Vasárnapi Ujság – 1863
1863-01-04 / 1. szám - A magyar hirlap-irodalom 1863 elején 9. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Vázlatok Paganini életéből 9. oldal / Vegyes tartalmu
10 gamni tettetett bosszúsággal, s továbbjátszik a még megmaradtakon. Alig folytatják azonban, midőn ismét egy másik recsegés hallatszik, s a második húr is leszakadt. „Nézzétek csak e ezudar nedves idő hatását!" — mondá, növekedő haragot színlelve, de azért mégsem jőve ki rendes sodrából, tovább játszott. Most leszakadt a harmadik húr is. „De ez már mégis kiállhatatlan! — mormogá — mit csináljunk?" És ekkor már csaknem reszketett félelmében a dolog kimenetele miatt, az éji zenét adó, s zenészeit figyelemmel kisérő úr. Azonban Paganini azon egy megmaradt huron, csak oly gyönyörűen s épen oly elragadólag, mint művészileg húzta végig a dalt, s ismét újat kezdett, mintha a négy húrja meg lett volna. Könnyen elgondolható, hogy nem az idő nedvessége okozá a hurok egymásutáni pattanását, hanem hogy a nagy művész pajzánságból késével metszé el azokat egyenkint. Ily módon rögtönzé Paganini a legszebb dalokat, s később ezáltal vált oly utánozhatlanná, s lett az olaszok kedvencze. Egykor Genuában egy búcsúhangversenyt adott, s ott oly jellemzően monda hegedűjével a ,,jó éjt" hogy az egész közönség ezt megértvén, hangos „jó éj" kiáltásra fakadt. A nagy művészeknél szokásos hiúság, büszkeség és elbizakodottság benne is megvolt, és talán ennek lehet tulajdonítani, hogy azon rögeszméje támadt, miként erősen hitte, hogy ha Párisba találna menni, ott valamely hírnévre féltékeny virtuóz kollegája irigységből meggyilkoltatná, s azért nem is ment volna soha oda, ha biztossá nem teszik őt barátjai a felől, hogy ott máris nagy vagyonához, még tömérdeket szerezhet. Midőn Párisban lépett fel, már beteges volt, s ezen betegsége el sem hagyá őt a sírig. Angliában is ugyanazon rögeszme s ugyanazon félelem bánta, a mely miatt nem akart volt Párisba is menni. Hogy bátorságáról némi fogalmat adjunk, elég lesz a következőket elmondanunk : Egykor nagyszámú közönség előtt tartott hangversenyt, s mint mindenütt, ugy itt is átalános tetszést aratott. Azonban a hangverseny közepén feláll egy furfangos londoni polgár, félbeszakítja a művészt, s a közönséghez fordulva így szól : „Tehát nem pirultok egy-egy guineát adni, hogy e nyomorult művészt hallhassátok, ki nem egyéb, hitvány csalónál, s egész érdeme abból áll, hogy ama macska-húros hitvány szerszámból, fülsértő hangokat csal ki. Nem tudjátok pénzeteket jobbra fordítani ? Nem jobb volna e pénzt a szegények közt kiosztani ? Nézzétek csak e nagy csalót, miként neveti bolondságtokat, s mint rakja zsebre aranyaitokat!" — Még tán el sem végzé a különcz angol szavait, midőn Paganini, borzalom és remegéstől áthatva, már Manchester felé utazott, vagyis inkább futott, nehogy az orgyilkosok utolérjék. — Más városból ismét összeesküvéstől tartva, szintén ilyen módon szökött meg. Sok baja, szerelmi viszonya s kalandja volt a nőkkel is, kiknek bármelyikétől, a legkedvesebb s legszebbtől is egyenlő hidegséggel tudott megválni. — Angliából egy fiatal miss lett belé halálosan szerelmes, s el is kiséré őt, oly szándékkal hogy el sem hagyandja őt soha! — Olaszhon egyik kisebb városában, egy királyi családbeli herczegnő kegyencte len. Sokat beszéltek az újságok bizonyos miss Carolina W fiatal amerikai delnőről, ki oda hagyá atyját, hogy Paganinit követhesse. Paganini el akará nőül venni, de amaz Amerikában, ez pedig Európában volt. A nagy távolság, de talán még egyéb is megakadályozá e házasság létrejöttét, s a művész nőtlen maradt. Szeszélyességének is számtalanszor adá fényes tanúbizonyságát. Egykor Parmában léte alkalmával Napoleon özvegye, Mária Lujza, épen valami ünnepélyt rendezett, mely hangversennyel lett vala összekötendő. — Megtudva ezt Paganini, az udvarmesterhez irott levelkében tudatja, hogy a jövő este adandó kamarai hangversenyen ő is szívesen közreműködend. — Azonban alig küldé el levelét, midőn eszébe jut, hogy elutazik Parmából s igy nem játszhatik. Az udvarmester első, s figyelmezteti, hogy ha már egyszer lekötelezte magát, kénytelen fellépni; ha magánembernek is ígérte volna, szavát köteles lenne megtartani, mennyivel inkább, ha az udvar várja" — De a maestro csak megmarad állításánál, hogy ő bizony elutazik, mert sürgős dolgai hívják Milanóba vagy Turinba. Ekkor az udvarmester, — látva, hogy szép szó nem használ, — a fenyegetéshez, folyamodott, s ez Paganininál nagyon fogott. Az ügy meg volt nyerve, a művész tehát játszani fog. A hangverseny megkezdődik. A vendégek az udvari etiquette szigorú szabályai szerint öltözködve, a legnagyobb fényben jelentek meg. Negyedórai várakozás után művészünk is megjelent. De mily megjelenés volt ez! Derekát, XIV. Lajos korabeli franczia szabású égszín selyem- kabát fedé, elől nagy fényes aczél-gombokkal, mely alól valami bútor-maradványból készült, hosszú bő, selyemmellény viritott kifelé; rövid s iszonyú szűk fehér nadrágját roppant bő selyemharisnya födé, mely sovány lábszárain ezer meg ezer ránczot képezett, óriási csatokkal ellátott nehéz czipők, és háromszögű kalap egésziték ki öltözékét. Alighanem valamely zsibárusnál kölcsönözte ki valamennyit. Képzelhető, hogy ezen egyén határa az egész diszes udvari közönség hangos kaczajra fakadt. De még átalánosabb lőn a derültség, midőn észrevevék, mily különös diszben pompázik mellé. Véghetlen mennyiségű mindenféle érdemjelek, keresztek, ékszerek, melyeket uralkodóktól, herczegektől, grófoktól ajándékba kapott, mindenféle keresztek, jelvények különböző formában és nagyságban, csillagok, gyűrűk, halak, apró hegedűk, lyrák, hárfák, hegedűvonók, stb. szóval egész zsibárusbolt, minden arany és ezüstből. De legeredetibb volt, hogy e szalagokon rendjelekként csüngő encsembencs portéka, minden legkisebb mozgásra elkezdett csörömpölni, mi a közönséget még inkább ingerlő nevetésre. Végre csillapult a jó kedv, s a nagy művész elkezdé a bevezetést, s mint rendesen, most is páratlanul játszott, s elragadá az uri közönséget. Midőn már fénypontját elérte, nem tett ugy mint számtalanok, kik művészi hegedűjüket utóbb csupán pénzszerző eszközzé alacsonyitják le, nem, hanem miután már nem volt mit tanulnia, idejét még mindig valami különös szokatlan hatást előidéző hangok fürkészésével töltötte. Ezentúl még a közönség előtt játszandott darabjait sem gyakorló, s nem tanuló. Hauser M. jeles német festész három hónapig lakott szomszédságában, s azt állítja hogy csak éjfél után hallo őt olykor játszani, de akkor sem rendes darabokat, hanem inkább egyes vadabbnál vadabb hangokat nyeggetni. Törött, szérnával összekötött vonóval játszott mindig, nem kellett neki más. 1836-ban Turinban lakott, hol meglátogatá a Nizzai családok egyik legelőkelőbb tagja, Cessole gróf, ki egyúttal igen jeles hegedümüvész volt. Betegen, s igen leverten találta. Ez Nizzába hivá őt, hol nemcsak egészségét állithatja helyre, hanem még bő jövedelme is lehet, mert ott télen át igen sok idegen tartózkodik; sőt még szállását is a O^ 'o felajánlá neki, mit azonban P. el nem fogadott. Bármiként kéré is őt Cessole gróf, nem bírta rávenni, hogy csak egy húrt pendítsen is meg, de valami 14 nap múlva, elővette Paganini hegedűszekrényét, leültető barátját s játszott, de oly remekül, hogy azt mondja gróf Cessole : „Mit akkor hallottam, az minden képzeletet felülhalad. Lehetetlennek látszik előttem, hogy emberi kéz oly hangokat bírjon kicsalni hegedűjéből. Rögtönzött, s a mennyei énekek isteni öszhangzással sikamlottak elő vonója alól. Sokáig játszott, mert ha egyszer el volt ragadtatva, nem igen hagyá magát háborgatni." Utóbbi időben igen fösvény volt. Párisban és Marseilleben nem akart a szegények javára fel lépni. 1839-ben Nizzában már igen beteges volt, — de minél inkább látá végét közeledni, annál szűkebben élt, annál fösvényebb lett, pedig milliomos volt. Nem tartott orvost, a gyógyszerésszel pedig alkudott, s ha látá, hogy egy vagy más orvosság igen drága, csak felét, vagy harmadrészét vevé meg. Gonosz cselédjétől inkább mindent eltűrt, hogysem elküldötte volna, mert ekkor utiköltségét meg kellett volna térítnie, Nizzától Francziaországig. Paganiniről el lehet mondani, hogy fegyverévei kezében halt meg, azaz : hegedűjével. Nyolcz nappal halála előtt, még Cessolet tanítá, s kéré, hogy szerezze meg Viotti kettőseit, melyeket vele játszani akart. Azonban mire ezek megérkeztek volna, már a halál kiragadta az élők sorából. o irodalom és művészet. — (Pfeifer Ferd. bizománydban megjelent) : Utazási emlékek. Irta Ormós Zsigmond. 4 és 5-ik kötet. E tanulságos műnek már korábban jelent meg első három kötete, s mint azok, ugy ezek is, leginkább festőművészeti tanulmányokat tartalmaznak, s a külföldi jeles képtárak műkincseit ismertetve, irodalmunkban nagy hézagot pótolnak. A most megjelent 4-ik kötet Berlin, az 5-ik Berlin, Hamburg, Hannovera és Düsseldorf műgyüjteményeiről szól. Ara 1 ft. 50 kr. — Debreczeni könyvárus és kiadó Telegdi Lajos legújabb kiadásaiból is vettünk egy csomót, miknek czimeit ide jegyezzük : ,,A magyar alkotmány története. Iskolai kézikönyvül irta Ladányi Gedeon tanár. A históriai forrásokból meritett, világos előadásu müvet, tárgyának reánk nézve közérdekűsége ajánlja. — Ara 1 ft. ,,Bonaparte Napoleon Lajos (helyesebben Lajos Napoleon) titkos emlékiratai. Az eredeti kiadás után. E műből megjelent a 16 és 17-ik füzet, mellyel a munka be van fejezve. Egy egy füzet ára 60—80 kr. A bevégzett mű összesen 5 kötetre terjed. ,,Mennyei szövetnek" Vallásos olvasó- és imakönyv. Irta Baksay Dániel. A szerző a vallás- és egyházirodalmi téren elismert névvel bir. E csinos kiállítású könyv családi körökben igen kedves és épületes olvasmányul szolgálhat bármily hitfelekezetűek számára, s Zschokke elismert klassicus „Ájtatosság órái" modorában van írva. Ara fűzve 1 frt. 60 krajezár. (Kötve és diszkiadásban drágább.) „Keresztyén hittan a helv. hitv. népiskolák 3-ik osztálya számára." Irta Menyhárt János hittanár. Ara 18 kr. „Kis vadaskert" Képes és verseskönyv; jó gyermekeknek ajánlja M. Mészáros Károly. 12 szinezett képpel. Ara 80 kr. Debreczeni naptárak : l. „Magyar és Erdélyországi Nemzeti naptár 1863-ik évre. Országos tiszti czim- és névtárral. Szerkesztette Telegdi Lajos. Ara 80 kr. 2.) ,,Kis képes naptár" 1863-ik esztendőre. II. évfolyam. 3.) Alföldi legujabb kalendáriom. 1863-ik közöns. esztendőre. III. évfolyam. — Megjelent a „Gazdasági füzetek" VIII. füzete. Szerkeszti s kiadja Erkövy VII. és Adolf. E füzetekkel az évfolyam be van fejezve, s a folyóirat folytatása jövőre nem igértetik. Tartalma e kettős füzetnek is a gazdaközönségre igen érdekes tárgyakat fejteget, ilyenek p. o. a trágyázás és trágyaszerek; a gazdasági építészetről s mészegetésről; a Hooinbrenk féle szőlőmivelési eljárás stb. ** („Egyszerű és kettős könyvvitel") czim alatt Weninger Vincze pesti keresk. akadémiai tanár, magyar akadémiai levelező tag, s a magyar bizt. társaság életbiztosítási osztályának főnöke, elméleti s gyakorlati hasznú munkát ad ki, melyre az előfizetési fölhivásokat már szétbocsátotta. A mintegy 14 — 15 nagy 8-ad rétű ívre terjedő munka tartalma : 1) Az egyszerű könyvvitel, 2) a kettős könyvvitel, 3) függelék : a kettős könyvvitel alkalmazása : a) részvénytársulatok üzletében, b) a bankári üzletben, c) életbiztosítási társaságoknál, d) földhitelintézeteknél, e) takarékpénztáraknál. Előfizetési ár 1 frt. 20 kr. — Gyűjtőknek 10 ° C lerovat, bolti ára magasb leend. A munka megjelenik február hóban. Az előfizetési pénzek január végéig a szerzőhöz (Pesten, Erzsébet tér, a magyar bizt. társaság irodájába) vagy pedig Winter Samu kiadóhoz. (Pesten, bálvány utcza 5. sz alatt levő műintézetébe) bérmentve küldendők. ** (A harmadik kamarai hangversenyt Beregszászi Lajos zongoratermében, Spiller Adolf, Kirchlehner, Möldner, Szuk és Székely Imrétől rendezve dec. 28-án tartották meg. ** (A ,,Székely népköltemények gyűjteménye") Kriza J. által szerkesztve, még e hó folytán elhagyja a sajtót. A nagy terjedelmű becses munka gr. Mikó Imre hazafias pártolása mellett jelenik meg, s népdalok és népmesék mellett székely „Tájszótárt" is fog tartalmazni. (Nevezetes irodalmi újdonság „Petőfi Sándor vegyes művei" I és II kötete megjelent. Kiadta Gyulai Pál, Pest 1863 Pfeifer Ferdinánd sajátja. Az első kötet tartalma : A nagyapa. — A szökevények. — Jenni. — Alarczosbál. — Nagybátyám és ipam — czimü beszélyek, s A helység kalapácsa czimű víg hősköltemény. A másodiké: Tigris és hiéna s Coriolanus Shakespearetől, drámák. A harmadik kötet, mely Petőfinek több kiadatlan levelét fogja tartalmazni, e hó elején szin-