Vasárnapi Ujság – 1858
1858-09-19 / 38. szám - Hugo Károly (arczkép) 445. oldal / Élet- s jellemrajzok
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik küldve vagy portai úton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft. pp.—Az előfizetési meg. — Előfizetési dij julius—decemberig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. 4 Hugo Károly: Csudák országa, szép Magyarország! te vagy azon boldog boldogtalan föld, hol gyermekeid két-három nyelvvel születnek a világra; te vagy, ki költőket adsz a világnak, kik nem csak a zene szótalan nyelvén, hanem egyszerre vagy egymásután több nép szólamain küzdik ki a babért. S csudák országa, szép Magyarország! te vagy azon áldott föld, mellyet távolba költöző fiaid soha egészen meg nem tagadnak, mellyet mindig büszkén emlegetnek, s mellynek karjaiba — jó és rosz napok lefolyta után — utoljára is örömest visszatérnek! — Ki mondja meg, az ő érdemök-e ez vagy a tied? Te ha anya vagy s nehéz csalódások után is fájdalmas örömmel fogadod a visszatérőt; te, a „sírva vigadás" szabadalmazott tulajdonosa. Egy illy nevezetes visszatérő hazánkfia arczképét mutatjuk be ez alkalommal egy igazi költői tehetséget, ki ha itthoni, gyakran fárasztó, de jutalmukat is önmagukban hordozó apró küzdelmeinkben, a szellem országa felé intézett fokonkénti támadásainkban nem vett is számos jeleseinkkel együtt cselekvő részt, mi mindazáltal, minden önző háttéri gondolatok nélkül, őszinte rokonszenvvel lépünk eléje s méltányoljuk a szellemet, melly közös érdekeinkért lelkesül, sorainkhoz csatlakozik s nemesebb lénye által szintén hivatva van, a magyar név dicsőségének emlékoszlopait szaporitani. Legyen üdvöz az „Egy magyar király" nemzeti érzésű, a „Brutus és Lucretia" szabad szellemű költője, soraink között — Hugo Károly élete tarka változatosságban, nem közönséges küzdések és hányatások közt, különböző pontokon folyt le mind ekkoráig, nyugalom és megállapodás nélkül. E nyugtalanságot nem ok nélkül említjük, mert az lényének egyik fő jellemvonása, bár költői műveiben épen a higgadtságot s a magasabb, tisztultabb megállapodottságot tiszteljük. Csak főbb vonalaiban érinthetjük itt élete egyes eseményeit. Hugo Károly 1814 körül Pesten született, itt és Szegeden, hova a magyar nyelv tökéletesebb megtanulása végett ment át, végezte iskolai tanulmányait. Nemsokára a 7-ik számú huszárezredben találjuk, sőt az 1830-i lengyel forradalom legyőzetése után, ennek szétoszlott sorai közöl tért vissza hazájába az érdemjellel díszített ifjú. Pest után Bécset választó lakhelyéül, komoly tanulmányoknak, nyugtalan lelke vágyai kielégítésének szentelve idejét. Irodalmi munkásságának számos tudományos, kritikai és humoristikus dolgozatokban adá jelét. Ez időben történt, hogy az öt Bécsben Henszlmann Imre későbbi jeles művészünk társaságában meglátogatott Heckenast Gusztávnak, a már akkor tevékeny pesti kiadónak, „Calderon" czimü első drámai költeményének első kész felvonását felolvasá. — A vendégek figyelmét megragadta a töredék dolgozat, s — mint a költőtől személyesen hallottuk — Heckenast volt az első, ki nem csak méltányolta, hanem rögtön tetemes pénzsegéllyel is gyámoltá a feltörő költői szellemet. Két hét múlva az egész mű készen volt. 1839-ben Párisba utazott Hugo s ő maga is hasonszenvi orvos, szives fogadtatásra talált a homoeopathia nagymesterénél, a Párisban alott Hahnemannál, kinek már régebben magára vonta a hasonszenvi gyógymódra vonatkozó polemikus és szeszélyes iratai által figyelmét. Azonban fő nyeresége, mit Párisból hozott, az volt, hogy az irodalmi, költői pálya iránti vonzalma teljesen meggyökerezett lelkében. Itt látta e pályát teljes fényében (az árnyoldalakat úgy is csak hosszabb tapasztalás és vizsgálat mutatja meg) látta az elragadtatást és méltánylatot, mit egy lelkesült, önmagát érző közönség, felkarolt kedvenczei irányában, sokszor HUGO KÁROLY.