Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-28 / 9. szám - Erdős Mózes tüzellenes épitésmódja ügyében 105. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság - Természeti tünemény Buttyin környékén 105. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
107 4 (Régiségek.) Pápán több iparos czéh becses régiségeknek van birtokában. Így a czipészczéhnek van egy pohara, melly 1629 évben készült. Ugyanezen czéh birtokában van egy jegyzőkönyvnek, melly még régibb, mert egy 1609 évben kelt határozat olvasható benne, melly azt rendeli, hogy ha egy mester özvegynővel lép házasságra, szakálát nem szabad leborotválnia, különben büntetésből 4 forintot, tartozik fizetni a czéhládába; ha pedig hajadont vesz nőül, úgy szakálát egyszer leborotválhatja, de ha ezt másod izben teszi, hasonlókép 4 ft. büntetésre ítéltetik. A borotválkozásnak e megszorítása tán azon okból történt, hogy a feleségnek legyen mit megtépni. (Ritka vendég.) Aradról febr. 14-ről írják, hogy a kemény tél következtében egy ritka vendég tisztelte meg e várost látogatásával. E vendég nem volt más, mint egy derék nyúl, melly a főutczán világos nappal végigszaladt az ifjúság s a gyermekek nagy örömére, kik kurjongatva iramodtak a gyorsan nyargaló vendég után. Hogy vájjon sikerült-e az erdők fiának a városból ép bőrrel kimenekülni, nem tudatik; annyi azonban bizonyos, hogy nem e nyúlról nevezték el a gyáva embereket nyulszivüeknek. (Egy gyermek kinos halála vigyázatlanság miatt.) Rumból (Vasin.) irják : A Vasárnapi Újság bár többször ajánlja a kisdedóvoda czélszerüségét s hasznát, de mind hasztalan, kevesen vetik igénybe! A vigyázatlan szülők okulására ismét egy borzasztó példa áll előttünk. A megtörtént balesetnek szemtanúja valék február hó 16-án, azaz : húshagyó-kedden helységünkbeli lakos P. J. házánál, midőn a régi gonosz szokás szerint a cselédség egy része a korcsmában mulatozott, más része pedig a marhaetetéssel foglalkozott, az emlitett gazdának egy 4 éves kis leánykája maga maradt a szobában s gyufával játszadozott. Játék közben a gyufatok egész tartalma meggyuladván, attól a kis leány szoknyája lángba borult. Megmentésére semmi segedelem sem érkezett s fájdalom! szülei akkor vehették csak észre,mikor leányuk már halva volt! Borzasztó látvány volt, mellyel bővebben leirni nem akarok. . A nagy kinok közt kimúlt kis halottat febr. 18-án szülei, szivők nagy keserűségével, mi pedig nagy megilletődéssel kisértük a nyugalom helyére. Szülék őrködjetek gyermekeitek felett! A gyufára vigyázzatok! — Közli Szurronyi János. — (Egy zsivány sem kerüli el sorsát.) A február elején mult tályai vásár alkalmával egy az ottani vidéket több év óta háborgató rabló veretett agyon A dolog így történt. Volt e környéken három hires rabló, Guszti kondáslegény, Zsíros Pista és Szaszák; ez utolsó volt a legkegyetlenebb. Most is bejött a vásárra. Egy a város végén levő majorságba bizonyos ismerős juhászhoz szállott be. Éjjel együtt korcsmába mentek. Szaszák jobban megittasodott, mint gazdája. Hazatérvén ittasan, a zsivány, ki a gazda neje iránt haragot táplált, ezt fejszéjével ütni kezdette. A gazda csillapította, a meddig lehetett; de később ezt is kezdé fejszéjével vagdalni, végre birokra került a dolog. Kitolván egymást a téves major-udvarra; a fejsze-nyél kezökben ketté törölt; — a pusztanyél maradt csak a rablónál, ellenfelét, ezzel kezdé ütlegelni. A majoros bacsó azonban olly szerencsésen vágta nyakon a kezében maradt fejsze darabbal, hogy megtámadó rablótársa élet nélkül omlott össze. A majoros fogházba került, s fel is mentetett azonnal, sőt azt hiszi, hogy «>00 pft. dijt kap, miután a rabló megsemmisítésére ennyi jutalom volt már évek óta kitűzve. (Jó hir a Szamospartiaknak!) Mult évben történt, hogy a Maros folyót gőzhajó vette uralma alá s Arad városát az első gőzös lepte meg látogatásával. Most ismét hasonló érdekes hírrel szolgálhatunk. A magyarországi gőzhajótársulat mindig tovább megy közhasznú hódításaiban. Hitelesen értesültünk, hogy a gőzösök jövő tavasszal a Siamost is meg fogják látogatni s be fognak menni Szatmárig. A tiszai felügyelőség előterjesztésére a társulat elrendelte, hogy a próbautat tavaszszal meg kell tenni s azonnal megkezdeni a hajózást. Ez által ismét egy mellékfolyam s ennek vidéke csatoltatik Európa közlekedési hálójához. Aki ismeri Szatmár vidékének termékenységét s aránylag olly csekély közlekedési összeköttetését, be fogja látni, minő hasznos lehet reá nézve a gőzhajózás. Mint halljuk, azonnal megérték ezt az ottani hatóságok, mellyek a társulat egyszeri felkérésére minden rendelkezésök alatt álló erejüket felajánlották a hajózást akadályozó körülmények elhárítására. Többi között a különben is rosz állapotban levő s mégis legfőbb akadályul szolgáló csengeri hid szétbontása, a malmok rendezése stb. már is elrendeltetett. E hit bizonyosan örömmel fogja eltölteni a szatmáriakat s remélni lehet, hogy az uj vendéget épen olly lelkes magyar szívességgel fogják fogadni, mint tavai az aradiak. — — Még most hátra van a Körös vize, s mint értesültünk, ennek megvizsgáltatása is legközelebb meg fog történni a társulat részéről, egyelőre csak csolnakon. A dolog további fejlődéséről nem fogunk késni tudósításainkkal. 4 (Kereszteletlen keresztyén.) A krakói törvényszéknél a közelebbi tárgyalások alkalmával egy keresztyén szülőktől származott 14 éves lánynak esküt kellett volna letenni, okul azt hozván föl, hogy még nincs megkeresztelve. A törvényszék az anyát kérdőre vonta, ki lánya vallomását igaznak nyilvánitotta, s oka iránt kérdeztetvén, kisült, hogy a keresztelés elmaradása hanyagságból történt. 4 (Párisban egy öreg ur) több évig ugyanazon házban lakott. Közelebb azonban a ház, tulajdonosa által eladatván, az öreg urnak ki kellett volna onnan hurczolkodnia, mi őt annyira elkeserítette, hogy hálósipkáját nagy mérgesen félrecsapva, Petőfi Pál mesterével igy okoskodott : „Mi tévő legyek? felkössem magam? Fel, felkötöm, az lesz belőle!" És úgy tett a miként beszélő. 4 (Ristori Bécsben) folyó hó 18-án kezdette meg vendégszereplését. Egyes föllépéseért 1000 p. forint tiszteletdijt kap. 4 (Kilenczven éves kis leány.) Francziaországban Vendome mellett egy mezei lakban lakik egy özvegynő, ki 1756 évben született (tehát még csak 102 éves lesz.) 1774-ben férjhezment és azóta mindig ugyanazon házban lakik. 1784 óta egy nőcseléde van, ki jelenleg 90 éves, de ha megboszankodik, néha most is így rivalg rá : „Egy szónak is száz a vége belőled, szegény kis Magdolna, sohasem lesz semmi!" Emlékezőtehetsége még folyvást ollyan éles, mint a borotva, (nyelve tán még élesebb;) eddig pápaszemet viselt, de ujabban emancipálta orrát e rabszolgaságtól. — (Elkésett farsangi hírek.) S.-A-Ujhelyen (Zemplén) a polgári casino társulat febr. 11-én rendezett egy tánczvigalmat, mellynek tiszta jövedelme az utczai járdák kijavitására volt szánva. A bál igen csinos és népes volt. A belépti dij csak 30 pkr. volt, mégis bejött 144 pft 30 kr.; a költség 70 pftot tevén, maradt tiszta jövedelem 74 pft 30 kr. A közkedvességben levő Lajos helybeli pandája, a jó czél iránti tekintetből ingyen működött s most e zenészek is osztoznak a közczél előmozdítása miatti érdemben. Csak 14 pftot kaptak vacsora fejében. — Ugyan azon czélra febr. 16-án egy uribál is volt rendezve a megye teremében, de minthogy a költség a jövedelmet néhány forinttal meghaladta, a járdáknak ezúttal nem jutot semmi Legalább a jó szándék nem hiányzott. Tállyán (Zemplén) is csupa jótékony czélokra tánczoltak. Febr. 6-án egy sorsolással összekötött fényes bál volt egy torony-óra felállítására (a torony a kath. egyházé) a tiszta haszon 198 pft 16 krt tett. Mádon ugyan e czélra a város szőlőmives lakosai rendeztek három tánczestélyt, mellyekből több mint 60 pft haszna lőn a ref. egyháznak, (itt a toronyba szükséges órát egy Mádon házbirtokot vásárlott porosz borkereskedő, Selbsberr Károly ur hozatta Bécsből saját költségén). Febr. 15-én ismét Tállyán tartatott egy népes tánczvigalom az ottani evang. iskola alaptőkéje szaporítására. A tiszta jövedelem 127 pftot 30 krt. tett. A jó kedv és lelkesedés kivirradtig tartott a szinig megtelt teremben. (Tánczvigalom Ozorán.) Hol a Balaton, sió-berki, Sió-szabályozó társaságok botrányköve, az úgynevezett ozorai kilenczkerekü malom áll és működik, „azaz hogy működnék, ha vize volna." Ozorára február 8-dik napjára tánczvigalom volt hirdetve. — Mi falusiak, kiknek néhány magyar hirlap olvasásán kivül, alig marad egyéb élvezetünk, mint a szerény házi összejövetel s barátságos beszélgetés, kapva kapunk az illyen alkalmakon, hol az ember egy kissé szórakozhatni remélvén — más vidékiekkel is összejönni s ismerkedni vágy. — Telve tehát reményekkel, érkeztünk meg borzasztó hóviharban, egy pár ferdülést mellőzve, szerencsésen a helyszínére, hol — köszönet a helybeli gazdasági tiszt uraknak, a legszívesebb vendégszeretettel, s előzékeny szivességgel fogadta ránk. A tánczterem, a helybeli uradalmi mérnök ügyes kezén menve keresztül, igen csinosan volt diszitve; s mind a diszitmény, mind a világítás valóban meglepett bennünket; étkek s frissitők dolgában sem volt hiány, a nők átalában egyszerűen, de izéssel voltak öltözve. a tánczosok, néhány frakkot nem is említve, többnyire rövid magyarkákban lejtették a csárdást, melly táncz neme a tánczrenden, talán többször is előfordulhatott volna mint ama hirneves „kapkodj-polka." A mulatság fesztelen társalgás s a legjobb kedv mellett, reggeli 6 óráig tartott, s köszönet a rendező uraknak, kik a vidéknek ezen kellemetes estét szerezték, melly inkább családi estélyhez, mint tánczvigalomhoz hasonlított. Mi, kik részt vettünk e mulatságban, ezen az uton kívántuk, köszönetünket nyilvánítani azoknak, kik ezen élvezetdus estélynek eszközlői voltak. — Sieberki. — Czáfolat. A Vasárnapi Újság ez évi 4-dik számában „Nevezetes felírás " czim alatt ez áll : „Kónyi helységben ezelőtt tiz, husz évvel a papon és mesteren kívül még senki írást nem tudott", s mivel hihetőleg a fogadós tudatlan udvar szolgája krétával a korcsmai szinlábra mázolt dohányzási tilalmat firkált, abból az egész községet tudatlansági rágalommal vádolja tudósító. — Erre alólirt tisztelettel válaszolom , hogy Kónyi községben nem csak ez előtt tíz-husz évvel is tudtak irást, — de vannak jelenleg élő 60—70 éves emberek is, a husz évesek pedig mindnyájan szabatosan írnak, — sőt áldozó papokat mutatnak elő, kik itt születtek és neveltettek, mi több polgártársim közt vannak 30 — 40 évesek, kik iskolázván, a deák nyelvet is tanulták, sőt ezen községbe következő hirlapok is járnak : Vasárnapi Újság 2, Politikai Újdonságok 2, Gazdasági Lapok 1, Kerti Gazdaság 2, Nővilág 1. összesen 8 példány, a mi bizonyosan nem a tudatlanság jele. — Azért Kónyi helységre méltatlanul rótt rágalmát a tudósítónak visszautasitom; alázza meg magát azon helyre, hol tudatlanságát érdemes helységünknek gúnyává tette, és hirlapban kibocsájtani nem sajnálta, ellenkezőt tapasztaland; — olvassa meg alábbirtnak kéziratát, látni fogja, hogy Kónyi helységben tudnak nemcsak közönségesen, de szabatosan is irni és olvasni. — Ezzel tartoztam Kónyi helységem és népem becsületének. *) Kónyban, febr. hó 14-kén 1858. — Szabó István, helység birája. (P. H.) — Hálanyilatkozat. A mult év nyarán Jenában, a szász-weimári nagyherczegség egyetemi városában, egyetemi magyar tanulók által magyar könyvtár alapittatott. Ennek közlésére e napokban a két hazából t. cz. Kovács Samu,Csermelyi Sándor és Coffin Ernő urak becses könyvküldeményeik által könyvtárunkat, melly is lassankint mindig gyarapodik, nagylelküleg gazdagitani sziveskedtek. Miért is fogadják a fentnevezett nagyra tisztelt urak a Jenában tartózkodó magyarok hálás köszönetét. — Jena, febr. 16. — W. S., társai nevében megbizott. — (Leánynövelde hiánya.) Debreczeni tudósitónk irja : Több éve már, hogy főbb leánynöveldénk igazgatója a derék Steinacker Gusztáv, ki többek hessék! *) Az Isten éltesse biró uramat, hogy községének becsülete felett még soká őrköd- Szerk.