Vasárnapi Ujság – 1857

1857-02-22 / 8. szám - Mi a farsang? E. I. P. 68. oldal / Elmélkedések

Mi A FARSANG? A farsang, — melly szó a német Faschingból van magyarosítva, — keresztyén időszámítás és naptár szerint minden európai nem­zetnél azt az évszakot jelenti, melly Vízkereszt és Böjt között esik; mint emezt még nagy Gergely r. pápa (Kr. ut. 600 körül), hetven napról negyvenre alá csökkentette és állandóan meghatározta, — bezárólag hamvazó szerdával kezdetét vévén. A farsang minden keresztyén országban házasulásokra, menyegzőkre és tánczvigal­makra szokott fordíttatni, nemcsak falusi köznépnél, mellyre nézve illyenkor van szünidő minden mezei munkától , hanem a váro­siaknál, sőt az uri rendnél is. Hosszabb vagy rövidebb a szerint, a mint a húsvét vagy későbben vagy korábban esik. Az a nap mégis, mellyen a vigalmak és zajos mulatságok tető­pontjokra jutnak, a farsangnak végső napja, a böjtöt vagyis a hamvazó szerdát megelőző nap. És ez, a tulajdonképeni farsang-nap, mellynek megünneplése azonban csak nagyobb városokban tűnik fel; teljes készültségében pedig Rómában és más olaszhoni városokban, mellyért is ez a nap latin-olasz nyelven Carneval czimet visel, e latin szókból caro és vale, azaz : „hus, Isten hozzád." Magyar czime a farsang ünnepnek: húshagyó kedd. Minő tulságokban tetszenek pedig maguknak illyen­kor az emberek; minő lármás szerte nyargalózások, ujjongatások, átöltözések, dallározások, vad muzsikák, macska-zenék s­t. eff. bo­hózatok idéztetnek elő nyilvános tereken és utczákon; minő álar­czos bálok, eszem-iszom lakomák, tivornyázások, és néhátt fajtalan kedvtöltések rendeztetnek : mind­ezt csak látni kell, de leírni le­hetetlen. Hazánk városaiban illó eszelős farsang-ünneplések (becsü­letükre legyen mondva) nem tűnnek fel, és a magyarnak, farsangja is komolyszerű. Nem tetszenek azok a törököknek is, mint a ma­gyarral rokon és hasonlóg keleti nemzetnek. Máig emlegetnek egy adomát a korábbi időkből, a párisi török követről, ki látván Páris­ban a Carnevalt, és az utána következett hamvazó szerdai czere­móniát, így irt haza Konstantinápolyba egy barátjának : „Van az évnek egy bizonyos része, midőn a francziáknak elmegy az eszök, és néhány hét múlva, egy arra rendelt napon, port hintenek fejökre, melly által eszöket ismét szerencsésen visszanyerik." — Egyébiránt az 1848 és 1849-diki események a korábbi farsangolások hevét az olaszhoni városokban nagyon megzsibbasztották, és a Carneval-nak is vérét vették. Mi illeti e divatnak eredetét, az kétségkívül az ősrégi pogány­ságban keresendő; név szerint a hajdani hires görög és római nem­zetek vallási regéiben, az u. n. mythologiában, mellynek ez is maig­ élő maradványa. Azon nemzeteknek t. i. egyik istenségök volt bor istene, Bacchus, ki az ősmonda szerint a szőlőtő és a részegitő bor-ital feltalálójának tartatott, és deli ifjú, de részeg alakban tisz­teltetett. Innét a farsangi napok latin nyelven máig igy neveztet­nek : Bacchatialia. E bor-isten ünnepén, melly épen a téli hónapok­ban tartatott meg, szoktak papjai részegültek minden kigondolható tréfákat és víg­játékokat űzni; a nép is, férfiak és nők vegyest, muzsika-szó és dallározások mellett táncznak eredve, rakonczátlan áradást engedett széles jó kedvének; mellynek kifolyásait aztán a keresztyének is nemcsak utánozták, de uj meg uj élezés találmá­nyaikkal bővítették. Azonban korán­ sem kell ám gondolni, hogy minden helyen,^ , hol Bacchusnak temploma volt, őt hívei illy nemtelen módon tisz­­­telték volna ünnepén. Sőt Barthelemy szerint, Athéné városában, a görög műveltség főtüzhelyén, Bacchus ünnepe, az u. n. Nagy Dionyziák, — mellyek hetekig eltartottak, és a mi márcziusunkka­l egyező hónapban fordultak elő évenkint, — arról hiresültek el, hogy azok folytán adattak elő nyilvánosan az ujdon készült szín­müvek, a szomorú és vígjátékok; felolvastattak a nagy közönség előtt a versköltemények és szónoklatok; versenyeztek egymással az irók, s osztattak jutalmak a győzedelmet vivottaknak. Szóval: a régi mivelt görögöknél a farsang, az íróknak ünnepe volt. E. I. P. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos K­eckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és K­eckenast, egyetemutez a 4-dik szám alatt Pesten. FAESA1TC-I KÉP.

Next