Vasárnapi Ujság – 1860

1860-02-26 / 9. szám - A trencséni vár (képpel) 100. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek

100 napon kezdi s holdtölte után negyed napon végzi; a szárazabbat innen kezdve megint ush. után 4-ed nappal végzi. A más helyeken tett észleletek és számitások tehát a hold változásai némi befolyásáról táplált, és a némethoniak által erősi­tett hitet igen kevéssé alkalmasak megrendizni. Ellenben támogat­ják még a következő összeállítások: Párisban 1804 —1832-ig 359 holdjárás (lunatio) alatt 14776 milliméternyi, Strassburgban 1806 — 1832-ig 333 holdjárás alatt 18757 milliméternyi eső esvén, ezeknek összege (33533 mm.) a holdjárás különböző napjaira következőleg oszlott fel: lyesen Bármily szeszé­látszódjanak is egymásután követ­kezni ezen számok, annyi szabályosságot mégis láthatni ben­nök, hogy a maxi­mum a 14-dik napra, a minimum a 28-ikra esik,és igy amaz csak egy nappal későbbre mint a legesősebb nap, emez pedig épen arra, a­melyre az e­lőbbi táblácskában a legkevésbé esős. Tö­kélyesen egyeznek pedig abban, hogy az esőmennyiségre néz­ve is a növekedő hold időszaka meghaladja az apadó holdét. A maximum a minimumhoz itt abban az arányban van , mint 5 (amott 4 : 3 vola); a növekedő hold időszakában esőmennyisége megint ugy van az apadó hold idejebeli esőmennyiséghez mint 10 a 9 l­eZ. (Folytatása következik.) Diocletián császár palotájának romjai Spalatóban. Az Adriai tenger keleti partja, Dalmátország, azon föld, melyért ősi királyaink alatt a magyar vér bőven omlott. Árpád törzséből származó kirá­lyaink már ismerék azon kereskedelmi és politikai szabályt : ,,hogy a tenger az, mely az uralmat biztosítja" s ezért a messze kiterjedő partvidékek­kel és számos alkalmas kikötővel biró Dalmátországért azon kor legelső tengeri hatalmával, a Velenczei Köztársasággal minduntalan harczot kényte­len itt elének állni. Örökre emlékezetes küzdelmek fejlődtek ki, mert egy részről a harczias jellemű s vitéz bátorsággal megáldott magyar védelmezé az elfoglalt parti városokat, másfelől a hajóhaddal rendelkezhető Velencze összegyűjtött seregeit a legalkalmasabb helyen és időben szállíthatta partra. Dalmátország legrégibb s egykor fővárosa Spalato vagy Spalatro, az északról délnyugot irányában vonuló partvidéknek épen közepe táján fek­szik. Az ősregék szerint a várost Hercules fia alapitó, Titus, a ki sz. Pál apos­tol tanítványa volt, s a kihez az apostol az ujtestamentom könyvei közé számlált levelét is irá, Spalatóban telepedett le, itt állitá fel püspöki székét. Itt, ezen ősi dicsőséggel koronázott városban láthatók azon nagyszerű palota romjai, melyet egykor a keresztyénség ama hires üldözője, Diocletián római császár épitett. A város egykor Salona nevet viselt, de midőn a vidék tiszta levegője és egészséges forrásai miatt Diocletián császár ida épit­teté palotáját, a latin palatium szóból a nép ajkán a Spalata elnevezés szo­kásba jött. 640. évben az avarok Pannoniából előtörve, a palotát elpusztiták, de a rombolók elvonultával a lakosok visszajövének s a palota falai között me­nedéket találván, a gyönyörű márvány-csarnokokat különféle melléképü­letekkel megtoldva eredeti formájából kivetkőzteték. A város fekvése igen festői. A tenger felől tekintve, a háttérben kopár sziklatömegek tornyosulnak, míg a völgyben a legnyájasabb paradicsomi táj fejlődik ki, a­hol Görögország és Nápoly növényei, s a déli tartományok gyümölcseinek több neme biztosan tenyészik. Azonban a város belseje nem felel meg a várakozásnak, az utczók felette szűkek, rendetlenek s részben igen szennyesek. A forgalom jelentékeny, mert itt a török-olasz kereskedelem gyülpontján, távol tartományok tarka népei sereglenek össze, és ter­ményeiket s gyártmányaikat kicserélik. A szomszéd török városokból piszto­lyokkal és késekkel fegyverkezett kalmárok érkeznek a városba; a triesti kereskedők széles karimájú szalma­kalapot viselnek, hogy az ember azt hinné róluk, most érkeztek Nyugat-Indiáról, az ültetvények örök nyárral dicsekvő országából. A montenegrói félvad lakosok a vidék szláv falu népeivel vegyülnek össze, míg a város polgárai nyelvben és viseletben az olasz mi­veltség előnyeit tevék sajátukká. Diocletián császár egykori márványpalotája tökéletes négyszög alakot képezett, melynek mindenik oldala 705 láb hosszú volt. Ezenkívül az egész tornyokkal ékesített és erősségül szolgáló falakkal volt kerítve, a mint ezt a földben megmaradt alapok bizonyítják. A palota belseje mindennel el volt látva, a­mi csak egy hatalmas római császár kényelmeit és fényűzési igényeit kielégíthető. Hűs szobák, oszlopos csarnokok, fürdők és elfogadó­termek egy­másután következtek; a könyvtár helyét ma is mutogatják. A lakosztályok kivétel nélkül a roppant négyszög belsejében voltak. A földszinten kifelé nem volt szükség ablakokra. A külső fal roppant négy­szögű durva kövekből, a belső részek s az ud­varra eső csarnokok a legszebb fehér márvány­ból épültek. Közepén két oszlopon szobrok ál­lottak, ugyanitt oszlo­pos tornácz köté össze a templomot a fürdő ter­mekkel , mik az egy­kori római császárok palotáinak legszebb legékesebb mellőzhetlen s részeit alkoták. E dicső épitvény részben még ma is fenn áll, sőt ujabban intéz­kedések is történtek, ne­hogy a hajdankor e be­cses maradványa vég­kép az idők viszontagsá­ginak áldozatul essék. A régiségekkel foglal­kozó tudósok a jelenben létező romok alakjából, 3; egybevetvén azt a leirásokkal, s összehasonlítva más azon korbeli épitvények­kel, fáradságos vizsgálódások után, legalább a papiroson előteremték a régi palota külső formáját. Rajtunk e munkálódás eredményét tünteti elénk , mert a valóságban e romok minden egykori nagyszerűségüket elveszték : a négyszögfalakból a város bástyái emelkedtek, az egykori pogány templom püspöki székes­egyházzá alakittatott : az épület egyéb részeit mindenütt a falak mellé épitett apró házak disztelenitik; a földszinti részeket gabona­kereskedők tartják bérben, kik raktáraikat Odesszából érkező árukkal szokták megtölteni. A­hol a palota részei lakható állapotban vannak, a széles magas abla­kokat befalazák, csak annyi nyílást hagytak szabadon, mint más polgári há­zaknál szokás. A széles udvarok ma már szűk, és egyenetlen utczákra osztott s apró házikókból álló városnegyedet képeznek. A palota kapuin a bejárást homoktollat s omladványkövek nehezitik. A legépebben megmaradt részek: a fenebb emlitett, s Jupiter-Aesculap tisz­teletére emelt templom; a fürdőül szolgáló rotunda; s egy igen szép fehér márványból faragott oszlopos homlokzat (vestibulum.) Az építvény egyes faragványait külföldi muzeumokban is lehet találni. A trencséni vár, Trencsén vára, mely hazánk egyik legbájosabb vidékét fog­lalja el a Vág partján, igen régi eredetű. Fennállott az már a ma­gyarok bejövetele előtt, sőt eredetét a II. vagy IV századra viszik fel. A monda szerint Terentius római császártól nyerte volna nevét, ki legelőször ütötte fel e sziklás hegyen sátorát, s hogy erősebb állása legyen, egy erős négyszögű tornyot építtetett, melyet még most is római régiségnek tartnak. — Később Szvatopluk, a hires Hold napja. Esöm­ennyiség. Hold napja. Esőmennyiség. 1 1081 16 1123 2 1246 17 1057 3 1116 18 1212 4 12 Í8 19 916 5 1226 20 1114 6 994 21 1194 7 972 22 1085 8 1158 23 • 1150 9 1277 24 1012 10 1226­­ 25 988 11 1277 26 1104 12 1283 27 1035 13 1195 28 817 14 1328 29 1103 15 972 30 1054 *) wmm Diocletián hajdani palotája Spalatóban. *) Egy bécsi hüvelyk csaknem pontosan 26 milliméter.

Next