... képviselője az értéknek És barátim nagyon csalódtok ám, midőn azt hiszitek, hogy „minél többen vannak a képviselők (nem czélzásképen mondom) annál több szellemi és anyagi kincsek vannak, mellyeket képviselni feladatuk. Nagyon csalódnak kik azt hiszik, hogy minél több számokkal irunk és beszélünk, annál több anyaga van szellemi és anyagi jólétünknek. Nem mondom, hogy külföldről nem lehetne megvásárolni egy pár szövet és vasgyár terményeit, ha most Pereire et C.- nak kedve jöne részetekre pár száz milliót kölcsönképen kiosztogatni. .... de az iparczikkek elkopnának, s vele együtt kellene elkopni kötelezvényeiteknek is, mert akkor aztán bizony nem tudom honnan fizetnétek vissza. „Mit bánom én" mondja kivált szép magyar hölgyeink némellyike, ha azzal a közös érték nem több is, vagy 50 év múlva akárki akármint exequáltatik is, csak nekem legyen annyi a mennyi kell." Sziah! tisztelt Dámácskáim, ez meg nem igazság. Elég illusio van önök szép fejecskéiben, s önöknek elég nem lenne a Dárius kincse sem; és higyjék el, sokkal könnyebb dolog ama nagy tömeg finom kelmék helyett, mellyet gyöngédségük daczára is elbirnak, kevésbés egyszerűbbet venni, mint minden évben 4—5 rendbeli öltözék árát gabonából és gyapjúból kicsinálni. Uraim és Dámáim! A pénz csak képviselője a forgalmi czikkeknek. . . A pénz csak eszköz, és czél azon sok mindenféle szellemi és anyagi érték, mellyeket értük megszerezni ugyan lehet de mellyeket előállitni csak ipar és szorgalom és pedig értelmes ipar és szorgalom által lehet. Ne igyekezzünk tehát a pénz hajhászásán, meghozza azt szorgalmunk, de igyekezzünk inkább szorgalmasak és értelmesek lenni, mert ezt, kivált az utóbbit nem hozza meg a pénz sem. . . . Ne igyekezzünk ezen bolygófényt hajhászni; igyekezzünk inkább szaporitni gyarapitni földünk termőerejét, a gyárak termelő erejét a mozderőket, mellyek közlekedést eszközölnek sat. és bár egy garasnak adjunk is jogot, hogy egy forintáru értéket képviseljen, szegényebbek nem leendünk (legfölebb a külföld irányában) de vajmi szegények leendünk, ha végre egy forintnak nevezendjük az egy garas értékét?! .... „Na de minek az a sok beszéd" fogjátok mondani," végre is csak az a dolog veleje, hogy nekünk pénz kell, mert mi földbirtokosok vagyunk, és azt már egy iródiák is tudhatja, hogy a puszta föld nem terem, hacsak fel nem szereltetik, hogy az ember az ég alatt nem lakhatik, hogy épitnie, ültetnie st. kell, és számtalan kiadásai vannak, mellyeket nem fedezhet máskép, mint pénzzel, és pedig 1—2 hold földet nem vihet a pesti piaczra eladni, tehát kölcsön kell kérnie, ha másképen nem szerezhet." Jól van barátim. Adok én nektek pénzt mindjárt, többet is mint elég, mert látom, hogy még most sem ismeritek, azt! .... sőt ti mint látom azt csak kiadni szeretitek. Már pedig az illyen ember jobb ha szalad attól ki pénzt kinál, mint olly kísértettől, mellynek aztán lelkével kell fizetnie . . . (Folytatása következik.) Táj-viseletek. I. A palócz menyecske. Ki Lisznyai palócz dalait olvasta, e sajátságos magyar népfajjal némileg megismerkedhetett. Férfiainak viselete a hevesi népviselettől nem sokban különbözik, kivévén,hogy a palócz szeret báránybőr süveget hordani, és czifra tüszőt viselni derekán. Igen, fiatalul megnősülnek, ugy hogy néha a leány nem több 14, a fiú pedig 15 évesnél, s már férj és feleség, — e szokás azonban most már az ujabb kormányrendeletek nyomán megszűnt — és a szülök házában laknak mind addig, mig az érettebb kort el nem érik. A menyecske aranycsipkés fejkötőt hord,és selyem színes kendőt, s nyakékül többnyire négy öt sor kalárist visel, s nagyon szereti a bő selyem kötényt, melly vagy zöld vagy fekete szokott lenni, a magas sarkú piros csizmáját csak akkor veti le, ha a templomból haza ment, akkor szintén olly magas sarkú papucsot húz fel, házi dolgait abban végezi. A tánczot véghetlenül szereti, mi gyakran halálát is okozza, mert nagyon sokan közülök sorvadásban halnak el. Tájviseletek : I. A palócz menyecske. A kassai székes-egyház. Hazánk műemlékei között bizton első helyre tehetjük e mind remeksége, mind régisége által nevezetes templomot, mellynek műértő leirását nagyavatottságu tudósunk, dr. Henszlman Imre tollából birjuk, s ő utána is közöljük összevont sorokban. Szent Erzsébet, magyar királyi hölgy emlékére, kiről annyi szép legenda maradt, épitették azt Kassa, régi telepítői még V. István király alatt, tehát ez előtt szintén hatszáz esztendővel. Mások ellenben Erzsébet királynénak, Nagy Lajos anyjának tulajdonítják e templom építését, hanem korábbi adatok az első vélemény mellett tanúskodnak. Legjobban össze lehet egyeztetni e két nézetet, ha felvesszük, hogy illy roppant épület nem emelkedhetett egy időben, s csakugyan biztos adatok szerint más században épült az altemplom, az oltárhely és északi oldalához fekvő kiszökő építmények. Az altemplom később sírboltnak használtatván, a felhalmozott koporsókat