Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-01 / 5. szám - Velencze (képpel) 40. oldal / Nép- és országisme - Kakastejjel varju vajjal sült kenyér (rajzzal) 40. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
40 el nem fogadható. Ellenben el kell fogadnunk tőlük azt az ő eljárásukat, melly szerint mind a két uj házasfél birtok, örökség és hozományra nézve teljes nyíltsággal bánik egymással, az összehitetés előtt szerződésileg meghatározván, mit köt le férj a márkának, ez viszont, mit mond butorképen, mit a kötényben; aztán, mit adnak szülék az uj gazdáknak évenkénti segélypénzt, mig élnek (a szülék t. i ), nem titkolván el a jószágon fekvő terheket és adósságokat. A valahai örökség azonban maradjon : Ne bántsd virág. — Melly eljárással házasok között számtalan pörpatvar meggátoltatik. A magyar, kivált a nemes ember, ehhez épen nem akar illeszkedni, azt tartván, hogy az gorombaság és zsidós szokás. Pedig, uraim, hiába! már nagy ideje, hogy e szokást mi is fogadjuk el bátran bizvást, „Szegődött bér, osztott koncz!" — Félre "tehát azzal a magyaros álszégyennel, és házasságszerzés ügyében nyilatkozzunk kölcsönösen, minden zsenirozás nélkül. Ez bár zsidósan van, de okosan van. Tanuljunk a zsidóktól házasodni és házasitani, férjesülni és nősülni. Eddig a zsidó iskola. Fogadják pedig magyarhoni zsidó atyámfiai, e merengést tőlem irántuk viseltető figyelmem és becsülésem zálogául, melylyel e tárgyban is az igazságnak hódolni, és a közjó emeléséhez egy morzsát hozhatni gondoltam, — őket egyszersmind e czikkemmel a hazai nagy közönség előtt megtisztelvén. Ezzel t. cz. keresztyén olvasóimnak üdvét; — magyar nyelvet szerető, és Vasárnapi Újságot járató zsidó olvasóimnak pedig : Shalom! Kakastejjel varjuvajjal sült kenyér. Alig hogy négy éves voltam, közö-iskolába küldtek szüleim, melly lakásunktól messze lévén, ebédre egy az iskola szomszédságában lakott nőtelen rokonunkhoz adtak, kinél az özvegy nőrokon vitte a háztartást. — Engem hát a legnagyobb örömmel fogadtak, és azt ugyan nem várták, hogy dél legyen, hanem jókor értem küldtek az iskolába és vitettek magukhoz. — Szerették bennem a gyermeket, de hogy én is örömest ugrottam az értem jövő cseléd elé, az is bizonyos. — Az én egész akkori kölni tanulásomból csak a tűárusnak volt haszna — egy párt naponkint eltörtem — még egyszer kedves jó apám nagy örömömre aranytűket vett — rézből — azokat aztán eltörni nem birtam, hanem a kígyócsúszás minden alakjára görbültek kezeim közt. — Nem is ajánlom olly korán a kötéssel leültetni lánykáinkat; nyolcz éves korukig csak annyit kössenek varjanak, amennyire babáiknak van szükségök. No de én most kenyérsütésről akarok szólni. Amint megérkeztem a jó nénihez, mindjárt szép fehér konyhakötényt kötött elém, a bácsi csak aztán csókolgatta össze kis gazdasszonyát — mint nevezni szokott — aztán a néni után futottam a konyhába. Abból én ugyan semmit sem tudok, amiket akkor ott készülni láttam — de akkor mindent tudtam — a jó lelkek azt hitték, hogy ha én a tűzhelyt fölérném, az ételeket el is tudnám készíteni. — Egyszer kérdezte a bácsi, tudnék-e már tojást főzni keményre? Oh igen, bögrébe tenném, vizet töltenék rá, tűzhöz állítanám és mig felforrna, addig a salátát megtisztítanám. — Volt öröm az én nagy tudományom felett. — Tíz év múlva fel is értem a tűzhelyt, de a jó bácsi már akkor nem volt.— Mikor az iskolába visszakisértettek, megrakták tarisznyámat ozsonnára valóval — a néni mindig karéjkenyeret metszett, falatokra bemetélte és azt mondta : Ezt meg eddám kisleányom, mert ez kakastejjel varjuvajjal sütött kenyér. Jó is volt az igaz — mikor aztán a kenyér jóságát többé nem a varjuvajnak tulajdonítottam, megtanított az öreg néni, mint szokott ö olly jó izü, még egy hét múlva is puha és nem morzsalékzó kenyeret sütni. Melly nem volt egyéb, mint krumplis kenyér. Ennek sütés-módja következő: Egy szakasztókosár (zsompor) liszthez kell főzni szintén akkora kosár krumplit; a költkovásszal épen ugy kell bánni, mint más kenyérnél; a megzúzott krumplit minden vízhozzáadás nélkül, a szokott kenyértésztánál merevebbre — keményebbre — kell gyúrni. — Ami liszt azután még marad, azt szépen összetakarítva, jó meleg sós vízzel összegyúrva, és már ekkor a költtésztát is közé téve kell az egészet jól kidagasztani. — Az egész tehát ebből áll : jó költkovász, minél kevesebb víz, krumpli melegen. Hogy pedig a krumplizúzás finomul és minél gyorsabban történjék, az idemellékelt töröt, millyent én már évek óta használok — ajánlom. — És lesz kakastejjel varjúvajjal sült kenyér kis és nagy gyereknek. A krumplitörö, amint a kép mutatja, áll egy négyszögre kifaragott, négylábon álló hasáb fából, mellynek közepén egy lyuk van vésve, ennek alsó felére apró lencseszem nagyságú lyukakkal ellátott bádoglap van erősen szegezve, mellyen a forrón berakott, megtisztitott krumpli az alatta levő edénybe a dugasz segítségével átnyomatik. —né. Velencze. Velencze, ama hajdan hatalmas világváros, a lefolyt év utolsó hónapjában megujult fényben ragyogott, midőn a Császári Felségek hosszabb látogatásukkal szerencséltették. Velencze a legsajátszerübb város a világon s czélpontját képezi még mindig a föld minden részéből évenkint ide tóduló ezer meg ezer utazónak. A házak számára nézve (mi 15,000-nél többre megy) legnagyobb város az ausztriai birodalomban; lakosainak száma hajdanában 400,000 volt, most 100,000. A várost minden oldalról tenger környezi, a háztömegek 136 nagyobb és kisebb szigeten állanak, mellyek között 134 csatorna vonul át, megannyi utczául szolgálván, miből önként foly, hogy Velenczében a kocsik és lovak helyét sajkák (gondola) és sajkások (gondolieri) pótolják. Az egyes háztömegeket összekötő hidak számát 400-ra teszik. A hidak között legszebb s legnagyobb a nagycsatornán keresztül vivő Rialto-hid, melly 1588—91-ben épült. Ez csupa márványdarabokból áll s 12,000 oszlopon nyugszik, hossza 158, szélessége 43 láb. Minden ház faczölöpökön nyugszik, mellyeknek alapja szilárd köves agyagmárgából áll a lagúnák fenekén. Az egyes házak közt 2000-nél több szűk utczácska vonul el; néhány nagyobb utczája csatornák kitöltése által támadt. S bár a szárazföld itt nagyon szűkre van szorítva, van mégis Velenczének mintegy 54 kisebb nagyobb piacza. Azonban nevezetességét Velencze nemcsak természeti fekvéséből eredő sajátságainak köszöni, hanem az itt felhalmozott művészeti remekek sokasága által vonja magára még mindig a világ figyelmét. A Velenczébe érkezőt legelőször is a tömérdek építészeti remekművek lepik meg s első pillanatra belátja, miért nevezik e várost templomok és paloták városának. Mindenki legelőször is a világhírű Szent-Márk-tért keresi fel, hol a legnagyszerűbb épületeket láthatja egy csoportban. Ezek közt leginkább magára ragadja a figyelmet Szent-Márk pompás temploma E templom belsejébe öt bejárás vezet, öt roppant kapu, érczből készült 10 szárnyajtóval. Minden bejárás fölött roppant boltivek emelkednek, mellyek mozaik- és szobormüvekkel gazdagon diszitett 201 oszlopon nyugosznak. A főkapu feletti boltiven van ama híres szobrászati remekmű, Lysippos (nagy Sándor kortársának) négy lova, mellyeket a győztes velenczeiek a keleti birodalom pusztulása után 1205-ben Konstantinápolyból hoztak Velenczébe, honnan 1797-ben a francziák Párisba vitték, míg Napóleon bukása után 1815-ben ismét Velenczébe kerültek. A tér északi részén, balra a Márk-templomtól állnak a 15 század végén épült régi procuratiók, Sz. Márk hajdani 6 procuratorának lakói. Ennek keleti oldalán van az 1496-ban épült óratorony, mellynek mutatólapja alatt a sz. Szűz egy aranyozott képe látszik s egy külön gépezet arra szolgál, hogy ünnepélyes alkalmakkor a három keleti bölcs óriási alakjai is megjelenjenek. Ennél nagyobb vonzerővel bir az idegenre Szent Márk harangtornya, mellyet 902-ben kezdenek építeni és csak 240 év múlva végeztek be. Hol a templom két tornya végződik, onnan még egy 63 lábnyi magas, pyramis alakú torony emelkedik, mellynek csúcsa egy aranyozott angyallal végződik. Ezt nevezik harangtoronynak. Azt mondják, hogy talán az egész világon nincs pont, honnan olly szép kilátás nyílnék, mint innen. A néző maga alatt látja a nagy laguna-várost egész kiterjedésében s pillanatának csak a tenger s az Alpesek messze sötétlő vonalai vetnek határt. — E torony aljában van az u. n. loggetta, melly 1500-ban épült. Ez épü-