Vasárnapi Ujság – 1864
1864-10-23 / 43. szám - Markó Károly 43. szám / Arczképek, Hazaiak - Markó Károly (arczkép) 449. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az akad. palota szobrai: 3. Mennyiségtan 43. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Hazaiak - Vörösberényi zárda és templom (Veszprémmegyében) 43. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Képek az állat-életből (7 ábrával) 43. szám / Természettudomány; ipar; művészet; gazdaság; népisme
L « 43-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. Előfizetési föltételek 1864-dik évre : a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft Fél évre 3 ft. Hirdetési dijak, a Vasarnpi Ujság és Politikai l'jdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit Bor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetmények etfogad, Hamburg és Altonában : Haasenstein és Vogler. — M. Frankfurtban : Otto Moilien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. A véletlen ugy hozta magával, hogy ez európai hírü képiró-művészünk arczképe a Vasárnapi Újság csarnokában még eddig meg nem jelent. Midőn e mulasztást most pótolni sietünk, reméljük, hogy a néhány évvel ezelőtt elhunyt jeles férfiú életrajzának vázlata is érdekes és tanulságos olvasmányul fog szolgálni e lapok olvasóinak. Markó Károly a Szepesség fővárosában, Lőcsén 1790-ben született, hol atyja György városi mérnök volt. A fiút atyja szintén mérnökségre szánta s már gyöngéd korában a rajzolásra s festészetre oktatta, később a mérnöki tanfolyam bevégzésére Pestre küldte. Midőn a mérnöki oklevél már kezében volt, Markó Károly ismét visszatért a Szepességre, s először is Lublón, az ottani kamarai uradalomban nyert napi dijnoki állomást, utóbb gróf Eszterházy László, akkori rozsnyói püspök, nevezte ki uradalmi mérnökének. Gömörmegye regényes tájait szemlélve, mindinkább felébredt benne festészeti hajlama. Üres óráit már ekkor tájképek festésére használta, s vezető kéz és mintaképek hiányában, maga a gyönyörű természet volt ápoló dajkája, kinek éltető emlőin csüggve, mindinkább fejlődött lappangó tehetsége. Rozsnyón és vidékén csakhamar figyelmet ébresztettek a naturalista művész képei s a magyar aristokratia több tagja nem csak serkentő a megkezdett pályán , hanem segélyzéséről gondoskodott. Ily biztatások kövvetkeztében történt, hogy keble sugalatát követve, Markó Károly elhagyta mérnöki hivatalát 1818-ban Pestre költözött, azon s reményben, hogy művészeti szenvedélye számára itt tágasabb hatáskör nyilik meg. Pesten nagybátyja Schedel Ferencz házában szives fogadtatásra találván, tanulmányait szorgalmasan folytató, a műárusok számára aquarellképeket festegetett s azon kitüntetésben is részesült, hogy a művészet egyik akkori hatalmas barátjának, Brüdern József bárónak be is mutathatta magát, ki Markó I Károly. (1790—1860.) nemcsak szivesen fogadá, hanem azonnal számos megrendelést is tett nála. Ekkor, 1821 táján, kezdett Markó először olajba festeni, még pedig minden tanító és kalauz nélkül s említett pártfogója számára többi között a két magyar főváros és egyéb hazai vidékek több részletét festé. Báró Brüdern végre Bécsbe utaztatá Markót, hol ő maga mutatá be a tehetséges kezdő festészt a szépművészetek cs. kir. akadémiája igazgatójának. Legjobb ajánlólevele azonban itt azon véletlen volt, hogy azalatt, mig a báró az igazgatóval külön értekezett, a fiatal Markó a báró komornyikját hirtelen lerajzolta s kevés perez alatt nemcsak élethű arczot, hanem valódi antik modorú fejet varázsolt elő rajzpapírjára. E körülmény elég volt arra, hogy az igazgató figyelme reá irányuljon. Markó ezután szorgalmasan látogatá a bécsi festészakadémiát s ámbár pártfogójával, nem tudni, mi okból, hevesen összezörrent s ez tőle megtagadta segélyét, továbbra is Bécsben maradt, hol a szerencse változandósága közben, többnyire szegényes viszonyok között 11 évet töltött. Egyenességén s szilárdságán megtörtek elleneinek s versenytársainak minden ármányai s az évek haladtával mind művészi hite növekedett, mind anyagi viszonyai javultak, ámbár művein mindig többet nyertek a műárusok, mint ő maga, s ámbár soha sem volt valami jó gazda. Különben igen visszavonult életet élt. Bécsben tartózkodása alatt vette nőül dobsinai születésű Springer Katalint, kivel még Rozsnyón ismerkedett meg. Bécsből gyakran tett kirándulásokat a közel s távolabb vidékekre, különösen Eszterházy herczeg birtokára Kis-Martonba, s az ottani regényes tájakat nagy előszeretettel festette. Festményeit különösen kedvelte az akkori dúsgazdag bécsi bankár, K. Geymüller, ki pénzzel is segité Markót, hogy 1833-ban végre a művészet hazájába, Olaszországba utazhasson. Családját ideiglenesen még Bécsben hagyván, Rómába utazott. Itt csakhamar méltányolni kezdék tehetségét, s Thorwaldsen, a híres dán szobrász és Lützow osztrák követ karolták fel leginkább a reményteljes művészt. Jobb napjai Markó Károlynak csak itt kezdődnek, de még ekkor is sokat kelle küzdenie a sors mostohaságával. 1839-ben még Rómában volt; innen Pizába költözött, hol már családja is együtt volt vele; végre Florenczben telepedett meg, hol később a toscanai nagyherczeg a festészakadémia tanárává nevezte ki. Mig gróf Reviczky Ádám volt az osztrák követ Florenczben, ez nagylelkűen segélyzé több ott tartózkodó magyarral együtt Markót is. Ez időben több kitüntetés érte az európaszerte ismert nevü művészt, igy a képzőművészetek bécsi akadémiája rendes, a magyar tud. 1840-ben levelező tagjává MA E KOKAKOLY.