Vasárnapi Ujság – 1865
1865-12-03 / 49. szám - Hirlapirodalmunk a 19-ik században IV-ik közlés. Szinnyei József 618. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Lőrinczi Zsigmond: A rab 618. oldal / Költemények
erőszakossággal megdöntötte, utasításul adván követeinek ama szégyenletes jelszót: „Nem adózunk!" (Hadd viselje a közterheket ezentúl is a szegény adózó nép!) Amint ez határozatba ment, Szent-Iványi azonnal kijelenté, hogy ily utasítással az országgyűlés teremébe lépni nem fog, lemondott a választásról, s másnak engedvén át helyét s otthona maradt. S volt és van Szent-Iványi Károlynak még egy másik, napjaink küzdelmeiben eléggé nem becsülhető tulajdonsága: a rokonszenvig fokozódott türelem más nemzetiségek irányában, amit megrendíthetlen hazafiúi meggyőződéseivel is szerencsésen össze tud egyeztetni. Az ország oly vidékein növekedvén, hol a magyar mellett, a közös szabadság pajzsa alatt, igényeiket más nemzetiségek is érvényesíteni törekednek , ezek ellenében is mindenkor a szelídebb s engesztelődésre czélzó eljárási eszközöket vette használatba. S valamint erdélyi kormánybiztosi állásában, ugy Magyarország felső vidékén is, még pedig azon időben, midőn teljhatalommal volt felruházva, mindent elkövetett, hogy a felizgatott kedélyeket lecsillapítsa s a hazánk iránt ellenséges törekvéseknek vértanúi ne legyenek, nehogy ezek a különböző nemzetiségek előbb utóbb bekövetkező teljes kibékülésénél akadályul szolgáljanak. Épen ily bölcs és felvilágosodott szellem vezette Szent-Iványi Károlyt a protestáns egyház terén, melynek egyik buzgó és érdemdús tagja. Az egyházi gyűlések termeiben a legkényesebb tárgyaknál s a legválságosabb időkben is gyakran emelte fel erőteljes szavát a közművelődés és felvilágosodás, a kölcsönös türelem, méltánylat és tisztelet érdekében, de egyszersmind a vallási szabadság védelmére. Mint említettük, Szent-Iványi Károly a forradalom óta állandóan Pesten lakik s a főváros társas köreiben megnyerő egyéni tulajdonai, nyájas és férfiasan lovagias modora és sokoldalú ismeretei s tapasztalatai közelismerésben részesülnek. Néhány nap múlva ismét ott fogjuk látni e tisztes alakot az országgyűlés teremében, s ha beteljesedik az, amiben eddigelé egy tekintélyes párt óhajtása központosul, hogy a most kétszeresen fontos elnöki székbe Szent-Iványi Károlyt emelje az alsóház közbizalma, akkor azt fogjuk mondani, hogy a honatyák tanácsa bölcsen választott s amaz érdempolczra ez időben hivebb és hivatottabb férfiút nem ültethetett volna. Honfiak eleste, rabok gyásza — búja! — És a föld örül még, ragyogva — virulva . . . Oh ugy éget minket, bántja sebeinket A vig tavasz gúnyja! Legyen inkább vad tél, förgeteg süvöltsön, Természet is sötét gyászpalástot öltsön; Tél van sziveinkben, legyen puszta minden Otthona is a földön . . . — Megjött a kikelet bőkezű tündére, Virulást, virágot hint szét a vidékre, Szédületes várból, börtön ablakából Ifjú fogoly néz le. . . . Lörinczi (Lehr) Zsigmond. Arad. Megjött a kikelet bőkezű tündére, Virulást, virágot hint szét a vidékre . . . Szédületes várból, börtön ablakából Ifjú fogoly néz le. . . . . . . Jöszte csak, fuvallj rám, lágy tavaszi szellő, Őszülő fürtömmel pajkosan enyelgő, Fulladt börtönömbe, jöszte csak ömölj be, Lágy, illatos szellő! Tavaszi verőfény életadó árja, Süss ide börtönöm kisded ablakára . . . — Hajh! de ez a rács itt legforróbb sugárid! Irigyen kizárja! Zengj csak, oh csak harsogj, játszi víg madárdal... Önfeledett lelkem a szabadba szárnyal . . . — Hajh! de közbe szól a súlyos láncz zokogva Síri bús dalával! — Megjött a kikelet bőkezű tündére, Virulást, virágot hint szét a vidékre . . . Szédületes várból, börtön ablakából Ifjú fogoly néz le. . . . — Mint virultok szerte halmok, mezők, rétek, Mintha boldog öröm ünnepét ülnétek, Hejh pedig csak minap elesett honfiak Vére hullt fölétek! .618 Hírlapirodalmunk a 19-ik században. Negyedik közlés 1848 és 1849. (Folytatás ) Szépirodalmi és divatlapok ezen két évben: „Honderű, szépirodalmi, művészeti és divatlap," alapitá és kiadta 1843 elejétől Petrichevich Horváth Lázár, 1848-ban szerkeszté Nádaskay Lajos, kinek számos kisebb s nagyobb forditmányain kivül emlitést érdemel e lap „heti szemléje,, melyet többnyire ő irt, és e lapnak ugy szólván legérdekesebb rovata volt, ő irta a szinbirálati rovatot s több szépirodalmi bírálatot közlött. — Továbbá a politikai körökben is figyelmet ébreszttett Medve Imre ,,Egy proletarius levelei czimü vezérczikkeivel. Itt segédeskedett Zerffi Gusztáv. Közreműködtek még: Anday Béla, Fekete Károly, Hiador, Garád, Majer István, Sujánszky, Szilágyi Sándor. — A gyűlöletessé vált lap soha sem vergődhetett népszerűségre, mígnem a márcziusi viharok által elsodortatott, megszűnt ápr. 1-én 13. számával: hamvaiból keletkezett a „Reform" politikai lap, kiadója pedig a Szentföldre zarándokolt. Megjelent minden kedden nagy 8-rét egy íven ; ára félévre 5 ft, postán 6 ft. 12 kr. p. p. — nyomatott Budán a kir egyetem nyomdájában. (Pesti Divatlap 1848. 410. 453 l. — Szilágyi S. A Magyar forradalom férfiai. 92. 1. Honi irod. Hirdető, 1848. b. — M. Akadémiai Almanach 1863. 270. 1. új Ismeretek tára Pest 1852. IV. 390. — Danielik Magyar irók. I. 203. II. 196. 214. 218) „Pesti Divatlap", szerkeszté és kiadta Vahot Imre, ki azt 1844-ben alapitá. Ezen sokféle átalakuláson keresztül ment szépirodalomi lap szelleme radikális volt, s inkább a köztársasági kormányforma, mint a monarchismus felé hajolt. A magyar nemzetiségnek legbuzgóbb apostola. Lapjában Vahot, csak radikális és magyar szellemű czikkelyeknek adott helyet. — Midőn harcziasb idők jöttek — a szépirodalom háttérbe szorult — a közkívánatnak meg akarván felelni, az eddig kirekesztett politikát felvette lapjába. A második félév kezdetével, midőn lapja czimét „Budapesti Divatlap"-ra, változtatá „Nemzetőr" czim alatt hadügyi s társas politikai melléklapot adott ki, melyben a magyar közélet minden érdekeit igyekvék felkarolni; szerkesztő társul pedig Obernyik Károlyt nyerte meg. — 1849-ben csak a „Nemzetőr ” fő száma jelenhetett meg. — Közreműködtek e lapnál: Gaál József, Garay, Gyulai, Jósika Miklós, Kerényi, Lázár Kálmán, Lisznyai, Nagy Ignácz, Szathmáry Pál, Szász Károly, Szegfi Mór, Székely József, Szelestey László, Szemere Miklós, Tompa, Vachott Sándor, Vajda János, Vári László, Vas Gereben, Vecsey Sándor stb. Megjelent a P. D. hetenkint egyszer 8 rét két iven,irók, művészek, hadvezérek arczképeivel, színpadi, nemzetőri, s divatképekkel; jul. 1-től 4 rétben jelent meg 1 iven, hozzá járult a Nemzetőr hetenkint egy iven; nyomatott az első félévben Beimelnél; a másodikban Eisenfels Rudolf nyomdájában; ára félévre helyben 5 ft. postán küldve 6 ft. p. p. 1848. végén szétküldetett belőle a pesti postán 395. példány. (Pesti Hirlap. 1848. I. 518. 560. — Kossuth Hirlapja 1848. 306. 537. 578. 1 — Pesti Divatlap 1848. I. 394. 732. — Der Ungar (Klein) 1848. II. 3111. — Danielik Magyar irók. I. 305. II. 153. — Honi irod. Hirdető. 1848. 6.1.) „Életképek." 1844-ben Frankenburg által alapítva, megjelent Pesten Landerer és Heckenast kiadásában. 1848-ban szerkeszté Jókai Mór, kihez társszerkesztőül márcz. 23-án Petőfi, a lap eddigi főmunkatársa csatlakozott. Ettől fogva ezen divatlap politikai színezetet nyert és a szélső baloldal elveit képviselte, ugyanekkor a lap irányát ekkép jelölék ki: „Lapunk szerkesztői ezentúl Petőfi és Jókai leendnek. Irányunkat kimondtuk a szabad ég alatt, ezt a szabadsajtó terén is meg fogjuk tartani. Védni mindent, ami elnyomott, üldözni mindent a mi zsarnok, terjeszteni a világosságot, és szeretni a népet! Ez jelszavunk. Ki elveinket szereti, fogjon velünk kezet!" Ezentúl szabadszellemü politikai czikkeket is adott; a novellái részen kivül különösen növelte e lap élénkségét a napi tárcza „Charivari" czim alatt és Petőfi versei, melyek kizárólag itt közöltettek. A Pesti Hirlap méltán irható az Életképekről hogy az: „nem jobb mint ezelőtt, s ez a legnagyobb dicséret, mit róla mondhatunk ... A lap minden belletristikai lapjaink közt legérdekesebb." (I. 518. 1.) 1848 utolsó negyedében Petőfi nem folyt be a lap szerkesztésébe; mint segédszerkesztő 1848. nov. közepétől Szilágyi Sándor működött. — 1849. kezdetével Nagy Ignácz akarta folytatni, de csak két szám jelenhetett meg belőle, s az akkor Budán uralkodott katonai hatalom által jan. 23-án betiltatott, Nagy Ignácznak 1848. dec. 3-kán megjelent programmjából álljon itt e pár sor: „én nem tartozom azok közé, kik szomorúan konyítják le fejőket, és már nevetni sem mernek, s azért lapjaim tartalmának nagy része oda letz irányozva, hogy olvasóim e szomorú idők daczára se feledjék el a jó izü nevetést. Hiszen az ellenség is inkább fél a nevető, mint a jajgató megtámadótól." Közreműködtek a szerkesztőkön kívül: Arany János, Benedek József, Bernát Gáspár, Bérczy Károly, Bozzay Pál, Egressy Gábor, Frankenburg, Garai, Gyulai, Hiador, Jósika Miklós, Királyi Pál, Kalmár József, Lauka, Lázár Kálmán, Lévay József, Lisznyai, Nagy Ignácz, Pálfi Albert, Pap Endre, Petőfi István, Samarjay Károly, Szelestey, Szemere Pál, Tompa, Vajda János, Vasvári Pál stb. — Megjelent hetenkint egyszer divat és egyéb rajzokkal másfél igen nagy 8 rétben szines borítékkal együtt; nyomatott Landerer és Heckenastnál. Félévi ára helyben 5 ft. vidéken 6 ft. p. p. 1848 végén szétküldetett belőle a pesti postán 432 példány. Pesti Hirlap. 1849. I. 18. — Kossuth Hirlapja. 1848. II. 537. 660. Pesti Divatlap. 1848 I. 420. 698. — Fester Zeitung. 1848. II. 5003. Pressburger Zeitung. 1819. I. 87. — Uj Ismeretek tára. Pest 1852. IV. 550. — Danielik, Magyar irók. I. 305. 367. II. 153. — Honi irod. Hirdető 1848. 6. 1. — Zilahi: Petőfi Sándor életrajza, Pest, 1864. 111 — 129.. — Ország Tükre. 1863. I 169. 1.) „Kis követ. J.talános ismertető." Szépirodalmi és művészeti hetilap ; szerkeszté és kiadta Szentháromsági Magyari Lajos. 1. évfolyam 1846. Kolozsvártt a k. egyetem (igy) könyv- és kőnyomdájában. 8 r. 1 — 52 szám, kőnyomatu mellékletekkel, arczképekkel stb. 1847. kissé nagyobb 8. papíron csak e czimmel jelent meg „Kis követ" (jan. 3 — jul. 25. 1-30 szám) 1848. jan. 2. — febr. 6. 1 — 6. szám; több nem jelent meg; előfizetési ára 3 ft. p. p. volt félévre. (Életképek, 1848. I 30 I., és Szabó Károly ur szives közlése után) „Növildg, a társasélet, irodalom, művészet és divat köréből." Nagy Ignácz az 1849 elején megszűnt Életképek helyett inditá meg ezen heti lapot, azon év jul. 7-én, s iparkodott — tervirata szerint — „oly közlönyt kiállítani, melyben hölgyeink a politika és hanczok viharaitól legalább kevés pillanatra megpihenjenek és magukat egészen otthon érezhessék". . . Minden szombaton egy szám jelent meg, mignem 1849. aug. hó folytán betiltatott , jóllehet azon időben ez volt az egyetlen lap, mely Budapesten magyar nyelven megjelent. (Respublica, 1849. 1. sz. 4. 1. — Pressburger Zeitung, 1849 II. 7821.) „Hölgyfutár, közlöny az irodalom, társasélet művészet és divat köréből." 1849. nov. 15-én Kozma Vazul költségén s Nagy Ignácz tulajdonos szerkesztése alatt indult meg Pesten. Ez szólaltatta ismét meg a már már elhaltnak látszott költészetet. Ezen időközben még, majdnem az egész lapot Nagy Ignácz — kinek elmésen irt hitharangja igen nagy befolyással volt a lap népszerűsítésére, — és Szilágyi Sándor, segédszerkesztője irták; itt tűnt fel a korán elhunyt Beöthy László „Miss Fanni" czimű első művével (35—39 sz.) mely csakhamar figyelmet ébresztett. írtak e lapba ezen másfél hó alatt a fentebbieken kivül költeményeket: Beöthy Zsigmond, Bus Aladár, Csomaközi, Dr. Kudelka, Juraszek, Mentovich, Remete Pál, Tóth Kálmán, Vachott Sándor, Zalár, novellákat: Czanyuga József, Obernyik stb. Megjelent naponkint (hétfőt kivéve) 4 rét féliven, 1849. nov. 15-től dec. 31-ig 1—32 szám 156 lap.; félévi ára helyben 6 ft. 40 kr. postán 7 ft. 30 kr. volt p. p. nyomatott Kozma Vazulnál Pesten. (Uj M. Muzeum 1850 — I. I. 64. — Danielik: Magyar irók. I. 556. — Ferenczy: A magyar irodalom története