Vasárnapi Ujság – 1857
1857-10-18 / 42. szám - Zára (képpel) 441. oldal / Hazai tájleirások
442 A túlnyomó erő, a dogé személyes jelenléte s bátorsága, részükre dönté el a csatát. Az őrizet nagy része fogollyá lett s a győztes sereg azon városoknak, mellyek a magyarok iránt rokonszenvet tanusitának, falait lerombolva, hajóira vonult, visszatérendő. A győztes dogé bevonulása rendkivül fényes volt, a Caesarok diadalmeneteit utánozva. Velencze históriája lapokat tölt el vele: hogyan néztek ki az ódonszerü diadalivek, mellyekre a magyaroktól elfoglalt zászlók voltak feltűzve, s alattuk a foglyok csörtető lánczaikon stb. A dogét „győzö"-nek, Croatia herczeges vezérének kiálták ki, melly czimeket aztán utódai is megtartották. A legyőzött fél nagyságát — azt hiszem — a győztesek örömittassága legjobban tanusitja. De a koczka csakhamar fordult. Kálmán király meghal s őt II. István követi. E nagy királynak volt fenntartva megsemmisíteni a hiu czimeket, miket elődje legyőzetésén nyert a doge. A velenczei história így jellemzi e királyt : „pillantása szikra, kardja villám volt" Volt is módjok meggyőződni e felöl; mert alig hogy trónra lépett, sereget gyűjt szára alatt terem. A doge is rögtön hajóba száll seregével, átveszi ismét személyesen a parancsnokságot, — mindent ugy tesz mint Kálmán király ellenében, de az eredményt másként irta meg a sors. Seregével partra száll; a magyarok nem gátolják, hanem bevárják, míg kardcsapásig közelednek. A két fél összecsap, mint két villámterhes felhő, mit ellenszelek vernek össze. Egyik a visszatorlás vágyától ég, a másik csak alig kivívott dicsőségére féltékeny. A doge küzd, mint utolsó katonája , elöl mindig, mintha önkezével akarná széttépni a felhőt, melly alig derült hírnevének egére szállt. Hasztalan, jó doge! az ellen király „szeme tűz, kardja villám." Nézd az árt, melly életére tör, de melly kalászként hull le előtte. Ott terem a dicsőség, ott terem a halál! Oda tör a doge s a két nagi összecsap . . . Itt egyikre babér, a másikra a halál szemfedője vár. A babér már ott leng a király homlokán, mert a doge bíbor palástját már vére önti el. Még egy csapás — és „összeomlik, mint villám sújtotta csel." — A doge elhulltával a csata vérengzéssé vált. Fut a megtört ellen, a merre futhatott, nagyobbára a bérezek közé. Nem menthet meg semmit, csak az elhullt vezér holttestét, mit néhány bátornak a hajóra vinni sikerült. Zára a győztes sereget örömittasan fogadja kapuinál,míg a távolban néhány hajó, mint vészt hirdető sirály, vergődik hazája felé. Velenczében feszülten várták az uj dicsőség hirét. Ki kétkedett volna rajta ? ! hisz a győzni tanult sereget a „győző" vezette. A Lido partját türelmetlen nép özönli el. Vár, vár. Végre a tenger síkján egyes vitorlák fehérlenek. Lassan közelednek , a jó hír szellője nem repíti őket. Most egyes hajók kezdenek kiemelkedni a habok rétegei közül. A nép szeme a győzelmi jeleket keresi az árbócztetőkön. Nem találja. Még van remény, tán a távol homálya rejti el? ... De a távol apad s vele a remény. A szellő nem hozá a tárogatók harsány riadóját, az árbóczokon nem leng piros lobogó, csak a gályán — melly orrán olly büszkén hordta szent Márk szárnyas oroszlánját — sötétlik egy zászló, ez is csak félig vonva fel . . . Ez halottat jelent. Átalános jön a levertség s elcsüggedés. A tanács, Dalmácziát már végkép elveszettnek látva, siet követeket küldeni István királyhoz, kik bármi áron békét eszközöljenek. Ezt végre ki is nyerék s 5 évre megköték. Zára s több más helyek a magyarok birtokában maradván. Ez időtől kezdve Zára rokonszenve a magyarokhoz, benső ragaszkodássá nőtt, mintha vérünk, mintha távol testvér volt volna. S ennek olly szép példáit mutatja fel Velencze története, hogy öröm, bár futó pillantást vetni az évtizedekkel rohanó eseményekre. Domenico Michieli doge, győztes hadjárata alkalmával Zárát is meghóditá. De Zára csak az első alkalomra várt, hogy lerázva a velenczeiek jármát, magyar lobogót vonhasson fel bástyáira. Béla király reá is segité s falait megerősitvén, kemény örizetet tartott benne. A doge hatalmas sereget küld ellene. Az ostrom véres volt, de sikertelen. Végül a támadó sereg, nagy veszteséggel hagyá oda Zára falait. Évek jöttek s enyésztek el s Zára magyar seregével háboritlan nyugalmát élte. Végre Enrico Dandolo lett doge. Ő volt Velencze Hunyadija, már bölcsője felett ott lebegett a babér. Fényes hadjáratait hadd beszélje a história, minket csak a zárai érdekel. A győztes doge is Zárára veté figyelmét. De látta, hogy Velencze haderejét e merény megtörheti : segélyül az épen ott levő franczia kereszteseket hivá fel. Ezeknek egy része hajlandó is volt, de a nagyobb tartott a pápa bullájától, melly szerint excommunicatióval volt fenyegetve az, ki keresztes harczosnak — s illyen volt a magyar király is — birtokát megtámadni merné; sőt ez alkalommal velenczei legátusát Pietro di Capovát fölszólitá, hogy minden a magyar király ellen intézett lépést meggátoljon. Az ősz doge ekkor ékesszólásához folyamodott, s egy ünnepnapon, midőn sz. Márk temploma tengernéptöl volt elözönlve, föllépett a tribunra s hosszú beszédet tartott, mit egész terjedelmében följegyzett a história. Nyilvánítva a többek között, hogy Zára ellen a vezérséget ő veszi át, fiát vice-dogénak hagyva Velenczében s ha a francziák nem tartanak vele, ö velenczei sergével mégis tengerre száll. E rendületlen határozottsága reá birta a francziákat is e hadjáratra s nem sokára a 300 hajóból álló raj erős sereggel vitorlára kelt Zára felé. Hosszas lenne ez ostromot részleteiben említeni : a hősies elszántságot, melylyel a város védetett; a meghasonlást az ostromló seregben, mit a pápa legatusa abate Deveaux Sernai e szavaival idézett elő : „Signori, io ii proibisco in nome del Papa, d' attacare questa Cittá che appartiene al Re di Ungheria, che appartiene ai Cristiani, — e Voi siete Crociati" *); a doge tapintatát, melylyel ez uj s csaknem az egész tervet megsemmisítéssel fenyegető akadályt kiegyenlíteni tudta, — s csak az eredményt említem : Zára, öt napi véres harcz után újból Velencze birtokába került, de elébb szabad zsákmányra bocsáttatott, s hogy illy véres ostromnak többé okozója ne lehessen, erődei romba döntettek. Hasztalan! Zárát nem fegyverhatalma tartá a magyarok kezén, de bámulatosan kitartó rokonszenve s ezt ennyi csapás sem rendítette meg. Az ezt követő években heves viták folytak a pápa s az ostromló felek között. Amaz követelte, hogy Zára visszaadassék s mint Magyarország királyának — kinek az épen indítandó keresztes háborúra olly nyomatékos befolyása volt a birtoka, ne háboríttassák. E vitáknak András király vetett véget Velenczében léte alatt, Zárát s más dalmát birtokát a köztársaságnak átengedvén* Igy évek teltek, mig Jacopo Tiepolo doge alatt Olaszhonban zavarok ütvén ki, ezt Zára ismét fölhasználá s elűzvén a velenczei podestát, Béla királyt kiáltá ki urának s tőle segélyt kért, addig is önpolgárai védelmében bízva. Velencze nem is késett Rainiero Zeno parancsnoksága alatt, hatalmas hajórajt és sereget küldeni Zára ellen. Már két hó óta folyt az ostrom. A polgárság hősiesen védte újból emelt falait, vallott hitének, ragaszkodásának ujabb jeleit adva s óránkint remélve a Magyarhonból érkező segélyt Oh de ekkor a magyar hazát vérrel jegyzett vész pusztitá, évek során át vérző sebeket hagyva rajta, — a tatár dultott végül Zárába, magyar sereg helyett — földönfutó királya ért. — s Ezt könnyű volt engedésre birni s igy Zára ismét Velencze hatalma alá került. Fátyolt itt a múltra, sötétet mint az, mellyet a sors akkor hazánk egére vont . * Jelenben Zára, Dalmáczia legjelentékenyebb városa, 8 — 10 ezer lakossal s székhelye a cs. k. kormányzónak. Üzletekben is élénk. Fő áruezikkei olaj és bor. Ugyan innen kerül ki a világszerte hires maraschino szesz (liqueur). Köz és magánépületeiben, ugy számos templomaiban sok régiséget bir, mellyek majd mind Velencze múltjából maradtak fenn. De engem e régiségek részletei nem nagyon érdekeltek itt, s a hajóra visszatérve, a tájon mint szép ködfátyolképen merültem el, mellyre a mult vonta álomszerű ábráit a reggeli nap arany zo *) Magyarul : „Uraim, a pápa nevében tiltom nektek megtámadni e várost, melly Magyarország királyáé, melly a keresztyénségé — s ti is keresztesek vagytok!1'