Vasárnapi Ujság – 1859

1859-09-25 / 39. szám - Hegedüsné temetése 464. oldal / Adomák és apróságok - Gróf Fáy István Liszt Ferencz állitásairól 464. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Jó és olcsó szecskavágók (rajzzal) 464. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság

Vi«. Uj». 9. »i. 473 rendz meggondolatlan állítása, miszerint a magyarnak nincs zenéje, hogy a magyarok csak a czigányok zenéjét fogadták magokévá! Boldog Isten! mi­csoda haszontalan állítás már az! — Ezt Liszttől nem vártam volna! — A­mit ő mond, már csak históriai tekintetben sem áll. A magyar zene legré­gibb hangszere a tárogató. Ezen hangszereken zengették a magyar hangokat legrégibb időkben. E hangszert pedig a magyarok Ázsiából hozták be. Könyves Kálmán királyunk idejében, az ő asztalánál a magyar dalosok magyar nemzeti dalokat énekeltek a hölgyekkel. Magyar egyházi énekek pláne szent László idejéből is ismeretesek! Már pedig a czigányok csak Zsigmond alatt jöttek hozzánk! Ergo! — A magyar nóta mind magyar népdalokból eredett, a nemzeti zene eredetisége a népdalokban rejlik, s a nemzet keblében és a nép között támad; millió nép­ melódia keletkezett már a magyar népben, a­miről soha egy czigány sem tudott semmit. Valóban megfoghatatlan, hogy olly nagy elméjű ember, mint Liszt, hogy állíthat illyes valamit, a­mi igazán nevetséges! Hiában, csak igy van az, mikor külföldön nevekedünk, nem ismerjük a nemzet múltját, jelenét, és a magyar nép sajátságát! Épen a zene az, a miben a magyar oity páratlanul eredeti! Hanem Lisztet tán az hozta ezen hibás gondolatra, hogy régibb idők­ben sok czigány tünt ki a magyar zenében. Hogy 1600 esztendőben Barna Mihály, 1700-ban Czinka Panna, később Hiripi és Sugár működtek, az igaz, hogy a mult század végén, és a mostani elején, Árvái, Bihari, Csóri,Tyutyu, Bunkó el nem enyésző nevet szereztek maguknak, az is igaz. Csermák cseh születés volt, s régibb időkben Lavottát és gróf Sztáray Mihályt kivéve, a czigányok sok celebritást mutattak fel, sőt Boka Károlyban, Farkas Miskában, Patikázusban stb. mai napig is mutatnak! De ez azért mind semmit sem nyom a latban, mert a czigányok csak az anyagot használták, de az anyag, a lélek, mindig a magyaré volt! Spanyolországban a czigányok szintén énekelnek, guitároznak, mando­linoznak, tamburinoznak nemzeti dalokat, de azért a spanyol zene csak spa­nyol vér szüleménye! Bizony, bizony, Liszt Ferencz barátom nagyot hibázott, a nemzet szent tulajdonát sértette! és alaptalanul! Azért tehát meg kell Lisztünk állítását czáfolni! de azért hazafiságát ne bántsuk, mert ő sok áldozatot tett a haza oltárára, ámbár nem szóval, de lettel volt hazafi! Ő reá büszke lehet a nemzet. Talán csak elhamarkodásból történt állítása. A Vasárnapi Újság 37-ik számában felszólittattam, hogy Lisztet kül­földi lapokban czáfoljam meg, — ezt meg is tettem volna, hogy ha nem tud­nám, hogy azt már mások teljesíteni fogják. írtam magam levelet is Liszt­nek, hol kereken megmondtam neki az igazat. S remélem, jóvá teszi hibáját s jövőre óvatosabb lesz állításaiban. — Gróf Fáy István, az uralkodó máltai rend vitéze. Irodalom és művészet. + (Az „ Uj Magyart Muzeum") VIII-ik (augusztusi) füzete, s mellette a „Magyar Akadémiai­ Értesitő VI-ik száma megjelent. A muzeumi füzet tartalmát teszik : „Szenczi Molnár Albert emlékezete," gr. Kemény Józseftől. „A magyar képzők és tagok a szanszkrit nyelvtudomány világában" (befeje­zés), Lubóczy P. Ferencztől: „Az Eszterházy család nemzékrendét illető ere­deti följegyzések," közölve báró Révay Ferencztől: „Irodalmi napló." Az „Akadémiai Értesítőben" három székfoglaló van : Szilasy Jánosé : „Nemzeti és egyéni fejlődés." — Fábián Istváné : „Nyelv, nyelvkülönbség és nyelv­rokonság." — Czinár Móré : Győrmegyei Sabáriáról." + A „Budapesti Szemle"­ harmadévi folyamára Csengeri Antal előfize­tést hirdet. A vállalat fontosságát elég egyszerűen megemlítenünk, annak hosszú bizonyitgatását fölöslegesnek tartván. Hogy e maga nemében nálunk egyetlen vállalat pályájának ezutáni folyamában teljes részvéttel találkozzék, szivünkből óhajtjuk már csak azért is, mert a szerkesztő a felhivásban azt mondja : „A közönség ez évi részvéte határoz e vállalat sorsa fölött." Valóban szégyenére válnék a magyar nemzetnek, ha közönyössége egy illy vállalatot megbukni kényszerítene. " Előfizetési ár az egész tiz füzetes fo­lyamra 10 ujft., félévre vagyis öt füzetre 6 ujft. Kiállítása és terjedelme ha­sonló lesz az előbbi folyamokéhoz. Teljes számú példányok az első és másod­évi folyamokból is kaphatók. 4­ (As „Ifjúsági Plutarch") kiadói Pápán előfizetést nyitnak e vállalat másodévi folyamára. A megrendelések f. é. okt. 10-ig a pápai kath. gymna­siumhoz intézendők; a pénzösszegek csak minden egyes füzet megjelenése után küldendők be. Egy-egy füzet megrendelési ára 53 uj kr. (bolti ára 70 kr. leend.) Pesten Ráth Mór könyvkereskedésében is lehet megrendeléseket tenni. A vállalat első évi folyama ugy itt, mint Pápán a kiadóknál is, még folyvást kapható.­­­­ („Mezei virágok.") Illy czim alatt jelent meg Bibok Lajostól egy kis dalfüzér Váczon. Egy kis belepillantás a füzetbe elég arra, hogy lássuk, milly színtelen és illattalan „virágok" vannak benne. Apáink bátrak voltak a harcz­ban, a mai fiatalság tán még bátrabb zsenge kísérletei kiadásában. Bibok ur, mint hírlik, a „Bánatos szív" kiadásától, mellyre már előfizetést is hirdetett, elállott. Ez, ha igaz, olly nemes elhatározás, melly teljes méltánylásra számithat. + (Herz nyomdájában) következő czimü munka jelent meg : „Útmu­tató, tagositási és úrbéri rendbeszedési perek felszereléséhez megkívántató nyomozások, bizonyítékok és okiratok megszerzésénék­ eljárás körül, a cs. k. szolgabírói hivatalok, járásbíróságok s kerületi hivatalok, bírók, ügyvédek és felek használatára példák és mintákkal ellátva; irta Szir József, kiadta Szilágyi Virgil." Ára 1 ft. 20 kr. ujp. Ráth Mór bizománya.­­I­ (Kertbény) a hirhedett, de szorgalmas forditó, most „Petőfi Sándor elbeszélő költeményeit" szándékozik kiadni német fordításban. E füzet tár­gyai lesznek : Tündérálom, János vitéz, Szécsi Mária, Bolond Istók és a Lehel kürtje. Óhajtjuk, hogy a költészet múzsája ezúttal jobban megihlesse Kertbenyt, mint midőn Petőfi kisebb költeményeit fordította.­­f­ (Arany János és Szász Károly) ujonan választott akadémiai tagok érdekes székfoglaló felolvasásra készülnek. Az első „Zrínyi a költőről," az utóbbi pedig a „Költői műfordításokról fog felolvasni." + (Zajzoni „Kordalainak") harmadik kiadását, mint a „P. N." irja, Pfeiffer könyvárus megvette. Valóban ritka szerencse a mai időben. 4­ (Feleki Miklós jutalomjátékául) a „Tündérujjak" czimü szép uj fran­czia színmüvet választá. + (Lendvai) Dobsának „Guttenberg" czimü, szerző által versekben átdolgozandó drámáját választá jutalomjátékául. + (Jókai Mór „Kétszarvú ember") czimü regényéből a „Nővilág" sze­rint Benedek József szegedi szinész színdarabot csinált. Kívánatos, hogy e színdarabnak minél kevesebb szarva legyen. + (Bécsben közelebb íróisegély-egylet alakult), mellynek czélja: a szű­kölködő írók és journalisták fölsegélése. Nálunk is már néhány év előtt meg­pendítették ez üdvös eszmét, de akkor még nem volt kivihető. A „P. Napló" egyik közelebbi számában újra fölmelegiti e tárgyat, mint ollyat, mellynek kivitelére most itt az idő! Jótékony intézetek fölállítása, irja a nevezett lap, nemcsak a keresztyén államokban, hanem a mohamedánoknál sincs tiltva: ez több mint keresztyéni, tisztán emberiségi tény. S valóban nem elmaradás volt-e, hogy mig a mesteremberek, kereskedők részére, — nem is említve a katonaságot és hivatalnokokat — léteztek különböző jótékony intézetek, az irók részére, kik a civilisatiónak és egy nemzet dicsőségének, mondhatni, első sorban álló munkásai és néha életeket feláldozó bajnokai, semminemű jóté­kony intézet nem volt, szerencsétlenség, elaggás esetére? — Mi teljes biza­lommal his­szük, hogy e rég táplált óhajtás egy kis erély és buzgalom mel­lett most teljesedésbe mehet, annyival inkább, mivel egy kis pénz­alap e czélra néhány évvel ezelőtt nálunk is összegyűlt már.­­f­ (Jókainé Nagyváradon) legközelebbi vendégszereplése alkalmával ottani pályatársaitól emlékül egy ezüst tálezát kapott, e fölirattal : „ Jókai­nénak vidéki pályatársai;" a tálezát széles nemzeti szinszalag diszité, s a szalagon Molnár társulatának névsorozata olvasható. Ipar, gazdaság, kereskedés.­ ­ (Egy kis gabonabörzés vita) keletkezett a „Pesti Napló" magyar és „Pester Lloyd" német politikai napi­lap közt. A P. N.-ban ugyanis Jellinek Móricz az adatokkal bebizonyitottta, miszerint a P. Ltd. egyik bécsi gabona­börzei azon tudósítása, hogy az ár emelkedett volna, nem igaz és azon igen helyeselhető figyelmeztetést teszi, miszerint a P. Lld-nak nem kellene e tudó­sításokat a vidéki termesztők és kereskedők tévútra vezetésére felhasználni, mi, mint üzleti fogás, néhány bécsi és pesti gabona-nagykereskedőnek zsíros falatokat vihet ugyan bendőjébe, de másrészről számtalan termesztőt s kisebb kereskedőt tévútra vezet, s roppant összegekben megkárosíthat, sőt végkép meg is buktathat. Erre a„P. Ltd." maga igazolására azt feleli, hogy őneki hiteles tudósitója van Bécsben. Jellinek Móricz ur pedig válaszul ismét adatot hoz fel, melly szerint a „P. Ltd." bécsi tudósításai nem teljes hitelűek, és igéri, hogy ezen egész ügy kimerítő előadását, idő és hely hiá­nyában, más helyre és időre halasztja. Óhajtjuk, hogy minél előbb megfelel­jen ígéretének, mert ha a nevezett lap tudósításai csakugyan nem lelkiisme­retesen kezeltetnek, akkor méltó arra, hogy a kisebb kereskedő és termesztő osztály, valamint a magyar lapok egy jó nagy része is, más és hitelesebb forrásokból merítsen tudósítást, és ezáltal megóvja magát a tévútra tánto­rodásból reá háramolható anyagi kártól. A lapok hivatása az igazságot kép­viselni és hirdetni. — (Minthogy a szüret küszöbén vagyunk), nem lehet eléggé ajánlani a szőlősgazdáknak a zárt erjedést. Magam korán tapasztalatból állithatom, hogy mind zamatra, mind kedves izre és erőre felülmúlja a közönséges erje­dést. Egy-egy hordóra a gépezet készen kapható Pesten, Lang fazekas mes­ternél, a két nyul-utczában, 50 uj krajczáron. — Szt. Gy., gyógyszerész. O (Az érmellék­i borkereskedő-társulat) alakitó választmánya örömmel győződött meg az elenyészett 1858. év május 30-án Diószegen tartott ver­seny-borkiállitás alkalmával arról, hogy a midőn a borkiállítással a közfigyel­met akarta felébreszteni, a bortermelő közönség tetszését is megnyerte. Ez által buzdittatva a választmány, azon alkalommal, hogy megbízóit közgyű­lésre hivja össze, egyszersmind szózatot intéz Érmellék bortermelő közönsé­géhez, fölhíván azt egy bor- és szőlőverseny tartására. A Nagy Lajos vá­lasztmányi elnök által aláirt „Szózatban" a következőket olvassuk : Hogy a közgyűlés minél népesebb lehessen, Debreczen városa őszi, úgynevezett Dienes napi országos vásár idejét tűzi ki azon biztos remén­nyel, hogy azon időben, mind az érdeklettek könnyebben vehetnek részt a válságos alakító gyűlésben és kiállításban, mind a közönségnek több alkalom nyujtatik az eddig nem méltányolt Érmellék terményével megismerkedni, s egyszersmind meggyőződni arról is, hogy hazánk e vidékén milly temérdek kincs vár a nagy közönség kivonatára. E czélra vezető eszköznek véli a választmány, hogy : a) A kiállításra küldessék be lehetőleg minden faj szőlőből két vagy legalább egy példány venyigével, levelével együtt, a tulajdonos leírása mel­lett, hogy mi néven neveztetik az illető helyen, s minő és mennyiségre nézve millyen bora van, hogy igy a helyenkint külön nevezet alatt levő egy fajú

Next