Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-20 / 38. szám - Turul, Mohács (képpel)396. oldal / Költemények
Huszonöt ezer hős áll a csatatéren. Tízszerte több ellen szemközt, csatakészen. „Várjunk, míg Zápolya erdélyi tábora S Frangepán horvát bán megérkezik hozzánk . Tán szerencsét hoz ránk." De felzúg a tábor : „Csatába, csatába! Meghalunk vagy győzünk . . . várjon, aki gyáva!" S a király fejére felteszi cseléde A harczi sisakot s kezébe szablyát ad . . . A király elsápad . . . Harsognak a kürtök, nyerítnek a mének. Lobognak a zászlók : „Előre, vitézek!'' S néhány ezer magyar, mint vészes zivatar. Rohan a töröknek előcsapatára . . . S ím, szalad a gyáva! 397 Győztesen tér vissza az üldöző csapat. De a percznyi szünet legottan megszakad : „Fiaim, előre a török erőre!" S újra összecsapnak, mint sivitó ölyvek, S szúrva, vágva ölnek. Fut a török újra fürge paripáján, Mellynek a futástól hab szakadoz száján. „Ime, fut a gyáva, fiaim, utána!" Kiált a király most, és lángoló arczczal Üldözésre nyargal. Követi a királyt az egész magyar had, Nyugodtan helyén már senki sem maradhat. A sok patkó csattog, reng a föld alattok, Ugy rohannak most a kontyos ellenségre A Jézus nevébe! Hah, de mi ez! . . . talán menykövek zápora Özönlött az égből a magyar táborra!? . . . Megrázkódik a jég . . . elsötétül az ég . . . Háromszáz ágyúnak pokoli dörgése Száll a messzeségbe. o Hirtelen halálcsend lép azaj helyébe! Oszlik a füst- és a vérzivatar képe Bontakozik lassan iszonyú alakban : Huszonkét ezer hős ott fekszik a téren kiömlött vérében. Hajh, milly iszonyú kép! ... itt egy véres alak Térdre áll, s ajkai imára nyilanak, Feltekint az égre s aztán . . . vége, vége! . o o Ott a másik átkot szór a vad törökre é S elnémul örökre. Itt egy uratlan mén száguld szerteszélylvel, keresi gazdáját siró nyeritéssel; Ott szaglász a másik, fejét a hullákig Szomorún lehajtva — ráakadt urára . . . De nem lehet mára! Hát Lajos, az ifjú magyar király, hol van!'! Nem látni a sikon sem élve, sem holtan. Menekült a harczból, s azután lovastól, Sebes futás közben, hajh! belefuladt a Kis Csele patakba . . . Kis Csele pataknak iszapos vizébe . . . Ott borult az álom a király szemére. S többé fel sem ébredt árva nemzetinek . . . De hagyjuk a multat! szomorú emlék ez . . . Szemem kényet érez. Turul. WKM §8 A MOHÁCSI CSATA.