Vasárnapi Ujság – 1859
1859-08-21 / 34. szám - Az utolsó budai basa. Jókai Mór 398. oldal / Elbeszélések - Vajda János: A beduin 398. oldal / Költemények
399 — Tehát csak játék. — És mégsem játék; a meztelen igazmondás ollyan utálatos alak, akit meghajigálnak sárral, de ha beburkolják a jóslatok titkos fénykörébe , bejárata van a császárok és padishák palotáiba is. Mikor a becsületes emberek, az igaz férfiak mindnyájan száműzettek a szerályból, vagy az eunuchok parancsára éjszaka megfojtattak, hogy a nagyoknak, a hatalmasoknak ne legyen többé, a ki igazat mondjon, a ki a szultán kezét megfogja, midőn azt saját országai vesztére felemeli, akkor nem volt más eszköze az igazságnak, hogy szavát hallassa, mint a hazugság palástját venni fel magára. Ki mondhatta volna meg Ibrahim szultánnak, hogy mik történnek egész országában? Ki szerálya belsejében, nyusziprémmel köröskörül kivert szobákban ezerötszáz rabnő énekétől, bortól és ámbrafüsttől ittasan hevert, s mikor kiment a városba, az utczákon embernek nem volt szabad látszani sehol. De a Mehlewi mégis odaveté magát lova lábaihoz s beszélt hozzá, és nem bántották, mert örült. S ha a hét Khaszeki szultána közös valamellyik, tán a Ssadzsbaghli (a felkötött hajú), vagy a kegyenczrabnök, a Shekerpára, vagy a Shekerbuli (czukorfalat, czukorlapda) unták magukat s játékul, mulatságul bebocsáták a vén dervist, ki az abadirból rejtélyes jóslatokat tud nekik mondani, akkor a szultán is odajött, ő is mondatott magának jövendőt. S a szemfényvesztő ollyankor nem saját hasznáért beszélt, hanem a közromlás miatt. Ez után sok veszély elhárult az ozmán birodalom felöl; sok rosz ember végit érte; a jósok, a verseket iró bohóczok sok kegyenczet megbuktattak, kiknek a divántanács minden gyűlölete még csak fejfájást sem okozott. A szultán egykori kegyencze a szikhdár aga végre meg akará törni e rejtélyes befolyást, melly egyedül volt rá nézve veszedelmes. A költőket, kiknek csipös verseit a szerályban olly örömest olvasák, számüzeté Sztambulból; a jósokat a Jedikulába vettette; a kitünöbbeket megfojtatá s a rabnőknek nem volt szabad többé a jóslatokkal foglalkozni. A szultánnak azt mondták, hogy ez csak játék, melly hozzá nem illik, mert csak gyermekeknek és tudatlanoknak való. A siketlelkü bohóczok felvilágosodásról beszéltek a bölcsek ellenében. Mi elmentünk száműzetésünk helyeire; a kegyenczek nem hallják jóslatainkat többé. De hallják, ami azoknál rettenetesebb : a jóslatok beteljesültét! Elveszett Érsekújvár, elveszett Esztergom; mit mi Csigerdilennek neveztünk, keresztyének szivét átjárónak, ez most ránk nézve lett Csigerdilen; elvették tőlünk Váczot; tavaly megostromolták Budát s a basa a védvivásban lelte halálát. Ezt meghallják Sztambulban is, s valahányszor egy illyen rémhirt hallanak, utána mondják, ezt megjósolá Ihánzáde Mehemed! s mindannyiszor egy kegyencznek a feje alá hull, mind addig mig egy van, a ki Ihánzáde és a padishah szive között áll. — Ebből annyi kiderül, hogy a jövendőmondás nálatok szép és üdvös intézmény, de még az nem, hogy igaz dolog-e? s legkevésbé az, hogy minek keversz te engemet bele, mikor én nem vagyok a szultánodnak se kegyencze se fővezére ? vaiba. Ihánzáde hagyta beszélni a tüzeskedő ifjút, nem vágott szó— Edesham, ha az ember csak azt tudná, amit szemeivel lát, akkor a kutyánál valamivel alávalóbb állat volna, mert az megérzi a földrengést előre s elfut onnan. Az embernek illy ösztöne nincs, de van helyette esze. Aki ötven évig a magas Kapu udvarában élt, ki tolmács volt sok ideig a divátnál s Európa minden hatalmasságánál levő főurakkal, tudósokkal ismeretséget kötött, aki tudja,hol és mi végre, ki ellen és ki mellett kötnek szövetséget , annál sem hazugság, sem csudatétel, ha évekkel előre biztosan meg tudja mondani,minő országos változások fognak történni a világon? Nem kell álomlátás hozzá, hogy tudjam, mi történik Sztambulban és Edrenében. A szultán történetírója Abdi nem jegyzi-e fel napról napra azon eseményeket, amiknek kimaradhatlan gyermeke a jövendő? Ha egy terhes nőt látsz, nem megtudod jósolni, hogy gyermeket fog szülni, s ha apja szerecsen volt, nem megmondhatod e előre, hogy gyermeke mulát lesz ? Illyen terhes anya az idő, és a születendő jövőnek épen illyen fekete apja van Az ozmán birodalom belül régóta rohad már, és ellene régóta szilárdul össze egy ellenséges hatalom a világ minden keresztyéneiből; ízről ízre fogják rólunk letépni a hatalom karjait, miket dicsőbb elődök növesztenek a törzsre. De ez javunkra válik. A szerencse, a gazdagság, a fényűzés elpuhított bennünket; mindenki csak saját gyönyörűségére gondol; kell, hogy nagy csapások érjenek bennünket, hogy saját kapuinkon dörömböljön az ellenség vaskeze; hogy felébredjünk az átkozott álomból, mellybe a kéj, a mámor sülyeszte mindenkit.; mert a mig egy kéj palota van az édes vizek mellett, addig nincs gyógyulás az ozmanlik számára, de majd ha a padishah ismét rászorul arra, hogy azon a teve bőrön üljön, mellyen Omár khán aludt a pusztában, akkor ismét uj nap fog sütni Törökországra. Az öreg dervis egészen tűzbe jött e szavakra; épen illyen szavakért húzták karóba azelőtt egy héttel Mohamed Sárit a Validéit Ivhan előtti téren. A szultán lóhátról nézte a kivégzést, s hallotta, mit beszélt hozzá a rajongó. — Édes fiam, folytatá az imám, Bécs felszabadulása óta nekünk nincs maradásunk Magyarországon többé. A háromkezs birodalom most nem három karral támad, hanem három karral védi magát. A karok még erősek, de a fő, de a szív rosz, erőtelen. A hadsereg virága nem harczol, hanem Sztambulban lázong, vezéreket, ulémákat emelget és buktat, ki hogy fizet? A főpapok versenyeznek a basákkal a fényűzésben,a rabnőkkel való mulatásban, a nép zsarolásában; maga a mufti, Sheik Vani megy rost példával elő. Egyszer, midőn épen arról prédikált a népnek, hogy a Korán szerint kárhozatra jutnak azok, akik igazságtalanul szerzett vagyonból rabnőket, nyalánkságokat vesznek; megkérdem tőle : hát te magad nem igazságtalanul jött vagyonból vásárolsz-e? Nevetve felelt rá a mufti : az nem ugy van; én, ha rabnöt vásárlok, hitelbe veszem; tehát azzal a pénzzel még tartozom, amin vettem, csak később szerzem azt meg; tehát az írás szavai ellen semmikép sem vétek. Hát maga a szultán? a birodalom feje? egy ollyan fő, mellyben nincs gondolat. Egész életét vadászatban tölti : egész hadseregek indulnak ki vele dámvadakat, medvéket hajtani, s estendenkint Abdinak azt kell jegyezni, hány vadkant és szarvast ejtett el a szultán saját kezével? Ez üres, lélektelen hajhát félbeszakítja néha egy ünnepély mindenféle oktalan alkalomra; például, ha a Validehnek egy uj tulipánja kinyílt,ezt meg kell ünnepelni egész Sztambulnak. Illyen eseményekből áll most az ozmán birodalom története, mit Abdi az utókor számára megír. Nyújtsd mozsdó tálamat Abdi! a szultán megmossa kezét szappannal, írd fel a történetkönyvbe, hogy én megmostam kezemet szappannal. Illyen nagy dolgok vannak ez évben fölírva Törökország történetében. Egy napon kérdezé a szultán Abdit : mi van ma beírva a naplóban ? Valóban, szóla a történetíró, mai nap semmi sem történt. Erre Mohammed felkapott egy dsiridet s hozzá hajitá, hogy a dsirid hegye végig hasította Abdi vállát. No mármost van mit beirnod a naplóba : történt valami. És ugyanazon napon történt az, hogy az ozmán hadat kétszer megverték tengeren és szárazon. Petneházy gondolá magában : ez ugyancsak malecontentus egy vén török, aligha valami ivadéka magyar nem volt. — Hanem hát lásd, kegyes imám, én nekem semmi bajom a te bajoddal, nekem a te szultánod nem szultánom, én nem akarok Sztambulban diván tanácsnok lenni, sem szandsák-főnök a tartományokban; én nem verekszem Törökország jóvoltáért, hanem harczolok a magam hazájáért s minthogy ti is épen az ellen harczoltok, a ki ellen én, igy találkozunk mindig egymás oldala mellett, de soha sem egymással szemközt. A basák, kik fegyverszövetségeseink, nem kedves emberek; de legalább őszinték a gorombaságig; a mit meg lehet fogni, azt elveszik; de a láthatlanokhoz nem nyúlnak; s azért, a mit hiszek, vagy nem hiszek, nem visznek gályákra. Ihánzáde e szókra fölállt vánkosáról s egy vas ládát felnyitva, abban egy csomó penészes iratot mutatott Petneházynak. — Itt vannak Mátyás királytok s a budai kormányzó basák irattárának legtitkosabb okmányai. Ollyan levelek, amikről, ha kibeszéled, hogy szemeiddel egy pillantást vetettél beléjük, az elég lesz arra, hogy a magad fejét és az enyimet elveszítsd; de meg kell látnod őket, hogy megtudd, mit jelent rátok magyarokra nézve a basákkal való szövetség. Im itt ez összekötött könyvben vannak foglalva Mátyás király és Csem herczeg közötti alkudozások. Ez volt az alkalom, hogy a magyar a török nemzettel egy kalap alá kerüljön,mint van egy részben most. Bölcs királytok visszautasitá e kinálkozást, pedig ő volt hivatva, ollyan utat játszani a törököknél, mint ők játszanak nálatok most. A boritékra saját kezével látod felirva e sorokat (minő erőteljes vonások!) : „Aki ellenségével szövetkezik, saját testébe veri a kést." Emitt vannak Kara Mustafa levelezései egy római birodalombeli nagy államférfiuval, csak az