Vasárnapi Ujság – 1859
1859-09-11 / 37. szám - Fehérhegységi utiképek (képekkel). Első rész. I. II. III. (1. Térkép. 2. Pozsony. 3. Pozsonyi főpiacz. 4. Báthory András siremléke. 5. Máriavölgy. 6. Stomfai kastély. 7. Borostyánkő. 8. Detrekővár. 9. Balassa M. siremléke 434. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Somogyi Ignácz: Az én költészetem 434. oldal / Költemények
435 a gyermekeket az odvas fa alatt levő kutforrásban, s ime ép, üde emberi tagokat kaptak. Hálát adnak az Istennek , fürkészik a helyet, mig a szobor fénylő sugara szemekbe ötlik. Ájtatos és töredelmes szivvel viszik kunyhójukba. A vidék népe hallja a csudát, áhitattal látogatja a szent kutat. Hirét veszik a remeték is, hogy eltűnt vagy elholt társuk kegyelt képe milly csudásan föltaláltatott; kevés idő múlva újra kápolna épül a helyen, remetelakok veszik körül; s a XIII. században, midőn remete Sz. Pál szerzete által hazánk remetéi közös társulatban összealakultak, ezen remeték is e szerzet tagjaivá lőnek. Így állott már a XIV. században, történelmi adatok bizonysága szerint is, a máriavölgyi kegykép kápolnája néhány Pálos által szolgálva, midőn nagy Lajos erős hitében legyőzve a hitetleneket , és diadalt ülve a pogányon, megemlékezik a Boldogságos Szűznek tett fogadásáról, és Mariaczelbe megy hada diszével, hogy ott fogadását teljesítse, nagyszerű egyházat emelve az Isten anyja csudás képének. Útjában hallja ekkor a máriavölgyi kegykép hitét országában. Oda siet, s a milly buzgósággal épitett a Pálosok számára akkorában Marianostrán s egyebütt zárdákat és monostorokat; ugy itt is a kis kápolna helyébe a máriaczelihez mindenben hasonló egyházat és kolostort emeltet. 1377-ben végre országa nagyjai fényes kiséretében ünnepélyes menetben viszi át a diszes uj egyház oltárára. Azóta a hely hire kegyelemben és dicsőségben folyvást nevekedett. Királyok és országnagyok bő alapitványaikkal tanusiták iránta tiszteletüket; kies magányát időről időre síkán látogaták , mint nagy Lajos ugy leánya Mária, Zsigmond, Mátyás, I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, II. József. Végtelen azon országnagyok és főpapok névsora, kik a világtól egy időre megválva, e magányban időztek, vagy a monostorban temetkeztek, s a hely diszét dus adományaikkal nevelték. A zárda évkönyveiben az előbbkelűk közöl a Pozsonyi és Szentgyörgyi grófok, a Rozgonyiak, Báthoryak, Salm, Apponyi, Pálffy, Erdödy, Sigray, Lippai, Ivoháry, Iveglevich, Eszterházy főbb családok neveit olvassuk. S a mult század végén még Szász Keresztély fejedelmi herczeg és Eszterházy Imre primások, kik a helyet különösen kegyelték, ujabb alapitók lőnek a nagyobb diszben és fénnyel helyreállitott egyháznak. Utóbb, mire az ország főbb monostorai a török hadak által elpusztultak, Máriavölgye jön a Pálosok szerzetének főhelye. Négyszögben emelkedett a nagy kétemeletes zárda; fenséges gótizlésben épült a fényes egyház. A szük völgy és hegyoldal minden zugát és pontját számos kápolna-állomás élénkité, a sürüi erdőség között gyönyörű freskó festményeikkel tündökölve. A kutforrás fölött, melly annyi béna- és csonkának enyhet s üdvöt hoz, kúpos köralaku kápolna épült, mellynek kupozatán, valamint az egyház csucsivezetén a hely legendája és története főbb jeleneteiben remek s élénk freskó festményekben örökittetett. Arany alapzaton, dus, emelkedett stuckmat ékítmények között látjuk ábrázolva, mint rejti el a remete szent szobrát; mint pusztul el a vidék; mint kerül elő újra a kép , mint győzi le nagy Lajos a pogányokat stb. különösen fényesen állíttatik elő a jelenet, mint viszi át nagy Lajos országnagyjai diszes kiséretében az általa emelt uj monostorba a szent képet. A régibb festő szép ecsetü müvével nem hagyta ránk nevét; helyébe a kontár, ki nem rég nyitott rajta, ott feledte mázolata mellett az övét. Legnagyobb disztkölcsönzőnek mégis az ihletett művészet remekei a természet szépsége által egyiránt annyira kegyelt helynek, egykori lakosai, a Pálosok. Hazánk egyháztörténete egyaránt hirdeti buzgóságukat, valamint egyszerűségüket. Egy okirat beszéli például, mint kérik királyi jóltevőjüket, vegye vissza a bőkezüleg rájuk pazarolt dusjavakat s adományait, nehogy egyszerű szegény életök ezáltal csorbát szenvedjen. Irodalom — sőt még sovány műtörténetünk is nem kevésbé hireszteli azonban számos tudósaik és codexiróik neveit, s budai sz. lörinczi kolostoruk hires szobrászi műiskoláját. Ősz emberek emlitik még e tájon, mint látták egykor e kimondhatlan kellemű virányos völgy több százados roppant hársfasorai alatt, a csergedező patak mentében sétálni a hófehér öltönyű és szakálu szerzeteseket. Most itt is puszta helyek! A mult századi zárdatörlés őket is elérte. De Máriavölgye azért maiglan is sűrűn látogatott helye az ájtatosságnak. Nyáron Mária ünnepei táján gyakran még 10,000-et is túlhaladt az ország minden részeiből, sőt a szomszéd Ausztria és Morvából ide zarándokló, mindenféle nyelvű és nemzetiségű : magyar, tót, morva, horvát és német búcsúsok serege. Megható sajátságos látvány illyenkor, mint ereszkednek le a hegyekről piros lobogóikkal, festői népies viseletükben, napbarnitotta arczczal egeket verdeső énekekben a „könyörögj érettünk" szűnni nem akaró zsolozsmáját hangoztatva. Megtörténik illyenkor azután, hogy egyszerre négyféle ének is külön-külön nyelven zeng az egyház magas ivei alatt, — ha nem is épen harmoniásan, de mindenesetre békésen és buzgón egymás mellett. Ez azonban csak addig tart, mig minden jövő és menü sereg megviszi első üdvözletét vagy utolsó fohászát. Azután külön csoportokba válnak, és összesereglenek ismét, mindenki saját külön nyelvén hallani Isten igéjét, vagy körülveszik gyóntatóatyáik székeit. Ezalatt este lett, beállt az éj is ; s ámbár ollykor éjen át is járva az egyház, de sem ez, sem a kis helység lakói nem levén képesek helyet adni a nagy népi tömegnek, — az egész hegy, völgy és erdő egy ájtatos nagy tábort képez. Mindenfelül föllobogó tüzek körül festői csapatok ülnek, alszanak, beszélgetnek, étkeznek, imádkoznak, míg a késő hajnal első sírjával a monostor magas tornyában megcsendül a harangszó, fölserkentve a híveket a reggeli imára. Történeti nevezetességüek a monostor régi síremlékei is. Számos nagy márványlap födi talaját és a falakat; de rajzok nagyobbára már csak egyes betűk nyomai vagy a művészileg vésett ábrák és czimerek kétes körvonalai láthatók; a többi a felettök föl s alá járt századok léptei alatt lekopott. A legrégibb valószinűleg, de mellynek letört feliratából már csakis az évszám maradt meg, 1387-ből való; tehát 10 évvel később az egyház alapítása után, már valamelly régi család temetkezett alatta, mint a nagyszerű oroszlán-czimeres vért és kettős szárnyú forgóju ódon sisak mutatja; nyilván szintén egyike legrégibb hazai vésett családi czimer-emlékeinknek. Egy másik, Kunegundis de Tobelschau felirattal s ódon alakú czimeres vérttel, ugy látszik, valamelly régi kül dynasta család nejéé lehetett. Hasonlón régi alakú püspöksüveg és főpapi jelvények ábráit mutatók alatt, nyilván főpapok nyugszanak. Legnevezetesebb azonban ránk nézve, mind művészi, mind történeti tekintetből Báthory András országbíró síremléke. (Lásd a képet 436. lapon.) A főbejárat oldalfalába alkalmazva, vörös márvány domborműben ábrázolja a hőst, teljes pánczélos hadöltönyben, a feszület alatt térdelve, s kezeit imára emelve. Mögötte zászlója, előtte sisakja és czimeres vértje, a heraldikailag olly nevezetes Báthory családi czimerrel, vért tartó angyal által támogatva áll, melly körül a sárkányrend szárnyas kígyója csavarodik. A dombormű alatt ezen sirirat olvasható: SPECTAB. ET MAGNIF. DNVS COMES ANDREAS 1 E BATIOR JUDEX CURIAE. MAXIMILIANI II. AC COMITATUUM SIMEGIEN. SZATIMARIEN. ET DE SZABOLTZ. COMES OBIIT ANNO DNI. MDLXVIII. V. OCTOB. Mint látni, egyszerűn Báthory nevét, czimeit és halála évét (1568) hirdeti. Nem tudom azért, hol vehették történetíróink azon dagályos hosszú siriratot, mellyet Szirmaytól egymásután leírva Báthory Endre máriavölgyi siriratának mondanak. Itt ugyan hiában kereskednek; ha csak föl nem veszszük, hogy még egy külön sirlap is állott az előbbi mellett, mert erre már rá sem fért volna; melly lehet, hogy akkor széttöretett és elveszett, midőn Bethlen egyik csapata kincset keresve a sirban, a XVII. század elején föltörte; mit a fönebbi emlék repedései és kitörött helyei is mutatnak; ámbár ezek később meglehetősen jól kijavitattak a barátok által mésszel és rá fent vörös mázzal. De ha már ekkor széttöretett és elveszett ezen kérdéses másik sirlap, hogy láthatta volna azt Szirmay még a mult század végén is ?! Báthory Endre országbíró s egy ideig Erdélyi vajda eseménydús élete egyébként kora gyászos élénkségü történetéből eléggé ismeretes. A legnagyobb magyar történetírón Isthvánffy Miklóson kivül, még két első rangú koriró főpapunk: Verencz érsek és Forgács püspök jellemzik őt. Mégis nem könnyű jellemén eligazodni. Mert mig azok egekig magasztalják vitézségét, eszélyét és ékes szónoklatát, sőt az élesen látó és higgadt Vrancsics Scipio Africanussal véli hasonlithatónak, addig Forgács mint dobzódó, részeges, fajtalan erkölcsű galád embert megszólja, és benne legfelebb csak nagyravágyó oligarchát, hatalmas dynastát lát. — Forgácsnak kortársai ellen gyakran kifakadó kíméletlensége ugyan máskép is ismeretes, mégis az ujabb történetírás természetesen itt is az ő részére hajol. Hiában: calumiiare audacter, Semper aliquid adhaeret, mond a latin közmondás; a megszólás gyakran épen olly gyön-