Vasárnapi Ujság – 1858

1858-10-10 / 41. szám - Zrinyi a költő (arczkép). Pauler Gyula 481. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon

A Vasárnapi Ujságf hetenként egyszer nagy negyedrétben egy és­­él íven jelenik meg. — Előfizetési dij julius —decemberig, azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 ft. pp. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem­ utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Zrínyi a költő. Életrajz, irta PAULER GYULA. (Folytatis.) III. (A vlachok ügye. Viszály Draskovich Gáspárral.) Zrínyi a pillanatnyi békét arra használá, hogy hivatalának polgári kötelességeire fordítsa figyelmét. Fontos és igen kellemet­len ügybe kapott, mellyben hogy ezért nem ért, ármányoktól ment lelkének becsületére válik. Van­nak ügyek, mellyekben a vesztés dicsőség. A vlachok ügye forgott kérdésben, harmadízben már 15 év óta, — olly tárgy, mellynél to­vább kell időznöm, mert világot vet Horvátország viszonyára az örökös tartományokhoz. Szlávok, a régi szerb király­ság tartományaiból a török elöl futva, Szlavóniának és Horvát­országnak puszta határvidékein kerestek és leltek menedéket. Az első gyarmatot a XVI. század végén és a XVII. elején több kö­vette. — E bevándorlók, mind a hitűek, tán nem kevésbé gyűlöl­ték a katholikusokat, mint a tö­rökök ; a rablók is határőrök vol­tak, és a károlyvárosi és varasdi német tábornokok alatt állottak. Már ez is elég ok volt a magya­roknak panaszra; hozzájárult az u­szkókok, vagy mint a horvátok nevezték őket, vlachok, thrákok­nak garázda vadon állapotuk­ban gyökerező szabadság-érzete, melly mit sem akart tudni az úr­béri tartozásokról, a megyei ha­tóságoknak beavatkozásáról ügyeikbe, mellyeket eddig kapi­tányaik kezeltek. Ez izgágaságnak 1630. táján Hladica archimandritások hata­(Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy lapunk f. évi 21. számában a „Balatonvidéki rajzok" között szintén közöltük a költő Zrinyinek egy arczképét, másolatát egy a keszthelyi grófi kastély könyvtárában őrzött festvénynek. Mint illyen méltó helyet hozott irányt adott. Ugy látszik, foglalt el a többi rajzok között, de mondanunk sem kell, hogy a jelen arczkép mind j­el, £ s művészi felfogás, mind valószinüleg hűség tekintetében is fez a költőnek mintegy e gazdag nagyravágyó tern­oan történetileg szentesitett arczképe] elsőséget érdemel. Szerk.) vlachoknak a földre, hol laktak, tulajdonjogot adtak, őket a magyar törvények alól fölmenték, a halálbüntetést köztök megszüntették, helyébe pénzbirságot rendeltek és a közigazgatást, igazságszolgál­tatást német módra rendezék. Horvátország fölzudult a nyilvános megkárosításra.­­ Sok kérés után a király az ügyet, egy stájer és magyar urakból álló bizottmányra bízta, elintézés végett. Az ügy folyama alatt Hladica meghalt, Némethonban pedig Francziaország nyíltan a svédek pártjára állott, ok, melly a királyt engedékeny­ségre birta : a vlachok kiváltsá­gait megsemmisité és minden visszaélést megszüntetni igért.— Közbejött magán panaszokra, ne­hézségekre nézve a bizottmányt „későbbi boldogabb időkre" el­napolta. A vlachok megmaradtak előbbeni állapotukban. Garázdál­kodásaik folyton folytak.­­ Úgy hogy 10 évvel később Draskovich János bánsága alatt panaszos követség ment III. Ferdinándhoz és tért vissza azon paranc­csal, hogy orvosoltassék, intéztessék el a királyság panasza. Végre­hajtójául Schwarzenburg György, a szlavóniai végek kapitánya volt kinevezve. Rattkay György és Orehócsy Gáspár al­bán, e ren­delettel Varasdra Schwarzen­burghoz siettek. —­ Ez, miután a követeket megijesztenie nem si­került, kitérőleg válaszolt, hogy majd a császár elé fogja vinni az ügyet. — Ez nem történt, mert mint mondák, ő felségét Rákóczy mozgalmai veszik igénybe. Az országgyűléseken több panasz és határozat kelt ez ügy­ben, de si­kertelenül. Az 1647. országgyűlésen Zrinyi is tagjává lett a már 1635. óta veszteglő bizottmánynak. Tagjai részben meghaltak , helyeiket Zakmárdy János, Orehócsy Gáspár és Ru­b­ics János zágrábi alispán pó­tolá. — Styria részéről Rinksmaul Farkas és Trautmansdorf volt nem közönséges ész lakott. Bécs­be utazott, mert érezte, hogy csak császári segél­lyel boldogulhat, kiküldve, mindketten éles eszű emberek, finom és rettenetes ellen­. Nemsokára visszatért, kiváltságokkal megrakottan, mellyek a ségek. Zrinyi tűzzel és ritka belátással fogott az ügyhöz. Három ZllINYI MIKLÓS.

Next