Vasárnapi Ujság – 1863

1863-11-08 / 45. szám - Móré István 45. szám / Arczképek, Hazaiak - Móré István (arczkép). N. J. 397. oldal / Élet- és jellemrajzok - Técsői magyar népviselet 45. szám / Népviseletek - A szunyog 45. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme - A Balaton lecsapolása Siófokon (1863 okt. 25-én) 45. szám / Vegyes képek

Előfizetési föltételek 1863-dik évre : 'W ® a Vasárnapi üjság és Politikai Újdonságok együ­tt: Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Ker ] háromszor­mára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Alton­ában­ : Slausen­stein és Vogler. — M. Frankfurt­nak­ : Otto Morlirn és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten :Jó ker­tész-gazdászati ügynökség is, Józseftér, 14. sz. a. Bélyeg-díj, külön minden igtatás után.30 uj kr. g . Régi magyarok régi arczképei. XII. Móré István, szendrői várkapitány 1645. A csulai és dadai Móré nemzetség, mely Móré György 1592-ben Szörényi, 1505-ben belgrádi bán, ennek fia László a Palota és Nána kalandos várura. Móré Fülöp a Mo­hácsnál elesett pécsi püspök s több má­sok személyeiben virágzott, történetünkből eléggé ismeretes. De valamint a Belgrád vá­rát 1521-ben árulással feladó Móré Mihály, ugy az utána két századdal élt és arczképe által itt föltüntetett Móré István is aligha ezen családból származott. Móré István, Borsodmegye Szendrő várának kapitánya, valószínűleg a „roskováni" előnévvel élt Móré családnak ivadéka volt, s pedig hihetőleg az 1603 —1622-ben élt Benedek­nek fia lehetett. A XVII. század folytonos harczaiban próbált vi­téz lévén, férfi kora delén III. Ferdinánd király őt Szendrő várparancsnokságára méltatta. Szendrő vára Borsodmegyé­ben a Bódva kies völgyén emel­kedő hegyen magaslott, és a török világban — habár kisebb, másodrangú, — de nem csekély fontosságú erőd volt. És ez idő­korban védfalai a csata­zajok és ostrom­viharok sürü látogatá­sainak voltak tanúi. Urai a Be­bek-nemzetség tagjai, mint Já­nos király és ennek fia János­ Zsigmond hívei, mindig kény­szerítve voltak, résen állan­ a szomszéd ellenkirály hívei elle­nében. De védte vitéz kapitá­nya Zoltay István, ki még Dobó alatt Eger védelmében mutatta ki hadi ügyességét.Midőn 1566-ban Bebek György, erdélyi se­regek élén, nem régiben elvesz­tett várai visszaszerzésére sie­tett, s neje, a bécsi udvarhoz hűséget színlelve, őt már tárt ka­rokkal várta Szádvárba. Szendi Lázár császári hadvezér Szend­rőt rövid uton megrakta császári őrséggel. Zokon vette János­ Zsigmond kegyeltjének ezen károsodását, s miután Miksa királylyal a diplomatiai egyezkedés sikerre nem veze­tett, karddal kívánta többi közt Bebek várait is kivívni, és e végre Hasszán temesvári basa seregét is fölhivá. A török ostrommal vette be a Szendrő környékén fekvő kisebb vára­kat, Dédest, Putnokot, Finkét, Vadászt, Mo­nokot, de Torna, Regécz, Szendrő stb. ki­állta az ostromot. A török be nem vehetvén, vidékét pusztitá­­s bizonyosan Szendrő is szenvedett, mert már az 1567. évi ország­gyűlés három megyét rendelt ki kijavítá­sára, megerősítésére. Már 1573-ban Rákóczy Zsigmond volt Szendrő főkapitánya, ki szend­rői őrségével hősiesen elverte a szikszói vá­sárra rabolni gyűlt törököt, és Ali béget is elfogta, mint ezt Istvánffy XXV. könyvében, hitelesen leirta. Rákóczy innen 1587-ben egri kapitányságra, innen pedig 1607-ben az erdélyi fejedelemségre emeltetett; de előbb 1588-ban még ő is részt vett ismét Szik­szónál a törökön vett győzelemben, mely­ben Széchy Tamás, akkori szendrői kapitány alatt a szendrői­ várőrség is osztozott. Széchy Tamást a szendrői várkapitány­ságban, ha nem közvetlenül, idő jártával, Er­délyben Brandenburgi Katalin bukása után Csáky István követte, kinek családja máig is birtokos Szendrőben. Egy tized múlva még zajosabb idők vonultak Szendrő felé. Midőn 1644-ben I. Rákóczy György er­délyi fejedelem, az egykori szendrői kapi­tány fia, Kemény János, Bakos s Bornemisza vezérei alatt se­regét III. Ferdinánd ellen küldötte, megjelent e sereg Szendrő-vár falainál, hol küz­deniök sem kellett, de karokkal várta a várőrség az erdélyie­ket, megnyitá kapuit, és rövid uton Rákóczyé lett az erős vár — Hiában állitá Homonnay Já­nos, Zemplén vármegye főispán­ja, ellenök a fölkelést, Rákóczy serege Szerencset is elfoglalá, a nemesség árként tódult hozzá, Homonnaynak magának is futni kellett, s javai a diadalmas sereg által hűtlenség ürügye alatt foglaltattak le. Azonban Rákóczy hatalmában sem soká maradt Szendrő, m­ert alig ha­ladtak tovább Rákóczy seregei, már 1645-ben Pucheim császári vezér ostrom alá fogta Szendrőt; sikertelen állítottak és küldtek a zempléniek 150 puskás gyalo­got; a rövid, de kemény ostrom után a bele­állított várkapitány, Monoky István feladó őrségével együtt a császáriaknak. És ek­kor, és ennyi elődök utódjául tétetett Szendrő vára főkapitá­nyává Móré István, kinek egy­korú rézmetszet után képét itt mutatjuk be olvasóinknak. Rákóczy hadi mozgalmai még mind tartottak, de Szendrő vára erős pontul és támaszul szolgált az ellenség működéseinek. Ez okból az erdé­lyieknek folytonosan rajta függött figyel­mök, sőt azt vissza kívánván mindenképen szerezni, maga Rákóczy is körülvétető és ostromoltató. Azonban Móré István edzet­­t ls O­R­E ISTVÁN.

Next