Vasárnapi Ujság – 1861
1861-06-02 / 22. szám - Teleki gyászünnepélyek 261. oldal / Apróságok
4- (A Kossuth-bankjegyper tárgyalása) a londoni főkanczellári törvényszék előtt máj. 24-én fejeztetett be. A kanczellár megigérte, hogy jun. 12-ig kimondja ítéletét. -f- (Brassóban) a város ifjabb polgárai lövész-egyletet alakitottak, melynek tiszt. elnökévé gr. Kálnoky Pált választák. — (A nép kegyelete elhunyt községjegyzője iránt.) Vaskohból (Bihar) május 14-ről írják : Nem mulaszthatom el, hogy az itteni nép jellemére vonatkozólag egy eseményt fel ne említsek, mely sok értelmesb vidéknek is becsületére válhatnék. — A vaskohi jegyző, Kalotay László e vidéken 9 községnek volt jegyzője, a legnehezebb 12 év alatt, ez egypár héttel ezelőtt meghatálozott, s daczára annak, hogy a mult rendszer anyagi tekintetben oly sokaknak kedvező volt családját szegényül hagyta, a szolgabíró a kilencz községet jegyzőválasztásra magához berendeltette, s most midőn némely helyek jegyzőjöktől csak azért válnak el, mert az már régi szolga, s mert a 12 év alatt szolgált, e román nép azt mondá a szolgabírónak : „Uram! a megboldogult jegyzővel 12 évet szolgáltunk át, bajainkban tanácsadónk, fájdalmunkban vigasztalónk, szükségeinkben segítőnk volt, mi vagy nem választunk őszig helyette jegyzőt, hanem egy írnokkal láttatjuk el ügyeinket, vagy olyat választunk, ki a jegyzői dolgokat ez év végéig, a jövő reményében ingyen teljesítse, a fizetést pedig, valamint a termesztménybeli járandóságot és egyéb jegyzői illetőségeket ez év végéig az elhunyt jegyző özvegye kapja, valamint a lakást is használja, mert nekünk nincs más módunk a meghalt jegyző becsületességét jutalmazni." A jegyzőválasztás e szerint történt meg. A boldogult jegyző magyar volt, s e nép tisztán, s kizárólagosan román, de a mely nép egy halott irányában ily kegyeletes emlékezettel viseltetik, s a becsületességet igy jutalmazza, méltó arra, hogy példaképen felemlittessék. — Sarkady László. — (Birói megvesztegethetlenség.) Gyönkről (Tolna) máj. 27-ről írják : Nincs édesebb öröm, mint mikor jó és nemes tetteket jegyezhetünk fel. Ezen érzelem vezérli tollamat, a midőn ön becses lapja hasábain oly tettet kívánnék nyilvánosságra hozni, a mely természeténél fogva ugyan nem lehet a nyilvánosságra szánva, de el nem hallgathatom, mert nézetem szerint kivált most zilált polgári életünk, és a hitele vesztett bírói becsület regenerálására habár csekélynek látszanék is, véghetetlen horderejű. A tény ez : egyik köztiszteletben álló megyei hivatalnokunk, a nevét, elhallgatom, nehogy előtte trombitálni láttassam, ma mind a két hitfelekezetü ev. egyházaink számára külön külön 7 ft 50 kr. a. é. küldött azon nyilvánítással, miszerint ezen összeg néhány helybeli, jelenleg bűnkereset alatt álló közlakos részéről birói lelkiismeret megvesztegetése végett adatott, és ezen pénzt jobb czélra nem tudja fordítani, mint azon intézetek javára, amelyeknek rendeltetésük, a nép nemesebb erkölcsének emelése. Nem teszek hozzá semmit, nehogy belőle elvegyek. Csak sok ilyen példát uraim! és ez erősebb oszlopa, éberebb őre lesz a bírói szék szentségének, mint minden paragraphus. — Ritter István ev. lelkész. — (A zsebelés egy példája a sok közül.) Szepesmegyéből, május 5-ről írják : A hazánkat elárasztott civilisátorok, népünk irányában tanúsított atyáskodó törekvési igazolására szolgáljon a következő tény : Szepesmegye lőcsei járásának volt cs. kir. közigazgatási szolgabirája. Péter, az országutakra használt kövek széttöretésére szükségelt vaskalapácsokat, atyáskodó indulatjából maga készíttetvén, azokat a községek egyes lakosai által magának megfizettette. Ezen kalapácsok egy részét Csötörtök mezővárosában lakozó Egermann Mór kovács szállította a fentisztelt czivilizátor urnak, mázsáját 18 ftal a. é., melyre 33 darab kalapács ment. — A volt országos hirü szolgabíró ezen vaskalapácsokat minden községben szétosztatván, nem az érte eső 54% ujkrt, hanem a legszegényebb osztályú lakosainktól 75 krt követelt, tehát 1 mázsa mellett 6 ft. 76% krt zsebelt. Gondolhatni ennélfogva, mennyi sportulával tudta üres erszényét spékelni, ha csak az 1860. év második félévben szállított 70 mázsa kalapácsnál (az Egermann részéről adott ajándékokat meg sem említvén) 473 ft. 55 krt. csalt ki a szegénység véres verejtékéből. — Sz. K. (A katonai őrök, a fegyver használatát illetőleg) egy hadügyminiszteri rendelet által felhatalmaztattak, hogy fegyverüket használhassák az ellen, aki erőszakosan megsérti, vagy támadólag veszélyesen fenyegeti őket, vagy elfogatása nem eszközölhető. Az utóbbi föltétellel akkor is, használhatják az őrök fegyverüket, ha goromba s előleges megintések daczára folytatott bántalmakat szenvednek. Ha ellenséges helyeken valaki gyanússá teszi magát, s az őt megszólításra kielégítő felelet nélkül megmegszalad ; vagy ha valaki veszedelmes gonosztevői minőségben az őr által elfogatván, vagy őrizet végett átadatván az őr utánkiáltása daczára megszökik, ha megállítására más eszköz nincs, tüzelhet rá az őr. 4 (A m.-vásárhelyi ev. ref. egyház asztali drágaságait, billikomait és aranytányérait stb. a „K. K." szerint, pünkösd első napjára virradóra elrabolták. Alig volt mivel az urvacsoráját kiszolgáltatni. Szombaton az egyházfiak és az archivumot kezelő lelkész, a záros szekrényből a klenodiumokat másnapra előkészítették, és ugyancsak az archívumba rakták; a lelkész a belső faajtót bezárta, de nem a külső vasajtót s igy a rabló a szentelt eszközökhöz könnyen hozzájuthatott. A kár 2 — 3000 ftra tehető. Fésűs György és Hilócsky Béla fölhívást intéznek a közönséghez, melyben adakozásra szólítanak fel a magyar színészetnek Budán leendő meghonosítására. Az adakozások június végéig Fésűs Györgyhöz (Pest, Lipótváros, főút 15. sz. a.) küldendők. 4- A párisi akadémia nagy jutalmát Thiers nyerte meg a „Császárság történetével." A szavazásnál Sand Georges is kapott 5 szavazatot. 4 (Mit tud a „Fortschritt?") E lapnak írják Pestről, hogy itt az a hír keringett, hogy gr. Teleki Sándor, Garibaldi segéde Oláhországon át szerencsésen Pestre érkezett s állítják, hogy Deák javaslata felolvasásakor őt a képviselőházban látták volna. — Persze, hogy ott volt gr. Teleki Sándor, csak azzal a különbséggel, hogy nem az a másik. A félreértés úgy történhetett, hogy valaki mutatta a „Fr." pesti levelezőjének, hogy „ez Teleki Sándor," s miután az érdemes sógor hallott valamit harangozni, de nem tudja, hol? azt hitte, hogy ez a Teleki Sándor egyenest Garibaldi oldala mellől termett ide, tehát jó lesz megírni az újságba, érdekes hír lesz. 4 (Hugo Károly) hazánkfia és dráma költő, Berlinben a Kroll-féle kertszínházban mint szavaló lépett föl, és kitünőleg megbukott. Föllépte, illetőleg lelépte után egy röpiratot ir, melyben a világ előtt föl akarja tárni üldöztetését. E röpiratnak már czime is elég arra, hogy tudjuk, kivel van dolgunk; czime ugyanis így hangzik : „A fegyelmezett genie, vagy az isteni Paria" (már t. i. mint ő maga.) Nyilatkozatában több csodálatos dolog közt ezeket mondja : „A közönség azt mondta rólam : „Hugo Károly nemcsak mint költő, hanem mint színész és ember egyaránt nagy." Ez még mind nem elég. Másnap minden ismerősöm, akivel találkoztam, így szólt : „Nem győztük önt csodálni, ön nagyszerű volt." stb. — Tolláról ismerjük meg a madarat, azt mondja a magyar. — B.-Füred, máj. 20. E vidéknek kétségen kivül gyöngye, büszkesége : B.-Füred. A fürdői saison, szokás szerint f. hó 15-én megnyílt. — Az újonnan épült, épülendő színkör, mely egyesek áldozatkézségén, már is annyira felépült, hogy ha teljesen tető alatt leend a kör, a beldíszítmények szintén elkészülnek, úgy nem leend hozzá hasonló helyiség e hazában! Ugyanis, hogy többet ne említsek, a színművészet felszentelt bajnokai, valamint a koronkint érkezhető pesti vendégek is, nem kénytelenítettnek ezentúl : szőllőhegyi-, füredi-, arácsi-, lebuj-féle tanyákban szállást keresni, mivel azt, az uj színkörben, alkalmas lakszobákban, fel fogják találni. Majd annak idejében e tárgyról, más egyébről is bővebben. — Cs. K. D. — (Tüzesetek május első felében.) 1. Kálnik (Bars), Vöröspatak (Sopron), Erdővég (Szerém). 3-án Szolnok (Heves). 4-én Bogyiszló (Pest) 4—5. Dolmavitz (Arad). 5-én Bodrog-Keresztur (Zemplén), Kaposvár (Somogy). 6-án Elekes (Erdély). 7-én Tótvárad (Arad). 8 án Baja (Bács), Piritye (Szabolcs). 9-én Görzsöny (Veszprém), Duna-Vecse (Pest), Pivnitza (Bács), Alaska (Borsod), Doboska (Gömör). 10-én Mokra (Ung) Weiden (Mosony), M.-Izsép (Zemplén), Duna-Földvár (Tolna). 11-én Jász-Alsó-Szent-György, Apostag (Pest), Udvarnok (Nyitra), Garan-Mikula (Bars) igen tetemes. 12-én Kis-Bér (Fehér), Császár (Esztergom), Kossuth (Pozsony). 13-án Nyárád (Baranya), Szeged. 15-én Herluska (Sáros) 4 (Jégkárok.) Biharmegyei Köles, B.-Ujfalu, B.-Sz.-Márton, Nádudvar s Szaniszló, valamint aradmegyei Muszka és Kuvin helységek határaiban május 19.—21. napjaiban igen tetemes károkat okozott a jég. 4 (Selmeczről) panaszkodnak, hogy ott a gyümölcsfák mind elfagytak, s a felvidéken ez idén nem lesz bor. Még május első hetében is folyvást havazott s éjjel fagyott, ugy hogy máj. 5-én % láb magas hó borította a vidéket. — (Öngyilkosság.) Egerből irják máj. 17-ről : Két öngyilkossági eset villanyozá fel Egert. Egyiket egy nő, veronai születés, bizonyos Hirsch Eleonora követé el, leugorván a vár egyik legmeredekebb oldaláról; másikat B. G. jogász s megyei tiszt, aljegyző. Az első nyakszirtre esvén, a helyszínen szörnyet halt; az utóbbi azonban a lövést eltévesztve, tüdejét furá a golyóval keresztül és nehéz sebében mai napig kínlódik — fájdalmára élteket csupán egyetlen fiuknak áldozó szüleinek is (Komárom várát) erősen élelmezik és szerelik. A Bakonyból már rég tömérdek tűzifát szállítottak, s miután liszt, hús s más élelemkészlettel fölöslegig elhalmoztatott az erősség, most hetvenkétezer mázsa szénát rendeltek meg. Méltán kérdheti a ,,P. N.", hogy ki ellen mindezen költséges hadkészületek?! 4 (Schober, karloviczi serfőző), Stojanovics kikindai követ gyilkosa, mint írják, börtönében megkísértette, magát kivégezni, de szándékában megakadályozták. — Most el kell várni a sorsát! 4 (Fehér-Gyarmat, Cseke és Adorjányban) a nép gonoszlelkü bujtogatások következtében nekirohant a birtokos urak földeinek, s azokat ellenségképen pusztította, ugy hogy a megyei alispán kénytelen volt katonai erőhöz folyamodni, hogy a rendet helyreállíthassa. A „Sz. H." szerint az egész botránynak német hivatalnokok voltak okai, kik a tagosítástól úgyis idegenkedő népet ily oldalról bujtották fel. Figyelmeztetjük a jóindulatú népet, hogy semmiféle bujtogatásra ne hallgasson, mert különben saját vesztét idézi elő. A reactio emberei végvonaglásaikban még a szalmaszálhoz is kapkodnak, s ha egyebet el nem érhetnek is, legalább boszut akarnak rajtunk állani, mielőtt ördögi párájukat végkép kilehelnék. Hasonlók ők a bibliai ördöghöz, mely megirigyelvén az első emberpár sorsát, kigyó képében bujtogatá a bűnre, hogy feldúlja boldogságát. És midőn a csel sikerült, a pokol lakói kaczagtak s örömünnepet ültek. Vigyázzon a nép, hogy igy ne járjon, mert az ördög nem alszik, sőt a reactio utálatos képében most sokkal tevékenyebb, mint valaha! . (Adakozások.) A Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez múlt héten beküldetett: Táncsis Mihály számára; „szerencsétlen honfitársunk kínos szenvedéseinek némi enyhítésére" Aradról Fényes Károly 50 ftot. (Eddig e czéllal beküldetett hozzánk 408 ft. 50 kr.)