Vasárnapi Ujság – 1861
1861-03-17 / 11. szám - Eszmecsere az erdészet érdekében. Neuszidler János 127. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
27 legelőbb és legtöbbször érintkezett a vándorral. Posszertné asszonyságtól a következő nyilatkozatot nyertem : „Kapli Lajos ur az évszámban csalódott, miért ? elmondom. — Az 1850-dik év nyarának egyik reggelén a piaczra valék menendő, midőn az ajtóban egy alacsony, szőke, kecske szakállú, szikár, kopott vitorla-vászon blúzba öltözött egyén köszönt, s kérdi, ha Posszertnéhez van-e szerencséje? Igenlő válaszomra magát Petőfi Istvánul mutatta be, hozzá adván azt is, hogy hozzánk van utasítva. Válaszomra, hogy Petőfi Sándort igen, de Istvánt nem ismerek, mert csak Sándor cserélte föl a Petrovics családi nevet Petőfire, azt viszonozta, hogy ő a Sándor, de nem merte magát mindjárt bemutatni. Kételkedtem, mert midőn anyámnál Kecskeméten szálláson volt, Petőfi Sándort barnának ismertem, ez az úr pedig szőke volt. „Ijedtsége nem engedte, hogy bővebben tudakozódtam volna, ki által utasíttatott hozzánk. Elhelyezéséről gondoskodtam, s mivel a ház, melyben akkor laktunk, bizonyos egyéniségek miatt nem volt egészen biztos — visszatértemig közel lakó jó ismerősökre biztam. — Ide menve emlitette, hogy még Vörösmarty és Lendvay is utána jőnek. „Vásárlásaimat végezvén a piaczon, haza mentem, s férjemet küldöttem vendégünkért, midőn ez betoppan, saját szavai szerint nem levén bizalma ismerőseinkhez, s nálunk is mindig remegett. Hogy bizalmát megnyerjem, mellékszobánkat nyitottam föl számára, s megnyugtatására harmadfél éves fiamat adtam biztositékkép társalgásába. Megértett s nyugodtabb lett; férjem pedig távozott, s ismerős lelkeseket igénybe véve, 10 pártot, néhány pár fehér ruhát, nyakkendőt s több csomag szivart gyűjtött számára. Majd rövid ebédünket költöttük el, mely fölött egy költeményt olvasott el, s azután mivel Győrött veszélyesnek látta, ajánlatunkra özvegy gr. Zsigray Lázárné ő nagyságához utazott Győri Szemerére." „Utasunk e czimzett úrhölgyhöz csakugyan bekopogtatott, s Petőfi Sándorul mutatván be magát, a legszívesebben fogadtatott, s óvatosságból a kerti házba szállásoltatott, s szolgálata nem a cselédségre, hanem egy megbízott ottani lakosra bízatott. Két napi itt tartózkodása alatt elpanaszolta sanyarú bujdosásait, emlegette nejét és családját, bejelentette Vörösmarty és Lendvay érkezését, kik azonban nem jöttek el; beszélt a Bakonyban tartózkodó fegyveres bujdosókról és sok egyéb akkor időben könnyen hitelt talált dolgokról. Itt tartózkodása alatt meglátogatta Posszert tanár úr, s fehérneműeket hozott utána Győrből. Kijavíttatván fehérneműi és vászontariznyája, melyben egy huszárdolmány is volt, harmad nap útra kelt, s a grófné által fogadott kocsin szállíttatott Kajáron át Surr felé. Kocsiját azonban a kajári határban megállítván, batyuját nyakába vette, s a kukoriczák közt eltűnt. Hosszabb ideig bolygott az ál Petőfi a Bakony mentén, mig végre születése helyén, Téten megállapodott. Itt találta 1851-ik év nov. 16-án Posszertné asszonyság Hőgyészből Győrbe utaztában, jól megviselt ruhával és átlyukgatott kalapban. Itt ismert rá gr. Zsigrayné gonddal ápolt vendégére, hogy későbbi szemtelenkedésénél a csalót kivezethesse. Ez az ember később szülőhelyére internálva is lett, miért ? azt nem tudom, de igen, hogy a téti vendégfogadóban, mint mindenes és semmi, irgalom útján ette kenyerét. Múltja nyilatkozataiból ítélve, homályos jelleme a tökélyre vitt képmutatás volt. Ez és ilyen volt a Kápli Lajos ur által Ménfőig kisért, innét Győrig Posszert Ferencz tanár úrhoz utazott Petőfi ; neve : Sarlay, máskép foglalkozása után, „selyem-takács" melléknéven is ismerős. Ha Kápli úr erős hite szembesítés által megingatható, módot erre is tudok, mert a csaló 1860-ban pénzhamisitásbani részvét miatt elfogatván, Bécsbe szállittatott, s holléte a rendőrség, vagy a büntetőtörvényszék által megtudható." Az itt közlöttek Posszert Ferencz ur, Posszertné asszonyság és özv. gr. Zsigray Lázárné nyilatkozatai és saját tudomásomon alapulnak, s köztudomásra hozásukat kötelességemnek tartottam. *) Szilvásy Eszmecsere az erdészet érdekében. Lehetetlen őszinte örömmel nem üdvözölni mindazon mozzanatokat s kezdeményezéseket, melyek a szaktudományok bármelyik ágában mutatkoznak. — De minthogy mindenkit legközelebbről érdekel az, mi hatásköréhez tartozik, azért az én keblemben is különös örömérzetet gerjesztett a V. U. 7-ik számában foglalt rövid, de méltányos felszólalása Roxer Vilmos urnak az erdészeti terminológia érdekében. — Örömöm annál nagyobb, mert R. V. úr indítványa, a szaktudományok azon ágára vonatkozik, mely tagadhatlanul a magyar irodalom termékeny mezején még parlagon, s műveletlenül hever. — Avagy dicsekedhetünk-e ez érdemben (az idegen irodalom termékeiből átültetett néhány, a kezdő erdészek számára készült forditmányokon kivül valami önálló magyar munkával? a felelet:nem! — Van-e, mint a gazdáknak , kertészeknek, gazdasági s kerti, ugy nekünk erdészeknek erdészeti lapunk? felelet nincs! mert a „Vadász- s Versenylapok" nem az erdészeti cultura igényeivel bíbelődnek. *) De talán nekünk magyaroknak nem is áll érdekünkben, hogy a szaktudományok ez ágában lendítsünk valamit a dolgon?- Sőt inkább, ez egyik fontos teendőnk. — Bizonyítja ezt édes magyar hazánk topographiája, s azon messzenyuló contiguitása a rengetegeknek, melyek Magyarhon keletnyugati, dél-északi határai közt, úgyszólván, szakadatlan lánczolatot képeznek. Mig az osztrák államban Magyarhon iránt azon apathia, s szerencsétlen közöny volt észlelhető, hogy nem sokat törődtek kereskedelmi közegeinkkel, addig nagy terjedelmű erdeinknek természetesen igen kevés becse volt. — De midőn a halhatatlan nagy Széchenyi eszméje érvényre vergődött, s lassanként a vasutak édes magyar hazánk téreit is behálózzák, azóta nagymérvben emelkedik az erdők anyagi értéke is. S egyrészt innen magyarázható, hogy az erdészi törvények most már szabályozzák az erdők manipulációját, mondom : egyrészt, mert mi az irtásokat, vagy jobban mondva, pusztításokat illeti, ennek sokkal nagyobb horderejű indokai vannak az erdészi törvényekben. Ezek folytán szükséges, hogy az erdészet emeltessék ki azon mostoha helyzetből, melyben ezideig tengődött, viseltessünk melegebb érdekkel irányában, mert tagadhatlan, hogy a nagy uradalmak ugy virágozhatnak, ha a gazdászat az erdészettel okszerű harmóniába ugy hozatik, ha egyik a másiknak kiegészítő részéül tekintetik. Nem elégséges tehát, hogy okleveles vagy jó praktikus gazdáink legyenek csak, hanem szükséges, hogy erdészeink is olyanok legyenek. — De ehhez a conditio sine qua non az, hogy az erdészeti személyzet is méltassék a neki megfelelő tekintélyre, s ugyanegy categóriában álljon a gazdasági személyzettel. Ezek után egy szerény reflexiót bátorkodom még tenni R. V. úr indítványára, azt t. i., hogy a magyar erdészeti terminológia önmagában még nem sok hasznot fogna hozni, hacsak nem azon magasabb czél lebegne szem előtt, hogy ennek segítségével aztán szakirodalmat alapíthassunk. — Itt eszmecsere folytán egy lépéssel tovább menvén, azt indítványozom, hogy R. V. úr. befolyásával oda működjék, hogy minél előbb legyen magyar erdészeti lapunk, mely gyakorlati s elméleti útmutatásokkal, értekezésekkel gazdagítsa ismereteinket, mely lap egyszersmind jégtörő leendne a terminológiára nézve is, az eszmék majd lassanként tisztulnának. De tudjuk, hogy utat törni legnehezebb, azért ha valahol, úgy itt mindenekelőtt maecénásokat kellene szerezni, mert kétlem, hogy előfizetők után egy magyar erdészeti lap fennállhasson. — (Avagy nem lehetne-e a „Vadász-8 Versenylapokat" átalakítani úgy, hogy a vadászat és erdészet igényeinek is megfeleljen, hisz a kettő úgyis homogén elem.) **) De egy ellenmondás merül fel lelkemben, az t. i. minek, vagy kinek az erdészeti lapok, a midőn az erdészek nagyobb része német vagy cseh (és R. V. úr is azt mondja felszólalásában, hogy a magyar erdészeti egylet tárgyalásait, hivataloskodását német nyelven vezeti) elég sajnos, hogy ekkoráig ez így van, de midőn az egész világ reformok után sováig, azt hiszem, hogy ezentulra a reform itt sem fog elmaradni, s hogy az előny a magyar fiúké leend! . . . Ugy legyen! Neuszidler János az inkei uradalom erdésze. Irodalom és művészet. + (Jókai munkáiból) ismét négy füzet jelent meg második népszerű kiadásban. A mű czime : „Csataképek 1848 —1849-ből." Kiadja Heckenast Gusztáv. Egy-egy füzet ára 40 kr. E műnek, mely napjainkban kétszeres érdekkel bir, bátran merünk jó keretet jósolni. — Ugyancsak Heckenastnál megjelent : Hegedűs Lajos „A magyar közjog alapvonalai" czimü munkájának második füzete is. Végre szintén őnála jelent meg egy ily czimü német munka : „Beiträge zu einer Doctrin des menschheitlichen Friedens, und des allmenschlichen Rechtszustandes von gr. Marzel Dessewffy. + Megjelent : „Gróf Dessewffy József irodalmi hagyományai." Kiadta Kazinczy Gábor. Második kötet; tartalmazza gr. Dessewffy Józsefnek Kazinczy Gáborral folytatott levelezését, gr. Dessewffy József arczképével. Heckenast Gusztáv tulajdona. + (Szalay László), hazánk kitűnő történetirója, ismét egy nagyérdekü munkával járult hazai irodalmunk gyarapításához. Szalay e legújabb műve becses adatokat hoz „A magyar történelemhez," melyből most jelent meg az első kötet 373 lapnyi tartalommal. Kiadják Lauffer és Stolp. Ugyan itt jelent meg: „Néhány szó Tokaj-Hegyalja hanyatlásáról, és az alakulandó Tokaj-hegyaljai borkereskedelmi társulat alapszabályainak tervezete." Irta Burchard István. A könyv jövedelme egy minta-szőlő megvásárlására fog fordíttatni. 4 Ráth Mórnál legközelebb a következő uj munkák jelentek meg : „Magyarország története," az ifjúság használatára irta dr. Peregrinyi Elek. Harmadik kiadás. 132 lap. Továbbá folytatólag : „Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal." Irta Nagy Iván. 33. és 34-ik füzet. Tartalmazza a Lázár — Madách-családokat. A megjelent két füzet ára 1 Köszönetet mondunk Szilvásy urnak, a „Győri Közlönyt" érdemes szerkesztőjének e felvilágosító soraiért s az egész magyar közönséget érdeklő ügyben tett fáradságáért. Amint sejtettük, ugy van. Adatgyűjtő kutatásaink között — mint olvasóink tudják — egyetlenegy ember állott elő, ki nyíltan bevallotta, hogy ő maga személyesen látta Petőfit az 1849-i erdélyi hadjárat bevégzése után. Ezen egy ember is minő vastag tévedésnek volt áldozata! A Petőfi életben léte mellett tanúskodni akaró vallomások között ezen legnagyobb és méltó figyelmet gerjesztett állítás is összedőlvén, bízvást befejezhetjük ezúttal adataink gyűjtését, bár számos levél birtokában vagyunk még, melyek azonban újat nem mondanak s csak az eddigi eredmények megvitatását tartalmazzák. A közzétett 40 levél tartalma napnál világosabbá teszi Petőfi elhunytát; a jelen nemzedék feladása most : a költő emlékének megörökítései Szerk. *) Ki kell jelentenünk, hogy épen a „Vadász és Versenylap" legutóbbi számában olvasható egy szakértelemmel s kimeritőleg irt czikk e tárgyról, melyben a czikk irója, Dívald Adolf ur biztos kilátásba helyezi azt is, hogy nemsokára egy magyar erdészeti szaklap fog megjelenni, mégpedig Selmeczen. Ajánljuk ama czikk elolvasását. Szerk. **) A Vad. és Versenylapban közlött indítvány szerint a magyar erdészeti egylet eddigi német közlönye, mely most, ha jól tudjuk, Pozsonyban jelenik meg, volna magyarra változtatandó és Selmeczre átültetendő — természetesen az azt gyámolító anyagi erővel együtt. Mi ez indítványt méltányosnak és gyakorlatinak tartjuk. Szerk.