Vasárnapi Ujság – 1864
1864-09-18 / 38. szám - Damjanich Jánosné 38. szám / Arczképek, Hazaiak - Erdő-Bénye (a Hegyalján) 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - A maros-vásárhelyi kirándulásból: A nyárád-szeredai reggeli állomás (aug. 28-án) 38. szám / Vegyes képek - A magyar gazdasszonyok egyesülete (képpel) 389. oldal / Vegyes tartalmu
Előfizetési föltételek 1864-dik évre : "Tpp a Vasarnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csopán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasarnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetmények elfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Mollien és Japger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. Az 1861-i év mozgalmasabb napjainak egyik legszebb emléke a magyar gazdasszonyok egyesülete, mely eleinte határozottan kifejezett czél nélkül ingadozva, néhány év alatt oly szilárdul megalakult testületté nőtte ki magát, hogy most már a közfigyelmet és tiszteletet méltán veszi igénybe. Magasb hivatásukat felfogó magyar nők alakultak egy nagy társulattá, melynek feladata : anyagi és erkölcsi eszközökkel és szép példájokkal honleányi, női és háziasszonyi tekintetben hatni, buzdítani és gyámolítani mindazon körökben, melyek a férfiúi működés és a közintézkedés határán kivül esnek. E végből a gazdasszonyi ipar emelésére időszakonkint kiállitásokat rendez; szegény árva leányokat gyámolit és neveltet s most a cselédképző intézetekre is kiterjeszti figyelmét, s a mi egyik legnemesebb hivatása, a rendelkezésére álló összegekkel, melyek évről évre tetemesebbek, a szerencsétleneket, ügyefogyottakat és elhagyottakat segélyezi. Mióta ez egyesület 1862-ben hatósági jóváhagyást nyert, azóta megerősített alapszabályokkal és meghatározott szervezettel is bír, s az évi közgyűlésen kivül az ország fővárosában rendes havi üléseket tart. Vannak alapító, igazgató és rendes tagjai. Mindjárt az első közgyűlés pártfogóul választá gróf Zichy Pál Ferencznét, ki most is az intézet élén áll. Az egyesület elnöke, ki egyszersmind annak éltető lelkes ügyvezetője, Damjanich Jánosné, ki mellé évenkint két alelnök, egy pénztárnok s jegyző, s husz választmányi tag választatik. Az egyesület időnkinti működéséről szakadatlanul tudósítják a közönsé g magyar gazdasszonyok egyesülete. ket a lapok. Mi ennek elsorolásába nem is bocsátkozunk. Akit a tárgy bővebben érdekel, az bő adatokat meríthet részint az egyesület közlönyéből (mely „Gazdasszonyok hetilapja" czimmel Vachott Sándorné szerkesztése alatt jelen meg), részint a „Magyar gazdasszonyok 1805 évi naptárából" (mely épen most került ki Heckenast nyomdájából). Egy nevezetes okmányt közlünk ezúttal egész terjedelmében, melyben a m. gazdasszonyi egyesület szavaz ugyan „nyilt köszönetet" a magyar közönségnek azon nemes lelkű áldozatkészségeért, melylyel a históriában páratlan mult évi nyomor és inség áldozatait gyámolitá s megmenté , de mi ez okmányban egyúttal a gazdasszonyi egyesület tevékenységének látjuk legtiszteletreméltóbb adatait s felhasználjuk az alkalmat, hogy az egyesület iránti tiszteletünket s elismerésünket nyiltan kifejezzük. A társulat összes tagjai iránti hódolatunkat legillőbben véljük bemutatni az által, hogy nagy hangzású szavaktól ment, egyszerű, de annál őszintébb és komoly elismerésünket az egyesület legnagyobb érdemekkel biró, buzgó elnöke Damjanich Jánosné arczképével diszitjük. Leghőbb óhajtásunk, hogy ezen nemes törekvésű társulat áldásos működésének még soká lehessünk hirdetői! Ama „Nyilt köszönet" pedig, melyet a magyar gazdasszonyok egyesülete e napokban a magyar közönséghez intézett, s mely nézetünk szerint legszebben jellemzi magának az egyesületnek emberbaráti nemes tevékenységét, következőleg hangzik : „A végzetszerű országos csapás, mely a mult év szomorú emlékezetű aszálya által hazánknak különben legs dúsabb részeire nehezedett, véginséggel fenyegette fajunk magvát, hála — az emberek és népek sorsát intéző gondviselésnek, — elvonult vidékeinkről, elvonult ugy, hogy bár fájó nyomai alatt még sokáig nyöghetünk, s bár sokáig kell a magyar gazdának túrni a föld hantjait, hogy pótolva lássa azt, mit egy év lefolgása alatt az idő mirigye elpusztított, — de veszteségről, melyet természete helyrehozhatlannak mutatna, és sebekről, melyeket az idő begyógyithatlanoknak bizonyitna, nem panaszkodhatunk. Nagy megkisértést külde reánk az ég, nehéz és szomorú próbák alá fogta családéletünk minden rétegét, hogy bebizonyitva legyen, miként ha a társadalmi élet egyes kérdései felett, vagy az érdekek elütő értelmezése " körül szétválunk is vélemény? ben, tettben, — de ott, hc\5