Vasárnapi Ujság – 1858

1858-07-18 / 29. szám - A telekkönyvekről. Szilágyi V. 344. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések

345 volt jobbágyok által 1848 előtt eszközlött megváltás miatt szűnt meg s an­nak folytán a községbeli tanács vagy a megyei törvényszék s illetőleg a szol­gabirói hivatal által gyakoroltatott, végre minden nemesi puszta, az úgy­nevezett praediumok.­­ A megyei telekkönyvekbe áttételt nem lehet tehát eszközölni olly ma­jorsági birtokokra nézve mellyek csak egy erdőből állanak, és betelepitve nem voltak, vagy úriszéket nem tartottak, s az imént elősorolt nemesi jószá­gok kiegészitő részeit sem képezik; továbbá a városokban találtató nemesi telkekre, kúriákra, s végre közbirtokosságban olly természetben elkülönített birtokokra nézve, mellyek birtokosai ki nem tudják mutatni, hogy uriszékek tartásába vagy közvetlenül személyesen, vagy közvetve az arra megkívántató költségekhez való járulás által befolytak volna. (Folyt«t.»a köveik.) T­ÁRHÁZ. Kakas Márton a színházban. LXXIII. Levél. Mindenféle prücskökről és Charton Demeur as­­szonyságról. Kezd én nekem egy kicsit tetszeni a magyar közönség. Eddig is igen nagyon tetszett már, de ha jól meggondolom a dolgot, még jobban is tetsz­hetik. „Már megint prücsök!" kiált közbe innen is, túl is egy-egy haragos hang. „Tegnap is prücsök, ma is prücsök, hiszen nem Illés próféta az ember, hogy prücsökkel éljen." Hiszen épen az tetszik nekem a magyar publikumban, hogy nem lehet vele egy héten hétszer megetetni a sáskát. Pedig nekünk is elég ügyes, kel­lemes és szeretetreméltó sáskáink vannak, de azért még­sem lehetne velük megkísérteni, hogy mit csinálna a pesti magyar közönség, ha egymás után három hétig szakadatlanul nem olvasna egyebet a szinházi hirdetmény­táb­lán, mint ezt a szót „tücsök", melly Bécsben egy esztendő alatt nem kevesebb­szer, mint kereken százszor csinált tele színházat, s ezekben az indiai hőségü napokban Pesten is egyremásra megtölti az artéri színházat. Hja, de az egészen más prücsök, mint a mi szöcskéink. A mi művészi tücskeink, ha a szinpadi függöny leesett, szépen haza­mennek, otthon va­csorálnak, lefeküsznek és alusznak; a bécsi tücsök pedig még előadás után is folytatja szerepét; a dummer jungék közönsége igen nagy és háladatos; azok közt megjelenik a vendéglőkben, férfi kalapot tesz fel, a dummer jungék bá­mulnak rajta, ablakából virágokat hajigál, ha az nem elég, kavicsot és kőport rájuk, a dummer jungék el vannak ragadtatva, a sétányokon magyar szava­kat ejteget el, a dummer jungék annak örülnek, nappal jótékony czélokra tojást és lisztet árul, a dummer jungék azt megveszik nagy pénzen. Az illyen szerep persze, hogy a jámbor magyar közönségnél nem megy: ez az illyesmire azt mondaná, hogy affectantia s még­sem nézné meg száz­szor egymásután a tücsköt. Ezért kezd én nekem tetszeni a magyar közönség. Míg egyfelől a bécsi prücsök tartja elragadtásban a pesti közönség egy részét , másik része az alatt Charton asszony franczia művésznő énekét bá­mulni sereglik össze. Hogy a tens asszony szépen énekel, az már régi dolog, hanem én most megint valami új dologról akarok megszólalni. Igen szép és jó hírben kell állani mégis a mi jó magyar közönségünk­nek, hogy minekünk minden külföldi művész praestálja azt a homagiumot, hogy ha egyszer szinpadunkon föllép, ha egyebet nem, legalább egy magyar dalt, ha addig él is, elénekel. Ez ollyan erkölcsi súlyra mutat, melly az ide­genekkel tudatja, hogy a magyarok adnak magukra valamit, s ezért a ked­veskedésért ők is nagyon háladatosak. Charton asszony igen szépen énekli a magyar dalokat, mi pedig igen szépen tapsolunk neki érte. Jól áll nekünk még ez a naiv gyermeki szeretet. Kakas Márton: Irodalom és művészet. — (Fáy András legújabb munkája.) A „Politikai Újdonságok" testvér­lapunk mult számával két becses előfizetési felhívás küldetett szét olvasóink­hoz. Ezek egyike Fáy András „A Halmay-család" czimü legújabb erkölcsi és tudományos munkáját illette, mellyet mint növendékek s nem-növendékek számára irt olvasmányba köztiszteletben álló veterán iró mintegy véghagyo­mányul nyújt szeretett nemzetének. A munka Heckenast Gusztáv kiadásában jelenik meg, s már teljesen kész, ugy hogy az előfizetők azonnal átvehetik. Ugyanazért csak a f. évi augusztusi pesti vásárig nyittatik előfizetés. A két kötetű, kemény kötésű, 37 ívet tevő munka bérmentesen küldve a nevezett ideig 3 ft. 20 kr. A mint a közlött előfizetési felhívásban előadott tartalom­ból látszik, az épen olly változatos, mint tanulságos, és mindenek felett ma­gyar színezetű, a­miről maga a szerzőnek országosan tisztelt neve elég kezes­séget nyújthat. — Sejtelmünk szerint olly kedvencz családi olvasmány lesz e munka, melly minden miveltebb magyar család első szükségei közé fog tar­tozni. — Szeretett Fáy Andrásunkat illetőleg pedig óhajtjuk, hogy e munka ne legyen „véghagyománya", hanem hogy lankadni nem tudó lelki erejének még több uj termékeivel gazdagitsa irodalmunkat. " (Jókai uj hírlapja, az „ Üstökös".) Vették olvasóink testvérlapunk mult számával az újonnan fölmerült „Üstökös" czimü humoristico-belletris­ticus hetilap piros betűs, de a mellett rövid és egyszerű jelentését is. A­mit egyik s másik lap egy idő óta rebesgetett, végre teljesült, Jókai barátunk és munkatársunk engedélyt nyert egy humoristicus lap kiadhatására. A „Nagy Tükör" és „Kakas Márton albuma" czimü vállalatok végre — mint illett s vártuk — egy rendes hetilappá nőtték ki magukat, s ugy his­szük, hogy hírlapirodalmunknak ezen szintolly szükséges és termékenyitő patakja csak most talált valódi medrére. Ki akarna a humor, satyra és élet hatásán kétel­kedni? Ki ne tudná, hogy a „ridendo dicere verum" (nevetve mondani ki az igazságot) épen olly fontos és szükséges az irodalmi és nemzeti háztartásban, mint a komoly és tanulságos beszéd; hogy a csörgő sapka alatt gyakran ép olly bölcseség lappanghat, mint a doctori süveg alatt, sőt ép olly erő, mint a sisak és csákó alatt? Ki ne ismerné a külföldi nagy nemzetek, az angol, fran­czia, német stb. nagy előmenetelét a humoristicus irodalomban? S miért ne legyen nekünk is illy vállalatunk, illy lapunk — melly semmi mást nem zár ki, nem nyom el, hanem valamennyi mást elősegíthet; melly a közönséget mulattatja, jó kedvet csinál, a nevetségest ostorozza, a haszontalant meg­veti, a nyeglét gúnyolja, a jelest népszerüsíti, de a­hol kell, ott mindig sze­ret, mindig kimér S ki volna nálunk e szép szerepre hivatottabb, mint Jókai Mór? — Az „Üstökös" ára egy évharmadra (4 hónapra, Septem­ber—decemberig) 2 ft. Az első szám augusztus 21-én jelenik meg. — (Második javított kiadásban) jelent meg Pesten Ráth Mór könyv­kereskedésében a „Minő pénzünk lesz?" czímű munka. Szükségességét leg­jobban tanúsítja kelendősége; korszerűségéről pedig szólnunk felesleges, miután a közelebb életbe lépendő pénzváltozás mindenki előtt tudva van. A jelen munka épen ezen új pénzviszonyok könnyen érthető magyarázatát tar­talmazza, az illető felsőbb rendeletekkel, a szükséges átszámítási táblákkal, erre vonatkozó gyakorlati utasításokkal és két kamattáblával együtt. Kidol­gozta Lakner nyomán Weninger Vincze, mérnök s a pesti kereskedelmi aka­démia tanára. Ara 36 kr. p. O (Szerkesztői változás.) A „Pesti Napló" szerkesztését Királyi Pál veszi át, miután K. Kemény Zsigmond a szerkesztésről lemondott, azon meg­győződéstől vezéreltetve, hogy miután a „P. N." az ez év kezdetén beállt válságon már túl van, czélszerübb leend, ha a szerkesztés mechanikus bajaitól visszavonulva, idejét s tehetségét kizárólag politikai irányczikkekre és szép­irodalmi müvekre fordítja s illy uton igyekszik, mint főmunkatárs előmozditni azon vállalatot, mellynek sorsát bizonyára senki sem hordja annyira szivén, mint ő; a közönséghez intézett sorai azért nem a bucsu szavát, de a folytonos találkozás, az állandó működés igéretét foglalják magukban. E nyilatkozat után tán fölösleges is emliteni, hogy a ,,P. N." iránya egészen a régi marad. Re­méljük azért, hogy az olvasó közönség e változás miatt nem vonja meg pár­tolását ezen, a hivatalos lapon kívül, egyetlen nagy politikai napi­laptól, sőt növekedő arányban fogja azt támogatni, belátva és érezve annak nagy szükségét. + (Vas Gereben), mint irják, engedélyt nyert egy néplap szerkesz­tésére, mellynek czime ez lesz : „Két garasos lap." + (B. Podmaniczky Frigyes) egy uj regényt fejezett be, melly Lauffer és Stolp könyvkereskedésében fog megjelenni. + (Irodalmi újdonságok.) B. Kemény Zsigmond „A rajongók" czimü regényének két első kötete már elhagyta a sajtót. Pár hét múlva az egész mű be lesz fejezve. — Jókai nemsokára ismét egy szép regén­nyel gazdagítandja irodalmunkat, mit szerződésileg Emich Gusztáv kiadó tett sajátjává. Ugyan­csak Jókainak „Elátkozott család" czimü műve önállólag is meg fog jelenni. Hir szerint K. Eötvös is uj regényen dolgozik. — Petőfi Sándor összes költe­ményeinek ujabb kiadása nemsokára létesül. Nyomatásuk Emich Gusztáv nyomdájában már szépen előrehaladt. — Sárosy Gyula díszalbuma a portu­gál király és Szász-Koburg herczeg számára is megrendeltetett.­­ (Az ötvenéves aggszinész Udvarhelyi Miklós) félszázados örömünne­pét Debreczen is meg szándékozik tartani. Molnár ottani színigazgató ur egy lelkes levélben már föl is kérte Udvarhelyit, hogy ez örömünnepet személyes megjelenésével diszitse, mit a derék aggszinész már a közelebbi napokban teljesíteni fog, annyival inkább, mivel Debreczenben nemcsak tanuló éveit tölté, de e város volt az is, mellyben szinészeti pályáját kezdte, és azontúl mint a magyar Thalia papja, többször talált ott szives részvétre és párt­fogásra. (B. H.) -j- (Stéger) e hó 22-én kezdi meg vendégszereplését szinpadunkon, ha valami akadály közbe nem jő. -f- (Reményi hazánkfia) a nagyhirü hegedűművész, mint a ,,H. f." irja, közelebb levelet intézett gr. Ráday Gedeonhoz, mellyben azon óhajtását fejezi ki, hogy november hóban nemzeti színházunkban néhány hangversenyt sze­retne rendezni. Az igazgatóság örömmel vette e levelet, s közelebb föl fogja kérni művész hazánkfiát, hogy ha lehetséges, e hangversenyeket september vagy december hóban tartsa meg, minthogy novemberre a világhírű Garcia Viardot drámai énekesnő van szerződtetve. + (Bartha János) néhai kitűnő szinészünk Latkóczy Lajos által festett arczképe, mint halljuk, legközelebb csakugyan be fog jutni a nemzeti mu­zeum képcsarnokába, mert ama pénz, melly a kép megvételére szükséges, több lelkes műbarát s szinházi tag áldozatkészsége, különösen pedig Szigli­geti buzgalma folytán már összegyűlt. + (A szépmüvészetek cs. kir. akadémiája) a bel-és külföldi művészeket arra szóllitja föl, hogy müveket küldjenek be a jövő septemberben rendezendő műtárlatra. Reméljük, hogy hazai művészeink is föl fogják ez alkalmat hasz­nálni arra, hogy a magyar festészetet az olasz nemzetnek bemutassák. Vas. Uj».

Next