Vasárnapi Ujság – 1866
1866-01-14 / 2. szám - Házasságok vérrokonok között. B. L. 15. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
15 s egész méltóságával belefordult a leggyalázatosabb pocsolyába. Képzelni lehet, minő czikornyás káromkodások sivíthattak elő torka mélyéből, a csúszós fenek i kátyúból lábra kapni képes nem levén, tán még mai napig is ott fetrengene, ha a piaczi nép közös segítség nem érkezik, s nagy kínnal ki nem halásszák onnan. Nagy esemény volt ez Gyulán, s még az ebéd ideje előtt mindenki csak erről beszélt, erre tette megjegyzéseit, és tekintve várható következményeit, még jövendöléseit is. Amidőn az ifjú ép bőrrel és száraz lábbal a városházára ért, ott a tanács már rémülve dugdosá össze fejét. A nótárius igen tragikai arczczal, vagy ha jobban vizsgáljuk vonásait, el nem palástolható kárörvendezéssel fogadá az érkezőt. — No hiszen — mondá — szerencsétlenebbül már nem kezdhette meg ifjú uram, ügyvédi pályáját. Ily actus majoris pontentiae a tekintetes ur ellen ! — És kicsoda ezen tekintetes ur, a ki a nyilt utczán elállja az emberek előtt a szabad járáskelést ? — Hogyan, hát még azt sem tudja, kit taszitott be az utczák legfeneketlenebb sártengerébe, hogy a derék urnak a mocskos lé kabaréka majdnem összecsapott a feje fölött? — Talán a vármegye kriminális törvényszékének elnöke? — Ha csak az volna! — Vagy tán maga a királyi tanácsosságra készülő első alispán? — Még annál is hozzáfoghatlanul hatalmasabb. Nem sejtette méltóságos alakjából, parancsoló tekintetéből és szikrázó szemeiből, hogy azon nagyhatalmú ur áll előtte, aki Gyulán, baljában tajtékpipáját, jobbjában a félemletes jus gladii-t tartja kezében. — Talán csak nem volt maga a hires privatis acquisitor, tekintetes és nagyságos Harucker Márton uram ? — Tegye félre a tréfát, ifjú uram. A Harucker név rég kiveszett Gyuláról, azóta átélték apáink a méltóságos Grueber dynastiát is. De a kit ma ily rutul megfürösztött ifjú uram az uraság saját allodialis földjében, nem más, mint a fényes grófi család határtalan hatalmú megbízottja, nemzetes és vitézlő Tóbiás István tiszttartó uram ! — Ah ? a tiszttartó ? s nem valami fényesebb méltóság? Még csizmámon a pesti por a juratus-életből: remélem, csak nem ijedek meg épen egy urasági tiszttől. A tanács tagjainak a füle zudult meg, a mint ezen crimen laesae-t magában foglaló vakmerő szavakat hallania kellett. így beszélni Békés-Gyula városában, ahol a földnek minden porszeme az uraság örökös tulajdona! E mellé még a városi tanács előtt, mely nem volt egyéb, mint a rabszolgák fölött itélő közönséges szolgák alázatos gyűlése! Maga a jegyző is elébb csak vonogatta vállát, aztán szintett sajnálkozással az ifjú felé fordulva hebegé: — Megvallom, nagy oktalanságot követtem el, a midőn ifjú uram részére a szálláskeresés dolgában szives barátságomat felajánlottam. Most már Isten hitével tessék arra futni, amerre a szeme lát. Mától fogva nem ismerem azon embert, aki mindnyájunk legkegyelmesebb jóltevőjét ily szörnyű módra megsértette. Elvégeztük egymás között dolgunkat. Arra az ut, merre a kerékvágás. Pedig bizony igen alkalmatos szállás lett volna ifjú uram számára Bencsik András csizmadia házában a Budzavároson, a Még lakható-utczán, ahol a kapu mögött azt a nagy körösfát épen most lepték meg a körösbogarak, ugy hogy a szaga még a vakembert is egyenesen odavezethetné. Meglehetősen furcsa elutasítás volt ez, melynek elejében a barátság végkép fel volt mondva, a végében pedig a legbecsesebb útbaigazítást foglalta magában. Nagy kópé volt nótárius uram. Hivatala miatt játszotta a helybeli dynastiához szótó jóérzelmü polgárt, de sziében annál inkább örvendhetett, a midőn szégyen érte azon embert, a ki az egész vidék fölött elviselhetlen zsarnoki hatalommal uralkodott. Az ifjú megbillenti fejét az elsápadt tanács előtt, megfordult sarkán, s a lehető leggyorsabban elkotródott. Természetes, hogy lépteit egyenesen a Buczavárosnak „Méglakható" nevü része felé vette. Azért nevezik így, mert csak addig lakott benne ember, mig a Körös folyó ki nem öntött s el nem űzte ama vakmerőket, a kik az évenkinti szomorú példa daczára, mégis ide építgetik viskóikat. — Jó lesz Bencsik András mesterrel, minél elébb kialkudni a szállásbért, s rögtön oda is költözködni, mert ha megtudja, hogy én merítettem tiszttartó uramat a kenderáztató alá, egy zsák aranyért sem engedi meg, hogy ily felségsértő egy fedél alatt lakjék vele. Kérdezősködvén az utczákon, csakhamar megtalálá a keresett városrészt. A százéves körösfa koronája legottan feltűnt előtte, s látta, hogy egy pár iskolakerülő suhancz botokkal hajgál fel a fára, leverni szándékozván egy tarisznyára valót a körösbogarakból, ezen kitűnő tüzesitő szerből, melynek fontjáért a gyógyszerész, egy réz-krajczárt adott, maga pedig a megszárított és mozsárban megtört féregnek poráért szemerenkint tíz annyit szokott felszámlálni, mint amennyiért az egészet vette. (Folytatás k8v.) Házasságok vérrokonok között. Sokan boszankodnak az egyházi és világi törvényhozásra, hogy azok a vérrokonok közötti házasságokat oly szűk korlátok közé szorítják, és nem látják át, hogy ezt a törvényhozás épen az ő és sarjadékaik boldogságáért cselekszi. Csak rövid idő óta történik, hogy a tudomány a népesedési mozgalom ezen ágát figyelemmel kíséri, s ez azóta gyűjtött tapasztalatok is legvilágosabban bebizonyították, hogy a vérrokonok között kötött házasságok, az azokból származó gyermekek egészségi állapotára és életük tartósságára,rendkívül ártalmas befolyást gyakorolnak. Ennélfogva az állami egészségügyi rendőrségnek, törvényhozásnak és kormánynak elég méltó és fontos oka van arra, hogy e komoly ügyet élesen szemügyre vegye s a vérrokonok közötti házasságokat akadályozza. Boudin franczia tudós közelebb egy nagyon érdekes értekezést adott be a párisi tudományos akadémiának, melyben épen a vérrokonok közötti házasságok ártalmas befolyását tárgyalja, és kimutatja, hogy az ily házasságok a siketnémák szaporodását rendkívül előmozdítják. Ezen értekezésből következőket emeljük ki: 1) Francziaországban minden 100 házasságra átmérőleg 2 vérrokon házasság esik. E szerint a vérrokon házaságból született siketnémáknak ugy kellene állani a nemvérrokon házasságból született siketnémákhoz, mint 2 áll a 100-hoz. De az arány valóban sokkal mostohább; Lyonban például úgy áll mint 25 a 100-hoz, Párisban mint 28 a 100-hoz és Bordeauxban mint 30 a 100-hoz. Más szavakkal: Lyonban 100 siketnéma közel 25 vérrokon házasságból való, holott számarány szerint csak kettőnek kellene vérrokon házasságból valónak lenni. 2) A siketnéma gyermekek aránya a szülők rokonsági fokával nő, és pedig oly mértékben, hogyha a közönséges házasságból való siketnéma születés veszélyét 1-gyel jelöljük meg,akkor ezen veszélyt az unokatestvérek közötti házasságnál 18-al, a nagybátya és unokahúg közötti házasságnál 37-el, a nagynéne és unokaöcs közötti házasságnál pedig 70-nel kell megjelennünk. 3) Berlinben 10,000 katholikusra 3 Vio siketnéma gyermek,0,000 protestánsra 6 siketnéma gyermek és 10,000 zsidóra 27 siketnéma gyermek esik. Más szavakkal: a siketnémák aránya oly mértékben nő, mily mértékben a különböző vallásfelekezetek a vérrokonok közötti házasságot megkönnyebbítik. E tekintetben a katholika vallás, mint tudjuk, legszigorúbb, s ennélfogva híveinél legkisebb is a siketnéma szülöttek száma. 4) Az északamerikai egyesült államokban a Jowa kerületben 1860-ban 10,000 fehér lakosra 3% siketnéma gyermek, 10,000 néger rabszolgára pedig 212 siketnéma gyermek esett. A színes lakosság között tehát, hol a rabszolgaság a vérrokonok közötti házasságokat nagy mértékben kedvezményezte és előmozdította, aránylag 91-szer nagyobb a siketnéma szülöttek száma mint a szabad fehér lakosságnál, mely a törvény, erkölcs és vallás védelme alatt áll. 5) Mint a tapasztalás bizonyította, a siketnéma gyermekek nem mindig közvetlenül származnak a vérrokon szülőktől, hanem néha közvetve további keresztházasságokból jönek elő. 6) Oly házasságokból, melyek siketnéma, de nem vérrokon szülők között köttetnek, csak nagyon kivételes esetekben származnak megint siketnéma gyermekek, úgy, hogy távolról sem kell hinnünk, hogy ezen betegség örökös volna. 7) A siketnémák száma gyakran nagyon észrevehetőleg nő oly helyeken, hol természetes akadályok a keresztházasságoknak útjaiban állanak, így például a siketnémák száma, mely egésr Francziaországra nézve 10,000 lakos után 6-ot te zen, Korsika szigetén 14-re, a magas Alpeseken 23-ra, Izlandban 11-re, Bern kantonban 28-ra emelkedik (mindenütt 10,000 lakos után számítva). 8) Egész Európa összes siketnémái számát megközelítőleg egy negyed millióra lehet tenni. De a vérrokonok közötti házasságok az azokból származó sarjadékok élettartósságára is nagyon hátrányos befolyást gyakorolnak. E tekintetben Dévay honi orvos tett gondos vizsgálatokat, ki hogy vizsgálatai annál alaposabbak legyenek, a szülők egészségi állapotára is kiterjesztette figyelmét. Dévay egy déli Francziaországból származó család sorsát kísérte figyelemmel. E családhoz 2 fiú és 4 leány tartozott, kik mindnyájan egyátalán egészségesek és erőteljesek voltak és hosszú életkornak örvendettek. A 6 személy közől 3 (egy fiú és két leány) vérrokonokkal lépett házasságra, a másik három pedig (hasonlóképen egy fiú és két leány) idegen személyekkel. Noha az első három testvér, egészségi és erőbeli állapotra nézve, semmivel sem állott hátrább, mint a többi, mégis a tőlök származott gyermekek sorsa, hasonlíthatlanul különböző volt azon testvérek gyermekeiétől, kik idegen személyekkel kötöttek házasságot. A három vérrokon házasságból 24 gyermek származott, ezekből azonban a 14-dik életév elérése előtt 20 halt meg, holott a többi testvérek 19 gyermeke közöl csak 3-at ragadott el a halál az említett életkor elérése előtt. Dévay e példához egy másikat soroz, mely hasonlóképen nagyon érdekes. Egy izmos és egészséges férfiú unokahugát vette nőül, ki hasonlóképen erős, egészséges és jó testalkatú volt. E házasságból 8 gyermek született, s ezek között a negyedik életév elérése előtt agyvízkórsági jelenségek között halt meg. A 8 dik is ingadozó egészségű. A vérrokonok között kötött házasságból származó ezen feltűnő halandósági viszonyok és bajok mellett,bizonyos szerves szabálytalanságok és deformátiók is jőnek elő. E tekintetben igen érdekes, hogy mind a kezeken, mind a lábakon egy hatodik ujj mutatkozik. E fajról fajra járó szabálytalanságot Pottre Francziaországban Izeaux faluban tapasztalta, mely l'Isére departamentben fekszik. Ezen elszigetelt, majd minden közlekedéstől elzárt helység lakosai, csak maguk között kötöttek házasságot s ily módon egy családot képeztek, melynek számos tagja kezén lábán kinőtt hatodik ujj által tünt ki. Mióta azonban e község az utak megjavitása és a közlekedési viszonyok gyarapítása által eddigi elszigeteltségéből kiemeltetett és lakosai közt a szomszéd községek lakosaival kötött házasságok hovatovább annál gyakoriabbak lesznek, azt lehet észrevenni, hogy lassankint az említett szabálytalanság is enyészni kezd. Annak bizonyitására, hogy a vérrokon házasságok a siketnémák szaporodását nagyon előmozdítják, Dévay is több példát hoz fel, melyek közöl csak a következőt emeljük ki. Két unokatestvér, kik a legjobb egészségnek örvendettek, házasságra lépett. Ezen házasságból 8 gyermek szüle-