Vasárnapi Ujság – 1864
1864-08-07 / 32. szám - Orlai Soma 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Orlai Soma (arczkép) 317. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szádelői völgy: 6. A nagy zuhatag és paradicsom kapuja 32. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Szádelői völgy: 7. Az odvaskő és tánczterem 32. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Szántó 32. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
S*r Előfizetési föltételek 1864-dik évre a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft Fél évre 3 ft. •1- 1» kft." Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Ijdotságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetmények elfogad, Hamburg ég Altonában : Haasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Moilien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. Megigértük a „Vasárnapi Újság" olvasóinak, hogy amennyire lapunk köre engedi, időnkint meg fogjuk ismertetni jelesebb hazai művészeinkkel. Az, kit ezennel bemutatunk, Orlai (családi nevén Petrics) Soma, született Mező-Berényben,Békésmegyében 1822. november 1-jén. A most Szarvason virágzó prot. gymnázium székhelye az időben Berény lévén, ott kezdte tanulmányait, az iskolák áttételével pedig őt is Szarvasra vitték szülei, honnan a költészet és szónoklat hallgatására Sopronba, később Pápára ment, hol 1844-ben a jogot is elvégezte. A következő évben a békésmegyei ügyészi tisztség mellett gyakornokoskodott, 1846-ban pedig Pestre jött juratusnak. Itt nyilt meg előtte a remény, a festészet iránti szenvedélyének élhetni, mihez leginkább özvegy Wenckheimné született Orczi báróhölgy pártfogása segítette. Hajlama a festészethez már gyermekkorában erős volt. S a mint a tudományokban előhaladt, s ismereteit a művészetrőli olvasmányokkal is gyarapította, a szerint növekedett benne a vágy, kizárólag e pályának szentelni magát. A költészethez nem kevesebb vonzalommal viseltetett, s már Sopronban szövetkezett néhány tanulótársával, egy irodalmi kör alakítására, miután az ugyanott 1790 óta fennálló „magyar társaság" öt és barátait, mint aki 7 7 kor még „kis deákokat" be nem fogadhatta. Pápára menve, szintén egy hasonló egylet alakításában vett részt néhány rokon érzelmű társával, mely eleinte szűkebb körre szorítkozott, de csakhamar nagyobb tért foglalt el és némi nyilvánosságra emelkedett, „képző társulat" nevet vett föl, s a főiskola tanári kara pártfogása mellett, a közönség is részvéttel viseltetvén iránta, nemsokára módjában volt, néhány aranyat is tűzni ki, s jutalmakkal ösztönözni versenyre a jobb tehetségeket. E pályadíjakból Orlai kétszer nyert novelláival, s ugyanezen társulat „ Tavasz" czim alatt kiadott zsebkönyve, többet Orlai Roma közlött munkáiból. A kis irodalmi körnek egyik legbuzgóbb tagja volt Petőfi is, kivel együtt lakta Orlai azon kis szobát, melyről Jókai a „Tarka élet"-ben emlékezik. Az újabb időben is többször találkoztunk nevével az irodalom terén, de már csak művészeti tárgyak körül, legutóbb pedig a pesti „képzőművészeti társulat" által tartott Shakpeare-ünnepélyen olvasott fel egy érdekes értekezést, e nagy költő műveinek befolyásáról a festészetre, s átalában a költészet és művészet közötti rokonságról. De térjünk vissza a festőhöz. Érintettük, hogy e téren Wenckheim báróné segélyezése nyújtott módot magát képeznie. 1846 őszén bucsut vett a Corpus Juris-tól, s Waldmüller tanítványa lett Bécsben. Waldmüller akkor a festészet regenerátora akart lenni és sok ifjú tehetség vette körül, kik azon hitben, hogy ő lesz az, ki az igéret földét előttük megmutatja, örömmel csoportosultak körüle, s nagy ragaszkodással viseltettek hozzá. Csalódásukat későn látták be. Az idealistáktól elhajolt mester, a másik túlságba esett. A természet tanulmányozását hirdetvén üdvözítőnek, annyira belemerítette a részletek pedáns búvárlásába tanítványait, hogy ezeket egészen az aprólékosságok után kapkodókká tette, a természet magasabb, átalánosb szemléletétől pedig egészen elvonta. Ez iskolát járták Orlaival : Zichy, Haan, Jákobéi, Madarász stb. kik mindannyian csak később, és nagy nehezen tudtak kibontakozni a mester modorából. Waldmüller iskolájában festette Orlai „Szent Istvánt és az orgyilkost" ábrázoló azon nagy képét, melyet a nemzeti múzeum vett meg. Az ezért kapott összeghez, arczképfestés által szerzett annyit, hogy tanulmányai folytatása végett 1850-ben Münchenbe ment, hol a híres Kaulbach vezetése mellett másfél évet töltött, folyvást rajzolással és kompositiókkal foglalkozva, s hallgatva az iránta sok szívességgel viseltető nagy művész előadásait. Festeni ez idő alatt csak két képet ért rá, a „Családi örömet" és „II. Lajos feltalálását a Csele-patakban", mely most a debreczeni főiskola tulajdona. Münchenből több német nagyvárosba tett kirándulást, az Alpesek közt pedig egy pár hónapot töltött a nagyszerű természet tanulmányozásával. Vázlataiból később egy szép alpesi tájképet festett olajba, mely jelenleg Szathmári Károly tulajdona. Azonban anyagi körülményei kényszerítették elhagyni Münchent, s Kaulbach szívélyes és tanulságos köréből leverten jött haza, hogy itt a czélja eléréséhez szükséges eszközöket megszerezze. S valóban itthon oly kapósak lettek művei, hogy például Debreczenből egy év előtt nem tudott megszabadulni, ugy el volt halmozva megrendelésekkel. Azután újra Bécsbe ment s ott lakott mindaddig, mig a pesti állandó műtárlat megalapítása által nevezetes lökést nyert hazai ORLAI SOMA.