Vasárnapi Ujság – 1862
1862-04-20 / 16. szám - Fóthi templom 1) belseje; 2) sirbolt 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - Vezuv; Pompéji és Herculanum: id. Plinius halála 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv környéke 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv Plinius idejében 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Vezuv; Pompéji és Herculanum: Vezuv Strabo idejében 16. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Kolibri fészke 16. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet - Vastermelés: c) szénégető mile 16. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság; művészet - A Vezuv; Pompeji és Herculanum (képekkel). Dr. Bardocz Lajos 181. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
182 lángoszlopok közt új tűzsugarakat lövel a magasba, és a tölcsér belsejében izzó lávatömeg emelkedik fel. Már ömlik le a tölcsér szélein, már kígyóznak a lángpatakok a kúp hátán lefelé. A tölcsér a roppant nyomást már nem bírja tovább; irtóztató recsegések közt reped szét, és magasra bugyogva ömlik a pusztító folyam a viruló völgyekbe alá. A romlás bekövetkezett. A felemelkedő hamutömeg sötét lepelt von az iszonyú látványra, és viruló faluk, gyönyörű városok lelik temetkezési helyüket a pusztitó elemek alatt. A pusztitó kitörés nem egy-két napig tart, hanem, némi megszakításokkal, hónapokig is ro ínból és rettegteti az egész környék lakóit. A láva, mely gyakran több négyszögű mérföldnyi területet betemet, megszilárdulva üvegkemény, néhol több rétnyi, sőt több ölnyi vastagságú kőréteget képez. Sok idő szükséges arra is, míg ezen izzó tömeg meghűl. Felső része hamar megkeményedik ugyan, belseje azonban hónapok, és a vastagabb rétegeknél, évek múlva is izzó, sőt folyékony állapotban találtatik. A finom hamu, mely a kitörés alkalmával felszáll s minden szerves testben az életet megöli, megkeményedve azon könnyű és likacsos tömeget képezi, melyet horzsa (Rimsenstein) név alatt ismerünk. A Vezúv első kitörése, melyről biztos tudomással bírunk, Krisztus születése után a 79-ik évben, Titus római császár uralkodása alatt következett be. E borzalmas jelenet egész Alsó-Olaszországot retegéssel töltötte el, és az akkori Campaniát majdnem egészen elpusztította; Pompejit, Herculanumot és Stabiaet a lakosság nagy részével együtt a föld alá temette. •A Pompeji a 79-diki kitörés előtt 16 évvel egy heves földrengés által sokat szenvedett volt ugyan, ezóta azonban újból felépíttetett és tetemesen megszépíttetett. A többi közt egy pompás színházat is nyert, melyben a nép ép összegyülekezve volt, midőn a 79-diki szomorú katasztrófa bekövetkezett. Mondják, hogy a füst- és hamuból álló felhő, melyet a Vezúv ez alkalommal kiszórt, oly töméntelen volt, hogy Afrikában és Syriában is látni lehetett. Rómában derült nappal és sötété következett be. Pompejiben ekkor több előkelő római család tartózkodott, kik e városban alkalmi lakásokat tartottak. Ezek között volt Caesius Bassus költő, és Agrippa, Claudius Felix Judaea helytartójának fia, kik mindketten odavesztek. Az idősebb Plinius, a római hajóhad parancsnoka, unokájával, az ifjabb Pliniussal, Misenumban volt. Ő, mint tudományos férfiú, a nagyszerű természeti jelenetet közelebbről kívánván szemlélni, a színjáték helyihez közelebb, Retinába evezett. A vállalkozás azonban szerencsétlenül ütött ki, mert útjában a kéngőz által megfojtatott, s ekkép tudvágyának áldozatul esett. (Lásd az első képet). A fiatalabb Pliniusnak két becses levele maradt ránk e tárgyban, melyekben a Vezúv kitörését és nagybátyja halálát lefesti. E leveleket Tacitushoz, a történetíróhoz intézte, s minthogy azok már magukban véve eredeti forrásul szolgálnak s a természet e rendkívüli tüneményét igen hiven festik le, érdekesnek tartom azokat ideiktatni. Az első így szól : „Azon kivánságod, hogy nagybátyám halálát neked megírjam, hogy te erről az utóvilágnak egy körülményes tudósítást hagyj hátra, köszönetemet érdemli. Ha ez eseményt te írod meg, akkor annak hite, mint meg vagyok győződve, halhatatlan lesz. — Ámbár nagybátyám egy szerencsétlenség áldozatául esik, mely a legszebb vidéket elpusztitá, és oly sok népes várost szétrombola, mi által már egyedül az ő nevének halhatlanná kellene lennie; ámbár továbbá ő maga is sok és halhatlan müveket irt , mégis, ugy vagyok meggyőződve, hogy te az ő neve megörökítésére nagy befolyással leendesz, ha őt halhatlan munkáidban megemlíted. Én azokat szerencséseknek tartom, kiknek a sors tehetséget adott oly dolgok véghezvitelére, melyek az elbeszélésre érdemesek; ép ugy azokat is, kik ezeket úgy beszélik el, hogy előadásaik az olvasásra méltók legyenek , de kétszeresen szerencsések azok, kiknek mindkettő osztályrészükül jutott. És ezek közé nagybátyámat, mint saját irataid, és az ő története, bizonyítani fogják, méltán sorolhatjuk. Kívánságodat tehát a legnagyobb készséggel teljesítem; sőt, ha te engem fel nem szólitasz, én kértelek volna meg erre." „Nagybátyám Misenumban (Pompejirel egyenes vonalban három mérföld) volt, hol a hajóhad felett a parancsnokságot vezette. September kalendái előtt a 9 dik napon (augusztus 23-áa), a 7-dik órában (a mi számitásunk szerint, délutáni 1 óra) azon hírrel lepi öt meg anyám, hogy egy szokatlan nagyságú felhő látható az égen Nagybátyám épen a napon pihent volt, * hidegben megfürdött, azután étkezett és tanulmányozott. A vett hírre czipőit kivánta, felkelt, és egy magaslatra ment fel, honnan a csudálatos esemény legjobban vala látható. Egy felhő emelkedett felfelé (melyik hegyből, a távollevők nem vehetők jól ki, csak később lehete megtudni, hogy a hegy a Vezúv volt), melyet alakra és hasonlóságra egy fa sem ábrázolhat jobban, mint a fenyüfa. A felhő ugyanis óriás fényűként nyúlt fel a magasba és odafenn több ágra oszlott szét. A tünemény ezen alakja, úgy hiszem, vagy onnan magyarázható, hogy a felhőt egy rögtön támadt szélroham emelte felfelé, mely a magasban erejében fogyva, a sötét tömeget szétterjedni engedte; vagy onnan, hogy a felhő saját nehézsége által visszanyomatva nyerte a terebélyes alakot. A roppant tömeg majd fehér, majd szennyes szürke színben mutatkozott, mint t. i. hamut, vagy egyszersmind földet is, hordott magával a magasba fel." „E rendkivüli jelenet nagybátyám tudvágyát felébresztette, és kívánságot keltett benne, hogy azt közelebbről megszemlélje. Ennélfogva rendelkezést tett, hogy egy liburnica (könnyű hajó) készen álljon, s engem felszólított, hogy ha kedvem van, őt kövessem. Én tanulmányaimat tovább folytatni jobbnak találtam, mint hogy ő maga látott vala el engem munkával. — Nagybátyám tehát irótáblákat vévén magához, elhagyta a házat. Amint kilépett, Rectinától, Bassus nejétől (Retinából) levelet kapott, ki maga a veszély közepette volt, mert villája a Vezúv lábánál fekvén, a menekülés csak tengeren vala lehetséges. Ugyanazért e nő igen hathatósan kérte, sietne az ő segítségére Erre nagybátyám szándékát megváltoztatja, s a vállalatot, melyet tudvágyból kezdett meg, nemes elszántsággal folytatja. A quadriremeket (négy soros evezőjü nagy hajók) a tengerre szállittatja, s egyre maga is felülvén, azon szándékkal siet, hogy nemcsak Rectinának, hanem Retina többi lakosainak is segitségére legyen; mert a szép tengerpart nyári lakokkal be volt épitve. Ő oda siet, honnan mások halálfélelem közt szaladnak; egyenesen a veszély helyére eveztet, oly nyugottan és félelem nélkül, hogy a pusztulás minden mozzanatát, minden jelenetet, amit látott, feljegyzett, vagy feljegyeztetett. A hegyhez már oly közel jutott, hogy a horzsával (Rimsenstein) és fekete izzó salakdarabokkal elegy hamu, minél inkább közeledtek, annál forróbb és nagyobb tömegekben hullott a hajóba. Már azon veszélynek valá A Vezúv Strabo idejében. A Vezúv Plinius idejében. si A rómaiaknál szokásban volt, hogy testöket zsírral vagy olajjal megkenték, és igy meztelen testtel a napon hevertek, vagy jártak. Ezt ők igen egészséges szernek tartották.