Vasárnapi Ujság – 1857

1857-01-18 / 3. szám - Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora. P. A. 26. oldal / Vegyes tartalmu czikkek

27 szeméért, a­mi ugyan nagy bolondság volt tőlük; az a derék lyánka már­már férj nélkül maradna, ha Fox — igen , nem Fox, és nem Pix, mint fen­tebb mondám, hanem Fox, — valamit nem pletykálna a királyra, a­mit a király véletlenül meghall egy boglya széna mellett s azért Fox urat elcsapja a szolgálatból, helyette pedig miniszterül választja Pittet; — igen , Pitt, és nem Pott, és nem Fix; — tehát Pittet; a lyánkát pedig, a ki csakugyan nem maradhat pártában férjhez adja valami Briárhoz : nem tudom nem atyafia-e annak az óriás Briárnak a kinek Jupiter idejében száz keze volt? Ez szegény jól járt volna vele, mert csillagzatára nézve irnok levén, egyszerre száz leve­let lemásolhatott volna ipaura számára. A darab mind­végig mulatságosan van tartva s az életes párbeszédek elfeledtetik velünk az indiai bilit, a kiről a publicum kilencz tizedrésze azt sem tudja, hogy „fehérló-e, vagy faköpönyeg?" hanem egy kicsinyt még­is hosszú dolog. Lehetne megrövidíteni. Például mindjárt ki lehetne belőle hagyni Pittet és Foxot : — értem nem a két mi­nisztert, hanem a két papagályt odahátul a kalitkában. Kakas Márton: Irodalom és művészet. x* Megjelent a „Nővilág" hetilap a magyar hölgyek számára. Szer­keszti Vajda János, kiadja Heckenast Gusztáv. Az első számot szerkesztő egy értekezéssel ,,a szépről a szépekhez" mutatja be, mellyben sok virágos nyilatkozat után elmondja, hogy : „Hazánkban is vannak még ollyan tájak, egyes házak épen számtalanok, hol az emberek ész és sziv világát olly vas­tag jégkéreg boritja, miszerint azt eddig, még a szellemi mivelődés semmi közlönyének nyájas meleg szava föl nem olvasztotta. — Nem hiszi ugyan képesnek magát arra, hogy a megátalkodottság eme szűz Komárom várait egyenes rohammal bevehette; de oldalásti hadmozdulattal idő múlva jó rést lehetne törni e chinai falakon, s hiszi, miszerint mivelt szépeink felkarolják a szépnek ügyét saját nemük érdekében, s bájaik ellenállhatlan hatalmát arra használandják, hogy ott is, hol örvös oroszlánok téptek szét addig minden jóakaró programm-jövevényt; lassankint, élőszavak magyarázata folytán meg­kedveltetik a szépnek igéit terjesztő közlönyöket s kiv­ondik azt, hogy ne csak a gólyafecske látogassa évenkint a háztetőket, hirdetvén a természet­szavát, hanem a szépművészet hirnökei is bejussanak legalább hetenkint a házba és a házban hirdethessék a mivelődés, a szelid erkölcsök, az emberiség általános haladásának nem múlékony tavaszát" stb. Ezen velős tartalmú beköszöntő után a többi rovatok is, mind úgy van­nak betöltve, hogy azokat az olvasó egyszersmind mutatványul is tekinthet­vén, csak jót remélhet az uj lap többi számaitól olly sok szépet, jót akaró szerkesztő kezei között. Az első számban ismertebb íróink közöl : Petőfi S., P. Szathmáry Károly, Jósika Julia és Kempelen Rita neveikkel találkozunk. Hogy ez életrevaló uj lapban legjobb íróink neveivel fog találkozni az ol­vasó közönség az kétséget nem szenved, s érdekesnek tartjuk figyelmeztetni a novella kedvelőket, hogy Jókai a Nővilágban egy uj decameront fog meg­indítani , vagy­is ollyan 100 beszélyt irni, mellyek mindegyike ugyanazon számban be lesz végezve. x* A „Napkelet" budapesti képes újság első száma is megjelent, melly­nek Vahot Imre a felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. Az első számot mind külső csinja, mind béltartalma által nagyon ajánlatossá tette a practicus kiadó-szerkesztő. Van benne három fametszvény, mellékelve hozzá két kőnyo­matú kép, mellyek egyike Bulyovszkynét ábrázolja, mint Mária királynét, a másik pedig épen jókor jött magyar tánczvigalmi divatkép, közli Tóth Gáspár és fia Lajos. Mind a két kép Barabás rajza és Böhn A. nyomata. A tartalom­ban : Vahot Imre, Petőfi, Remellay Gusztáv, Balogh István (aggszínész), Arany János, Boross M., Sárossy Gyula, Kőváry László ismert írói nevek­kel találkozunk, s a­mennyiben az első szám után ítélhetünk, nem annyira a néplapok, mint a szépirodalmi és divatlapok versenytársául kelt fel a Vahot I. napja. Mi ú­j­s­á­g ? x* A Pol. Újdonságok mult szerdai számában ifj. gr. Nádasdy Ferencz hazafias nagylelkű alapítványát érintvén reánk utal, mint ezen szép tett bő­vebb közlőjére, s mi kedves tisztünknek tartjuk a főnemesi ifjú lelkes eljárá­sának méltányos hirdetésére a magy. tudós társasághoz intézett saját sorait közölni, mellyek szóról szóra igy hangzanak : „Tekintetes Academia! Forrón szeretett testvérem Tamás, boldogult nagybátyánk gróf Nádasdy Ferencz kalocsai érsektől öt ezer pengő forintot öröklött. Éste 13-dik évébe lépett akkor. Ezen időtől fogva elhunyta fájdal­mas pillanatáig, sohasem fordította ezen pénznek csak fillérét is más czélra, mint a magyar irodalom fölsegélésére és a hazábani jótettekre. Kedves szü­leim azt rendelkezésemre bízták. Ezen pénz szent én előttem, testvérem a hazának szentelte, maradjon hát ezentúl is tulajdona. Ennélfogva én annak kamatait egy a magyar Academia által kiadandó jutalomra óhajtom fordítani, melly egy a magyar történetből vett tárgyat költői beszély alakjában tár­gyalva, nemcsak versenytársai között legjobbnak, hanem magában is jeles­nek, és költői irodalmunkat gazdagítónak fog találtatni. Illyennek nemlété­ben a jutalom ne adassék ki, hanem az akadémiának nézete szerint, vagy kettő hirdettessék ki a következő évben, vagy a mult évbeliekkel összekap­csolva, nagyobb kiterjedésű de ugyanazon forrásból merített és ugyanazon nemű költői műre tűzessék ki." „Kérem ennélfogva a Tekintetes Akadémiát, hogy ezen ajánlatomat elfogadva, a feladatok szerkesztésében és kihirdetésében eljárni, s a jutalma­zást nagy­gyűlésileg, illyennek pedig valamelly évben elmaradásával, kis gyü­lésileg eszközölni, és Nádasdy Tamás díjának elnevezni méltóztassék." „Mindenki maga gyűjti emlékszobra köveit, —• az ő emléke élni fog, nem érczen és márványon, de honfitársai szivében. Én ezen jó testvérnek, ki engem olly gyöngéden szeretett, kinek szive olly melegen dobogott a ha­záért, s kinek legnagyobb gyönyöre abban állott, ha jót tehetett és örömet terjeszthetett maga körül, — szebb emléket nem emelhetek." „Áldás emlékére. Mély tisztelettel a Tekintetes Akadémiának Pesten, 1857-ki január 11-kén, alázatos szolgája gróf Nádasdy Ferencz­." Hazánk egybegyűlt tudós férfiai mély megindulással hallgaták a testvérvesztett nemeskeblű ifjú lelkes sorait, s báró Eötvös József mint elnök vállalá magára a nemes ifjúnak élőszavakkal személyesen kinyilatkoztatni az Academia köszönetét, az 50 aranyból álló jutalmat pedig legközelebbi ülé­sében ki fogja tűzni. Mi pedig részünkről a milly fájdalmasan vettük a nagy reményekkel kecsegtető ifjú Nádasdy Tamás hirtelen halálának hírét; szintolly mértékben felvidul lelkünk nemcsak a hazafias érzelmű lelkes ifjú fölött, hanem az oknál fogna is, hogy a Gondviselés a megszomorodott grófi család számára illy reménydús vigasztalót rendelt. x* A farsangi nyilvános mulatságok előcsatárja rendesen a nőegyleti bál szokott lenni, mellyet mint tudva van, a pesti szegények javára, a szívbeli jó­ságban gazdag pesti úrhölgyek jótékony testülete szokott rendezni, és sors­játékkal összekapcsolni. Az idei a nemzeti szinházban tartaték meg mult va­sárnap álarczosan, s olly népes volt, hogy a szó betűszerinti értelmében alig lehete a tánczteremmé alakított földszinten mozogni. Éjfélutánig szó sem lehetett tánczról. Az összesereglett báli közönséget örömre derité ő cs. kir. __ f­o O­rbensegeik Albrecht Föherczeg s magyarországi Főkormányzó urnak és Hilde­garde Föh­erczegasszonynak kegyes megjelenésök, kik jó ideig az udvari psz­tolyból szemlélvén a hullámzó mulatókat, a Főherczeg ő Fensége ez idő köz­ben a terembe lejönni, s körülsétálni méltóztatott. x* Mig mi több ezer emberrel báloztunk, az alatt éjféltájban ollyan borzasztó dolog történt az aldunasoron, mellynek elgondolására is megakad a szív lüktetése. — Egy vidékről néhány hó előtt ide származott s a tanult felekezethez tartozó egyén ifjú feleségével és 10—12 éves leánykájával erős vörös zsinórral összekötözködve ugrott be a Dunába! Mindnyájan ün­nepies csínnal voltak felöltözve, s hihető, hogy az asszonyt öltönyök tartóz­taták fen a rögtön elbukástól.­­ Sokat beszélnek vasárnap óta e szerencsét­len családról, s annyi bizonyos, hogy a nő segélyhívására rohantak oda pesti halászok, kiknek sikerült is a nőt életben, a férfit félholtan kifogni, de az ártatlan gyermek áldozata jön az iszonyú határozatnak, s talán azért vevé őt magához a mindenható, hogy ne legyen belőle ollyan árva, kinek atyja, alig­hogy kimenekült az öngyilkolás örvényéből, kiadta kétségbeesett lelkét, anyja pedig hallomás szerint őrülten került a polgári kórházba. x* Nagos Farkas Ferencz fehérmegyei prépost kanonok ur egy leány­növelde megalapitására Fehérvárott 32,000 pft. tőkét és egy csinos házat adományozott. Ilyen adakozások legszebb emlékoszlopul szolgálnak a jótevő nevének megörökítésére. x* A Hölgyfutár Tomori A.ur nemes, emberbaráti tetteit kegyeletes elis­meréssel sorolja elő folyó évi 7-ik számában, mellyeket mi örömmel viszhan­goztatunk. — Tomori A. ur, ki még ez előtt pár évvel szerény körösi tanár volt, véletlen örökösödés utján hirtelen dúsgazdaggá lett, s a helyett, hogy a rögtön gazdagodott örökösök módjára az egész világot mulató kertnek, magát pedig csupán kéjvadásznak tekintené, nem tántorodott le az okos emberek ösvényéről, hanem vagyonához s miveltségéhez illő józan háztartása s élet­módja mellett évről évre látjuk őt a közélet terén nem zsebre dugott tétlen, hanem zsebbe nyúló jótékony kezekkel. Kiváltképen a magyar irodalom és művészet előmozditásában, emelésében látszik legtöbb lelki-örömét lelni, melly téren hozott áldozatai közöl fölemlitjük legelső fölléptét, a midőn egy ma­gyar történeti drámára 100 arany jutalmat tűzött ki, ugy­szintén egy költői beszélyre 20 darabot, a­melylyel díjazott koszorús munkát e lap h­asábairól ismerik olvasóink. — Vörösmarty iránt élte végéveiben s napjaiban igen elő­zékenyül viselte magát, s holta után ő eszközölte az ismert s hazaszerte ter­jedező Vörösmarty — mellszobrok létrejöttét Züllich­ szobrász hazánkfia által. A Hölgyfutárt s olvasóit pedig ollyan műmelléklettel lepte meg, a minőt még divatlap eddig elé nem adott, s nem is képes adni illyen hazafias áldozatkész­ség nélkül; értjük azt a gyönyörű kiállitásu, s Than hazánkfia által Párisban rajzolt „Mohácsot", mellyet most küldött szét az emlitett lap előfizetőinek. Legközelebb pedig arról értesülünk, hogy Kliegel lángeszű hazánkfiát szán­dékozik felkarolni Tomori úr, s már­is részesité némi előleges segélyben. *** Holdmező-Vásárhelyen vannak, ollyan tiszteletre méltó hazafiak, a kik maguk sürgetik, hogy küldjenek már nekik előfizetési iveket, s a kik ke­resik, hogy hol a gyűjtő, a ki előfizetést elfogad valamelly hirlapokban hir­detett munkára? ez aztán minden phrasisnál többet ér. Egy ottani buzgó férfitól kapott levélből értettük meg, hogy szégyennek tartják városukon, hogy némelly műből, mint például a Magyar- és Erdélyhen képekben,­­ egy ívvel sem keresték meg őket. Hanem más részről meg arra kérik a kia­dókat, hogy ha felszólittatnak, legalább a leveleket ők is bérmentesitsék. A kitűnő művész testvérpár Székely Imre és István e héten Eger­ben hangversenyt adott, melly mind rájuk, mind a közönségre nézve fényesen ütött ki. — Vadászati hirek. Ungból irják, hogy Szobráncz és a vinnai járás er­deiben most legalább is 40 vaddisznó s 3 medve kóborog. A Sztáray grófok mult hetekben 6 vaddisznót és sok őzet lőttek, a rókát s nyulat számba sem lehet venni. Ugyan ők tavai 2 medvét is lőttek, mellyek közül az egyik, mint levelezőnk állítja, akkora volt, mint egy­­ teve! Annyi bizonyos, hogy 14 ember ült rajta, midőn tudnillik már halva volt. A medve bőre, fehér-vörös posztóval körül szegélyezve, eddig gr. Sz—y V—r­ur szobáját disziti; kilőtt koponyája pedig gr. Sz—y F—d­ur pitvarában függ a falon; redves fogaid

Next