Vasárnapi Ujság – 1864
1864-09-11 / 37. szám - A vakmerő. Jókai Mór 378. oldal / Elbeszélések - Bolgár Emil. Tisza partján 378. oldal / Költemények - Hogy fogták el a kuruczok Stahremberget. Történeti kép 1708-ból. Thaly Kálmán 378. oldal / Történeti czikkek s rokon
lakozó részvényeseinek háláját teljes mértékben kiérdemlő, hanem hazafias érzülete, becsületessége s ritka szakértelme, mely nevét az irodalomban is ismeretessé tevé, régen biztosították Volny József számára a köztiszteletet. A rimamurányi vasmű-egyesület két szép , nagyszerű hengergyárainak : az ujjá alakított ózdi s egészen uj nádasdi gyár rajzait s leírását alább közöljük. Tisza partján. Éjszaka van, — de milyen éjszaka, Tán a sötétség él csak egymaga. Nem, — keletről zugó szélvész támad, Neki tartva az öreg Tiszának. Hej reggelre sok jó vitéz arczát Boritja el örökös és fátyla! Árpád hozza Etelének kardját. . . Lesz hadd-el-hadd, ha azt előrántja. Tisza vize vérpirossá válik, Ha tovább nem, egész Csongorádig. Tenger a had, a levegőt nyomja. Száguld a szél, Árpád hada nyomba. — Zalán bolgár királynak álmait Ar zúgás szertetépi. ..Ébredj, riadj! nagy Árpád népe itt!" Zufó szél ezt beszéli. D S kardot ragad Zalán, kinéz a tájra. Szemközt már csillog a hajnal fénye, Egyenest Árpád szép fegyverére. — Zalán a hajnalt — jaj! — sötétnek látja. Hol óriás zászlón aranyos sas fénylik, Árpád, s az ő törzse ott, közepe tájt van. Balra tőle látom Ungh vezérnek népit, Hemzseg a magyarság egész parthosszában. Amott Lehel fogja tágas öblű kürtjét, S belefúj; haragos mennydörgésnek hinnéd. Félnapjárásnyira ugyancsak meghallják. Mozdul is hangjára az egész magyarság. Tiszán átkel; de várja a bolgár had, S mint a veszett tigris ugy reájuk támad. De hiába! mire estéledik újra, Kürtjét erős Lehel másodszor megfújja, Kezd gyűlni a népség, — vége van a harcznak, Pihent szolgák hamar magas halmot raknak. Zalán király trónja leomlott a vérbe. Magas halom épül hirtelen helyébe. Tábort üt Alpáron diadalmas Árpád Kelem irányában, honnét reggel szállt át. Magas halom csúcsán tűz mellett a táltos Ősi szokás szerint fehér lovat áldoz, „Isten! e szép földet a ki nekünk adtad, Haladó népedre terjeszd ki oltalmad!" * * Ki a Tisza partján halad, Pihenjen meg Alpár alatt. Őseinkre emlékezzék Kik nekünk e hazát szerzék. Hogy a Tiszán által keltek, Kelem puszta*) emlékeztet. Nagy Árpádra Sas helysége, Ungh meg vitéz Ungh nevére. Tisza-Kürt**) van fölebb balra, Hol megszólalt a Kürt hangja. Templom áll most táltos helyett Az alpári halom felett. Kik itt éltek napról napra, Gondoljatok a multakra, A kiomlott tok jó vérre, Szép hazánknak szerelmére! Bolgár Emil. A vakmerő, Elbeszélés JÓKAI MÓRTÓL. III. Péter czár idejében volt egy titkos társulat Szentpétervárott, melynek czime volt : ,,a névtelenek." Kelem puszta Alpírral szemközt a Tisza túlsó partján Külső-Szolnokmegyébn máig is e nevet viseli. **) Sas, Ugh és Iik községek egymással határosak K -Szolnokmegyében ,i Tiza mentén. .378 Egy Jelagin nevü orosz nemes házában jöttek össze, ki egyedül maga ismeré névszerint minden látogatóját, azok egymást nagyon ritka esetben. Előkelő urak, herczegek, udvarhölgyek, gárdatisztek és kozák közkatonák, kereskedőlegények, zenészek és utczai énekesek, színészek, színésznők és tudósok, papok és státusférfiak, egymástól nem ismerve, szoktak itten összegyűlni; szépség, vagy ész : ez volt a jog, mely e társaságba utat nyitott akárkinek; Jelagin válogatta őket össze. Ott mindenki tegezte egymást, s csak keresztneve volt mindenkinek : Anna, Alexandra, Katalin, Olga, Péter, Alexis, Iván. Te és te! S mi czélra gyűltek össze? — Fesztelenül mulatni. Kiket a társadalmi előítéletes rangkülönbség egymástól végtelen távolba vezet, egymás uraivá, szolgáivá rendelt, azok itt, széttépve minden korlátot, felkeresték egymást, hogy együtt mulassanak. Meglehet, hogy akivel az a közgránátos sakkot játszik, épen az a tábornok, ki száz kancsukát veretne rá holnap, ha a díszszemlén parancsa nélkül előrelépne, s kivel most versenyt vív, hogy egy parasztból hogyan csináljon királynét? S az is hihető, hogy az a szép delnő, ki egy balalajka-verő zenéjéhez hamis szövegű franczia dalt énekel, egyike a császárnő udvarhölgyeinek, ki az utczán hintájából fél rubelt szokott a zenésznek venni; tán egy herczegnő, tán az udvarmesterné maga ? — vagy még annál is több. Az orosz társadalom szine és feneke, virága és gyökere mind összekerült Jelagin kastélyában s ott élvezé az egyenlőséget — a legszélesebb értelemben. Csodálatos tünemény, hogy az épen Oroszországban történhetett igy, ahol nemesi rangra, egyenruhára, külső pompára olyan sokat adnak, a hol az alárendelt tartozik leszállni lováról, ha előjárójával találkozik, ahol az alsóbb tiszt leveti köpönyegét, úgy üdvözli a felsőbb rangút, ahol a tábornok kezet csókol a pópának, s a főnemes arczra borul a czár előtt. Itt pedig együtt dalol, tánczol, elmenezkedik, tréfát űz a kormányból , életeket mond a főpapokra, nem fél és nem tiszteleg. Talán épen az ellentét miatt? A rendőrségnek számtalanszor fel volt, jelentve e titkos társulat létezése; annak nem is vethetni szemére, hogy lépéseket ne tett volna a följelentések nyomán, hanem a megkezdett eljárás rendesen elszivárgott a homokban s nem jutott eredményhez. A vizsgáló kiküldöttek nem találták meg a gyanús lényeket; vagy megtalálták, de ismét elszalasztották; a kiket tetten kapva befogtak, azokat szép csendben valaki ismer, kieresztette; s utoljára minden irott okmány, mely ide vonatkozott, megégett, elsikkadt; lepecsételt irattárak ládáiban csodamódon tiszta papirossá változott; s mikor végre egy nagy befolyású tisztviselő erélyesen hozzáfogott a névtelenek üldözéséhez, azon vette észre, hogy nagy hirtelen elküldték valami fontos megbízással külföldre, ahonnan sokáig nem kerülhetett vissza. A névtelenek társulatának igen hatalmas pártfogókkal kellett birnia. Egy ilyen szabadelvű mulatság végeztével egy fiatal kozák hetman legutoljára maradt az eltávozó vendégsereg körül s mikor egyedül volt a házigazdával, azt mondá neki : — Te Jelagin! Láttad azt a szép asszonyt, akivel ma este a mazurkát tánczoltam ? — Láttam. Tán neked is megtetszett? — Azt az asszonyt nekem el kell vennem feleségül. Jelagin nagyott ütött a kozák vállára, s a szeme közé nevetett. — Azt ugyan, Jemelján öcsém, nem veszed el feleségül. — De veszem, mert felfogadtam. — De nem veszed, mert nem megy. — Ha nem jön, viszem akarata ellen. — Nem veheted el, mert férje van. — Ha férje van, viszem férjestül együtt. — Nem viheted, mert nagy palotában lakik, sok katona őrzi, és kocsin jár, fullajtárok kisérik. — Elviszem őt, szent Györgyre esküszöm, palotástul, katonástul, hintóstul együtt. Jelagin gúnyosan nevetett. — Jó Jemelján. Eredj haza. Aludd ki a mámorodat. Az a szép asszony — a czárné! A hetman egy perezre elsápadt, lélekzete elállt; a másik perezben szikrázó szemekkel monda Jelaginnak : — Azért mégis — amit mondtam, megmondtam! Jelagin kilökte vendégét az ajtón. Pedig Jemelján nem volt részeg; — ha csak annak a szép asszonynak a szemétől nem. (Folytatása követk.) Hogy fogták el a kurucok Stahremberget? Történeti kép 1708-ból. THALY KÁLMÁNTÓL. A nagyemlékezetü fejedelem II. Rákóczi Ferencz idejében az érsekújvári generálisság vezetését 1708 elejétől kezdve a hires Bottyán János tábornok, azelőtt dunántuli hadvezér, vette át. Állott pedig az újvári generálisság Érsekújvár fővárán kivül Nyitra, Lente, Galgócz, Csenkevár, Tapolcsány, Ugrócz, Szécény és több más kisebb várakból; az Esztergom, Komárom, Pozsony, Lipótvár császári erősségeket körültáborló, s az ausztriai és morva végekre vigyázó hadseregek fölötti parancsnokságból. Séllye, Galántha, Detrekő, Eleskő, Szomolány, Csejte és Sasvár, ugy Nagyszombat, Modor, Bazia, a mult évben, mikor kurucz részről gróf Eszterházy Antal vezényelt, császári kézre kerülének. A generálisság területe különben Trencséntől a bányák felé Gácsig, a Morva és Vág vizétől a Mátráig terjedt. A császáriak főtábornoka a török háborúkból jelesül ismert gróf Stahremberg Guido, az 1707-iki őszi hadjáratok befejezése után a Csallóközbe a vizek közé és az Alsó Vág jobb partjára erődités vonalak mögé helyezé el hadait téli szállásokra, hogy a serény kurucz lovasság háborgatásaitól e fedett állásokban lehetőleg menten pihenhetnének. A Vág bal partjától kezdve az e rész ország fölött a kuruczok valának ot az urak, sőt egy dandáruk : Oskay Lászlóé túl feküdt a Vágón, Trencsén és Pöstyén között, Babocsay Ferenczé pedig Lipótvárát tartotta elzárva. A Bottyán alatt levő többi dandárok így voltak felosztva : Ebeczky Istváné a Garam mellékén és Esztergom előtt, Galánthai Balogh Istváné Nyitrán és a Vág-Duna körül; Esze Tamás és Berthóthy István gyalog dandárai végre Újvár, Nyitra, Csenkevár stb. erődök és a városok őrségét képezék. Bottyán 1708 január elején, midőn a parancsnokságot átveve, mint gondos vezér, azonnal sorra vizsgálta az erősségeket, előöször Újvárt, azután a többieket. Majd az egyes dandárok s ostromzároló hadcsapatok fölött tartott szemlét; — így érkezett febr. 10 ke táján Nyitrára, a Balogh-brigáda