Vasárnapi Ujság – 1859
1859-12-11 / 50. szám - Pótléktudósitás a Kazinczy-ünnepekről 596. oldal / Vegyes tartalmu
596 Alig menék néhány lépéssel tovább, s ime a balról előttem elvonuló házak tetői felett egy magasztos ízlésben emelkedő s nyolcz korinthiai oszlopon nyugvó homlokcsarnokot pillantok meg előtűnni. Ezen épület egy roppant telek közepén állott, az utcza felől márvány alapokra rakott vaskerítés futott végig, mellyen túl szemet örvendeztő pázsit mosolygott felém : a bokrok és virágok sokasága jelenté, hogy szeretettel ápolt hely az, ahova érek. A nemzeti muzeum tiszteletet parancsoló, s ünnepélyesen nagyszerű palotája állott előttem! Valóban önmegtagadásomba kerl, hogy nem mindjárt rohanva futok előre, s mindjárt érkezésem első napján átvizsgálom az épület csarnokait, és sietek bámulni az itt összehalmozott történeti, művészi és természettani kincsek halmaza felett. Azonban az illyen magamféle élemedett korú legény, mindent rendszeresen, sorjában, annak módja szerint, úgyszólván, taktusban szokott vizsgálata tárgyává tenni. Kiindulásom perczében feltevém magamban, hogy Pestet először kivülről akarom látni és megismerni, hogy annál teljesebb legyen élvezetem, a midőn a sor a belsőnek tanulmányozására kerül. Hiába én nem tudnám az ebédet még szalonnázott fáczán pecsenyével kezdeni, nálam a szokás szükséggé tette, hogy előbb egy pár kanál levest szörpentsek be. Körüljárom tehát az épületet. A nyolcz oszlopon nyugvó homlokzat festőileg szép s a háromszög mezejében pompázó szobrok művészkezek alól kerültek ide. Az alakok azonban nem kőből faragva, hanem valami érezvegyületből levén öntve, a festés rajtuk megkopott, s azért ez idő tájban hatásuk a felületesen vizsgáló előtt jobbára elvész. Az épület többi része egyszerű, de az arányok nagysága, kétségtelenül palotai tekintetet kölcsönöznek a czikornyától ment nemes külsőnek. Az épületet művészileg rendezett ékes ligetkert veszi körül, hogy az utczára eső vonalon kivül a vaskerítés hiányzik, nem vette el kedvemet. Másutt, gazdagabb országokban sem egy pár év alatt jönek tökéletességre a nagy művek, mellyek századokra alkotják. Hogy a múzeumot környező tér épületei, csekély kivétellel szörnyű ellentétet képeznek a középen emelkedő nemzeti intézettel, az baj. De még nagyobb baj volna, ha a város ezen részén afféle középszerű nagyságú régi házak foglalnának helyet, mert ez esetben e szép jövendőt igérő hely tán ötven évig is középszerű állapotában maradna, mig ellenkezőleg az apró házak helyén s az üres telkeken kevesebb költséggel emelkednek a legszebb épületek, amint a jó Isten Pest számára kereskedelmi tekintetben ismét jobb éveket fog ajándékozni. A muzeum háta mögött a szép és igen czélszerüleg épült lovagló iskola látható. A remekül öntött rézparipa, melly a már teljesen kész épület homlokát diszitendi, jelenleg még az udvaron várja, hogy rendeltetése helyére tétessék. A lovaglóiskola mellett a szintén kész testgyakorló-iskola épült fel. A ház belsejében a vívótermek, az udvaron a gymnastikához szükséges faalkotványok láthatók. Boldog kor, mellyben az ifjúság, a főváros közepén, a testi és lelki nevelés minden eszközeit, nehézség nélkül feltalálhatja. Még egy pár pillantást vetek a múzeum homlokfalára, s aztán megígérve a rövid időn bekövetkező viszonlátást, tovább menek. Alig hagyom hátra a sötét vörösre festett vasból készült kertkerítést, íme egy igen régi ismerőm tűnék szemem elé, azonban ugyancsak megviselt állapotban. Ez az országszerte elhíresült „két pisztoly" czímü vendéglő! Igazán mondja a példabeszéd : aki nem halad, elmarad. A házat ugyan régi helyén, s régi formájában találtam, hanem az utcza, időközben fél öllel magasabbra emelkedett. Az így meghunyászkodott tanya most már szégyenleni látszik, hogy elmaradt a kortól, s talán ha tehetné, félrevonulna az útból, mint az elrongyosodott gavallér, ha csinosan öltözött régi társaival találkozik. Jól emlékezem azon időre, amidőn ha az ember a „szénatérre" jutott, az hitte, Kecskemét valamellyik zugpiaczát látja maga előtt. A kövezet, s a minden irányban szétágazó járdák azonnal barátságosabb külsőt kölcsönzenek e kietlen városrésznek. A református egyház hivei épen most bonták le a templom tornyának tetejét, hogy a roncsolt fedélzet helyébe sugár magas, s messzire fénylő tetőt rakjanak; az iskola és paplak megkapá a második emeletet is. Azontúl, mint örömmel vévén észre, a mészáros-utczán, melly különben csak az ország-ut folytatása volna, a jobb soron a legszebb épületek emelkedtek. Egy pillantást vetek az utczán végig, és szemeim a nyíláson keresztül az ős Gellérthegy szikláinak déli ormait láták a távolból előmeredezni. De csakhamar visszafordulok azon helyre, hol egykor a kecskeméti kapu állott, s itt tartom fényes bevonulásomat a belváros tömkelegeim közé. Nagy Tamás: Pótló tudósítások a Kazinczy-ünnepélyekről. — (Kazinczy-ünnep Egerben.) T. szerkesztő ur! Eger közönsége sem maradt hátra azon lelkesek sorából, kik megihletve az ügy szent tüzétől, irodalmunk előharczosa, nyelvünk apostola s a hazafiság martyrja, Kazinczy Ferencz születésének évszázados megünneplésére hazánkszerte egybegyülekezőnek, hogy így egy test, egy lélekbe olvadva, irodalmunk vezére emlékének áldozhassanak. Egy hó telt el azóta, mióta önök az ország szívében olly lélekemelőleg áldozának; — egy hó múlt el, mióta nemzeti lapjaink telvék nagy Magyarország különböző helyeiről, hason ünnepélyekről hangzó örömteli tudósítások közlésével, — egy hó mult el, mióta mindezeket olvasva, látva és tapasztalva, kérdeztük önmagunktól : hát Eger azalatt, míg honfitársaik örömárban úsznak, jéghideg, hangtalan és közönyös maradjon-e? — Akadt vezér, ki a zászlót kezébe ragadva, emlékeztette Eger közönségét, miszerint a Dobó hőstettét büszkén emlegető egrieknek is illő, a nemzet örömében résztvenni. És azon férfiú Hetényi József színigazgató vala, ki egész őszinteséggel előterjesztvén, mikép akkor, midőn a nagy nemzeti ünnepély honszerte megtartatott, ő és szinésztársulata a színhelyek változtatásával vala elfoglalva, s igy a nagy költő ünnepélyét meg nem ülhette, — nov. 30-át tűzi ki az ünnep napjául. A felhívás nem vala „kiáltó szó a pusztában." Daczára a folyton hulló esőnek, szép közönség — ugy nők, mint férfiak feles számmal — gyűlt egybe a casinó tánczterméből rögtönzött s kivilágított Thalia templomába (mellynek hátterében díszelgett Magyarország czimere, jobbról Melpomene álrája s Orpheus lantjával, balról babérkoszoruval és kisded zászlókkal feldíszítve, hol jelét adtuk annak, hogy hununk jeleseiben hazánkat szeretjük. Illy érzelmektől áthatva, láttuk felgördülni a függönyt, midőn a szin hátterében ügyesen utánzott virágerdő közepett, körülvéve több nap, holdi csillagtól, feltűnt Kazinczy Ferencz mellképe, külön állványra helyeztetve. — Kiadó éljenzés hangzott fel erre; jobb és bal oldalon álló magyar öltönyü színészek ajkairól pedig Vörösmarty „Szózata," mellynek befejeztével „Kazinczy Ferencz emlékezete" Tóth Kálmán dicsőítő költeménye következett, felolvasva Török Zsigmond másodigazgató által. — A második szakaszul beosztott Szigeti „Becsület szava" került szinre, melly megálla helyét egész becsülettel; záradékul „Kazinczy Ferencz dicsőítése" igen sikerült nagy allegóriai változatokkal fejezé be az ünnepélyt. Tán említenem is felesleges egyébiránt, miszerint közönségünk lelkes éljeneivel nem bánt fukarul, s különös kihívásban részelteté a díszítés eszközlőjét, Partényi Jánost. A közönségnek elégül távozása után a fiatalság az étterembe ment, hol a fehér asztalok mellett az ünnepély befejezéseül meglehetősen tüzeskedett. — Az egri borból özönlő toasztok természetesen nem maradhattak el, mellyekben kifejezett óhajoknak, ha negyede tejesülne is, elég volna egy hosszú életre. T. — (Kazinczy-ünnep Kalocsán.) A magas lelkesedés, melly ez ügyet országszerte kisérte, bennünket is a nagy nap megünneplésére birt. A casinó az ünnepély programmját azonnal kifüggeszté, mellyből a következők különösen kiemelendők : Kazinczy diszesen felkoszorúzott arczképe előtt S. ur Szász Károly pályaművét olvasta fel; azután Vörösmarty „Szózatát" a rögtönzött kar egybevágó harmóniával dalolta el, ami nagy lelkesedést szült. D. ur szavalatát növekvő figyelemmel hallgaták a jelenvoltak. A szünetek közt Láng karnagy úr által oktatott zenészeink nemzeti dalainkat játszták. Végre az ünnepélyt ősi szokáskint áldomás és reggelig tartó táncz zárta be, miközben aláírási ivek bocsáttattak ki, s csakhamar 207 ujft., 6 db. arany s néhány ezüst húszas gyűlt egybe a Kazinczy-alapra. A casinóé az érdem, ez gyujtá lángra az áldozatot, mi leróttuk kötelmünket, melylyel hazánk e jeles bajnokának tartozánk, bár nem olly fényesen, mint hazánk más vidékein, de nem kevesebb hazafias készséggel s örömmel. S. L. + (A Kazinczy-ünnepélyt Szatmáron) nov. 23-án méltó fényben, nem A franczia hadsereg. — (Lásd a szöveget 594. lapon.) 12. Tüzérség. 10. Vadásztiszt és közvitéz. 13. Markotányosnők. 9. Sorgyalogsági tiszt és közvitéz. 11. Trombitás, dobos, karvezető és ács.