Vasárnapi Ujság – 1858
1858-06-06 / 23. szám - Sennyei Zsigmond. Székely Ádám 266. oldal / Elbeszélések - Vida József; Vásárfia 266. oldal / Költemények
1820-ban elhagyván Erdélyt, Pestre, majd Bécsbe költözött, az irodalmat részint eredeti dolgozatokkal, részint forditásokkal folyvást gyarapitván. Azonkívül német vállalatokba is adott hazánkat érdeklő czikkeket, s irodalmunk érdekében külföldi tudósokkal, többek közt és legnevezetesebb eredménynyel nyelvünk s nemzetünk buzgó barátjával és ismerőjével a hires angol dr. Bowringgal is levelezett. 1825-ben kormányhivatalba lépett, a budai kerületben II. tartományi biztosul neveztetvén ki, s itt is, továbbra is szívvel-lélekkel magyar maradt, s az állásával járó befolyást a közjóra nézve is igyekezett felhasználni, sőt az irodalom teréről sem vonult vissza. Tagja volt Döbrentei azon küldöttségnek is, melly 1828-ban a magyar tudós társaság alapszabályainak kidolgozására rendeltetett, s a társaság megalakulásakor 1830-ban, irodalmunk körül szerzett érdemei jutalmául, az igazgatóság a bölcseleti osztály első rendes tagjává tette. Majd, 1831-ben titkárul választatott. 1834-ben ugyancsak a budai kerületben I. tartományi biztossá lett, s e miatt kénytelen volt az akadémiai titkárságról lemondani. De, a mellett, hogy az akkor Budán létező magyar szinház 1833-ban elvállalt igazgatását Fáy Andrással együtt 1835 közepéig vitte, a bölcseleti osztályban székét mint rendes tag megint elfoglalta, s egyszersmind a „Régi magyar nyelvemlékek”-et szerkesztette, mellynek érdekében társasági megbízásból utazásokat tett a két hazában; kiadta gróf Teleki Ferencz, Berzsenyi Dániel verseit; irta a részben igen sikerült „Huszár-dalok"-at, — számos czikket a „Közhasznú esmeretek tárá"-ba; pár gyermekkönyvet; inditványozta a „Himfylantot" , — szóval szellemi érdekeink előmozdítására minden kitelhetőt elkövetett. — Pestre költözése óta folyton az akkori írók lelkes és összetartó társaságában élt, kiknek fögyülhelyök a kedélyes Vitkovics háza volt. Azonban — noha, mint elöl mondtuk, fejlő irodalmunknak az utókor hálájára érdemes kertészei közé tartozik, az igazság kedvéért azt sem lehet elhallgatnunk, hogy ő maga, mint író, kevés munkájában szolgál a tiszta izlés valódi példányául, sőt dagályos hangja, s szabatosságra törekvő, de keresetté, néha ízetlenné váló nyelvezete sarkalatos hibái közé sorolhatók, mellyek széles ismeretekkel összekötött, s átalában figyelmet érdemlő eszméinek megértését nagy mértékben nehezítették. — Meghalt 185 l-ben márc. 28-án Budán. Tetemei az itteni krisztinavárosi temetőben nyugszanak, melly helyet ő maga jelölé ki végnyughelyeül. K . n. Vásárfia. (Vásári munka.) Lassan, páter, a kereszttel! Ne járj a más tyúkszemén, Az én fundusomon nőtt az, Habár nem ültettem én. Sürög-forog a sok ember, Meg a sok vászonycseléd; Tőlök most a nagyhatalmú Vitéz krivplin se véd. Bódé, sátor jobbra, balra, Egy egész ármádia. „Ide, ide, atyafiak! Kinek kell vásárfia?" Gyanús egy hang ! Bizonyára Poéta az, aki hív. (Mondtam, ugye?) „Tessék egy pár Előfizetési iv!" „Hogy a szappan?" „Hogy a csizma?" „Hogy a lábos, hej uram?" ,,Csapja földhöz, komámasszony, Hisz csak három lába van!" Ott jó vitéz Kakas Márton, Látom mérges taraját; Ingyen méri két forintért a nagyhirü Albumát. Papucsot vesz egy ifjasszony; Tetszik tudni, hogy minek? Köszöntetem a hős férjét, Isten soká tartsa meg. Lassan, páter, a kereszttel! Ne zuzd össze kalapom, Biz Isten, nincs ez egynél több, Ez is másé — mondhatom! Itt mellettem rongyos koldus Bánatosan hegedül, Ő húzza, s a bús nótára Maga járja egyedül. „Könyörüljetek meg rajtam, Ki szegény néma vagyok." (Maga mondja, el kell hinni) Nesze, egy garast adok! Szegény néma! az irigy sors Lekötötte nyelvedet. Mit ér a szólás szabadság Mikor szólnod nem lehet? Szegény koldus, úgy szánlak, hogy Ki nem jelentheted azt : Jogosan mit követelhetsz, Egy krajczárt-e, vagy garast? Lassan, páter, a kereszttel! Ki ne lökd az oldalam . . . De mi a kő? hol a tárczám? Ellopták, jaj, oda van ! Kimetszette a zsebemet Valami haramia. Veszett volna ott, a hol volt, Az illyen ,,vásárfia!" Vida József. 266 Sennyei Zsigmond. *) 1559-ben Ferdinánd király két hive, Bebek György és Gersei Pethő János — mindkettő derék hadfi, különösen Pethő nem csak karral, észben is kitűnő bajnok, válogatott sereg élén meglepték Szerencset, mellynek őrsége a Szapolyai ház alatt küzdött, annak és Erdélynek fennmaradásáért buzgólkodott. Felszólították a vezérek a sárosmegyei hadak hadnagyát, Sennyei Zsigmondot is, hogy ne vonja meg segédkezét a vár elfoglalásában. A felhívott hadnagy nem késlekedett, s összegyűjtvén vitézeit, Szerencs felé indult. Némethi Ferencz, Izabella és Szapolyai Zsigmond egyik legvitézebb és vállalkozó vezére — ki a Ferdinánd pártján levőkkel már nem egy csatát állt ki, s nem egy várat nyert meg, vagy vesztett el — jelenleg tokaji kapitány, véletlenül ráütött az ostromlókra, azokat megzavarta, s a diadalt már-már keze közt hitte. Uj harcz, nyitott lárma a setét éjben. Mintha tüzkigyók szárnyra kelve repkednének, vagy valamelly fénybogarak zajlanának a lőfegyverek hegyén. A ropogást elfojtotta a vad kétségbeesett lárma, és a kardok csattogása, mellyeknek aczélán olly fényben törtek meg azok a tüzkigyók, azok a fénybogarak. Némethi Ferencz győzött, s már kinyújtotta kezeit a vezérekre, de Sennyei ezen válságos perczben ott termett a sárosmegyei hadakkal, s a tomboló győzelmest elvervén a megnyomottak nyakáról, azoknak utat metszett. Az életben maradtak menekültek Sennyei keblével fogta fel az erdélyi had öldöklő vasát. A hires Pethő János sebeivel Gönczre szaladt; tábora szétoszlott; de Sennyei fentartotta magát, s rendben csatásait. Neki köszönhették a vezérek megmaradásukat, neki éltüket a menekültek . Sennyei nélkül az egész tábor ott veszett volna. 1562-ben Zay Ferenczczel, az 1547-ben történt smalkaldi hac egyik vezetőjével, Balassa Menyhérttel és Báthori Miklóssal Sennyei is Hadad alá szállt, s annak bevételére szeme, bátorsága nem csekély előnnyel volt. Ferdinánd vezérei Hadad vár urai lettek, s pihenőre Szatmárba vonultak. Mihelyt megtudta Hadad elestét Szapolyai, rögtön jelentés tett a divánnál. Ibrahim budai és Malkocs temesvári basák még azon a tavaszon 20,000 mozlim élén Szatmárt körülfogták, a bennszorult őrizetet szorongatni kezdték. A vezérek nem lehét rákészülve ezen hirtelen meglepetésre, nagy szükséget kezdtel érezni , különösen a lőpor hiánya volt aggasztó. Zay Ferencz végre rést talált, Kesedre Székely Antalnal átizenni, hogy Németibe lö-készletet szállitson, a mit onnan magához veend. Egy éjen nagy csendesen kivonult Zay s a Szamoson keresztül húzódott; de a megrendelt készletet nem találta; a miér a vezér élet-halálra vetette magát, az nem volt ott. Az őrizet eltávozását megsejtvén az ostromlók, öröm-riadv tódultak az erődökre , ott volt, ott őrködött Sennyei Zsigmond az ő és Dobó Domokos érczkarja alatt megtört a rohanók va akarata. Segítséget hozott még a Zay kíséretéből ezen zajt visszatért Forgács Simon is a szorongatottaknak, aztán közös erővel visszaverték a basáknak húszszorta nagyobb erejét : Sennyi mindenütt elől volt. De a várat, ha tartották is künn a nyílt tér és nem volt tanácsos a túlnyomó erőveli szembeszállás. Vártak tehá várták a Zay által küldendő segédsereg érkezését, amit megelőző a török tábor megfogyatkozott élelmi készlete. Tizenhat nap kemény ostrom után a kifogyott sereg ott hagyta Szatmárt, azo tudománnyal gazdagulván, hogy Sennyei hasonló erővel oldal mellett egyetlen ozmánt sem hagyna életben , igy is több százt vesztegetett el. 1565-ben Szatmár alatt Hasszán bég Szapolyaival együtt fö kereste a magát besánczolt Svendi Lázár tábornokot és Balass Menyhértet : Sennyei is velők volt. De az ostromlottaknak Szapolyai nem árthatván, Erdödöt fogta zár alá, s azt 40 napig ostroma ván, nemcsak elfoglalta, sőt földig lerontatta. Ez alatt a tábonok Kisar helységhez vonta vissza magát : ott lepte meg öt 25,000 mozlim, kiknek — noha mindent elkövettek — a sáneze bevétele nem sikerült. Sennyei mindenben első volt : a vezért becsülését méltán kiérdemelte. Ez alatt Miksa király és a diván közt futólagos béke alakult ') A1 p. Budai Folg. lex. III-dik 229. lap. — Ez azon Sennyei, kinek egy szép vers müvét „Régi magyar nyelvemlék" czim alatt a V.UI. f.é. 10. számában közöltük. — Szer