Vasárnapi Ujság – 1857

1857-02-01 / 5. szám - Kuruzslások a vidéken. Székely József 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek - Ujabb adatok Petőfi S. gyermekkoráról 42. oldal / Vegyes tartalmu czikkek

44 tányér gulyáshúst, más egyéb nem lévén kapható. Mivel csak egy szobát lehetett fűteni, mind a tizen­egy szobába tódultunk, hol volt ugyan két fa­ágy, hanem nem valami ruganyos vagy lószőrrel, vagy léggel töltött dere­kalyakkal ellátva, hanem csak ollyan búzaszalmával megtömött úgyn­evezett szalmazsákkal. Ezen ágyakat két bajai ur foglalta el; e szerint nekünk nem maradt más hátra, mint földszint maradni. Behozattunk tehát két nyaláb szalmát, de, hogy el ne felejtsem, ott is hevert egy olly szalmazsák, mellyre hárman keresztül reá feküdtünk láblóggatva, öt személy pedig belebújt a szalmába és takarózott mindegyik azzal, a­mié volt.­­ Szerencsére ránk vir­radt a reggel, kiki reggelizett egy akkora pohár kávét (minden más nélkül), mintha a pesti kávés­poharak három személyre volnának szabva. Ezután jött a fizetés ideje. Egy tányér gulyáshús husz kr. pengő, de ne tessék tálat gon­dolni, és az a tudja Isten, miből készitett egy harmadrész adag kávé, minden nélkül, tiz kr. pengő. Azon két ur, ki az ágyban, azaz az emeletben feküdt, fizetett egyenkint 36 kr., mi nyolczan mindegyik 24 krt. peng. E szerint egy szobáért, mellynek nagysága 2 • ölet tesz, fizettünk 4 ft. 24 pl­rt. egyetlen egy éjszakáért. Ennyit nem kértek volna tőlünk sem Londonban, sem Párisban! .* Devecseren a járás-kóroda javára jan. 19-én sorsjátékkal összekötött tánczvigalom volt, mellyet a vidéki és helybeli nők kétszeresen tettek érde­kessé, t. i. a tánczvigalmat kedves megjelenésükkel, a sorsjátékot pedig több rendbeli nagyobb értékű kézműveikkel vagy ajándékaikkal. A szent czélu maradandó haszon mintegy 400 pft., a múlékony,de kedves emlékű pedig az, hogy kivilágos kivkradtig szive kedve szerint mulatott az összesereglett szép vendégsereg. — Tudósítónk forró hála­ szavakkal emliti, hogy az érintett kóroda nagy részben a volt földesuraság nagylelkűségének fogja tételét kö­szönhetni, a melly kinyilatkoztatá, hogy a szükséges telket és kertet szaba­don választhatja birtokán a község elöljárósága. Vidéki hirek. Alármaros-Sziget, jan. 4. Mi is készülünk a nagy farsangnak. Lesz­nek báljaink, majd látunk franczia tánczot, keringőt, polkát s meg egy kis csárdást is, ha ugyan Lukács bácsinak kedve kerekedik jó hajnalra láb alá húzni azt, amúgy ugrósan. Egy jó czélu bálunk már is volt a mult év végén kisdedóvodánk részére, mellyben a sorsjegyek szép kelendőségnek örvendtek. Színészeink ma játszák a legutolsót. Október közepétől vannak nálunk, meglehetős sikerrel mulattaták közönségünket, mire igen sokat tett a jeles Szathmári Le né játéka. Halljuk, hogy e jeles színésznő megválik e társaság­tól s Kolozsvárra veszi útját. De hát ön Fejér úr, kivel pótolja ki e helyet? Időjárásunk lágyas. Folyamaink tiszták a jégtől. Havasaink fejér köntösben állnak. Vadaink nyugosznak az erdők rejtekében. Barmainkat nem bántja veszély. Embereink természetes halállal szállnak a sírba. Piaczunk olcsóbb mint ez előtt volt : a tiszta buza 18—20 v. ft., kétszeres 15—17 v. ft., ten­geri 8—10 v. ft., zab 4—5 v. ft., burgonya 5 — 6 v. ft. köles-kása 22—26 v. ft. (értetvén egy köböl azaz : négy véka). — A „Vasárnapi Újság," s más lapok előfizetői szépen megszaporodtak nálunk, mi annak a jele, hogy mi itt a magyarok Helvécziájában olvasni is szeretünk. Olly egyének is fizetnek magyar hírlapokra, kik nem bírják e nyelvet teljesen. Több újsággal ez­úttal nem szolgálhatok, de időnkint majd találkozunk. Kerti. Debreczen, január 7-én. (Casino. Magyar női viselet. Apró h­írek.) Casinónk alapszabályai felsőbb helyen megerősíttetvén. Január 4-én tartotta meg tisztujítását, Simonffy Sámuel ügyvéd titkos szavazat utján újra elnökké lőn választva, másodikká Reviczky Emil; s hogy ez elnökség casinónk elő­menetelére minden lehetőt elkövetett, legszebb igazolása , hogy másokra egyetlen szavazat sem adatott, a többi tisztviselők is mind megmaradtak. A casino három bált adand, s hírlik, hogy a programm kirekeszti a crinolin­szoknyákat, s kifejezendő az óhajtást, hogy különösen a tánczos nők a meg­szokott túlságos pipere nélkül, egyszerű, s az apák, anyák és férjek zsebeit kímélő öltözékben láttatnak legszívesebben. Helyesen, nem a bársony- s selyem-szövet, de inkább a tiszta egyszerűség s csinosság teszi hajlóvá a nőt, s mi szebb, mintha a leány karcsú termetéhez egyszerű fehér, rózsa, vagy más színű sokba nem kerülő ruha­ simul; természetesen még kecsesebbé válik, ha a derekat egy kis zsinóros magyar váll szorítja, s a dús hajazatról a párta csinos szalagjai folynak alá; — olvassátok el hölgyeim a „Nemzeti Képes Naptárból" P. Szathm­áry Károly értekezését s fölhivását, nézzétek meg az ott rajzolt egyszerű magyar öltözéket, melly után, ha nem tudnátok a rég elfelejtett magyaros ruha szabását utánozni, kérjük meg egyesülten a most szépen megsokasult divatlapok kezelőit, legyenek szívesek lapjaikhoz minél gyakrabban magyaros női ruhák mintáit is mellékelni; — óhajtandó volna, ha e magyaros női viselet a középosztályban is követőkre találna, mert olly szépen áll a debreczeni földmives és mesteremberek leányainak az a gyöngyös párta, a róla csüggő aranynyal hímzett pántlika, — de azonkivül ugyan semmi magyaros nincsen rajtuk; pedig e derék leányoknak is van karcsú termete, mint a szarvasnak, de a termetet eltakarja a pongyolán lecsüngő nagy selyemkendő, nyáron a drága csipke; nem lenne-e sokkal igé­zőbb a magyar parasztleány Debreczenben, máshol is, ha csinos magyar­vállat venne ruhája fölé; s azon váll­a mellett, hogy szebb viselet, nem kerülne felényibe, mint a nehéz selyemkendő, mellyért nem ritkán 100 ftot kiadni nem sajnálnak. Bárcsak el merné kezdeni e magyaros viseletet egy szép leány egy két barátnéjával, s hiszem, hogy egy pár év alatt a pártához nem vennének magukra olly különös szabású öltönyöket. — Gyermekkorom­ban még láttam asszonyokon is télen prémes mentéket, felöltve, s panyókául, — most talán egy sincs a városon, — láttam fejükön csinos sisakalaku fej­kötőket, most a menyecskék olly nagy kaskétlit nyomnak fejükbe, hogy az idegennek, — mig meg nem szokja, — lehetlen meg nem nevetnie, — s még azt be is kötik egy roppant lencsés kendővel, ugy hogy némellyike csak ugy tántorog a nagy teher alatt. — A napokban egy uri házhoz becsengetett egy csinosan öltözött férfi éjfél után, a kinyitó cseléd szavára azt felelé, hogy ő a házi-tanító, s beeresztetett, — azonban a tanító otthon levén, fölébredt a neszre, s a minden áron a házi­ asszon­­nyal beszélni akarót nem bocsátá be, mire ez íróeszközt kérvén, egy pár sort irt a házi nőnek, mire a kiküldött pénzzel távozott; volt M. ezredesnek irta magát; másnap elfogatott, közön­séges iparlovag volt, ki máshol is megkisérte az éjféli látogatásokat fennirt név alatt.­­ Néhány nap előtt egy kis boltban áruló­ asszonyt egy katona­köpenyegbe burkolt férfi késsel nyakán megszúrt, a nő szerencséjére torok­fájós levén, nyaka több kendővel volt bekötve, s a szúrás nem lőt halálos; a katonaság kiállíttatott, de a tettes nem volt katona, még eddig nincsenek nyomában. — Váradon a színházépítésen mozognak, s alkalmasint előbb fel­építik, mint mi. Pedig a közönség a mostani gyenge társaságot is látogatja, többnyire tele a granárium; ha itt jó színház, jó társaság volna, lenne közön­ség elég! Kadarcsi, Regöly, jan. 6. (Tolna). Vannak helységek, hol a serdülő ifjúság ne­velhetését föltételező iskola olly nyomorú elhagyatott állapotban van, hogy idegen szemlélő aggódva kérdezheti, vajjon nem gazdátlan-e ezen árva kiné­zésű szalma viskó. Helységünk 2000 lelket számlál, a kik között vagyonos tehetős gazdák vannak, a­kikben csak kevés áldozatkészség, ha volna, csupa közadakozásból minden más segélyforrás hozzájárulta nélkül is, csinos iskolát építhetnének. De bár a­mi van, arra fordítanának kevés gondot. Az iskola összes bútorzatát néhány kopott seprű képezi, fakó, festék vesztett tábla légy kóczmadzagon egyik sötét zugban, egy félszázados szék korhadt ingó állapot­ban, biztosítékul az eldülés ellen a falhoz támasztva, az asztal már néhány évvel előbb felmondta a szolgálatot s elvándorolt a régiség tárába; de utódja még nem töltötte be helyét. — Mi ennek az oka, megmondanám; de hátha nagyon igazat mondanék, s az érdeklettek megröstelnék a dolgot. U... A. Szerkesztői mondanivalók. 979. Maros-Vásárhelyre. Már arról nem tehet senki, ha valaki a „Politikai újdon­ságok" hirdetései között olly czímet ad magának, a­mi nem illeti. Diplomát a hirdetőtől nem kérhetünk. — A vers nagyon komoly felelet egy ártatlan tréfára. 980. Az arany ifjúkorhoz. 981. A pásztor — nem használhatók. 982. Kolozsvár B. M. Sajnosan értesültünk a tényállásáról, de azt nem feszeget­hetjük. Reméljünk és várjunk. Lapjainkat megkapta ön? 983. Óvszer a juhm­étely ellen. Olly heroieus, hogy csak gazdasági tekintélyek ajánlatára közölhetnők. 984. Ari Béla. A küldött rajzokat sokszorosan birjuk már. Csokonai emléke már nagyon ismeretes, a többi még kevesebb művészi becscsel bir. 985. „Kedves Pistikám­! adjon Isten" ... — Ne irjunk mindjárt magasztaló ver­seket, várjuk a nap­lementét, vagy legalább ragyogását. Az a bizalmas hang jó lenne ma­gánlevélnek. 986. ,,Itt a farsang, azért nem­ búsulok." Jól teszi, busuljon az, a kinek elég­ nagy a feje. Hanem ne is verseljen most. 987. Battonyára. Összetett betűink egyszerűsítése nem új dolog, nem is Nagy Ig­nácz indítványozta, nyomait találhatja ön már régen előtte a M. akadémia évkönyveiben. Ott van egy része azon betűknek is, miket ön ajánl; a másik rész, mi ön találmánya, még kevésbé látszik gyakorlati becsünek. De nem is a mi dolgunk, illy reformokat kezdeni. 988. Szovátra. Hiresek ott a kenyérsütő asszonyok, de nem olly hiresek a czikkiró férfiak. Megpróbáljuk azt a beküldött betü-tésztát élvezhető czikké dagasztani. 989. Izabella. Felelünk a ballada II. szakaszának első szavaival, mondván: „De hah! mi az?" 990. Nagy Lajos és Kis Lajos. Ha pedig ezt adnók ki, ismét ön végső versével kiálthatna fel az olvasó imigyen : „Fent magasba egy Túl­világi lény Gyászolá a Rend-K­vülli tüneményt!" 991. Uj évi ima. Elkésett. A „tanúságos frescot" átadtuk, ámbár nincs hozzá remé­nyünk. 992. Ezer forint káposzta. (Tausend Gulden Kraut.) Csak ollyan forditás, mint azé az idegen férfiúé, a ki nem régiben ezen költemény-czimet : „Keveháza Arany János­tól" igy forditotta : Kaffeehaus des Johann Arany. Pályázati értesités a mult évről hátramaradt életrajzi pályad­íjra történt versenyzés ered­ménye felől. A beküldött pályaművek közül birálók által legjobbnak találtatván „IZABELLA KIRÁLYNÉ" czimü életrajz; a kitűzött tiz arany jutalom e mű szerzőjének ítéltetett oda; kinek nevéül a felbontott jeligés levél : „Szilágyi Istvánt" nyilvánitá. A nevezett pályadij-nyertes mű az 1855-ben kiadott pályázati föltéte­lek szerint lapjainkban közöltetni fog. Pest, január 25-én 1857. A Vasárnapi Újság szerkesztősége. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos lleekenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és lleekenast, egyetemittez a 4-dik szám alatt Pesten.

Next