Vasárnapi Ujság – 1866
1866-11-11 / 45. szám - Hirlapirodalmunk a 19. században. V. közlés. (1850-53.) Szinnyei J. 543. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
Hírlapirodalmunk a 19-ik században. Ötödik közlés. (A forradalom után 1860-53.) (Folytatás.) „Budapesti Viszhang, az élet és irodalom köréből." szerkeszté Szilágyi Virgil, kiadta (1852. jul.-tól) Lukács László Pesten. Megindult 1852. máj. 1-jén. Az Értesítőből átalakult lap a reál irány mellőzésével, némi közgazdászati érdekű napi hireken s czikkeken kivül kizárólag a szépművészettel és társasélettel foglalkozott; czélja tisztább, rendeltetése határozottabb lett. A közmiveltségbe vágó czikkelyek, beszélyek, költemények, és tarka s elég érdekes Tárcza tették az állandó rovatokat, melyek utóbbikának viszont: Napi kérdések, Irodalmi élet, Nemzeti színház, Levelezés, Hírek tették tartalmát. A dolgozótársak közt az említett változás óta báró Kemény Zsigmond tűnik fel, ki legszellemdúsabb, az életben és tudományban legtájékozottabb íróink közé tartozott. A lap segédszerkesztője volt 1852-ben Szilágyi Sándor; munkatársa pedig következőkép sorakoztak. Beszélyeket és humoreszkeket irtak: Abonyi, Almodi, Balázs Sándor, Bérczy Károly, Bernáth Gáspár, Bodossy Gyula, Bulcsu Károly, Császár Ferencz, Degré Alajos, Dobsa Lajos, Gámán Zsigm., Győrffy Gyula, Halmágyi Sándor, Hosszufalusi Kálmán (Száva), Kelemen Mór, b. Kemény Zsigmond, Kiss László, Lauka, Lévai, Obernyik, Orbán Pető, Roboz, P. Szathmáry Károly (Kucsuk), Szilágyi Sándor, Szilágyi Virgil, Szőllősi Benő, Tassi Ede és Vadnai Károly, Kaján Ábel (Pákh Albert), Szinnyei József; költeményeket irtak: Arany, Bozzai Pál, Bulcsu Károly, Császár Ferencz, Erdélyi János, Flóra, Garay János, Győrffy, Gyulai, Lauka, Lévai, Lisznyai, Losonczy, Mentovich, Nyilas, Petőfi Sándor (hátrahagyott verseiből), Orbán Pető, Örömhegyi, Pap Gábor, Sükei Károly, Szász Károly, Székely József, Szelestey, Tompa, Tóth Kálmán, Vachott Sándor, Vajda János, Vecsey Sándor és Zalár; irodalmi s vegyes czikkeket: Alpári, Balázs Sánd., Bánffai Simon, Császár Ferencz, Gámán Zsigm., Gyulai Pál, P. Horváth Miklós, Kelemen Mór, Lonkai Antal, Majer Károly, Pákh Albert, Pataki Ferencz, Repiczky János, Roboz, Szilágyi Sánd., Szilágyi Virgil és Vályi Károly. A B. V. a „Délibáb"-ba olvadt, „hogy, — saját kifejezése szerint—miután hat szépirodalmi folyóiratot folytonos oly munkálatokkal ellátni, melyek a művelt magyar közönség legmagasabb igényeinek megfeleljenek, szinte lehetlen, áldozatot hozzon az irodalomnak, mint hozott a mult évben, midőn megindult, s hogy előfizetőinek a legjobb magyar szépirodalmi folyóiratot küldhesse meg . . ." Megjelent a B. V. hetenkint egyszer vasárnap két és fél iven borítékosan nagy 4 rétben finom velbnen, minden hóban egy műmelléklettel és egy párisi divatképpel; 1853-ban kétszer jelent meg hetenkint másfél iven: vasárnap és csütörtökön reggel, de kevesebb változatossággal és gondossággal vala ekkor szerkesztve. Nyomatott Kozmánál, 1852. jul.-tól Lukács Lászlónál. 1852: 1 — 8. sz. és 1.—26. sz. 680 lap, 1853: 1.—29. szám 348 lap. Előfizetési ára félévre helyben 6 ft., vidéken 7 ft., 1853-ban 6 ft. 30 kr., illetőleg 7 ft. 30 kr. volt pp. Megszűnt 1853. ápril 10 én. „Családi Lapok, tudományos és szépirodalmi folyóirat a valláserkölcsi műveltség s kath. hitélet emelésére." Klezsó József szerkesztése alatt kiadta a jó és olcsó könyvkiadó-társulat Pesten. Gróf Károlyi István a Cs. L. megindítására 500 ftot ajándékozott, sőt azt később is nagylelküleg segélé. Megindult 1852. ápril 15-én félhavi füzetekben. A jó és olcsó könyvkiadó-társaság, mely tagjai feladatául tüze a többek között, hogy katholikus szellemű természetrajzot írjanak, e lapot is tisztán katholikus szellemben indítá meg.Tarka és érdekes álló rovatai voltak: Szemle az élet, iskola, irodalom és művészet terén, Egyházi élet, Tanítási és nevelési ügy, Irodalom, Művészet. Megjelent havonkint kétszer, legalább 3 ívnyi 8-rét füzetekben, kék borítékban, koronkint fametszetek vagy kőnyomatok kiséretében, a kiállítás ízletes volt; nyomatott Emich Gusztávnál 1852. I. 1—6 sz. 328 lap. II. 1 — 12 sz. 604 lap; 1853 I. 1 — 12 szám 615 lap; előfizetési dija félévre helyben 3 ft. 30 kr. vidéken 4 ft., borítékkal 4 ft. 30 kr. volt p. p. „Szépirodalmi Lapok." Értekezések, novellák költemények, bírálatok. Tárcza: irodalmi, művészeti és társaséleti szemle. Kiadó tulajdonos: Emich Gusztáv; felelős szerkesztő Pákh Albert, szerkesztőtárs Gyulai Pál. Keletkezett 1853. jan. 2-án Pesten. A Sz. L. szerkesztője már előfizetési programmjában nyíltan bevallja, hogy a súlyt nem annyira tárgyakba, mint a szellembe akarja fektetni, s hogy mint sok vállalatnak, mit elődeink lehetetlennek tartottak, ugy be fog következni komoly irodalmunk ideje is, melyhez e lapok átmeneti hidul kívántak szolgálni; és továbbá, hogy „a pajtáskodásnak mint az irodalom egyik emésztő mételyének tér nem engedtetik, hanem irodalmi hang fog uralkodni mindenkor e lap hasábjain." — És ha áttekintjük e lap félévi folyamát, valóban dicsérnünk kell irányának a kijelentett programmhozi folytonosan szigorú ragaszkodását, mely szülte aztán azt, hogy ezen szépirodalmi lapunk valóban irodalmi jellemet fejtett ki, s öntudatosan vitte a lobogót azon nemes czél felé, mely nemzeti irodalmunk egyik komoly feltéte, hogy ne csak olvassunk, de okuljunk is, hogy ne csak ízlésre hassunk, hanem ezen át az észre is, hazai nemzeti életünknek pozitív hasznára. A szerkesztő előrajza végsoraiban bővebben fejti ki lapja feladatát, midőn így szólott a közönséghez : „Nem tűztük ki ugyan feladatunkul, kiválólag hölgyek számára írni czikkeinket, de régen meg vagyunk győződve, mikép ama valódi felfedezői buzgalommal előadatni szokott örökös szerelmi problémafejtegetések, kalandvadászatok és szépítő szerek lajstromozásán kívül, hölgyeink nagybecsű figyelmét az élet egyéb viszonyainak tárgyalásával sokkal nagyobb mértékben fog lehetni megnyernünk. Végül hisszük, hogy minden családfő, ki tanulságos és élvezetes olvasmányt akar nyújtani családja körének, lapjainkban fel fogja ezt találhatni, még pedig úgy, hogy a serdülő nemzedék elől sem fog kellenie azt soha zár alatt tartania." E lapok tartamát tevék: 1 )Értekezések tudományos és művészeti tárgyak felett, e szakba tartozó korszerű indítványok, ismertetések, bírálatok. 2) Novellák, elbeszélések, humoreszkek. — Irodalmi s művészeti élet és jellemrajzok. — Közlemények a természet, történelem s társasélet köréből, ép oly tanulságos, sitő modorban. 3) Költemények, mint kedély nemeszigorúan megválogatva. 4) Változatos és élénk tárcza, melynek tárgyai voltak: a) a budapesti társaséleti, irodalmi s művészeti mozgalmak; b) a vidéki élet hasonnemű mozzanatai; c) a nemzeti színház előadásainak minden pártnézeten felül álló, részrehajlatlan műbírálatai, szintúgy a többi budapesti színházak jelentékenyebb tüneményeinek rövid ismertetései; d) az Akadémia s egyéb tudományos és művészeti intézetek, közhasznú egyletek működéseinek folytonos szemmeltartása. 5) A magyar irodalom ujabb termékeinek, hazai műtárgyaknak ismertetései. 6) A külföldi szépirodalmi s művészeti ujabb jelenségek folytonos és tanulságos naplója. A prózai részt irták: gr. Andrássy Manó, Atadi Vilmos, Bérczy Károly, Brassai (kinek Canus álnév alatt irt opera- és zenebírálatai még most is utól nem ért példányokként ragyognak irodalmunkban), Csengery Antal, Degré Alajos, Gyulai, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Irinyi József, Kaján Ábel (Pákh Albert), Kazinczy Gábor, b. Kemény Zsigmond, Kertbeny, Lauka, Samarjay, Sükey Károly, Szabó Károly, Urházy György, Vályi Károly, Zsámbokréti Gyula; a költői részt: Arany, Beöthy Zsigmond, Erdélyi János, Gyulai, Iduna, Kriza János, Petőfi (hátramaradt költeményeiből), Szabó Károly, Szász Károly, Szeberényi Lajos, Sükey Kár. és Vecsey Sándor. A „Szépirodalmi Lapok" csaknem minden száma hozott egy-egy mélyebbre ható értekezést a szépészet, irodalom, népisme stb. mezején; a színházi előadások, hangversenyek s egyéb mutatványokról közlött jelentései többnyire avatottsággal s vidor elevenséggel voltak irva; ujabban megjelent magyar könyvek — szépirodalmiak — valóban csodálatos részrehajlatlansággal bíráltattak, ugy hogy most is haszonnal és gyönyörrel lehet forgatni lapjait. Megjelent hetenkint kétszer kéthasábos egyegy legnagyobb 8 rétiven, párisi divatképekkü; nyomatott Emich Gusztávnál 1853. I. felében 1. — 52. sz., 832 lap; előfizetési dija félévre helyben 5 ft., postán küldve 6 ft., divatképekkel 6 ft. 40 kr., illetőleg 7 ft. 40 kr. volt pp. — Körülbelől 500 ra ment az előfizetők száma, minek egyik fő oka az lehetett, hogy az év utolsó napjaiban, midőn az akkori csekély számú olvasóközönség már más lapokhoz csatlakozott, későn érkezvén felsőbb helyről a kiadhatási engedély, a lap megindulása is rögtönözve történt. A szerkesztő személyes viszonyai miatt a szerkesztésről lemondván, a lap az első félév végével, az irodalom kárára, végkép megszűnt s az előfizetők nagyobb része a „Délibáb"-hoz csatlakozott. „Délibáb, nemzeti szinházi lap, felelős szerkesztő és kiadó Tolnai Festetics Leo, szerkesztőtárs Jókai Mór. Keletkezett 1853. január 2-kán Pesten. Az első szám hozta a szerkesztők rövid „előszavát," melyben megemliték, hogy midőn lapjok fölé az irodalom és művészet neveit kitüzék, oly kincsét vevék kezükbe nemzeti létünknek, miknek föntartása erős kötelesség, de teljesítése a legtisztább öröm, „s lehet, — mondja a szerkesztőség — hogy kincseink, gazdagabb szomszédokhoz hasonlitva magunkat, összegyüjtötten is szegényül hagynak bennünket, de tudnunk jó, hogy e kevés — mindenünk, s az előszeretet sajátunk iránt minket meg nem szégyenít. Öröm és tisztelet ünnepe leend ránk nézve minden nap, melyben közönségünk előtt megjelenünk, s nem feledjük soha, hogy e hely, melynek küszöbét átléptük, a szentély, melyen belől vigság és küzdelmek szavai hallhatók lesznek ugyan, de botrányé és szenvedélyé soha." Tartalmát tevék: I. Irány- és aesthetikai czikkek: Bulcsu Károly, Csengery Antal, Egressy Gábor, Kőváry László, Ney Ferencz, Orlai és Samarjay Károlytól. — II. Beszélyek, életképek, történeti korrajzok: Bérczy Károly, Czakó Zsigmond („Sz. László," tört. rajz 5 felv.), Degré, Dobsa, Dózsa Dániel, Győri Vilm., Gyulai, Jókai, b. Kemény Zsigmond, Komáromy Ferencz, Lauka, Obernyik, Szathmáry Károly, Szilágyi Sándor, Vadnai, Vályi Károly, Vas Gereben és Vecsei Sándortól. III. Versek, balladák és költői beszélyek. IV. Utazási naplók és levelek. V. Történeti, művészeti életrajzok és régiségek. VI. Nemzeti szinházi ügyek. VII. Műbirálati rovat. VIII. Tarka képek, nagyobb része Jókai tollából. IX. Budapesti hírek. X. Külföldi színészet és országjárás. XI. Vidéki szemle. XII. Irodalmi értesítések, felszólítások, kérelmek. XIII. Szerkesztői értesítő, hivatalos nyilatkozatok és czáfolatok. A Délibáb, szépirodalmi tartalmát tekintve, a jobb lapok közé sorolandó. Költeményei s beszélyei között találtatnak szép számmal, melyek a hírlapi dicsőséget túlélendik. — A Délibáb egyszersmind a nemzeti szinház hivatalos közlönye lévén, mint ilyen a színpadra került új darabokról s a fellépett művészekről hozott részletesebb s néha bírálati jelentéseket. Figyelemmel kísérte a vidéki színészetet is. Közkedvességét leginkább főmunkatársa s tulajdonképeni szerkesztője Jókai Mór eleven képzelmének s tetszetős előadásának tulajdonithatni. Megjelent minden vasárnapon két 8-rét ivben finom velinen piros borítékkal ellátva 1853. I. 1. — 26. sz. 844 lap. II. 1.—26 sz. 834 lap, több arczkép,színpadi jelmezkép és párisi divatképpel; nyomtatta Emich Gusztáv; félévi előfizetési dija helyben 6 ft., vidéken 7 ft. 36 kr. volt pp. A Délibábnak eleinte 800 előfizetője volt; az első év vége felé azonban ezek száma nagyon leolvadt, s az előfizetők a lap megszűnte után a „Hölgyfutárral" kárpótoltattak. „Divatcsarnok. Tudományos, szépirodalmi, művészeti és divatközlöny." 1853. ápril 3-kán alapitá Császár Ferencz mint tulajdonos szerkesztő; kiadta Müller Emil Pesten. A lap irányát következő szavakban tolmácsolja maga a szerkesztő: „Szent áhitattal fogok csüggni nemzetem azon eredeti nemes sajátságain, melyeket hosszú ittléte óta, annyi vihar között, szerencsésen megőrze, s anélkül, hogy lapomban az ősi ereklyére legparányibb szeplőt vetni hagynék, iparkodni fogok: annak hasábjait a művészet, szép tudományok és művelt társalgás csarnokává tenni, melyből száműzve maradjon minden, mi az illedelmet, főleg pedig a női szemérmet, s átalában azon szabályokat, melyeket a „jó nevelés" önmagától szokott önmagának felállítani, csak távolról is sérthetné. Ez irányt hűségesen, szilárdan követvén, remélem, meg fogom legalább közelíthetni azon czélt melyet lapom által részben szintén elérni óhajtok: megszüntetni, t. i. azon itt-ott most is mutatkozó előítéletet, hogy a mi gyönyörű magyar nyelvünk ép oly kevéssé alkalmas a tudományoknak kellemes modorban előadására s a csínnal társalgásra, mint romlatlan lelkünk s ép erős kedélyünk a művelődésre" ... * Tartalmát tevék — az előrajc szerint — kirekesztve minden politikát és „egélytant"; l) Értekezések, a) történelem és rokon tudományokból, mint életirások, utazások, emlékezetek stb.; b) a természettan és természettörténet egész köréből;