Vasárnapi Ujság – 1861

1861-10-06 / 40. szám - Pestmegye feloszlatása 477. oldal / Kakas Márton levelei

Vasárnapi Újság 40-ik számához 1861. némi ázsiót is kapni rá. 5, 10 ftosakat láttam. Itt, az egész világ csupa ezüst. Sveiczban, csupa arany. 1, 2, % ftos ezüstpénz, húszas kevesebb; 1, 3 és 6 krajczáros ezüstös-réz, minden király idejéből más veretü — s anyaga van itt leginkább forgalomban. Ismerősökkel is találkoztunk, temér­dekkel : az osztrák hatosokkal! Mind itt vannak ezek! — Csudálatos, hogy 12 év óta, még a paksong sem tűrheti nálunk a szabad klímát. Mind elszö­kik! Anyi igaz, hogy az osztrák hatosok mellett az utazónak nyeresége van, mert míg ilyeneket otthon, nagyon kis ázsióval, szerezhet — s itt saját értékekben, rajtuk túladhat; addig a húszasokat, melyeknél magas ázsiót fizetett, szintén csak nominál értékben lehet fogyasztani. Pénzváltókban adnak rá valamit, de a közforgalomban semmit. Oh dicsőséges hatosok!! Szováti Lajos, Kakas Márton levelei. T­A­R­I! A­Z. „Hazakerültem, gazdáram!" ezt mondá az egyszeri béres, ki hajdani gazdája kéményéből sonkát lopván, egyenesen a tűzhely közepére esett le. — Ez az én mottóm is. Mindenütt feloszlatva, hol kilöketve, hol be nem bocsáttatva, mint a tékozló fiú, megtérek ismét az én atyáim házába, az én születésem hajléka alá, a Vasárnapi Uj­ságba. Hallottam már úgy fülheg­gyel egy idő óta olyan forma híreket, mintha Pest vármegye bizottmányát fel akarnák oszlatni, de nem kapnának komi­szárost, a­ki azt végrehajtsa, hogy a 30-iki gyűlést nem fogják tűrni, hanem hát tudja szerkesztő úr, ki hinne el mindent, a­mi az újságban van? Denique én nem hittem. 29-ikén hivatalos vagyok a konferencziára, megyek a vár­megyeházhoz s látom, hogy be van csukva a kapu; egy kicsi öreg asszony ott dörömbözött már egy idő óta, de nem eresztették be. Várjon hágomas­­szony, majd kinyitom én, aztán bejöhet velem együtt, azzal kinyitom a ka­put, de alig toltam be annyira, hogy a jámbor matróna a kezét bedughatta rajta, midőn láthatatlan hatalmak rögtön ötven lóerejü nyomással vissza­tolták, szerencsémre nem az én orromat, hanem az öreg asszony öt ujját szorítva az ajtó közé. Az aztán elkezdett rimánkodni, hogy ő nem bizott­mány, ő nem vármegye, nem is akar gyűlést tartani, hanem csak az urának visz egy kis sajtot, meg sört, a­ki drabant odabenn, míg felnyiták ismét an­nyira a kaput, hogy ő bejuthatott, én pedig benézhettem rajta. Valami háromszáz szurony mosolygott felém. „Ugyan kérem, ez már talán az új alkotmányos alapon szervezett kijavított bizottmány?" kérdem a legközelebb álló puskás képviselő bará­tomtól. — Válasz helyett becsapták előttem az ajtót. A megyeház előtt már ekkor egy csoport hasonló sorsban részesült szónok és státusférfiú gyűlt össze, kik mindnyájan meg voltak abban egyezve, hogy erről az esetről nagyon nehéz lesz protokollumot felvenni. Ezekhez csatlakoztam. „No Kakas Márton, kiáltottak elém, erre csinálj most valami vic­czet. Én nem, de csinált a sors. Valami kicsi angol lordot vetett oda, azt mondják épen Derby lett volna, az kérdezősködött, hogy merre van a pesti megyeháza? — Épen itt van! — Hogy ő szeretne egy pesti megyegyű­lést látni. — „Érdemes lesz megnézni, igazán." — Merre kell bemenni? — „Csak itt a kapun." Úgy hiszem, hogy nem soká maradhatott benn, mert hamar visszajött; úgy látszott, hogy nemigen lehettett megelégedve. „Mi ez odabenn?" — „Ez, mylord, azon alkotmány, a­mely az angol alkotmányhoz olyan gyönyörűen hasonlít." Az első alispán azt kérdezé a vezénylő őrnagytól : „meddig szándé­koznak itt maradni?" — „A meddig szükséges lesz," volt a válasz. Ekkor eztán az alispán és tiszttársai elhagyták a megszállt megyeházat s mentek a főispáni helytartóhoz, lemondásaikat tömegesen beadni; a solti járás tiszt­viselői, kik a gőzössel későbben érkeztek, siettek utánuk, s elhatározásukat amazokéhoz csatolták. Az utczákat késő estig tolongó néptömeg lepte el, mely között szuro­nyos és dsidás őrjáratok száguldoztak végig. Másnap tíz órakor, mint a gyü­ésre kitűzött időben, a megyeház előtti utczán csoportosult össze Pest me­gye bizottmánya. A megyeház ajtaja ismét zárva, Mihály-napi hurczolkodókkal tele minden utcza, egy pár szemközt jövő szekér emeletre rakott szekrényekkel és pamlagokkal itt-ott összeakadt, egész barrikád vált belőle, ez okozta az egyedüli lármát a városban az évenkinti revolutiónak e napján. Maga, a legfélelmesebb (?) testület várt és hallgatott, mindent felforgató Tíz óra után öt perczczel kiválasztuk magunk közül, a kinek leghos­­szabb és legvéresebb szakálla volt, s megbiztuk, hogy kérdezze meg hivata­losan a katonaság parancsnokától, miért van itt? Erre az a categoricus vá­lasz adatott: azért hogy minket be ne eresszen. A következő perczben a hurczolkodó Pest város utczái egy hosszú me­netet láttak, levett fővegy­ész, kopasz férfiakból állót, mely csendesen éne­kelve a „Hazádnak rendületlenül légy hive!" szent zsolozsmáját, haladt végig : — a hurczolkodó vármegye ! szekerek, hintók, költöző emberek fél­retértek előlük, utat engedve azoknak, kikkel együtt egy vármegye költö­zik ősei örökéből. A házából kivert bizottmány gróf Károlyi István főispáni helytartó lakához vonult, ott néhány szóval megköszöntük hit buzgalmát, bucsut vet­tünk az ősz hazafitól, boldogabb időkre bízva boldogabb találkozást. És ez mind oly tréfás dolog, hogy az ember sírna rajta, h­a nem tudná, hogy lesz valaki, a­ki könyeinken nevetni fog. Tehát — talpra jó kedv! Kakas Márton. + („Asbóth Lajos emlékiratai") már sajtó alatt vannak, s az első kötet a pesti novemberi vásárra fog megjelenni. Előfizetni vagy aláírni a becses munkára 4 ftjával még mindig lehet. Az előfizetések vagy aláírások Artner Izidor pesti ügyvédhez (nádor-utcza 5. sz. 3. emelet) vagy magához a szerzőhöz Lúgosra is beküldhetők. + (Uj magyar dalmű.) Mosonyi Mihály „Szép Ilonka" czimű dal­művét már teljesen elkészítette, s valószínűleg a télen fog színre kerülni. -f­ (Kornis Károly menekült hazánkfia) Braziliában „O Casamento Civil" czim alatt egy munkát irt a házasságról, mely nagy kitüntetésben részesül. E munka miatt a „Brasilia" czimű német lap a szerzőt a császárság egyik legjelesb jogtudósának nevezi. A brazíliai protestánsok köszönő iratot is intéztek e könyvért Kornishoz, a­ki katholikus létére oly melegen szólt a vegyes házasságokról, melyek eddig a törvény biztosítékait nélkülözék. + (Garibaldi emlékirataiból"), melyeket Dumas után Kassay Adolf tett át nyelvünkre, a napokban két (2. és 3.) füzet jelent meg egyszerre; az egész mű megjelenése pedig október végére igértetik. Egy-egy füzet ára 15 kr., az egész 50 ívnyi munkáé 3 ft. 75 kr. A kik egyenest a kiadónál, Lieber Henrik pozsonyi nyomdásznál rendelik meg, azon előnyben részesül­nek, hogy Garibaldi és elhunyt nejének arczképét is jutalmul kapják.­­­­ (Követjelentési beszéd.) Kecskeméten megjelent egy külön füzetben azon beszéd, melyet Horváth Döme, Kecskemét város képviselője e város vá­lasztó­polgáraihoz tartott f. év sept. 19-én. +­­„Egy Garibaldi önkéntes kalandjai") czimü, Sz. M. által francziá­ból forditott kis könyv jelent meg Szegeden Bürger Zsigmond nyomdájában. A könyv korszerűségénél fogva élénk keletre számithat. + (Pellico Silvio „Rabságom, óráim') czimü munkája Draxler János által olaszból fordítva megjelent. E könyvben a szerző a szabadságért Mila­nóban szenvedett 10 évi rabsága élményeit irja le. Érdekes voltáról kezes­kedik az, hogy már csaknem minden művelt európai nyelvre le van fordítva. Ára 1 ft. 30 kr. + (Érdekes arczképcsarnok.) Pfeifer Ferdinándnál megjelent : a Hu­nyady-család arczképcsarnoka, mely Hunyady Jánosnak és neje Szilágyi Erzsébetnek, aztán Mátyás, László, Szilágyi Mihály, Podiebrad Katalin és Beatrixnak egykorú rajzok után készült arczképeit tartalmazza. — Ugyan­csak Pfeifer husz magyar írónő arczképcsarnokát szándékozik karácsonyra kiadni. (Korszerű munka.) Sárospatakon átdolgozott újabb kiadásban jelent meg : „Megyei rendszerKözhasználatul kiadja Zemplénmegye kö­zönsége. Ára 50 kr. Óhajtandó, hogy e közhasznú munka minél jobban elter­jedjen.­­f- (Bernát Gáspár) figyelmezteti a vidéki színigazgatókat, hogy „Ki a vivát?" czimü népszínműve a zenerészletekkel együtt nála (Pest, fehér­hajó­ utcza 5. sz.) megrendelhető. + (Hangverseny.) Mult vasárnap tartotta hangversenyét Dienesné a Múzeum dísztermében. A hangversenyzőnő a következő darabokat adta elő zongorán : 1) Emlékezés Lammermoori Luciára, nagy ábránd Liszt Fe­rencztől; 2) „Repülj fecském" és „Ezt a kerek erdőt," Reményi átiratai; 3) Beethoven ,,török indulóját, melynek Rubinstein oly nagy népszerűséget szerzett és a Rákóczy-indulót. Dienesné művészi szabatossággal és sok me­legséggel játszott. Óhajtjuk, hogy vidéki körútjában is oly lelkes fogadta­tásban részesüljön, mint a minőt ezúttal Pesten tapasztalt. Kivüle még közreműködtek : Jókainé, ki Jókai „Apostolok oszlásának napján" czimü költeményét meghatólag szavalta el; Hollósy­ L-né, ki gyönyörűen énekelt magyar népdalokat; Hofbauer Zs. szintén egy magyar népdalt adott elő, Molnár Kakas Márton ,,Pro és contra" versét szavalta el. Kubinyi Ede, Huber K. fiatal tanítványa hegedűn játszott. Mind a hangversenyzőnő, mind a közreműködők sok tapsban részesültek. A tiszta jövedelm fele a gyöngyösi leégettek segélyezésére ajánltatott fel. Annál inkább sajnáljuk, hogy oly kis számú közönség volt jelen, kétségkívül azért, mert épen akkor­i megyeháznál történtek vonák magukra a közfigyelmet.­­­­ (Sajtóügy.) Bécsből irják, hogy az 1852. évi osztrák sajtótörvény, ,,a magyar országgyűlés további végzéséig," a magyar büntetőtörvény­könyv megtartásával, Magyarországon is érvényessé fog nyilváníttatni. Egyházi és iskola. — (Pesti főreáltanoda) Számos oldalról — szülők és tanintézetek részéről érkező azon kérdezősködésre minő tantervet követend a pesti fő­reáltanoda a három alreálosztályra nézve s minő könyvek fognak azokban Irodalom és művészet.

Next