Vasárnapi Ujság – 1866
1866-12-16 / 50. szám - Kecskék és juhok az állatkertben (képpel) 609. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
609 nyés Pista volt az, ki a legismertebb hősöket, a harczedzett, sakkviselt férfiakat rendre megverte s valóságos esemény gyanánt híresztelték, ha Cseresnyés vereséget szenvedett, ami bizony eleinte nagy ritkán történt meg, később azonban sohasem. Míg ellenfeleinek a játéka geniális ötletek által vált ki. Cseresnyésben a mély gondolat, a végletekig vitt számitás, az átlátszó s épen ezért veszélyes terv, a hadvezéri csoportosítás s a fegyelem döntött. Ha „drága köveket," t. i. bástyát vagy plane királynét áldozott egyes játszmáiban, ellenese mindig meghökkent s bátran elmondható félelmében: timeo danaos et dona ferentes. Midőn az amerikai sakk üstökös, Murphy, tünt föl a láthatáron, ki u. n. vak játszmái által ejté ámulatba a világot, Cseresnyés is próbára tévé roppant emlékező tehetségét, még pedig a legfényesebb sikerrel. Eleinte eggyel tőn kísérletet. A táblának hátat fordítva, csendes szivarszó mellett, aránylag rövid időközökben diktálta lépéseit, miket egyik ismerője tett meg helyette. Az ellenpárt mögött serege állt az értelmes tanácsadóknak, kik csak többszörös megvitatás után eresztenek útnak egy-egy figurát. Cseresnyés ez alatt nyugodtan bocsátá ki ajkai közül a kék füstkarikákat s szinte ugy látszott, mintha e röpke alakzatokban valósággal maga előtt látná azon játszmát, melyet, mire szivarja leégett, egy szerény „mat"-tal fejezett be. Eleinte egyet játszott vakon, majd kettőt, sőt utóbb hármat, négyet is egyszerre, s roszul volt dsponálva, ha három közül kettőt nem nyert meg, míg a harmadik „remis"ben, azaz úgy maradt, hogy a játszma egy oldalra sem dőlt el. Ha valamely sakk ismerősével találkozott az utczán, elkezdtek „a levegőben" játszani, mely alkalommal egy bástya vagy királyné „fürt" ie adott; hogy ezen levegőbeli csatákban is győztes maradt barátunk, a mondottak után természetes. Szabad óráit a „Kammonban" szereté tölteni s ilyenkor, mert ott nem igen van levegő, a füstben — azaz könyv nélkül, a kék semmiben sakkozott egyik vagy másik barátjával, még pedig susogva, „nehogy", mint mosolyogva mondá, „a pínczér sakkpénzt követeljen rajtok."^ * V." Midőn a „V. sakkrovatának szerkesztését vállalá, magára elsőben is azon volt: magyaros minológiát felalkotni. „Sötét és világos koczkát" használt „fekete és fehér mező" helyett; a lovasból huszárt, a királynéből vezért, a pionból gyalogot, a toronyból bástyát csinált, s ez elnevezések jobban is találnak s ezenfölül magyaros zamatúak. Cseresnyés egyátalán művelt ember volt, s azon kevés ifjak közé tartozott, kiknek nyelve szűzen maradt meg a németes és francziás fordulatoktól, helyesebben ferdületektől, melyekben oly nagy mesterek a két hazának azon negyvenezer költöncze, kik, mintha járda volna, csak koptatják a magyar nyelvet. Irálya ezabatos, czikornyátlan s minden izében magyar volt. Mint jobbára minden ifjú, a költészet múzsájába ő se belészeretett e az éj csöndes óráiban nem egy költeménye született, melyeket azonban némi szégyenkezéssel rejtegetett fiókjában; pedig, saját meggyőződésből mondhatom, sokkal fölötte álltak azon léha rímelésnek erőszakolt világfájdalomnak s idétlen embergyülöletnek, melylyel a magyar lant dologtalan pengetői árasztják el az ártatlan divatlapokat. Csereenyée a „V. U."-nak nemcsak sakkrovatát, hanem „tárházát" is kezelé, mlynek apróságai nemcsak érett ítéletet, hanem hellyel-közzel, a mennyire ezt a rovat színezete megengedő, egészséges humort s szikrázó elmésséget árultak el. — Hogy, kivált az utóbbi időkben, leginkább a sakkal és irodalmával foglalkozott, onnan van, mert külföldre készült, hogy a sakktornákon részt vehessen. E részben való kitűnő ismeretei nagy előnyére váltak e lapnak. Vagy ezer darab feladványt tudott könyv nélkül, minek folytán oly biztos és gyors belátást nyert, hogy az új feladványok legnehezebbikét is könnyen oldotta meg,pedig az ily problémák megfejtése a gyakorlott sakkozónak is csak napok, sőt hetek múlva sikerül), sőt legtöbbet csupán egyszeri odapillantásra; e olyanok is bőven fordultak elő, melyeknek kirakása alkalmával meg sem várta az utolsó sakkalak fölállitását, s kimondta a mat-ot. Cseresnyés István született 1837-ben. Szülei: Cseresnyés István, csongrádmegyei levéltárnok s Pák Mária. Atyja a múlt évben halt meg, anyja él. Cseresnyés a sakkjátékot már kora gyermekségében elsajátította ugyan atyjától, ki szintén erős sakkista volt, de teljesen csak Molnár sakkveteránnal való ismeretsége által nyerte kiképzését, fölhasználván ennek gazdag tapasztalatait , tanulmányozván a sakk irodalmát. Később Pestre jött és itt vált rövid időn a magyar sakkozók diszévé. Mint valaki megjegyzé: a sakk, tudománynak játék s játéknak meg tudomány. Ebben van valami. De jelentősége van e nemes játéknak mint szellemi tornászatnak, mely, hogy úgy mondjam, pihentetőleg foglalkoztatja elménket. Cseresnyés kétségtelenül matadorrá fejlődött volna e téren, ha ebben halála meg nem akadályozza. Amúgy is gyöngéd testalkatú lévén, a mult nyáron köhécselni kezdett s kénytelen volt Pestről, enyhébb éghajlat alá menekülni. A sakk-körből e szavakkal távozott: „Engem ez a kör többé sohasem lát!" Fájdalom balsejtelme valósult.Egy ideig irt Pestre leveleket, melyek aztán gyérebben jöttek, mig végre egészen kimaradtak. E lap szerkesztőjénél voltam épen, midőn a gyászlevél megérkezék. Öccse irta azt, ki bátyját valamely ígéretének be nem vált hatása miatt mentegeté, „mert," úgymond — „Pista tegnap viradóra meghalt." Szegény Pista ! Szerénységedben soha meg nem álmodtad volna, hogy arczképed a „V. U"-ban megjelenjék s csak is a halálnak kellett jönni, hogy ez érdemlett kitüntetés ellen ne tiltakozhassál. A rajz sikerült s szelid vonásaidat hiven tükrözi vissza azon lap, melynek annyi éven át oly hű, értelmes és megbízható munkatársa valál. E képpel és e néhány igénytelen sorral áldozunk emlékednek, melyet hiven fogunk megőrzeni szivünkben. Forgó János a pesti állatkertben. Állatkertünkben a juh- és kecskeakol egyike a figyelemreméltóbb helyiségeknek. Nem is csak mivel egyszerűsége, eredetisége által tetszetőssé válik, hanem mivel oly érdekes fajok vannak ott képviselve, hogy azokat látva, a gazda könnyen kedvet kap újabb fajok behozatalára, s azok közül egy vagy más nagybani fajnak tenyésztésére, mi nemcsak az illetőre nézve válhat haszonhajtóvá , hanem nemzetgazdászati szempontból tekintve js fontossággal bír. Csakugyan ily czél elérése lebegett az igazgatóság szeme előtt, midőn oda törekedtek, hogy lehető sek s érdekes, oly kecske- és juhfajokat álltsanak ki közszemlére, melyek közül többekkel lehetne honosítási kísérleteket tenni. Itt csak is az irek érdekesedsére ismertetőzünk. szorítko-Szóljunk először is a kecskékről. Ezek között leginkább magára vonja figyelmünket a törzsökkecske (Hircus aegagrus, Bezoar-Ziege), mivel sok jeles természetbúvár nézete szerint ettől származik a házi kecske. Ez épen nem valószínűtlen, mert a törzsökkecske nemcsak, hogy nagyon sokat hasonlít a házihoz, hanem a két faj keresztezése által oly fajta áll elő, mely magában egyesíti mindkettőnek tulajdonságait. A törzsökkecske jóval nagyobb a házi kecs Cseresnyés István. Kecskék és juhok a pesti állatkertben. — fírei/uss J. rajza l