Vasárnapi Ujság – 1858
1858-05-30 / 22. szám - Humboldt Sándor (arczkép) 253. oldal / Élet- s jellemrajzok
254 től 3 mérföldnyire fekszik a Havel partján, szemben Spandau erősséggel. A két testvér a legszerencsésebb helyzetben s körülmények között nevelkedett föl, s már szüleik házánál korán megismerkedtek a társadalom legkitűnőbb egyéneivel, s legjelesebb tudósaival-Atyjukat ugyan korán elvesztették, de egy magas miveltségű és szellemdús édesanya gondos nevelése dúsan kárpótolta a nagy veszteséget. Első nevelőjük a híres Campe Joachim, az annyira kedvelt „Robinzon" szerzője volt, ki azonban csak egy évig vezette nevelésüket, később Hamburgban magán növeldét nyitott, melly csakhamar igen hiressé lön. A Humboldt testvérek második nevelője Knuth Keresztént eleinte szomorún tapasztalta, hogy a 21 éves Sándor igen gyenge tehetségű, lassú elméjű és sokkal nehezebb felfogású mint bátyja, ugy hogy már aggódni kezdettek, váljon képes leendő a tudományos pályára; de utóbb „megnyílt, mint mondani szokták, az ezzel a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalá. Nevelőjükkel Berlinbe költözvén, nyilvános tanodába nem jártak, de Kunth a legderekabb tanítókat választá maga mellé az egyes szaktudományokra. Noha Sándor nehezebben tanult s folyvást gyöngélkedett, mégis a természettudományok iránti előszeretete már korán kitűnt. Később nevelőjük és barátjuk kiséretében Odera melletti Frankfurtba mentek, az akkor ott virágzó egyetembe. 1788-ban már nevelőjük nélkül Göttingába költözködtek, hol szellemi igényeiket jobban kielégitheték. Itt ismerkedett meg Humboldt Sándor a lelkes Forster Györggyel, ki Cook kapitányt föld körüli második útjában kisérte. A Robinson olvasása által még gyermekkorában felébresztett utazási vágyat Forsterrel való társalgása még jobban felgyulasztotta, ki mind élőszóval, mind pedig írásban bájosan tudá lerajzolni a mit látott; mind ez Humboldt Sándor fogékony szellemét hatalmasan megragadta s kiirthatlan vágyát még inkább feltüzelte, a téritököli tartományokat láthatni. Miután egyetemi tanulmányaikat bevégezték, hol az ó és uj nyelvekben, természettudományokban, bölcseletben, jog és állam tanokban nagy előhaladást tettek, 1789-ben a két testvér elvált egymástól. Vilmos Campéval, volt nevelőjükkel, Parisba ment, Sándor ellenben szorgalmasan folytatá előkészületi tanulmányait, és tudományos buvárlatait. Vágya : idegen országokat látni, tapasztalatokat szerezni, tudománya látkörét szélesbíteni s egyetemes nézetekre juttatni, mindinkább fölébredt lelkében. Első tudományos utazását Forster társaságában 1790-ben tevé a Rajna vidékén, Holland-és Angliában, s ezen utazása eredményét: „Ásványtani kísérletek a Rajnánál található némelly bazalt kövekről" czimü könyvében ki is adta. Noha még mindig gyöngélkedett, tanulmányait nem szakítá félbe, s nem hagyott föl nagyszerű utazási tervének reményével, sőt hogy azt valósithassa, főgondja volt testi erejét edzeni. 1790-ben Hamburgba ment, hogy az ottani kereskedelmi tanodában az irodaüggyel megismerkedjék ; de a mellett a természettudománnyal, ásvány- és növénytannal is foglalkozók, s különösen a földisme (Geognosia) iránt viseltetett nagy előszeretettel;hogy pedig ebben nagyobb előhaladást tehessen, a következő évben Freiburgba ment, a bányászatot tanulni, hol ekkor a nagyhirü Werner, — ki a földtanban uj rendszert alkotott, — volt a bányászati tanoda igazgatója, s kinek a többi közt az utóbb hiressé lett Buch Lipót jeles geológus tanítványa volt. Itt fejlődött ki a legtisztább barátság a két nagy természettudós Buch és Humboldt S. közt, a ki miután bányászati tanulmányait bevégezte, 1792-ben a berlini bányászati és kohászati osztály ülnökévé neveztetett ki. Innét nem sokára Beyreuth-ba küldetett, mint főbányamester, hol igen nagy tevékenységet fejtett ki, s nemcsak a bányaügyet, hanem a népnevelést is felkarolá. E mellett tudományos kísérleteit és kutatásait folytatván, tapasztalatait számos kisebb dolgozatokban bocsátá közre. De forró vágya, európaiaktól nem igen látogatott messze országokba utazni, folyton nőtt. 1795-ben lemondott hivataláról, s darab ideig Bécsben mulatván, utóbb Olaszországba ment, hol leginkább a galvanismus vonta magára figyelmét. Itt vette bátyjától azon szomorú hirt, hogy édes anyjuk meghalt. Elszakadt a kapocs, mellyet visszatartóztatá nagyszerű utazási tervének kivitelétől. A kiolthatlan vágy most már határozattá érlelődött s annak valósításáról komolyan gondolkodók. 1797-év elején visszatért Jenába, hol bátyjával találkozott s hol a többi közt Göthével és Schillerrel közelebbről megismerkedvén, köztük baráti viszony fejlődött ki. Miután örökségi viszonyát elintézte s a neki jutott birtokrészt Kleszt Ferencz költőnek eladta, hogy elegendő pénze legyen, egész határozottan amerikai útjára készült; de ez alatt Olaszországban kiütvén a háború, nem indulhatott el, hanem Salzburgba ment, mellynek hegyei között Buch Lipót barátjának társaságában földtani kutatásokat tön. Innét a következő évben Párisba utazott hol barátjával ismét találkozott, Párisban a leghíresebb tudósokkal lépett baráti viszonyba, különösen a nagy tudományú Bonpland-dal, kivel mélyebb barátságot kötvén, együtt elhatározták, hogy Amerikába utaznak. Végre tehát Humboldt S. kedvencz vágyának teljesülése közelgett. Bonpland kíséretében Marseille-be ment, hogy ott egy Amerikába vitorlázandó svéd hajóra szálljon. De a svéd hajó nem érkezett meg. Humboldt és társa onnét Madridba utaztak, ahol Urquiso miniszterrel megismerkedtek, ki őket bemutatá a királyiudvarnál. IV. Károly spanyol király annyira elragadtatott Humboldt beszéde által, hogy utazási tervét kiváló kegyességgel elősegíteni igéré, s engedelmet adott az összes spanyol birtokokat Amerikában bejárhatni, s átkutathatni. „Különös — úgymond Klencke, — hogy Amerika felfedezője Columb, és tudományos felfedezője Humboldt, mindketten Spanyolországban lelték terveik előmozdítását." Humboldt és társa Madridból nem sokára Corunnába mentek, ott egy „Pizarro" nevü spanyol hajóra szállandók, mellynek kapitánya egy szélvész alkalmával a Corunna révet ostromzár alatt tartó angol hajókat kikerülte és tengerre szállt.Humboldt régóta táplált és sokszor meghiusult vágya végre teljesült, s 1799-ben június 5-én a sík tengeren látta magát. Több mint öt évi távollét után Humboldt, midőn 1804-ben Amerikából visszatért, mellyet mint egy második Columb, a tudománynak meghódított, szükségesnek látta. Párisban telepedni meg, hol mintegy 20 évig állandón lakott; mert csak itt talált elegendő erőt és tehetséges főt, melly azon roppant utazási anyagot, miket vizsgálódása s gyűjtése által összehalmozott, kellő készültséggel és szorgalommal képes feldolgozni, minthogy utazásának eredményei olly nagyszerük és sokfélék voltak, s nemcsak a természettudomány minden ágaira, hanem még a földleirat és statistikára is kiterjedtek, hogy egy egész emberélet sem lett volna elegendő ezen egybegyűjtött kincsek kibányászására, mellyhez hasonlót Humboldt előtt egy utazó sem mutathat fel. Párisban a legjelesebb tudósokkal, mint Cuvier, Gay-Lussac, Arago, Vauquelin, Laplace, s több másokkal egyesülvén, nagyszerű utazási munkájának kidolgozásához fogott, és e végből, minden kicsinyes dicsvágytól menten, ezen tehetségdús barátai között azon kincseket kiosztó feldolgozás végett, kik mindnyájan dicsőségüknek tartották, Humboldtot ezen óriási vállalatában segíteni. Jóllehet, hogy a hozzá csatlakozott tudósok megfeszített szorgalommal dolgoznak, mégis ezen óriási munka csak 25 év múlva készülhetett el végképen. Igen nagy tért venne igénybe, ha ezen munkáknak pusztán csak czimeit is közölnék, azért elősorolását megsem kisértjük. Nem túlozunk, midőn azt állítjuk, hogy a könyvnyomtatás mesterségének feltalálása óta ehhez hasonló nagyszerű munka még nem került ki sajtó alól. Csak maga az utazást tárgyaló kötetekhez való nyomtatás, rézmetszet stb. több mint 226,000 tallérba (339,000 pfrtba) került, és egy ivrétűi példány ára 2,700 tallér volt, azaz 4050 p forint. Belső értéke megbecsülhetlen kincs, s mindent felülmúl, mi e nemben valaha megjelent, már csak az által is, hogy Humboldt ebben számos uj tudomány alapját vetette meg. Előtte nem volt sem égalj tan (Klimatológia) sem növény-geographia, sem növény-physiologia, sem hydrographia és meteorológia. — Az egész munka eredetileg franczia és latin nyelven íratott ki. Büszke lehet a nemzet, mellynek nyelvén illy nagyszerű munka megjelenhetett. Nem tudni, hogy található-e széles magyar hazánkban csak egy példány is e nevezetes munkából. Míg Humboldt e jeles művén dolgozott, ollykor Párist rövidebb időre elhagyá, 1805-ben Rómába ment, hogy ott követségi minőségben levő bátyját meglátogassa, s egyúttal Buch Lipót és Gay-Lussac barátjainak társaságában bejárta egész Olaszországot, és megmászta a Vezúvot. 1806, és 1807-ben pedig Berlinben mulatott, hol a ,,Természet szemlék" (Ansichten der Natur) czimü munkáját irta német nyelven, mely 2 kötet 1808-ban jelent meg nyomtatásban. Humboldt már 1811-ben ismét uj nagyszerű utazást tervezett Ázsiába, mellyre az orosz és franczia kormány segélyezést ígért.