Vasárnapi Ujság – 1857
1857-11-08 / 45. szám - Thali Kálmán, Agata 482. oldal / Költemények
482 nyesitése volt. E munkájában Kölcsey, Toldy, Vörösmarty közremunkálásában erős támogatásra talált s ez irányt folytatta ö később is, midőn a Kritikai Lapok megszűntével más tért nyita élessen taglaló, bonczoló tehetségének. Bajza lapszerkesztői működése egyike volt a legeredménydusabbaknak. Azon tisztes állást, mellyet Bajza az általa hat évig (1837—43) kiadott derék „Athenaeum" és „Figyelmező" szerkesztése által a közvélemény fóruma előtt kivivott, mai napig sokan irigyelhetnék tőle, mai napig többen hiában keresték, mert el nem érhették. Amit e lapok irányadás, tanulságos és érdekes olvasmány, izlésnemesítés, nyelv-és előadás csinosítása tekintetében tettek, valóban korszakot alkotott irodalmunkban s minden későbbi nyereményünk ez előzményekből fejlődött. Különösen a nemzeti színészet és szinügy körül számos, szakavatottsággal és bátorsággal irt nézeteket terjesztett. Mert midőn Bajzáról van szó, illő tekintetbe kell vennünk különösen színigazgatói érdemeit. Soha nem szabad felednünk, hogy ő volt a pesti nemzeti színház első igazgatója. Ide erős jellem kellett és kitartás, hogy az eléje gördülő ezernyi akadállyal megküzdhessen. „A pesti színház — irja Toldy Ferencz — 1837 augusztusban volt megnyitandó. A ház készületlen, a társaság még nem teljes, a repertóriumról még csak annyi előgondoskodás sem,hogy eredeti művel lehessen a főváros első állandó magyar színházát megnyitni; sem ruhatár, sem függönyök elégséges számmal, s végre az egész organizálatlan. Ekkor hivatott meg Bajza igazgatónak, s nem elég szabad kezekkel, mert fölötte egy táblabirószerü választmánya állott a részvényeseknek, melly ugy hitt megfelelni kötelességének, ha az igazgató irányában ellenzéket képez, a helyett, hogy támogatná. Mégis az intézet aug. 28-án eredeti előjátékkal ugyan, (Vörösmarty : Árpád ébredése), de forditott fő darabbal nyuttatott meg (Belizár), s fennakadás nélkül folytak a felkészítés, szervezés, az Akadémia segedelmével egy uj repertórium előteremtése, s az előadások." — Bajza a tövises igazgatói pályáról, miután a színház belső szervezését s az egésznek rendes, biztos kerékvágásba hozatalát eszközölte, 1838 májusban lelépett „sajnáltatva a szinésztestülettöl, mellynek ő ritka szerencsével meg tudá nyerni bizodalmát, mert törhetlen szigorral részrehajlatlanságot és szelídséget tudott egyesiteni." — 1847-ben a mindinkább tornyosuló színházi zavarok ismét e térre hivák munkásságát s Bajza 8 hónapig másod izben volt igazgatója a nemzeti színháznak, melly állásról csak az 1848. év eseményei s a neki a hírlapi téren sürgetőleg tett ajánlatok vonták el. Az Athenaeum megszüntetése óta Bajza leginkább régi kedvencz vágyainak élt, a történeti tanulmányoknak. Időnként megjelent régibb kisebb, de becses históriai dolgozatait mellőzve, megemlítjük itt „Történeti könyvtár" czimü gyűjteményét 6 kötetben, melly a külföldnek némelly kitűnőbb történeti műveit foglalja magában (1843 — 45); továbbá „Uj Plutarch" czimü életrajztérát német után, mellyből (1845 — 47) nyolcz füzet jelent meg; „ Világtörténetéből melly szélesebb alapokra fektetett, nagyobbszerü mű akart lenni, a bekövetkezett események miatt csak a „hajdankor" jelent meg 2 kötetben (1846-tól kezdve). Történetírói munkássága legnagyobb fejlődésében volt, a szükséges készület és tanulmány végre birtokában volt, midőn a sors keze reá nehezült. Költői s apróbb históriai dolgozatai összeállítva 1851-ben jelentek meg : „Bajza összegyűjtött munkái" czim alatt. Bajza művei, miket kötetekben szokás felmutatni az irodalom munkásainak elhunyta után, nem számosak; s talán nem is ollyanok, hogy számára a haladó kor késő éveiben a halhatatlanságot biztosítsák — de az ő működése nem is illynemü vala. Az irodalmi pálya, ezer ágazataiban, a tehetségek ezerféle nemeinek mutatja ki a megfelelő tért. A seregnek, mellynek tagja volt, csatázásaiból nem mutathat fel önkezűleg szerzett számos diadaljelt, gazdag zsákmányt, hadi foglyokat és elejtett elleneket — de az ő erős kezében lengett a szent zászló, ez alá sereglett a harczra képesek tábora, ez gyulasztá lángra a lelkesedést, ez ragadá maga után a bátrakkal együtt a csüggedőket is, ez vívta ki a diadalt .... De „forgó viszontság járma alatt nyögünk; tündér szerencsénk kénye hány vet." — Fordult a szerencse. A zászlótartó, ki annyi diadalt látott, ki még nagyobb diadalokat remélt, a borúsabb napokat is megérte, s megérte az irodalom újra felviruló hajnalát is; — látja azokat, de már nem érzi, nem érti. A zászlótartó hirtelen elöregedett, beteg jön és tehetetlen — s a kegyelet tiltja, bővebben rajzolni ez állapotot. Csupán annyit tudj meg, nyájas olvasó, hogy ez arcz, mellyen a mult idők erőteljes nyugottságát s a jóakaratú szigort láttad, most már csak a fájdalom tompa komorságát tünteti fel. Néha megtörténik, hogy a multak e tébolygó árnyával még találkozunk Pest utczáin .... Agata. — Történi év : 1565. — I. Hasszán basa, hires tömösvári — Jer csatára; minek tovább várni? . . . „János király, tán az ellen kerget? *) Küldök ime segitségül serget!" János király azt izeni vissza : ,Nincs korántsem ellentől szorítva : De ő óhajt ellenségre menni — Erdőd várát nagy hamar bevenni!" Monda Hasszán:,,Küldök serget néked, Sőt a harczra magam is elmegyek!... S esküszöm azultán szakállára: Tied lészen Erdőd büszke vára!" Árnyas ligeten Szép zöld szigeten Két gerlicze ugy zokog Titkon, édesen . . . Árnyas ligeten Szép zöld szigeten Két szerelmes ugy susog Búsan, édesen . . . Az ifjú vágyna, A lány epedne; — Az szeret , mert szerethet, Ez , mert ég keble! .Gyöngyöm, galambkám — Édes Ágatám! . . . Hej gyönyörű gyönyörű Édes violám! Zúg morg az ágyú, Én azt nem bánom! . . . Tied vagyok, az leszek — Lelkem virágom! S csókot hint rája Várnagy leánya, Csókot hint rá , a Herczeg Forró ajkára . . . Szól az ágyú egyre másra,, Kész a had a rohanásra . . . Kész a had, a vár is készen , Megdaczolni kősz-merészen! Hasszán basa jancsárai óhajtnak harczra szállani; János király vitézei Égnek vágynak öldökleni. Sok a fegyver, sok az ember; A kardokon fénycsillogás, A szemekben tűzvillogás, A szivekben vérszomjazás . . . És megindul Tömösvárból Hasszán, — Nyomában a sok topicsi, jancsár . . . Tarka tömeg, hullámozó tábor : Itt a vége, az eleje távol. A király is Fehérvárt **) elhagyja — Vele lévén sok vitéz hadnagyja . . . S hadnagyokat ezrenként követték Tűzről pattant jó magyar leventék. Leventéknek virága szépségben Herczeg vitéz a király sergében; De ő mm csak harczra mén Erdődre : Ott vár reá régi szeretője ! Alszik a tábor, Alszik a vár is, — Aluszik a gerle, a Búgó madár is. Herczeg s a lányka Suttog csupán csak : Ők, kik nappal ellenek, S éjjel barátok ,Bíbor aranynyal Jő már a hajnal — — Isten hozzád Agatám, Kedves hű angyal! Két nap multával Ismét ölellek : Csillag fénynél, lombja közt E szép ligetnek! A csók elcsattan — És ők elválnak: Herczeg tart a tábornak, A lány a várnak, Ez hőn epedve, Az csak nevetve . . . Ott kéjvágy, itt szerelem Ég a kebelbe! — Szól a király inta Hasszán, És a harczra fel fúvatván : Eget ver a csatalárma, — Hogy megreszket rá a bástya !.. Szöngve-bongva bús-borongva Búg a harczdal, harsan a kürt. . Ágyú dörren lándsa zörren : Hősök küzdnek hősök ellen. Fönn a várban fönn a bástyán — Hol vitézek hadra kelnek — Fönn a bástyán harczra szállván Küzd Agata, apja mellett. Erdődnél a két vezér, hadával — Mint két folyam egyesül egymással; S török magyar — mostan jó barátok: Együtt törik a bástyát, a gátot. — II. .... Herczeg, oh Herczeg Nem szép ez tőled! . . . Áltatni a leányt, ki Él és hal érted!! III. *) II. János vagy János Zsigmond. **) Gyula-Fehérvárt. Thali