Vasárnapi Ujság – 1865
1865-10-22 / 43. szám - Bolgár Emil: Lajos király szerelme 538. oldal / Költemények - A Thurzó nádorok kora. Csuthi Zsigmond 538. oldal / Történeti czikkek s rokon
kőbányai birtokára vonult vissza s a közügyektől távol, egy egész évtizedet töltött ottani Tusculanumában egész 1861-ig, a midőn, a beállott szabadabb viszonyok következtében, Pest város választó-közönsége ismét a főpolgármesteri állomásra hivta meg. Tudjuk, hogy ez ujabb kitüntetés sem volt tartós hatású, s már néhány hónap lefolyása után kénytelen volt ismét a közügyektől megválni s magányába visszavonulni. Néhány hét óta Rottenbiller Lipót, Magyarország tárnokmestere által meghivatva s kinevezve, ismét, s ezúttal harmadízben, Pest város főpolgármesteri székében ül. A közvélemény egyhangú helyesléssel fogadta e kinevezést, s azt Pest város jobb jövőjére nézve egyik biztos zálogul tekinti. Reméljük, hogy ezúttal viszonyaink jobbra fordultában s állandóságában többé csalatkozni nem fogunk. .538 Lajos király szerelme. Csöng a szablya, döng a pajzsok ezre. Boszutól ég a magyar had. — Endre Ifjú vére, hős királyi vére Zudita a gyilkosok fejére. Féltve okkal szép hónát az ellen : Vért lihegve küzd. A kopja recsen, Kürtszó s harczi dal vegyül a jajba — S mint egy hárfahang a zivatarba Édesen ha elsimul, akképen Zsong egy érzés a király szivében . . . Visszaeszmél anyja udvarára, és Budán a barna bánleányra; Harczi tűzbe vész a sziv, az elme, Ámde áttör e tűzön szerelme. Győztesen pihen meg a magyar had, Száll a földre már az esti harmat, Hold világit a vitézi népre, Hold mosolyg a szép olasz vidékre. Diadaltól ittasan pihen le A király is; feldobogva keble Végig néz a bűvös esti képen . . . S ám szerelme újra kél szivében! S a magasztalt hőssel édes álma Visszaszáll az elhagyott hazába. Harczi kedv és diadalmi ének Jól esik, de nem elég szivének . . . Gazdag Nápoly czifra büszke népe Messze földre jő Lajos elébe. Bibor és arany királyi éket Nyújt feléje, önként hajtva térdet. Várja fénynyel, koszorúkat szórva, Hősi hirén lelkesedve Róma. Délczeg ménen ülve szittya módra, Nézi ő, és büszke hogy ne volna! Élni ily szép, ily dicső hadaknak. Hőse és királya a magyarnak! Végig néz a lelkesítő képen . . . Ám szerelme most is ég szivében . . . S a magasztalt hőssel éber álma Visszaszáll az elhagyott hazába. Harczi kedv és diadalmi ének Jól esik, de nem elég szivének. Visszajött a hős király hónába. Ellensége földig lőn alázva; — Mennyire a déli napsugár hat, Koronája fénye is kiárad; S népe boldog; kell-e még több ennél? — „Hozzám méltó Erzsim! mért ne lennél, Hű szolgámnak, bosnyák bánnak lánya!?" — Igy mereng a nagy király magába' . . . Dús királyi hölgyek égnek érte, — Ám van-e, van-e mi többet érne Mint a sziv igaz szerelme, lángja? — — És királyné lőn a bán leánya. Bolgár Emil: A Thurzó nádorok kora (1009-1026). (Történeti rajz.) (Folytatás, ) Mielőtt az 1617-ben decz. havára Pozsonyba összehívott országgyűlés összeült volna, Bethlen Gábor fejedelem hadával Tasnád alá szállt, a sok alattomos fondorkodásnak gátat vetni. A szabadság kis, de hős hazájában, a merre vonult, hosánna-kiáltás zengett előtte s utána. Ezzel leírhatatlan zavar vette kezdetét az ellenvéleménynek táborában, hol a vezetők, mint vizbenhaló, fűhöz-fához kapkodtak. Különösen ingott a föld Homonnai György, Eszterházi Miklós, Kendi István stb. lábai alatt, szemeik előtt látván futni, száműzetni Kányai András kállói, és Dóczi András szatmári várkapitányokat! . Ezek ellenében Homonnai György nagyban kezdé fogadni a gyalog hadakat Magyarországon, Klezel bibornok pedig Bécsben, a bécsi és zsitvatoroki béke pontjait, nyilt ellenszegülése jeléül, nyilvánosan megégetteté. Ily viszonyok közt az 16'7-ben összehítt országgyűlés meg nem tartathatván, áttétetett 1618-ra, ugyancsak Pozsonyba, hol II. Ferdinánd, az ország törvényei értelme szerint, biztositó-levelet adván a rendektől eléje adott föltételekre, királylyá választatott május 15-kén; utána pedig Forgách Zsigmond tette le a nádori esküt. A milyen nagyszerű és pompás volt a koronázás, épen oly szomorúak valának a kilátások. A csehek elmellőzése által megsértett király, azon elvárhatatlan gondolatától vezéreltetve, miszerint a Zwingli, Luther, Kálvin által elszakított római egyház egységét a protestantismus romjain is keresztül vissza fogja állítani, belekeveredett a 30 éves háborúba, a hadfolytatás minden borzalmaival. Ezzel, emberi erőt meghaladó dologhoz fogva, akarva nem akarva, véres csaták színhelyévé tette a német földet a Keleti- és Balti-tengerig. Ezek magasan fölcsapkodó lángja, szinte el nem oltható anyagul szolgálva a magyarországi vallásos villongásoknak, felkelté itt is a túlhullámzó szenvedélyeket s szemközt állitá egymással a különben is fölzaklatott indulatokat. A fejedelem, az egymást felváltó sajnos események színvonalán, mint az isteni s emberi jogok védője, a vallásszabadság legnemesebb bajnoka, ugy tünt fel magas méltóságának fényes polczán. A protestánsok ügye mind kivül, mind belől szorongattatván , minden szem feléje fordult. És az erdélyi bérczektöl kezdve, a pozsonyi várfokig, minden falu, város és vár megnyitva előtte és kulcsait átadva, örömriadással fogadó falai közé. — Ez oly diadal volt és oly fényes őszinte tüntetés, minőhöz hasonlót a történet keveset mutat fel! A sor először is a protestáns templomokat egymásután erőszakosan elszedő Homonnai Györgyre került, ki Felső-Magyarországon emberül megveretvén, a föld népe átkától kisértetve, Lengyelországba kergettetett. Csakhamar ezután a vitéz Rhédey Ferencz, hozzá hasonló nemes bajtársa Szécsi Györgygyel Kassát szállotta meg, hol a jezsuiták Belgioso által borzasztó vérfürdőt idéztek elő, erősen fenyegetvén a kassaiakat, miszerint ha az „átkozott" Dóczi Andrást, ki mind az ottani, mind pedig a környékbeli protestánsokkal oly gonoszul bánt, ki nem adnák, a városban nem fognak senkinek kegyelmet adni, mire megdöbbenve, a fejedelem katonáinak kaput nyitának, kik Dóczit mezítelen kihúzva, Erdélybe küldték, hol felakasztatott. A kézre került jezsuitákat az elkeseredett katonák felkonczolták s a bűnrészes papok számüzetének. Kassáról bányavárosok felé fordulva a két fővezér, a először is Fülek várát vették be. Ennek folytán Nógrád, Vácz, Bazin, Nyitra, Nagy-Szombat, Szent-György tárák ki előttük kapuikat. Balassa-Gyarmat várában Morgenthaler Filep parancsnokot, mivel nem akará a várat átadni, tulajdon katonái megfogva, diadaljelül küldék el a fejedelemnek. Epen igy járt Kohári Péter Érsekújvárt, kit szintén saját katonái adtak át Szécsi Györgynek, ki vasra veretve, Kassára küldte el.Egyedül Győr és Komárom maradt meg a király melletti hűségben. Az események ily gyors fordultával Forgách nádor egy levelet küldött a fejedelemhez, melyben emlékeztetve a hűségre, a béke pontjaira, melyek megtartására mind a király, mind a haza irányában magát kötelezte, felszólíta a fejedelmet, hogy lépjen vissza a hadfolytatástól, melynek pusztítása a hazát és a föld népét fogja sújtani. A fejedelem egy szót sem felelt. A nádor ily tartalmú iratot intézett Rhédey Ferenczhez is, hozzátévén, mikép az osztrák házzal és ennek felséges uralkodóival mind a spanyol, mind a franczia királyok összetartanak, s azok a királyt mind pénzzel, mind katonával fogják segiteni; sőt ezeken kivül, kevés kivétellel a római birodalom fejedelmei is az osztrák ház mellett vannak; mi lesz aztán belőle, ha ezek egyesülve ellene támadnak? Rhédey Ferencz a hozzá intézett nádori levélre így felelt: Ámbár a spanyol és franczia királyok, és mások a felséges osztrák háznak hűséges szövetségesei, ezek kétségkívül tenni is fogják a magukét, de azért ők is azt, mit föltettek magukban, nemcsak megfőzik, hanem ki is fogják tálalni. Emlékezteti tovább a nádort, miszerint esküje által nemcsak a királyhoz, hanem a hazához is köttetik, gondolja meg tehát magát és térjen jó útra, mert ők- úgymond - felkötötték a fegyvert, hogy az ország és vallás szabadságát, melyben eddig állhatatosan megmaradtak, védjék és ótalmazzák. A nádori követeknek megmutatá Rhédey Ferencz a maga főzászlóját is, mely merő vörös damasztból készült, melynek közepén két személy állott vas-öltönyben, egymásnak kezet nyújtva, sisakján mindenik koronát tartván ily fölirattal : „Confoederatio et Concordia." Sőt hogy köztudomásra jusson, miért fogtak fegyvert a magyarországi protestáns rendek, egy kiáltványt intézének az egész európai keresztyén világhoz, különösen pedig a szövetségesekhez, melyben elősorolva panaszaikat, fölkérik a szövetségeseket az Isten, haza és vallás nevében, hogy a fenyegetett szabadságnak Magyarországban megvédésére készen álljanak. Elbocsátván Rhédey Ferencz magától a nádor követeit, az önként meghódolt Csallóközön át 12,000 vitéz katonával ment egyenesen Morva- és Csehországba, hol gróf Thurnhoz csatlakozva,Boucquoi és Dampier császári vezéreket szétszórt seregükkel Morvából kiűzve, egész Bécsig kergeté. A fejedelem fegyverei szerencséjének ily előmenetele folytán maga is megindult jeles hadával, és Pozsony felé vette útját, mely, miután a korona is annak falai közt tartatott, igen meg volt erősítve. Ferdinánd a koronát féltve, három nagy ágyút is küldött Dampier tábornok rendelkezése alá, ki a vár megtartására megesküdvén, erősen elsánczolá magát a Duna partján felállított ágyutelepei közé. A város népe, mely már égett a vágytól, a fejedelem katonáit vendégszerető asztalai mellett megvendégelhetni, minden mozzanatról pontosan tudósitá a fejedelmet, ki épen okt. 19-kének késő estéjén Szenczen vacsorált. A fejedelem a dolgok állásáról értesülvén, a vacsora mellől fölkelt és vidáman társalgó erdélyi főemberei felé fordulva, azt kérdé tőlek : menjünk-e rögtön Pozsonyba, vagy még késsünk? A kérdezett urak, részint mivel az eső esett, és igy az út nehéz volt, részint pedig, mivel a hadsereg-