Vasárnapi Ujság – 1858
1858-07-18 / 29. szám - A telekkönyvekről. Szilágyi V. 344. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
345 volt jobbágyok által 1848 előtt eszközlött megváltás miatt szűnt meg s annak folytán a községbeli tanács vagy a megyei törvényszék s illetőleg a szolgabirói hivatal által gyakoroltatott, végre minden nemesi puszta, az úgynevezett praediumok. A megyei telekkönyvekbe áttételt nem lehet tehát eszközölni olly majorsági birtokokra nézve mellyek csak egy erdőből állanak, és betelepitve nem voltak, vagy úriszéket nem tartottak, s az imént elősorolt nemesi jószágok kiegészitő részeit sem képezik; továbbá a városokban találtató nemesi telkekre, kúriákra, s végre közbirtokosságban olly természetben elkülönített birtokokra nézve, mellyek birtokosai ki nem tudják mutatni, hogy uriszékek tartásába vagy közvetlenül személyesen, vagy közvetve az arra megkívántató költségekhez való járulás által befolytak volna. (Folyt«t.»a köveik.) TÁRHÁZ. Kakas Márton a színházban. LXXIII. Levél. Mindenféle prücskökről és Charton Demeur asszonyságról. Kezd én nekem egy kicsit tetszeni a magyar közönség. Eddig is igen nagyon tetszett már, de ha jól meggondolom a dolgot, még jobban is tetszhetik. „Már megint prücsök!" kiált közbe innen is, túl is egy-egy haragos hang. „Tegnap is prücsök, ma is prücsök, hiszen nem Illés próféta az ember, hogy prücsökkel éljen." Hiszen épen az tetszik nekem a magyar publikumban, hogy nem lehet vele egy héten hétszer megetetni a sáskát. Pedig nekünk is elég ügyes, kellemes és szeretetreméltó sáskáink vannak, de azért mégsem lehetne velük megkísérteni, hogy mit csinálna a pesti magyar közönség, ha egymás után három hétig szakadatlanul nem olvasna egyebet a szinházi hirdetménytáblán, mint ezt a szót „tücsök", melly Bécsben egy esztendő alatt nem kevesebbszer, mint kereken százszor csinált tele színházat, s ezekben az indiai hőségü napokban Pesten is egyremásra megtölti az artéri színházat. Hja, de az egészen más prücsök, mint a mi szöcskéink. A mi művészi tücskeink, ha a szinpadi függöny leesett, szépen hazamennek, otthon vacsorálnak, lefeküsznek és alusznak; a bécsi tücsök pedig még előadás után is folytatja szerepét; a dummer jungék közönsége igen nagy és háladatos; azok közt megjelenik a vendéglőkben, férfi kalapot tesz fel, a dummer jungék bámulnak rajta, ablakából virágokat hajigál, ha az nem elég, kavicsot és kőport rájuk, a dummer jungék el vannak ragadtatva, a sétányokon magyar szavakat ejteget el, a dummer jungék annak örülnek, nappal jótékony czélokra tojást és lisztet árul, a dummer jungék azt megveszik nagy pénzen. Az illyen szerep persze, hogy a jámbor magyar közönségnél nem megy: ez az illyesmire azt mondaná, hogy affectantia s mégsem nézné meg százszor egymásután a tücsköt. Ezért kezd én nekem tetszeni a magyar közönség. Míg egyfelől a bécsi prücsök tartja elragadtásban a pesti közönség egy részét , másik része az alatt Charton asszony franczia művésznő énekét bámulni sereglik össze. Hogy a tens asszony szépen énekel, az már régi dolog, hanem én most megint valami új dologról akarok megszólalni. Igen szép és jó hírben kell állani mégis a mi jó magyar közönségünknek, hogy minekünk minden külföldi művész praestálja azt a homagiumot, hogy ha egyszer szinpadunkon föllép, ha egyebet nem, legalább egy magyar dalt, ha addig él is, elénekel. Ez ollyan erkölcsi súlyra mutat, melly az idegenekkel tudatja, hogy a magyarok adnak magukra valamit, s ezért a kedveskedésért ők is nagyon háladatosak. Charton asszony igen szépen énekli a magyar dalokat, mi pedig igen szépen tapsolunk neki érte. Jól áll nekünk még ez a naiv gyermeki szeretet. Kakas Márton: Irodalom és művészet. — (Fáy András legújabb munkája.) A „Politikai Újdonságok" testvérlapunk mult számával két becses előfizetési felhívás küldetett szét olvasóinkhoz. Ezek egyike Fáy András „A Halmay-család" czimü legújabb erkölcsi és tudományos munkáját illette, mellyet mint növendékek s nem-növendékek számára irt olvasmányba köztiszteletben álló veterán iró mintegy véghagyományul nyújt szeretett nemzetének. A munka Heckenast Gusztáv kiadásában jelenik meg, s már teljesen kész, ugy hogy az előfizetők azonnal átvehetik. Ugyanazért csak a f. évi augusztusi pesti vásárig nyittatik előfizetés. A két kötetű, kemény kötésű, 37 ívet tevő munka bérmentesen küldve a nevezett ideig 3 ft. 20 kr. A mint a közlött előfizetési felhívásban előadott tartalomból látszik, az épen olly változatos, mint tanulságos, és mindenek felett magyar színezetű, amiről maga a szerzőnek országosan tisztelt neve elég kezességet nyújthat. — Sejtelmünk szerint olly kedvencz családi olvasmány lesz e munka, melly minden miveltebb magyar család első szükségei közé fog tartozni. — Szeretett Fáy Andrásunkat illetőleg pedig óhajtjuk, hogy e munka ne legyen „véghagyománya", hanem hogy lankadni nem tudó lelki erejének még több uj termékeivel gazdagitsa irodalmunkat. " (Jókai uj hírlapja, az „ Üstökös".) Vették olvasóink testvérlapunk mult számával az újonnan fölmerült „Üstökös" czimü humoristico-belletristicus hetilap piros betűs, de a mellett rövid és egyszerű jelentését is. Amit egyik s másik lap egy idő óta rebesgetett, végre teljesült, Jókai barátunk és munkatársunk engedélyt nyert egy humoristicus lap kiadhatására. A „Nagy Tükör" és „Kakas Márton albuma" czimü vállalatok végre — mint illett s vártuk — egy rendes hetilappá nőtték ki magukat, s ugy hisszük, hogy hírlapirodalmunknak ezen szintolly szükséges és termékenyitő patakja csak most talált valódi medrére. Ki akarna a humor, satyra és élet hatásán kételkedni? Ki ne tudná, hogy a „ridendo dicere verum" (nevetve mondani ki az igazságot) épen olly fontos és szükséges az irodalmi és nemzeti háztartásban, mint a komoly és tanulságos beszéd; hogy a csörgő sapka alatt gyakran ép olly bölcseség lappanghat, mint a doctori süveg alatt, sőt ép olly erő, mint a sisak és csákó alatt? Ki ne ismerné a külföldi nagy nemzetek, az angol, franczia, német stb. nagy előmenetelét a humoristicus irodalomban? S miért ne legyen nekünk is illy vállalatunk, illy lapunk — melly semmi mást nem zár ki, nem nyom el, hanem valamennyi mást elősegíthet; melly a közönséget mulattatja, jó kedvet csinál, a nevetségest ostorozza, a haszontalant megveti, a nyeglét gúnyolja, a jelest népszerüsíti, de ahol kell, ott mindig szeret, mindig kimér S ki volna nálunk e szép szerepre hivatottabb, mint Jókai Mór? — Az „Üstökös" ára egy évharmadra (4 hónapra, September—decemberig) 2 ft. Az első szám augusztus 21-én jelenik meg. — (Második javított kiadásban) jelent meg Pesten Ráth Mór könyvkereskedésében a „Minő pénzünk lesz?" czímű munka. Szükségességét legjobban tanúsítja kelendősége; korszerűségéről pedig szólnunk felesleges, miután a közelebb életbe lépendő pénzváltozás mindenki előtt tudva van. A jelen munka épen ezen új pénzviszonyok könnyen érthető magyarázatát tartalmazza, az illető felsőbb rendeletekkel, a szükséges átszámítási táblákkal, erre vonatkozó gyakorlati utasításokkal és két kamattáblával együtt. Kidolgozta Lakner nyomán Weninger Vincze, mérnök s a pesti kereskedelmi akadémia tanára. Ara 36 kr. p. O (Szerkesztői változás.) A „Pesti Napló" szerkesztését Királyi Pál veszi át, miután K. Kemény Zsigmond a szerkesztésről lemondott, azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy miután a „P. N." az ez év kezdetén beállt válságon már túl van, czélszerübb leend, ha a szerkesztés mechanikus bajaitól visszavonulva, idejét s tehetségét kizárólag politikai irányczikkekre és szépirodalmi müvekre fordítja s illy uton igyekszik, mint főmunkatárs előmozditni azon vállalatot, mellynek sorsát bizonyára senki sem hordja annyira szivén, mint ő; a közönséghez intézett sorai azért nem a bucsu szavát, de a folytonos találkozás, az állandó működés igéretét foglalják magukban. E nyilatkozat után tán fölösleges is emliteni, hogy a ,,P. N." iránya egészen a régi marad. Reméljük azért, hogy az olvasó közönség e változás miatt nem vonja meg pártolását ezen, a hivatalos lapon kívül, egyetlen nagy politikai napilaptól, sőt növekedő arányban fogja azt támogatni, belátva és érezve annak nagy szükségét. + (Vas Gereben), mint irják, engedélyt nyert egy néplap szerkesztésére, mellynek czime ez lesz : „Két garasos lap." + (B. Podmaniczky Frigyes) egy uj regényt fejezett be, melly Lauffer és Stolp könyvkereskedésében fog megjelenni. + (Irodalmi újdonságok.) B. Kemény Zsigmond „A rajongók" czimü regényének két első kötete már elhagyta a sajtót. Pár hét múlva az egész mű be lesz fejezve. — Jókai nemsokára ismét egy szép regénnyel gazdagítandja irodalmunkat, mit szerződésileg Emich Gusztáv kiadó tett sajátjává. Ugyancsak Jókainak „Elátkozott család" czimü műve önállólag is meg fog jelenni. Hir szerint K. Eötvös is uj regényen dolgozik. — Petőfi Sándor összes költeményeinek ujabb kiadása nemsokára létesül. Nyomatásuk Emich Gusztáv nyomdájában már szépen előrehaladt. — Sárosy Gyula díszalbuma a portugál király és Szász-Koburg herczeg számára is megrendeltetett. (Az ötvenéves aggszinész Udvarhelyi Miklós) félszázados örömünnepét Debreczen is meg szándékozik tartani. Molnár ottani színigazgató ur egy lelkes levélben már föl is kérte Udvarhelyit, hogy ez örömünnepet személyes megjelenésével diszitse, mit a derék aggszinész már a közelebbi napokban teljesíteni fog, annyival inkább, mivel Debreczenben nemcsak tanuló éveit tölté, de e város volt az is, mellyben szinészeti pályáját kezdte, és azontúl mint a magyar Thalia papja, többször talált ott szives részvétre és pártfogásra. (B. H.) -j- (Stéger) e hó 22-én kezdi meg vendégszereplését szinpadunkon, ha valami akadály közbe nem jő. -f- (Reményi hazánkfia) a nagyhirü hegedűművész, mint a ,,H. f." irja, közelebb levelet intézett gr. Ráday Gedeonhoz, mellyben azon óhajtását fejezi ki, hogy november hóban nemzeti színházunkban néhány hangversenyt szeretne rendezni. Az igazgatóság örömmel vette e levelet, s közelebb föl fogja kérni művész hazánkfiát, hogy ha lehetséges, e hangversenyeket september vagy december hóban tartsa meg, minthogy novemberre a világhírű Garcia Viardot drámai énekesnő van szerződtetve. + (Bartha János) néhai kitűnő szinészünk Latkóczy Lajos által festett arczképe, mint halljuk, legközelebb csakugyan be fog jutni a nemzeti muzeum képcsarnokába, mert ama pénz, melly a kép megvételére szükséges, több lelkes műbarát s szinházi tag áldozatkészsége, különösen pedig Szigligeti buzgalma folytán már összegyűlt. + (A szépmüvészetek cs. kir. akadémiája) a bel-és külföldi művészeket arra szóllitja föl, hogy müveket küldjenek be a jövő septemberben rendezendő műtárlatra. Reméljük, hogy hazai művészeink is föl fogják ez alkalmat használni arra, hogy a magyar festészetet az olasz nemzetnek bemutassák. Vas. Uj».