Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-20 / 38. szám - Nevezetes régiségek. Csokonai emlékkönyve Lillához 399. oldal / Történeti czikkek
400 többé nem az enyém, Lilinek vége van, vége minden én reménységemnek, az én szivem, az én lelkem, az én életem, ismét a holtig a holtig való magányosságra, az emésztő bura és a titkos nyögésre van kárhoztatva. Én élek s Lila én reám nézve megholt, — igen is, megholt — örökre megholt , én reám nézve. Nem Lilla vagy te többé, oh életemnek angyala! nem az a Lilla a kiben én boldogságomat reménylettem. Mégis még egyszer kedves én előttem ezen a néven szóllitani tégedet. Igy szőllitja régi nevén az ö halva fekvő kedvesét némely szerencsétlen annak koporsoja felett; kiáltja még egyszer, mig a halálos szemfedél el fogná az ö szemei elöl azt a kiérlelni óhajtott; holott az nem halja többé az ö szavát, az érzékenységtől megfosztatott szép halandó. Ali Lilla! Lilla! felelj meg egyet nékem; azután parancsolj, hogy én is haljak meg : igen — haljak meg, midőn már te érted élnem nem lehet. Midőn már az én reménységemnek minden alkotmányja végképen leomlott; midőn már az én napom, épen a hajnal hasottával örökös fekete éjszakában borult, mely után több virradás nem lehet, midőn már nékem egyébb részem nem jutott, hanem hogy elrablott gyönyörűségemnek puszta sir halmán minden vég nélkül keseregjek. Szives sóhajtástm tenyésszetek el örökre, mint a lengő árnyék, a zordon fergeteg első elérkeztével. Öröm könyek változzatok keserű könyekké, melyet csak a vigasztalhatatlan bánat préselhet ki szemeimből. Végső búba merült sziv tanuld meg elfelejteni azt a boldogságot melyre ekkorig repesve dobogtál, te pedig áldott Leányka! tartsd meg az én szerencsétlen nevemet magadnál s jusson eszedbe olykor-olykor hogy egy érzékeny fiatal késszebb lett volna téged birni hogy sem a világot. De ne ne epeszd ily kelletlen emlékezéssel, ne epeszd vidámságra teremtet szivecskédet; felejtsd el az én nevemet, felejtsd el minden indulatimat, azon boldogságnak kebelében, melybe a menyei kezek integetnek . Ejes egy pár köny csöppet ez utolsó levélkémre : ez nékem és az én leghivebb szeretetemnek elég áldozat fog lenni. Én pedig megárasztom az én kényeimet had tojjanak ki zápor módra az én indulatim mind a két szememen. Visszatérek ismét abba a komor életbe, a melyből az én Rozim halála után csak te vehettél ki. — Mert az én szivem ugy van alkotva, hogy az kettőé sohasem lehet, Te birtad azt, és te kivüled senki meg nem nyerhette volna. Csodálkozom, hogy a tied ugy megváltozott, ugy elpártolhatott attól a kinek már ajánlva látszott. — Bizonyosan valami vétségemnek kellet lenni ellened, a mely erántam tégedet oly idegenné tehetett. Mi lehet az? én még csak gyanítani sem tudom. Sött esküszöm az egekre s mindenre a mi szent, esküszöm saját szivemre s a te angyali orczádra, hogy tuttomra ugyan semmivel sem tettem magamat ily elhagyásodra érdemessé. De talánn nem is birtam én soha is a te szivedet, talán csak magam álmodoztam magamat oly boldognak hogy te engemet szeretsz; te pedig vagy nem szerettél, vagy nem hitted, hogy én tégedet oly teljes szívből szeresselek : mert különben sohasem tettél volna szerencsétlenné egy leghívebb szeretett. — Ha pedig te is ugy szerettél engemet mint én tégedet,ugy boldogtalan vagy te is és jövendőben is a te keserűséged duplázni fogja az én magános keserűségemet. Ah, Juliska! ha ez ugy van, szánlak tégedet. Miért nem adtad ki magadat akkor estve csak egy-két szócskával is? Még az én legszomorúbb szavaimat is ezzel fogadtad el :nem is bánom, nem is tehetek róla . Ebből én mit húzzak ki egyebet a legrettenetesb megvetésnél. Ha ezt nem mondtad volna, vagy irántam való hiú szeretetednek legkissebb jelét adtad volna , eddig ketté volna vágva a csomó, túl volnék kintsem mindenen. Még most nem lett volna késő, még lehetett volna mindent orvosolni, és József-napra a gróf hintaján láttál volna bémenni udvarotokra. Két hét alatt minden köny hullatásaink öröm-könyökre változtak volna! De mivel önnön magad mondtál le rólam, engemet vétkesnek soha sem vádolhatsz; engemet a ki erántad még most is oly soha meg nem aluvó indulattal lángolok. — A te sziveden állott kinek add azt által. Senkinek erőltetett végső erőszakot rajtad tenni nem lehetett volna. Az én feljövetelem, s a te el tökélet szándékod reá birták volna kedves szüleidet, hogy annak engedjenek által, a kit te szeretsz, és a ki téged oly igen szeret. Két hét múlva egy városbeli Profeszorné lettél volna, én pedig legboldogabb teremtés te általad. Én benned soha egyebet nem néztem hanem a mit nézhet egy philosophus, a ki a virtusnak barátja és egy érzékeny poéta a skinek gusztusa nem épen otromba. A mi a te lelkeden kivül van azt én másba is feltalalnám. Egy érdemes hivatalo s elegendő fizetésű ifjú ember mindég biztathatja magát gazdag Menyaszonyal , de az én lelkem sokkal nemesebben gondolkozó, mintsem JindulatuJ pénzét árulja. Én tégedet csupán magadért kedveltelek. De már ennek mind vége van, s pedig én miattam van é? kérdezd meg magadat. — Én bánom de mit tehetek róla. — Erővel senki szivével nem bánhatok. Fejet hajtok hát a konszeritő szükségnek, s mint hogy te nem szeretsz, nem is törekedhetem szép személyed birtokára. Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezeted viszem el magammal. Üres lesz az én szobám te tőled , de szivemben mindenkor jelen leszel. Elmegyek Keszthelyre te pedig Almásra s két egymásért teremtett szív ily messze fog egymástól esni mindörökké. Légy boldogabb mint én, és töltsd nagyobb megelégedéssel ifjúi napjaidat, légy boldogabb mint én, óh édes reményem és a bánat soha ne üljön a te szép orczádra, melyek engemet állandó bánatra kénszerittenek, légy oly boldog hogy én soha eszedbe se jussak, egy szerencsétlennek emlékezete ne zavarja meg a te nyugodalmadat. Én holnap délután indulok, elhagyom ezt a Komáromot végképen, a melytől te is majd meg fogsz válni, és mi, kedvesem, nem együtt fogunk menni. — Még holnap reggel elbúcsúzom kedves szüleidtől, akiket sziveségekért mindenkor tiszteltem, a kiket oh, mely forróan szerettem azért is hogy Lillát neveltek az én számomra. Akkor meglátjuk még egymást ez életbe s ah Lilim! — töbször sohasem! örökös határral lesz felvonva közöttem és közötted, végképen elválunk egymástól, te az örömre, én pedig a holtig tartó szomorúságra. Eddig volt hogy szerettelek, már most csak tisztelnem szabad tégedet. A szerető név baráttá változott, de oly baráttá aki csak a Balaton partjairól sóhajtozhat te utánnad. Élj vigan , a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felet, s szeressen oly forronn az ég a mint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! — Csokollak — még egyszer — a legutolszor csokollak Az elvesztett kedves Lillám Isten hozzád! Profeszor Csokonai." A közlött levél tanúsítja azon forró tiszta érzelmet, melly Csokonainál olly halhatlan költői nyilatkozványokat adott s egyúttal megczáfolja azokat, kik azt álliták, hogy Csokonai szerelme csupa merő ábránd volt, s költői képzelgés. Ő már tanár volt akkor, midőn Lillát megkérte, s boldogtalan szétszórt életének elutasított szerelme lett okozója. Néhány év múlva e levél irása után meghalt. Lilla még azután ötven egynehány évig élt. Az említett könyvecskét a nemzeti muzeumnak adták által, hol e becses ereklye legméltóbb helyét találja. Adoma. x. Franklin toásztja. Történt azon időben, midőn az amerikai szabadság hőse, Washington diadalai annak kirét nevét egész Európában elterjesztek, hogy dr. Franklin egy angol és egy franczia diplomatával ebédelt, melly alkalommal következő áldomások ürittettek. Az angol igy kezdé : „Angolhon a nap, mellynek sugarai a föld legtávolabb szögét zugát is megvilágítják, s megtermékenyítik!" (Éljen!) A franczia igy folytatá : „Francziaország a hold, mellynek szende,méla fénye minden nemzet öröme és vigasza a sötétségben!" (Éljen!) Most fölkelt Franklin az ő rendes, méltóságteljes egyszerűségével, s így végzé : „Washington György,— a Józsua — a ki a napnak és holdnak azt parancsolja : „Megállj!" (Az Éljen elnémult.) Színházi napló. Péntek, sept. 11-én. „Tamás bátya kunyhója." Drámai felvonás. Irta Dumanoir és D'Ennery. Francziából forditá Országh Antal. Szombat, sept. 12-én. ,,Lammermori Lucia," opera 3 felv., zenéjét szerzette Donizetti, magyarra forditá Egressi B. Vasárnap, sept. 13-án. „IV. László," tragoedia 5 felv., irta Dobsa Lajos. Hétfő, sept. 14-én. Először adatott : „Meg akarok halni," eredeti vigj. 1 felv., irta Kövér Lajos; ezt követé „Petronella," 40 darab arany jutalmat nyert vigj. 1 felv., irta Szigligeti. Ezek után : magyar táncz, eljárta Libera Gizela. Kedd, sept. 15 én. „Hűség hűtlenségből." Eredeti vigjáték 3 felv., irta Kövér Lajos. Szerda, sept. 16. Egressi Gábor javára, először: ,,Manfrédi, Faenza herczege," szomorújáték 5 felv. Monti V. után olaszból fordította Sárosy Gyula. Csütörtök, sept. 17. „Guzmann Johanna." Opera 5 felv. Verditől. Szerkesztői mondanivaló: 1422. Papura. Az adomák jók, a közlemények kevés érdekkel birnak. 1423. A. élet. Szépen van irva és arra mutat, hogy a derék kézműves, ki azt szerzé, üres óráit nemes mulatsággal tudja eltölteni. 1424. Életemnek tavaszszaka. Nem rosz vers, de azért ne gyűlölje a világot olly nagyon. 1425. A bakolyfej nem sokat ér. 1426. Ki ette meg a birkautaját? Nem eléggé országos kérdés, hogy vesződjünk vele, fizessük 1427. Papara. Nem értjük, hogy mit csináljunk azzal a kovácskontóval? Mi ki? 1428. A neustadti emlék. Nem közölhetők ezek. 1429. S. J.-nek (nem tudjuk hova?) A közlött tudósításból hiányzik a kelet helye, mit a postabélyegről sem birtunk leolvasni, csupán egy A levén látható rajta, már most nem tudjuk, hogy Pápáról küldték-e a tudósítást vagy Aradról? 1430. Moórrn. Örülünk azon tudósításnak, hogy Vértesalján a népnevelés jó lábon áll. 1431. Szepes vára a képpel együtt elfogadtatik. 1432. Hallgat a hold mela képe. Tökéletesen igaz, mi sem hallottuk még soha beszélni. 1433. Lehet-e boldog a tenger? Ne legyen önnek arra gondja, inkább nézzen szét, hogy termett e tengeri azon a vidéken? nálunk ugyan drága lesz. 1431. Kellenek-e a rébuszok ? Nem élünk vele. Elég találós mese most a jámbor magyar embernek az, hogy mikép adja el a búzáját, mikor senki sem kéri? nem kell ennél nagyobb „rébusz." 1435. Kezded, mertelek? Tiszteljük szerző világfájdalmát, de ha ollyan nagy gusztusa van a „halál vészes pallosával" leütögetni minden ember fejét, tanácsoljuk, hogy kezdje saját magán, vagy elébb ezen a versen. 1436. Vahot Imre urnak. A magyar irodalom vezetésében nem az a jelszó, hogy „schöni figuri!" Mi sokkal magasabb feladatokat látunk magunk elé tűzve egy irodalmi vállalat kezelésében, hogy sem érdemesnek tartanak azon veszekedni egymással, mellyikünk „árul" szebb képeket, mint két „vásáros tabián." Különben sem értünk ahoz a mesterséghez, hogy magunkat derűre borúra dicsérjük, miként Vahot úr; sőt inkább ha olvasóink valami hiányunkra figyelmeztetnek, azt helyrehozni törekszünk s nem vágunk előfizetőink fejéhez illyen mondásokat , hogy ,,mi kellene még? tán bsz egy öt piros banknóta is kellene mellékletül a lap mellé?" a mit Vahot úr bizonyosan nem valami nagyon magasztaló levelekre felelt vissza jámbor olvasóinak, azért csak vesződjék ön a maga bajával s hagyjon fel azzal a csúnya szokásával, hogy örökké kiadó társait ócsárolja. HETI NAPTÁR. Holdnegyed : Első negyed 26-kán 10 óra 16 perczkor reggel. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Nlo és hetinap Katholik, és Protest, naptar Gőr. - orosz naptar © Nap-Izraelit. ff Hold-Ilo és hetinap Katholik, és Protest, naptar Gőr. - orosz naptar kelet nyug. naptar kelet nyug. September Sept. (6) ó. P-ó. P-Tischri ó. P-ó. P- 20 Vasar. D 16 Eust. D 15 Ph. 8 1'Kassz 5 46 6 1 2Uré.2ü. 8 4 6 37 21 Hétfő Máté ap. Máté. J. 9 Joachim 5 47 0 59 3 Ged böjt 9 14 6 54 22 Kedd Villan.Tamás Móricz 10 Menodora 0 48 5 57 4 10 23 7 18 23 Szerda Tekla sz.Lin. Tekla 11 Theodora 5 49 5 55 5 B. 20 17 11 28 7 39 24 Csütört Gellért püsp. Gellért 12 Autonom 5 51 5 53 6 borj.im. 0 37 8 10 25 Péntek Kleofás Fark. Pacificus 13 Kornél v. 5 52 5 51 7 Böjt ar. 1 38 8 58 26 Szomb. Czipr. Just. Nílus HSz.ker.f. 5 54 5 48 8 S. Tel. 2 32 952 TARTALOM. Az eperjesi kollégium (képpel). — Régi képek (vége.) Vas Gereben. — Nemzetünk miveltsége az Árpádok alatt (vége). Vass József. — Mohács (képpel). Turul. — A trieszti vaspályaudvar. J. L. — Tarház : Kakas Márton a színházban. Irodalom és művészet. Egyházi és iskolai hirek. Közintézetek, egyletek. Nevezetes régiségek. Adoma. Szinházi napló. Szerkesztői mondanivaló. Heti naptár.