Vasárnapi Ujság – 1866

1866-12-16 / 50. szám - Kecskék és juhok az állatkertben (képpel) 609. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon

609 nyés Pista volt az, ki a legismertebb hősöket, a harczedzett, sakkviselt férfiakat rendre megverte s valóságos esemény gyanánt híresztelték, ha Cseresnyés vereséget szenvedett, a­mi bizony eleinte nagy ritkán történt meg, később azonban sohasem. Míg ellenfeleinek a játéka geniális ötletek ál­tal vált ki. Cseresnyésben a mély gondolat, a végletekig vitt számitás, az átlátszó s épen ezért veszélyes terv, a hadvezéri csoportosítás s a fegyelem döntött. Ha „drága köveket," t. i. bástyát vagy plane királynét áldozott egyes játszmáiban, ellenese mindig meghökkent s bátran elmondható félelmében: timeo danaos et dona ferentes. Midőn az amerikai sakk üstökös, Murphy, tünt föl a láthatáron, ki u. n. vak játszmái által ejté ámulatba a világot, Cseresnyés is próbára tévé roppant emlékező tehetségét, még pedig a legfényesebb sikerrel. Eleinte eg­gyel tőn kísérletet. A táblának hátat fordítva, csendes szi­varszó mellett, aránylag rövid időközökben diktálta lépéseit, miket egyik ismerője tett meg helyette. Az ellenpárt mögött serege állt az értelmes tanácsadóknak, kik csak többszörös megvitatás után eresztenek út­nak egy-egy figurát. Cseresnyés ez alatt nyugodtan bocsátá ki ajkai közül a kék füstkarikákat s szinte ugy látszott, mint­ha e röpke alakzatokban valósággal maga előtt látná azon játszmát, melyet, mire szi­varja leégett, egy szerény „mat"-tal feje­zett be. Eleinte egyet játszott vakon, majd ket­tőt, sőt utóbb hármat, négyet is egyszerre, s roszul volt d­sponálva, ha három közül ket­tőt nem nyert meg, míg a harmadik „remis"­ben, azaz úgy maradt, hogy a játszma egy oldalra sem dőlt el. Ha valamely sakk­ ismerősével találkozott az utczán, elkezdtek „a levegőben" játszani, mely alkalommal egy bástya vagy királyné „fürt" ie adott; hogy ezen levegőbeli csatákban is győztes maradt barátunk, a mondottak után természetes. Szabad óráit a „Kammonban" szereté tölteni s ilyenkor, mert ott nem igen van levegő, a füstben — azaz könyv nélkül, a kék semmiben sakkozott egyik vagy má­sik barátjával, még pedig su­sogva, „ne­hogy", mint mosolyogva mondá, „a pín­czér sakkpénzt követeljen raj­tok."^ * V." Midőn a „V. sakkrova­tának szerkesz­tését vállalá, magára első­ben is azon volt: magyaros minológiát fel­al­kotni. „Sötét és világos kocz­kát" használt „fekete és fehér mező" helyett; a lovasból hu­szárt, a király­néből vezért, a pionból gyalo­got, a torony­ból bástyát csi­nált, s ez elne­vezések jobban is találnak s ezenfölül ma­gyaros zama­túak. Cseres­nyés egyátalán művelt ember volt, s azon ke­vés ifjak közé tartozott, kiknek nyelve szű­zen maradt meg a németes és francziás fordulatok­tól, helyesebben ferdületektől, melyekben oly nagy mesterek a két hazának azon negyvenezer költöncze, kik, mintha járda volna, csak koptatják a magyar nyelvet. Irálya ezabatos, czikornyátlan s minden izében magyar volt. Mint jobbára min­den ifjú, a költészet múzsájába ő se belészeretett e az éj csöndes óráiban nem egy költeménye született, melyeket azonban némi szégyenkezéssel rejtegetett fiókjában; pedig, saját meggyőződésből mondhatom, sokkal fölötte álltak azon léha ríme­lésnek erőszakolt világfájdalomnak s idétlen em­bergyülöletnek, melylyel a magyar lant dologtalan pengetői árasztják el az ártatlan divatlapokat. Csereenyée a „V. U."-nak nemcsak sakkrovatát, hanem „tárházát" is kezelé, m­lynek apróságai nemcsak érett ítéletet, hanem hel­lyel-közzel, a mennyire ezt a rovat színezete megengedő, egész­séges humort s szikrázó elmésséget árultak el. — Hogy, kivált az utóbbi időkben, leginkább a sakkal és irodalmával foglalkozott, onnan van, mert külföldre készült, hogy a sakktornákon részt vehessen. E részben való kitűnő ismeretei nagy előnyére váltak e lapnak. Vagy ezer darab feladványt tudott könyv nélkül, minek folytán oly biztos és gyors belátást nyert, hogy az új felad­ványok legnehezebbikét is könnyen oldotta meg,­­pedig az ily problémák megfejtése a gyakorlott sakkozónak is csak napok, sőt hetek múlva si­kerül), sőt legtöbbet csupán egyszeri odapillan­tásra; e olyanok is bőven fordultak elő, melyek­nek kirakása alkalmával meg sem várta az utolsó sakkalak föl­állitását, s kimondta a mat-ot. Cseresnyés István született 1837-ben. Szülei: Cseresnyés István, csongrádmegyei levéltárnok s Pák Mária. Atyja a múlt évben halt meg, anyja él. Cseresnyés a sakkjátékot már kora gyermek­ségében elsajátította ugyan atyjától, ki szintén erős sakkista volt, de teljesen csak Molnár sakk­veteránnal való ismeretsége által nyerte kiképzé­sét, fölhasználván ennek gazdag tapasztalatait , tanulmányozván a sakk irodalmát. Később Pestre jött és itt vált rövid időn a magyar sakkozók diszévé. Mint valaki megjegyzé: a sakk, tudomány­nak játék s játéknak meg tudomány. Ebben van valami. De jelentősége van e nemes játéknak mint szellemi tornászatnak, mely, hogy úgy mondjam, pihentetőleg foglalkoztatja elmén­ket. Cseresnyés kétségtelenül matadorrá fej­lődött volna e téren, ha ebben halála meg nem akadályozza. Amúgy is gyöngéd testalkatú lévén, a mult nyáron köhécselni kezdett s kénytelen volt Pestről, enyhébb éghajlat alá menekülni. A sakk-körből e szavakkal távozott: „Engem ez a kör többé sohasem lát!" Fájdalom­ balsejtelme valósult.Egy ideig irt Pestre leveleket, melyek aztán gyérebben jöttek, mig végre egészen kimaradtak. E lap szerkesztőjénél voltam épen, midőn a gyász­levél megérkezék. Öc­cse irta azt, ki bátyját valamely ígéretének be nem vált hatása miatt mentegeté, „mert," úgymond — „Pista tegnap viradóra meghalt." Szegény Pista ! Szerénységedben soha meg nem álmodtad volna, hogy arczképed a „V. U"-ban megjelenjék s csak is a halálnak kellett jönni, hogy ez érdemlett kitüntetés el­len ne tiltakozhassál. A rajz sikerült s szelid vonásaidat hiven tükrözi vissza azon lap, melynek annyi éven át oly hű, értelmes és megbízható munkatársa valál. E képpel és e néhány igénytelen sorral áldozunk emlékednek, melyet hiven fogunk megőrzeni szivünkben. Forgó János a pesti állatkertben. Állatkertünkben a juh- és kecskeakol egyike a figyelemreméltóbb helyiségeknek. Nem­ is csak mivel egyszerűsége, eredetisége által tetsze­tőssé válik, hanem mivel oly érdekes fajok van­nak ott képviselve, hogy azokat látva, a gazda könnyen ked­vet kap újabb fajok behozata­lára, s azok kö­zül egy vagy más nagybani fajnak te­nyésztésére, mi nemcsak az il­letőre nézve vál­hat haszonhaj­tóvá , hanem nemzet­gazdá­szati szempont­ból tekintve js fontossággal bír. Csakugyan ily czél elérése lebegett az igaz­gatóság szeme előtt, midőn oda törekedtek, hogy lehető sek s érdekes, oly kecske- és juh­fajokat álltsa­nak ki közszem­lére, melyek közül többek­kel lehetne ho­nosítási kísérle­teket tenni. Itt csak is az irek érdekesed­sére ismertető­zünk. szorítko-Szóljunk először is a kecskékről. Ezek között leginkább magára vonja figyelmünket a törzsök­kecske (Hircus aegagrus, Bezoar-Ziege), mivel sok jeles természetbúvár nézete szerint ettől szár­mazik a házi kecske. Ez épen nem valószínűtlen, mert a törzsökkecske nemcsak, hogy nagyon so­kat hasonlít a házihoz, hanem a két faj kereszte­zése által oly fajta áll elő, mely magában egyesíti mindkettőnek tulajdonságait. A törzsökkecske jóval nagyobb a házi kecs­ Cseresnyés István. Kecskék és juhok a pesti állatkertben. — fírei/uss J. rajza l

Next