Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-15 / 7. szám - Izabella királyné. Szilágyi István 53. oldal / Történeti czikkek
t A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési díj január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a,,Politikai Újdonságokká!" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Izabella királyné: Életrajz. Irta SZILÁGYI ISTVÁN. I. Öt század évig a melly egy vala, Igy lett kettővé a magyar haza . . . Izabella, I. Zsigmond lengyel király leánya, Szapolyai János magyar király neje, anyai ágon a régi aragoniai és nápolyi királyok véréből vette eredetét. Bona Sforzia t. i. Zsigmondnak, Szapolyai Borbála után második neje, Izabellának szülő anyja, Galeazzo,János majlandi herczegnek való leánya. Zsigmond királyé szerint Szapolyai Jánosnak sógora volt és iia egy személyben, s nem közönséges lélek, ugy mint a ki, midőn fiának Zsigmond Ágostnak I. Ferdinánd leányát ,öül kinyervén, ez által hatalmas vetélytársak közt lett rokon és közbenjáró , nemcsak tekintélyét tudá ritka okossággal érteni, de birni is és megtartani mind a két trónkövetelő barátságát, becsülését, jó indulatát. II Szapolyai János erdélyi vajda, születésénél, királyi rokonságánál, roppant terjedelmű birtokai s népszerűségénél fogva, minden bizonynyal legtekintélyesb magyarja volt a birodalomnak a 16. században, ki az akkori körülmények közt, legtöbb reményt táplálhatott, s táplált is, szivében, hogy magát egykor a koronás fők családjába iktathassa. Az, hogy, anyai részről maga is herczegi vér, Ulászló király leányát Annát nőül nyerje, s ez által nyisson magának utat, nem sikerült ugyan, Ferdinánd osztrák herczegnek jegyeztetvén el a királyi hölgy , de trónigénye, mellyel a pórhad elnyomóját, s a polgári kormány viselésére is alkalmas miveltségünek itélt férfiút, a rendek még 1514. ürülés esetére megbiztaták, csakugyan teljesült, midőn a szerencsétlen mohácsi csata megvívása után, a magyar nemesség szine, nem mernök mondani némellyekkel, kegy vadászatból, inkább a rákosi végzés erejére támaszkodva, fejére tevé a koronát nov. 10. 1526; nagy reményt kapcsolva minden bizonynyal eddig ismert erélyéhez, s mint a kiben, eddigi tetteiből következtetve, egy magyar, talán Mátyás királyt hitték a lanyha emlékezetű Jagellók után, a fényét már veszteni kezdett trónba ültetni, ki vissza lenne hozandó a régi napokat. Az iktatási ünnepélyek azonban még jól el sem mulanak : János trónja immár ingadozni kezdett. Az özvegy királyné Mária t. i. s a nádor Báthori, ellene mondván János választásának, új gyűlést hirdetnek; az összejött rendek Ferdinánd főherczeget választják el, mégis koronázzák (nov. 3. 1527), s igy lesz Magyarországnak egyszersmind két koronás királya. A dolgok e fordulata kikerülhetetlennek mutatá a háborút, nem lévén akarat, egyik trónkövetelőben sem elég, a nyert koronáról lemondani. Hatalmas volt mind a kettőnek pártja, s minket fejdelmet, fegyverrel viték azok, jogaiknak érvényt szerzeni. De János, azért-e, mert iszonyodott a polgári harcz rémeitől, bizodalmánál fogva-e ügye igazságában, vagy lelkének immár kevésbé ruganytalansága miatt nem akarta azt; s megérte, hogy őt, Ferdinánd felkereső hada zaklassa fel nyugalmából; hogy csatát veszítsenek készületlen vezérei; hogy hivei egyenkint pártoljanak el tőle, s maga, trón- és koronavesztetten fusson ki országából, mellyet fejének választá, de mellyel ö megtartani nem tuda. III. Lengyelország adott szállást az űzött fejedelemnek, de nem egyszersmind segedelmet is, mellyért keresé pedig fel János sógorát. Zsigmond ekkor szemelte ki Jánost leendő vejéül; ekkor nézte ki számára leányát Izabellát; nem kételkedvén arról, hogy maga közbevetésének sikerülend bizonynyal olly révpartra segiteni a két trónkövetelő ügyét, melly János mellett szép állást biztositand leánya számára. Mit a rokon megtagadott tőle, a török adta meg. A Mohácsnál győztes Szulejman diadalmas seregei visszasegéllezték Jánost vesztett országába, vissza Budavárába, mellyet a derék Nádasdi Tamás minden ellentörekvése mellett is, Ferdinándtól, a zsoldos várőrség árulása miatt Szulejman foglalt vissza neki. De a török védurság s annak száguldó csapatai roppant ínséggel árasztották el a föld népét. Szulejman kardja napról napra élesb sebeket vágott a haza testén, s óhajtva nézett eléje a napnak kiki, melly mindezeket meg lészen orvoslandó. Ferdinánd reményei czélpontját inkább a jövőbe helyezvén, nem utalta vissza a lengyel udvar közbenjárását, s megköttetett II. Váradon a béke 1538 (febr. 24), mellynek ereje által, mindenik fél megtartván eddigi birtokát, János a maga részében királyi czim és hatalommal uralkodik haláláig; akkor aztán, minden vissza száll Ferdinándra, mint választott s törvényes királyára az egységes Magyarországnak. IV. János király a békekötéskor túl az 50 éven, még nőtlen életet élt, s Ferdinánd és hivei ingyen sem gondoltak házasságára s arra, hogy ő maga után örököst legyen hagyandó. Azonban az események máskép alakultak. Ünnepélyes követség megy Lengyelországba, melly ott megkötvén a házassági egyezést, Izabellát ritka fénynyel hozza át Kassáig, honnan maga János viszi be a királyi Budavárba, majd Székesfejérvárra, hol az ünnepélyes eskü után, az ifjú hölgy Magyarország királynéjává megkoronáztatik (febr. 16. 1539); királyi fény s daliás mulatságok emelvén a király és hivei átalános örömét. Ferdinánd s hozzátartozói nem nézték ugyan