Vasárnapi Ujság – 1864
1864-02-21 / 8. szám - Terényi Lajos 8. szám / Arczképek, Hazaiak - Terényi Lajos (arczkép) Szathmári Károly 73. oldal / Élet- és jellemrajzok - Temesvári uj izraelita templom 8. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - A Duna jegén 1864. januárban 8. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
SW Előfizetési föltételek 1864-dik évre : a Vasarnapi Ujság és Politikai Ujdonságok együtt: Egész évre 16 ft. Fél évre 6 ft Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Ujdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasarnapi Ujság és Politikai Ujdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Kaasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Moinien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is, József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Midőn egy agg élőfa dől ki kertünk soraiból, a bánkódás fájó érzetéhez némi vigasztalásul csatlakozik azon tudat, hogy gyönyörét és hasznát mégis élvezhettük, pihentünk árnyában, részesültünk gyümölcseiben. De ha egy sokat igérő törzset, ifjonta csavar ki földéből a vihar, mielőtt lombjait sátorrá terjeszthette volna, melynek védelme alatt nyugodni véltünk, s gyümölcseire csak következtetnünk engedtek azon teljes hajtású virágok, melyek ágait gazdagon ellepék , nehezebben sziveljtik a csapást. Amott a visszaemlékezés szeliditi, itt a megtört remények kettőztetik a veszteség fölötti fájdalmat. Terényi Lajost élete virágában, férfikora legszebb szakában ragadta ki közülünk a halál. Küszöbén egy oly kornak, melynek vajmi nagy szüksége lett volna reá, karjaiból azon ragaszkodó szeretetnek, mely mindenfelől ölelve tartá, mint a folyondár a tölgy derekát. Kedvezőbb körülmények közt rég az országé leendett, — így, csak Békés megyéé volt, de abban oly helyet foglalt el, melyet utána nem fog betölteni az egykorúakból senki. Bizonyosan nem egy olvasója lesz e lapoknak, ki csodálkozva fogja hallani, ha mondjuk, hogy Terényi Lajos, édes testvére volt az archaeologia terén már is anngi érdemeket szerzett ismert tudós Ipolyi Arnoldnak. A talány kulcsa ez. A Stummer magyar nemes család ősi fészke Hont vármegye volt. Gyarapodván a nemzetség, a mult század elején két ágra szakadt, melynek egyike, birtokai főhelyétől ipolyi nak, másika ugyanez okból terényi-nek neveztetett. A terényi Stummer ágból származott le Békésmegyébe a mult században János,ki egy időben itt alispáni hivatalt viselt, — fiával Imrével, ki a megyének egy darabig főügyésze, majd föbirája volt. János halála után Imre egyedül, és fiörökösök T e r é it y i L a j o s. (1825-1863.) nélkül maradt, — de mert óhajtotta volna a családot Békésben folytatni, magához hivá az ipolyi Stummer-ág egyik szebb reményű sarjadékát Lajost, ki bátyja kivánságára csakugyan le is költözött, s ugy vevé fel annak Terényi előnevét, a 48-diki korszakban végkép elhagyván a Stummer név használatát. Atyja volt ipolyi Stummer Ferencz, Hontmegyének hosszú időn keresztül főbirája, anyja Szmrecsányi Arzénia. Született 1825. julius 14-kén Horváti-Disznóson, hol anyja esetleg, nagyanyjánál (ki született Disznósi Horváthy leány volt) időzött. Az atyai háznál Ipoly-Kesziben nevelkedett, tanult Korponán, Selmeczen, Pesten, Nagy-Szombaton, Pozsonyban, hol a gymnasiumi, bölcsészeti és jogfolyamot bevégezve, a szokásos törvénygyakorlat után, 1843 tavaszán, ügyvédi oklevelet nyert. Mily előmenetellel, s mily gyorsan haladt át a kitűnő észtehetség az iskolákon, megtetszik abból, hogy 12 éves korában már túl volt a gymnasium minden osztályán, s midőn ügyvédnek felesküdött, még alig volt 18 éves. 1844-ben hirdettete ki oklevelét Békésmegyében, melynek egy pár hónap múlva t. aljegyzőjévé neveztetett ki, mig 1849 január havában az orosházi járás szolgabirájának, ez év legnehezebb napjainak közeledtével pedig a megye alispánjává választatott meg a 24 évet még be sem töltött ifju. A vihar lezajlása után az ország határairól menekült. Majd visszatérvén, 1852 okt. 20-án nőül vevé bajczai Beliczey Máriát, s csöndes és boldog családi körébe vonulva élt 1854-ig. Ezentúl még inkább távol tartotta magát minden érintkezéstől, csaknem zárkózott lőn, „ott állott (mint maga mondá az országgyűlésen) az ekeszarva mellett, s nyugodtan tűrt, várt és remélt mindaddig, mig 1860. őszén újra megnyilni látszottak a sorompók a hazafiúi tevékenység előtt." 1860. december 11-én tartott tisztválasztás alkalmával Terényit megint az alispáni székbe hívá a közbizalom egyhangú szava, és ő el is foglalá azt mindaddig, mig a megye orosházi választókerülete által országgyűlési képviselővé választatván, a fővárosba kelle távoznia. Visszajötte után nemsokára feloszlott a megye, ő pedig, miként előre kijelentő vala, „mélyen és sötéten hallgatott" mindvégig. 1863. ápr. 6-án, tüdőlob vetett véget a nagy reményekre jogosító életnek. Íme, ezen száraz adatok jelölik azon rövid életpályát, melyet Terényi Lajos megfutott. De ezek csak az út melletti kőoszlopok, melyek, ha megmutatják is, mely irányban vonult végig az út, de nem azt, hogy mily szép vidék terült el annak mentén az oszlopok mögött. Azért, amennyire a szűk tér me gedi, egy-két sorban jellemeznünk a " derék férfiút. TERÉNYI LAJOS.