Vasárnapi Ujság – 1859
1859-09-11 / 37. szám - Visszapillantások az olasz hadjáratra: (1. Három magyar huszár Vogherában. 2. Egy huszárezred fogadtatása Münchenben. 3. Osztrák csapatok a Brennerhegyen. 4. A franczia sereg visszatérése Párisba. 5. A buffalorai hid a Ticinón. 6. Halottak temetése 439. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon. - Lehet vásár koldusok nélkül. Nemcsik J. 439. oldal / Vegyes tartalmu
443 Debreczeni hírek, september 5. E napokban Prielle Kornélia „Sorel Ágnes," „Szegény ifjú története" és „Chivry Diána" darabokban lépvén fel, élvezetes estéink voltak. Óhajtandó volna, ha azon darabok, mellyekben egyik, vagy másik vendég föllép, előre begyakoroltatnának, — különösen a Szegény ifjú történetében látszott, hogy színészeink a darabbal jó formán ismeretlenek valának, — de nem is lehet kivárni, hogy illy nagyobb műben rögtöni föllépésük kielégítő legyen. — Most László József van itt, sept. 3-án „Az élet szinfalai"- s tegnap a „Skót nemes"-ben mulattatott; nem látszik meg rajta az idő, sőt, kik rég nem láták őt, — jobbnak találják mint valaha; — kár még ez örök ifjúnak istenhozzádot mondani a szinfalaknak! — Még „Eszter és Dávid," ugyszintén a „Ház becsületé"-ben lépend fel; utána Egressyt s talán Tóth Józsefet várjuk. — Hát az uj szinház ügye hogy áll? kérdezik sokan; — nyugszik. Ott a lerombolt hely a piacz kellő közepén, ott várja, hogy épitsenek már reá valamit! — Azt a szinházi választmányt össze is lehetne már hívni ismét, — tegyünk egy lassú lépést a szél felé! — Már rajtunk van, egy kis tőkénk sem hiányzik, — a részvétet meg lehetne már kisérteni egyszer, mert még meg sem mérlegeltük magunkat s a vidéket, pedig néhány aláírási ivbe kerül az egész kísérlet. A napokban Egyeken történt rablás miatt néhány bűnös állt a rögtönbíróság törvényszéke előtt, — annyi ember, különösen némber érdekelte magát a kimenetelért, s a vétkesek ügye a rendes törvény útjára lelutasítva; természetesen a publikum kíváncsisága nem volt kielégítve. Nem lőn alkalma a látványosság élvezésére. Ha rajtam állana, különösen a nők és gyermekek sokaságát eltiltanám az illy tárgyalástól, látnának dolgaik után; legalább megkíméltetnék a törvényszék a gyülevész-nép valódi ostromától. — (Ne bántsuk a nyilvánosságot, hanem hassunk a nőkre és gyermekekre, hogy ne járjanak illyen helyre. Szerk.) — A kereskedelmi vasárnapi iskola három osztálybeli növendékeinek augusztus 28-án délelőtt s délutáni óráiban tartatott meg nyilvános évi vizsgálata; amennyire nyilvános vizsgálatból ítélhetni, siker koronázta a tanítók fáradozásait. — Daczára annak, hogy igen sokan a koldus-perselynek házhozi hordásától ez évre magunkat megváltottuk, nem vagyunk mentek a koldusok naponkinti bezörgetéseitől, sőt mostanában apró gyermekek az utczán kísérgetnek sopánkodó kéregetéseikkel; nagyon jó volna, a kimondott koldulás megszüntetését tettleg is életbe léptetni, mert így a megváltás jövő évre aligha sikerülend. Nagy a mi bajunk az egyház fő leányiskolájával; a kitűzött határidőre jelentkezettek közöl egyetlenegy volt minősítve, hogy az iskola vezetője lehessen, s ez egy a kiszabott fizetést kevesellette. — Elhatároztatott ugyan már valahára, hogy ez iskola az azon czélra vásárolt Halmágyi-féle házba menjen, de a megszabott 840 forintból az iskolavezető tartoznék segédtanítókat felvenni; szállás- és kosztra azonban növendéket magához nem vehet, mert félő, hogy ezekre kiválólag több gondot fordítana, mint a bejárókra; tegnapi napon az egyház 1000 ujftra emelte a fizetést, de a kosztadást s lakásrai felvételt most sem engedte meg, sem azt, hogy az iskolai s magánlakására kívántató helyiségeken felül levő szobák bérbe adathassanak. A bérbeadást a nagy többség elvetendőnek találta, de a kosztadásra igen sokan ugy vélekedtek, hogy ha a kivántató felügyelet meglesz, annak, hogy az iskolavezetőné koszt- és lakásra néhány leánykát fölvenne, nem lenne semmi háttrány azon növendékekre, kik a városból járnak az iskolába, s ugy legalább nem vétetnék el a mód és alkalom azon szülőktől, kik a vidéken laknak, hogy gyermekeiket biztos kezekre bizhassák. — Ezúttal azonban várnunk kell azon fennemlitett nőnek nyilatkozatától, melly eldöntendő : vajjon ez évben képesek leendünk-e felállítani az annyira égető szükséggé vált ref. leány-főiskolát. Imre Sándor a helybeli egyházhoz irt nyilatkozatánál fogva a tanárságot, mellyre a legközelebbi superint. gyűlés alkalmával elválasztatott, elvállalta; — azonban körülményeinél fogva csak a jövő év tavaszán foglalhatja el tanári székét. Espyveleg. +.4. óriáskígyó bűvereje.) R. természetbúvár a következő érdekes esetet beszéli el: „Caracasban tartózkodásom alatt töb bennszülött halász egy szép és nagy boa-kigyót hozott hozzám, mellyet kitömés végett náluk megrendeltem. A kigyót összekötözve csónakon hozták lakásomra, hol erős vasrácsos tetejű szekrénybe tettük. Nekem némi végzendőim voltak a szomszédságban, miért néhány pillanatra távoznom kelle. Hazatérve nőmet hiába kerestem szobáimban, sehol sem lelém, migrjvégre az udvaron pillantam meg s a mint nagyon halványan és majdnem elájulva a falhoz támaszkodott, egészen a kígyó szekrénye mellett. Hirtelen mellette termettem, s a házba vivén, hol erősítő szerek által nemsokára öntudatra hoztuk. Midőn szólni tudott, elbeszélte, hogy nagyon kíváncsi volt közelebbről látni a szörnyeteget. Lement tehát az udvarba, s néhány perczig benézett a vasrácson keresztül az állathoz. A megkötözött kígyó fölemelte szabadon levő fejét, s folytonos lihegés közt nézett rá szikrázó szemeivel. Kis idő múlva már félig megmerevülve állt a szekrény mellett, nem bírt elmozdulni helyéről, s szemeit sem tudta levenni a rettenetes kigyóról; azután lassankint ájulni kezdett, s ha még nem jösz — fejezi be szavait — a következő pillanatban a szekrény mellé rogytam volna, annyira lebűvölt a szörny tekintete." — Azt mondják, hogy az óriáskigyónak nem annyira tekintetében, mint bóditó leheletében van ama bűverő, melylyel szarvasokat, őzeket s más állatokat annyira elkábít, hogy azok minden menekülési és védelmi kisérlet nélkül magukat zsákmányul engedik. A (A lelkiismeretes uzsorás.) Burgund egyik gazdag városában 1817-ben egy paraszt fiu beállt valaki helyett 1000 frankért katonának. Midőn kiszolgálta éveit, 1000 frankjával elkezdett uzsoráskodni s bár egy izben e miatt a törvény 50,000 frank kárpótlásra ítélte, mégis 2 millió franknál többet hagyott hátra. Örököse nem lévén, végrendelete egykori adósait sorolja elő, s mindegyiknek visszaadja azon összeget, mellyel tőle eluzsoráskodott. (A svéd nők hálájukat) I. Oszkár svéd király iránt, ki a nőknek a férfiakkal egyenlősítésére igen sokat tett, az által akarják nyilvánitni, hogy neki valami emléket állitnak, de hogy mit, még nincs elhatározva. Egyelőre bizottmányt neveztek, melly pénzt gyűjt e czélra. Az aláírók tetemesen szaporodnak s találhatni azok közt kivétel nélkül, minden rendből és rangból valókat. A (A haiti néger császár, Faustin) Nérónál is szörnyebb kegyetlenkedéseket követett el. Egyszer 1500 embert záratott egy erősségbe, hogy ott éhhalállal múljanak ki, s ki is éheztette őket ott teljesen. A császári katonaság Haitiban igen különös látványt nyújt; meleg levén az éghajlat, nadrágot nem ismer, hanem csak egy franczia katonaköpeny, ujjak nélkül, képezi az egész egyenruhát. Puskájuk tűzköves, kardjuknak nincs hüvelye. A tisztek havonkint 4 frank fizetést húznak, semmiben sem különböznek a közvitéztől s közönségesen még mellékkeresetet is űznek. Egy várparancsnok szabóságot folytat, egy ezredes pedig pinczér egy vendéglőben. (A világ legnagyobb gombóczát) Devonshireben a vasutmegnyitási ünnepély alkalmával tették az asztalra, melly 21 mázsát nyomott. Készült pedig 573 font lisztből, 191 font kenyérből, 382 font öregszőlőből, 191 font apró szőlőből, 382 font zsirból, 95 font czukorból 320 darab czitromból, 144 muskatdióból és 360 font tejből. Kérdés : millyen gyomor kell illy gombócz eltemetéséhez? + (Hogy lehet gyorsan és biztosan megsoványodni ?) Párisban Duchesne üupore véletlenül azon fölfedezést tette, hogy a fucus vesicularius kitűnő szer a hízás ellen, az erős egyének minden testi kellemetlenség nélkül soványodnak el tőle, s gyakran sebesen. A feltaláló e tárgyról emlékiratot bocsátott közre, mellyben kisérleteiről kimeritőleg szól. (Az elővigyázat sem mindig jó.) Egy paraszt Bécsből St.-Pöltenbe utazott a vaspályán. Levén nála több darab 10 ftos banknóta, ezeket elővigyázatból lövege bélése alá rejtette. Egyszer fejét ki találta dugni a vagyon ablakán , s egy történetesen arra vonuló szélroham elég impertinens volt lövegét lekapni fejéről, s ezzel együtt a jól őrzött banknóták is odalettek. A kárvallott valószínűleg nem bánta volna, ha a szél őt is kikapta volna az ablakon. O (4 papírpénz értéke Haitiban) annyira alásülyedt, hogy egy pár csizmáért 2500 papír dollárt kérnek és adnak. Boldog haiti-i csizmadiák! Színházi napló. Péntek, sept. 2. „Deborah." Népdráma 4 szakaszban 9 képpel. Irta Mosenthal, ford. Somolki. Azt hittük, hogy ez unalmasságot többé 12 lóerővel sem lehetne előhúzni azon poros szögletből, hova temetve láttuk, s ime kisértetkint megjelenik újra, kisértendő a közönség türelmét. Hanem el is szégyenlhette magát „Deborah" asszonyság, midőn megpillantotta azt a féltuczat nézőt, kik tiszteletére nem annyira jószántukból, mint inkább ex offo jelentek meg a színházban. Szombat, sept. 3. Szerdahelyi Kálmán jutalomjátékául, először : „Apát keres." Vigjáték 2 felv. írták Seribe és Vanderbuch; ford. Csepregi Lajos. Ezután Hegedűsné egy csinos népdalt énekelt Füreditől, igen szépen, ismétlenie is kellett. Ezt követte : „A kardalnok," bohózati jelenet; Levassor számára irta Duprez, ford. Csepregi L. Végül : „A szamártej." Vigjáték egy felv. írták Gabriel és Dupenty, magyarosította Csepregi L. — A színház a bérletszünet mellett is olly tele volt, hogy nemcsak a jutalmazott, de maguk a nézők is gyönyörködhettek benne. Az új vígjátékok ollyanok, hogy csupán a szereplők ügyessége teheti élvezetessé, a mi derék színészeinknek csakugyan sikerült is. Különösen Szerdahelyi az ő kifogyhatlan jókedvével folytonos derültségben tartotta a közönséget. Legkitűnőbben sikerült neki a „Kardalnok ," hanem a rögtönzéseket tőle sem vesszük jónéven, mert azok többnyire vagy sületlenek, vagy sértők. A „Szamártejben" igen jelesen alakoskodott, szóval, teljesen megfelelt az iránta táplált várakozásoknak, csak valamikép egy KIS hangra, énekképességre tehetne szert! — Az „Apát keres" kissé frivol tartalmú,se franczia ügyességgel írt vígjáték. Azonban a „Szamártej" — különösen szükségtelenül magyarosított alakjában — nem nekünk való. Nálunk azt nem isszák. Vasárnap, sept. 4. „Szökött katona." Eredeti szinmű Szigligetitől. A veterán bajnok még mindig él s még mindig Milanóban ül a siralomházban s még mindig Milánóból szökik meg — ámbár azóta megváltoztak az idők. A Szökött katona most már históriai becsre vergődik. Hétfő, sept. 5. Pocchini kisasszonynak, a londoni, milanói és nápolyi színházak első tánczosnőjének első felépteül : ,,Esmeralda." Ballet 5 felv. — Pocchini k. a. tele színházban tánczolt, még pedig jól megtermett alakja daczára, meglepő könnyűséggel. Fő ereje azonban, ugy látszik, bátor és állandó mosolyában rejlik. Meg voltunk elégedve mindnyájan. Nedd, sept. 6. „Észak csillaga." Opera 3 felv. Meyerbeertől. Mikor Meyerbeer e zenét irta, temót csinált nemcsak önmagának, de a mi színházunknak is, mert mindenkor nagy közönsége van. Hollósy L-né bájos éneke, Kőszegi erőteljes iparkodása s Benza sikerült bohóskodása, a hatalmas kardalok, a trombiták, sípok és dalok pokoli lármája, a balletszemélyzet összevágó fegyvertáncza stb. mindig becsalják a közönséget.