Vasárnapi Ujság – 1859

7. Nép- s országisme - Hindu temetési szertartás (képpel) 593. oldal

593 kimetszése s a sebnek avas nyirolajjal, összefutott tejjel megkenése nyújthat segélyt. Linné, e leirás daczára, még eddig magára maradt szörnyfér­gével. Kivüle azóta még senkisem látta. De az általa leirt seb igen hasonlit ahhoz, melly a bögöly (Bremse, Oestrus) csipése után tá­mad s a Linné által észlelt csipés is olly bögölytöl eredhetett, melly előbb lépfenés állatot szúrt meg. Kitűnik, hogy Linné leirásában a mondát követte, melly svéd honosainak ajkán a szörnyféregröl él. Bechstein Lajos szerint Orosz­országban is él hasonló monda, hol e férget pókalakban képzelik, melly különösen azokat üldözi mint boszuló, kiken szerelmi vagy egyéb átok fekszik. A hűtlen kedvest közönségesen akkor csipi meg, midőn mással egybekelt. Legörömestebb tanyázik e féreg sokáig mindig a legforróbb déli órákban teljesitik. Egy illy temetési kiséretet ábrá­zol rajzunk is. Az egész menet folytonosan fejér vásznon járdái, mellyet hátul hamar fölszednek és elől gyorsan kiteritnek. Legelői 4—6 tánczoló vagy vivó lépdel, kezükben hosszú pálczákat tartanak, mellyeket mozgásaik közt egymáshoz ütögetnek. Ezek után jőnek a zenészek a kürtfuvó vezetése alatt, ki is csi­gádad alakú hangszeréből irtózatos hangokat csal ki; a többi hangszer : réz­tányérak, dobok, fuvolyák stb., mellyek felette öszhangtalan lármát keltenek. A zenészekhez zászlókkal ékesitett póznát hordók csatlakoznak; kettő-kettő ezek közöl függőnyszerü vászonnal van összeköttetésbe hozva. Ezután egy, néha több, rudakon s vállakon vitt vászonnal különfélekép felczifrázott szek­rényalaku ravatal következik, mellyek leghátulsójában van a holttest. Ezen nincs semmi különös látnivaló, csakhogy szemei tapaszszal leragasztvák. Szorosan a gyászravatal mellett két férfi megy nagy lepedőkkel, szün­telen legyezve a koporsót, mintha a halottra hűs léget hajtani, avagy arról Hindu temetési szertartás. zárva maradt szobának bútor, kép s a többi rejtek zugaiban. Mi­dőn az illy szobába valaki hálni megy, éjjel előjö a szörny féreg s fején egész az agy velőig beszúrja fulánkját. Az érintett csak egy borzasztó rivalgásra képes még, s azután élettelen hullává lesz. Félreismerhetlen, hogy ez nem egyéb, mint a keleten a bö­köl-(Scorpio) és tarantel-pókról élő s ide vándorolt monda. (Vége következik.) Hindu temetési szertartás. Singapore népségének jelentékeny része hindukból áll, kik főleg mint mosók, inasok stb. keresik élelmüket. — A kormány megtiltá nekik, elő­indiai szokás szerint, halottjaikat megégetni; tehát kényszerülvék azokat eltemetni. • ' A hinduk temetője, mintegy órányira fekszik Singapore-tól. A temetést a legyeket elűzni akarnák; egy másik, hosszú nyélen nagy napernyőt tart főié. A koporsó utánj jőnek az elhunyt rokonai. Nevezetes szokás, hogy mig a menet tart, az emberek folytonosan futkosnak utána és azt földdel vagy hamuval telt kis zacskókkal hajigálják. A sakkjáték magyar miiszavai. Megigértük olvasóinknak, hogy a férfias játékok egyik legszebbikének, a nemes sakujátéknak, tért engedünk lapjainkban. Mig mások rébuszok, rejtett szók stbeffélék megfejtésén találják örömüket, reméljük, hogy mindinkább szaporodni fog azok száma, kik a gondolkodást fejtő sakkozásban keresend­nek a tél hosszú estéiben kellemes időtöltést. Egy, néhány hónappal ezelőtt közlött czikkben egy értelmes sakkjátszónk, (ki régóta foglalkozik e játék elméletével s legközelebb egy magyar sakk-könyvet is fog közrebocsá­tani), Rozsnyai Mátyás ur, értelmesen fejtegeté e játék történetét s szépsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék