Vasárnapi Ujság – 1858
1858-03-28 / 13. szám - Id. Irinyi János (arczkép) 145. oldal / Élet- s jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg — Előfizetési dij január-juniusig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft. pp. — Az előfizetési dij Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Id. Irinyi János: Hazánk kiválólag termelő ország s a mezei gazdasággal foglalkozók száma talán sehol sem olly nagy és tekintélyes, mint nálunk. Köztudomásu tény, hogy a magyar gazdaközönség mintegy magvát képezi a magyar értelmiségnek, s midőn hazafiúi és emberi erényekről van szó, itt a legtöbb tiszteletreméltó jelenségekre akadunk. — Illy értelmes mivelt férfiút, a magyar gazdák egy mintaképét mutatjuk be olvasóinknak a Gazdasági Lapok nyomán a jelen arczképben. Id. Irinyi János a nagy létai uradalom volt igazgatója, született Zsákán, 1787-ben január 6-án, meghalt N.-Létán Biharmegyében, 1856. ápril 15-kén. Tanulmányait Nagyváradon és Egerben bevégezvén, kora ifjúságában gazdászatra adta magát, s a korábban székelyhídi, utóbb nagy-létai uradalomban 40 évet töltött. Kitűnően volt benne képviselve a gazdászat mind gyakorlati mind elméleti szeretete és ismerete. Egyaránt éles gúnnyal és megvetéssel emlékezett mind a kirekesztőleg csak elméleti, mind a csupán gyakorlati gazdákról. Egyátalában nem rohant neki semmi híréből vagy könyvekből ismert újításnak, de minden gyakorlatilag, valahol hasznosnak tapasztalt, vagy éles belátása szerint hasznosnak vélt javítást, mennyire a körülmények engedék, megkísérlett. A hazai legjelesebb gazdászatokat többnyire mind meglátogatta, hogy azokat személyes tapasztalásából ismerhesse, s néhány izben Németországba is elrándult, tapasztalatai s ismeretei bövitése végett. Az uradalomban és saját birtokán Vértesen már nagyon régen több, igen czélszerüen rendezett váltógazdaságot állított. — Felülmulhatlan szorgalom, csüggedetlen kitartás, megtörhetlen erély, higgadtság a kezdésben, tüz a folytatásban jellemezte őt, mint átalában embert, s ugy különösen mint gazdát. Erélye, fáradhatlansága bármelly pályán a legkitűnőbb emberek sorába emelte volna őt. S erős lelkével kemény testi egészség is párosulván, a kényelemvágy, avagy épen puhaság utolsó pillanatáig nem gátolta őt semmiben. Mikor a legroszabb idő volt, esett, fagyott, akkor már épen tudták alárendeltjei, hogy bizonyosan jönni fog szétnézni, ha vájjon minden rendében van-e? — Állása nem akadályozta, hogy a legkisebb részletekkel is ne foglalkozzék. Igen sokszor mondták neki jó emberei bizalmasan, hogy megfizethetlen buzgóságával, mellyel olly különben hihetlen sokfélét meggyőz, sokkal inkább ispán mint igazgató , de elve volt, hogy a legfontosabb dolgoknak minden gazdaságokban egy ugyanazon ember szemei előtt kell megtörténni, s meg kell tenni az embernek minden emberileg valóban lehetségest; mindenekfelett pedig számtalanszor ismételte e szavakat : „Ha kell, tedd magad, ha nem kell, küldj mást!" — Egy juh meg nem fürésztetett jelenléte nélkül, egy juh ki nem esett a létszámból, saját szemeivel való meggyőződése nélkül az eset okáról. Nemcsak hogy átalában nem tartozott a szobából kormányzó gazdák közé, de sürgősebb dologidőkben, állása igényein kívül, gyakran órákig elmulasztotta ebédje rendes idejét a mezőn maradásával, s igen idős korában is sokszor vitt magával szalonnát, hogy a messze gazdaságokból ne legyen kénytelen ebédre hazatérésével időt mulasztani, és szüntelen szemeivel láthassa a dolog folyamát. És soha, de soha sem látta senki, ha a dolgosoknál jelen volt, s ez kedvencz foglalkozása vala, hogy árnyékba vonult volna. A rendet mindenben a legnagyobb szigorúsággal igyekezett fenntartani, s ritka tekintélyes erélyű egyéniségénél fogva fenn is tudta tartani. Alárendeltjének lenni valóban nem volt sine cura. Semmi legkisebb kihágást sem nézett el, bárminő szeretett vagy bizalmas alárendeltjének. Mindenkitől olly szigorú pontossággal megkövetelte kötelessége teljesítését, mint maga is teljesítette a magáét is. Egyetlen félrelépés megtört benne bárminő sok évi bizalmat. Ment is aztán szigorú pontosságánál fogva minden dolga, a mint épen mennie kellett. A takarékosság mindenben, szintúgy a pénz, mint a takarmány dolgában, egyik fő erénye volt. A milly valóban tűzről pattant ember volt, mint a példabeszéd mondja, dolgaiban, szintollyan volt a magánéletben is. Tűzvész idején a legbátrabb és legfáradhatlanabb volt a se Id. Irinyi János.