Vasárnapi Ujság – 1859
1859-01-23 / 4. szám - Felső-Vasmegyei képek (képekkel). Virághalmi. (1. Lélekvár. 2. Borostyánkő. 3. Tarcsai fürdő. 4. Felső-Lő. 5. Szalonok. 6. Rohoncz. 7. Szombathely) 40. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek - Mátyás király holmije Bécs-Ujhelyen (rajzokkal) 2. Nyereg. 40. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon.
40 ősz, ki előtt a főtisztelendő plébános ur is kalapot szokott emelni. Most még csak ő viseli a gyalázat bélyegét, holnap már egy ártatlan családot részeltetne abban mindörökre. Ezt tehát tennie nem lehetett. Végre abban állapodott meg, hogy elmegy a biró házához, s magát feladja. Mielőtt azonban ebbéli akaratát végrehajtotta volna, visszasétált a nagy kéményű hófehér kőházhoz, melly előtt szomorúan susogtak a fehérlevelü nyárfák lebegő levelei, s mellynek egyik utczai szobájában, a tisztes ősz apa olly csendesen aludt, mintha meg lett volna halva. Villám Bandi a kisebb szoba ablakához lépett, s annak üveglapját csendesen megkopogtatta. Sugár Kata, ki épen esti imádságát végezte, hirtelen felkelt, magára vette tarka szoknyáját, dobogó keblét piros kendőjével befedte, s az ablakhoz sietett. — Ki az? — kérdezte szelid hangon. — Én vagyok, szegény Kata! — felelte Bandi nagy szomorúsággal. Sugár Kata az ablakot kinyitotta, s csendes, susogó hangon kérdezte : — Talán valamit akar kend még mondani? — Valamit ám, szegény Kata! De itt nem mondhatom meg, mert apád urad félálmában meg találja hallani, s nagyon roszat fog álmodni. Hanem gyere ki csak szép csendesen. — De ne ijedj meg, nagyon kérlek! Kata az ablakot betette, azután remegve lépett ki a szobából az udvarra. Bandi lehajtott fővel állt előtte, s úgy nézett, mint egy elátkozott szellem. — Szegény jó Kata! — kezdette beszédét Bandi; — tudod-e, mi történt, mióta elváltunk? .... Agyon ütöttem Illőm Petit! — Jézus! Mária! Szent József! — sóhajtotta a boldogtalan leány, s ugy reszketett, mint a fehér nyárfa levele. — Agyon ütöttem ; — folytatta Bandi; de nem szántszándékosan; véletlenül, anélkül hogy tudtam volna, mit cselekszem. — Heten támadtak meg : hat kóborló betyár, meg Illőm Peti. Én védtem magam, míg végre a betyárok megszaladtak, s Illőm Peti lábaim alatt fetrengett. Nem bántottam, felhagytam kelni, s eleresztettem. — Azt hittem , hogy [ármánykodását megbánva, többé nem fog háborgatni, de ő észrevétlenül utánam sompolygott, sorozva mint tolvaj, hátulról megütött. Ekkor eszem világa elaludt, karjaim felemelkedtek, s ugy megtaláltam ütni, hogy azonnal összeroskadt, s imádkozás nélkül meghalt. — De ne sírj, ne zokogj szép csillagom! Nyugodj meg abban, mit elvégeztek a nagy egek. — Mi jók voltunk, s az Isten meg akart jutalmazni egymással; de az emberek megirigyelték szerencsénket, s máskép rendelkeztek. Én elmegyek, el kell mennem oda, hol törvényt tartanak felettem; te pedig feledj el engem; vagy ha elfeledni nem tudsz, imádkozzál, és kérd az Istent, hogy küldje el mielőbb a halál óráját. — Oh jaj nekem! — zokogta Sugár Kata; mi lesz belőlem? — Jámbor, istenfélő, szerencsétlen leány; — felelte Bandi illetődöttséggel; — példaképe a hitnek, reménynek és szeretetnek. — Ha csillagom maradsz, a ki börtönöm ablakán átragyog, s az én szomorú életemet ollykor-ollykor megvilágosítja. És most az én jó Istenem áldjon meg! Áldjon meg vigasztaló türelemmel, s bizodalommal abba, ki ott is megvigasztal, a hol nem is álmodjuk. Villám Bandi a szerencsétlen menyasszony karjaiból kibontakozott, azután rohant, mint vihar, a biró házához. Sugár Kata pedig leült a ház elé, s onnan bámult egész kivilágos viradtig Bandi után, kit már ekkor czifra pandúrok kisértek érseki Eger városába, a megye házához. Mátyás király nyerge. A király itt tartózkodása alatt maradt hátra, s nem mint a krónika állitja, ajándékul adatott. — E nyereg feltünőleg nagy és fedél idomu; a két, körülbelül tenyérnyi vastagságú lap négyszögletes; az egész bőrrel van behúzva, csakhogy a külső bőr finomak és szélein egykori czifraságok nyomai látszanak . Szine fekete lehetett, de most jobbadán elkopott és szennyesbarna. A nyereg tetején elöl bőrrel bevont fatámla emelkedik, ennek csúcsa le van törve és e helyen szabadon áll a lágy fa, mellyből valószínűleg a nyereg váza készült, csakhogy belső alkatrészeit nyomozni nem lehet. A két nyereglapnak közepén majdnem 3 ujjnyi vastagságú hasonló bőrrel bevont vánkosok vannak, bélésük lószőr, mit az imittamott mutatkozó foszlásokból tudhatni meg. A vánkosok alatt lefelé húzódnak kengyelszijak; e szí ajak igen erősek, sárgásbarnák, de egyéb ékesítéssel nem bírnak. A kengyelek kétfelől súlyosak; vörösrézből vannak, de bőven megaranyozva, csak aljukon és a lábak helyén mutatkozik a réz. A kengyelek bordái kívülről vésett (cisellit) díszítésekkel telvek. A nyereg mellső jobb szögletében van erősítve kapocs által a hasszij, mellynek eleje s vége bőr, közepe kenderszövet (Gurt), e szij s a szövet tenyérnyi SzéleSSégÜ. CVége következik.) Felső-vasmegyei képek. (Folytatás.) III. Borostyánkő. Borostyánkő Lékához két-három órai távolságra esik. Az ut, melly igen jó karban van tartva, felváltva mivelt földek s rengeteg (Vége következik.) Mátyás király fennaradt holmije a becs ujhelyi régiségtárban. II. Mátyás király nyerge A foga svakony. — (Lásd a szöveget 42. oldalon.)