Vasárnapi Ujság – 1862
1862-06-01 / 22. szám - Domini Vincze 22. szám / Arczképek, Hazaiak - Conte Domini Vincze (arczkép) 253. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kicsinden talált régiségek 22. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - Balf (Wolfs) fürdőhely 22. szám / Táj- és utiképek; népisme, Hazaiak - Boz (Holling) fürdőhely 22. szám / Táj- és utiképek; népisme, Hazaiak
A Vasárnapi Ujsag hetenkint egyszer nagy negyedrétben itt iven jelenik meg. Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton külön a Vasarnapi Ujsagra félévre 3 ft., a Politikai Ujdonsagokkal együtt 5 ft. oj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) Conte E>oitiini Vincze, a fiumei tengerésziskola igazgatója. Hogy hazai közlekedési eszközeink szaporodtával, a gazdasági, kereskedelmi és iparviszonyok tökéletesbllésével, szóval : anyagi érdekeink emelkedésével a hozzánk legközelebb fekvő tengerpartra, a mi szeretett Fiuménkra fordul mindinkább a közfigyelem, s vasúti rendszerünknek ez képezi egyik legohajtottabb czélpontját : — azt mindenki igen természetes dolognak fogja tartani, mely bővebb magyarázatot nem igényel. Tudja azt mindenki, hogy a magyar termesztőnek és kereskedőnek tengeri kikötőre igen nagy szüksége van, s hogy a fiumei út a legközelebbi, mely bennünket a világkereskedés piaczára vezet, s hogy ennélfogva nagyon szükséges, ha e tengeri város helyi viszonyaival, szellemével, intézeteivel s embereivel minél közelebbről megismerkedünk. — E szükségérzetnek akarunk némi kis mértékben megfelelni most is, midőn a jelen arczkép birtokába juttatjuk olvasóinkat. Engedelmet kérünk, hogy mondandónkat kissé távolabbról kezdjük. Mig a mennyiségtan s a mütani eszközök a fejlődésnek nagyobb fokára nem emelkedtek, addig a tengerészeti ismeretek, századok hosszú során át, csupán azon adatok összegyűjtésében s gondos felhasználásában állottak, melyeket a puszta tapasztalás nyújtott. Hogy ezen, csupán tapasztalásból merített nyers ismeretek, rendszerezés nélkül, darabosan felhalmozva, mily kevéssé lehettek kielégítők azokra nézve, kik a bősz elemek elleni csatákat a tenger végetlen birodalmában, szabatos tudományos nézetek vezérlete nélkül kényszerültek megküzdeni, mindenki elgondolhatja. S e korszak mégis igen soká tartott. Mert a tengerészpályának a gyakorlati élet küzdelmei közt edzett s tapasztalásokban tagadhatlanul igen gazdag emberei, nemes feladatuk teendőit rendszer és szabályok szerint a tudomány szigorához alkalmazni s a tapasztalás sokszor igen ingatag és nyers utasításai mellé vagy helyébe az el coNTEDoM méret sokszor száraz, de szelidebb oktatásait állitani — egyes nagy tehetségek kivételével — nagyobb átalánosságban csak a közelmúltban váltak hajlandóbbakká. A tengerészeti ismeretek rendezésében az első sikeresb lépéseket a mult század vége felé a francziák tették, kiknek példaadása tört utat a többi művelt hajózó nemzeteknél is. A hozzánk legközelebb eső fiatal osztrák tengerészetnek mindenesetre legkevesebb módja volt, e téren kiváló haladást tanúsíthatni. Voltak ugyan itt is teljes elismerést érdemlő kitűnőségek, mint például egy Grassi, egy Fincati; azonban azon műnek létrehozása, mely a hajózást illetőleg a tapasztalás adatait biztos alapelvekre állítja, s belőlök egy összhangzatos egészet alakít, melyben gyakorlat és elmélet karöltve járnak, ez Domini Vinczének maradt fenn, azon férfiúnak, kinek méltatására szántuk e rövid sorainkat. Conte Domini egyes velenczei család nemes ivadéka. A haditengerésziskolai pályát Velenczében végezte, néhány évet, mint tengerésztiszt különböző hadihajókon töltött; később a velenczei hadi tengerésziskola tanárává hivatott meg, majd a fiumei keresdelmi tengerésziskola tanárává neveztetett ki. 1852-ben állította fel Fiuméban azon tengerészeti és kereskedelmi magántanodát, melyről e lapok mult évi folyamának 19-ik számában bővebben szólani szerencsénk volt. — Munkás életét a tengerészeti tudományok buvárlásának és terjesztésének szentelve, — több kisebb nagyobb ez érdembeni értekezésein kivül, — két önálló becses munkával gazdagította a tengerészeti irodalmat. Az első : Compendio di cognizioni nautiche (1858) és a második : Lezioni di manovra navale (1862). Ez utóbbi az a mű, melyre fönnebb vonatkoztunk, s mely a maga nemében az osztrák (mondhatnók mind, — az olasz) dalomban kort alkotó INI VINCZE.