Vasárnapi Ujság – 1868

1868-11-22 / 47. szám - Ujházy László 47. szám / Arczképek, Hazaiak - Ujházy László (arczkép) K. L. 561. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szalmafonó család. Jankó J. 47. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - „Izra” tengerszem. Greguss J. 47. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Sebus Johanna. Risse 47. szám / Vegyes tárgyuak

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. jggi Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-díj külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Ujházy László a spártai jellemű magyar menekült képét mutatjuk be ezennel, ki korát s kora viszonyait sokban megelőzte, puritán jellemtisztasággal s fáradhatlan te­vékenységgel apostolkodott a haza anyagi s szellemi érdekeinek emelésén, a feudalis­mus kiirtásán, a szabadság meghonosításán s rendütltetlen következetességgel vitte ke­resztül s óvta meg elveit minden körülmé­nyek közt. Ily férfiak mindig tiszteletre­méltók, s nekik, ha olykor tévedtek is, ha a jelen nem, a jövő mindig igazságot szolgál­tat. A kor, melyben ő szerepelt, a történe­lemé már; egy rövid hirlapi czikk kerete azonban sokkal szűkebb, mintsem arról és hő­seiről kimeritő történelmi íté­letet mondhasson, kivált mig legnagyobb részök még életben van. Ezért nem lehet szándé­kunk itt Ujházy László élettör­ténetét (melyet még nyújtson minél messzebb az ég) részle­tesen és körülményesen, t. i. az egyéni történelemnek a megyei és hazai történelem kerekei közé beillesztésével megírni; nem lehet tovább terjeszkednünk, minthogy elősoroljunk némely közérdekű életrajzi adatot s tényt, melyeknek azonban egy­kor maguk a történelem irói is jó hasznát vehetik. Született 1793-ban Buda­mérban, Sárosmegyében... Mi­dőn az utas Kassáról Eperjesre megy s megáll ama hires mere­dek felett, melyről 3—4 csava­rodással vezet le az országút... megáll — szétnéz s egy „fes­teni való" tájképet lát maga előtt — ha ennek legszebb ré­szét, az élősövénynyel s óriási jegenyékkel beültetett nagy birtoktagokat, országutat, kas­télyt stb. megvizsgálja, mindig reá fog emlékezni Budamérra . Ujházy László születése s későbbi tevékeny­sége helyére, mert e nagy fákat ő ültette; ő volt a birtok­tagositás, rendezés, a váltó­gazdaság és munka-beosztás első s fárad­hatlan bajnoka, kinek e nemű munkáját s annak áldásos hatását nemhogy elenyész­tetné, hanem növeli, gyarapitja az idő — a kezdeményező munkás szellem eltávozása után is. Majdnem köztudomásu dolog, hogy ezen időben Sáros megyében a szabad­kőmű­vesség­nek sok buzgó tagja s­pirák­on székhelye volt. Kazinczy Ferencz bővebben leirta eme társulat viszonyait, családtagjai számára egy szép piros könyvben, melynek olvasásától előlapján az idegeneket eltiltotta, s épen ezért, és mert a szabadkőműves bármennyit beszéljen öntársulatáról, mindig ,,sub rosa" (titokban) tartja (s ezért neveztetnek rózsa­kereszteseknek) a titokban tartandókat, a mi t. i. a rózsa-kereszttel vagy inkább ko­szorúval diszitett teremben történt és mon­datott, — legyen elég itt csak annyit mon­danunk, hogy Ujházy Sámuelnek, a tisztes szabadkőművesnek fia László már ifjú korá­ban oktattatott s felavattatott a szabad­kőművesség mesterségébe, — pótolván korán elhunyt atyja helyét. Ujházy László alsóbb iskoláit Eperjesen, a bölcsészetet Debreczenben, a törvénytant S.-Patakon végezvén, az akkor szokásos el­méleti tanulmányokon kivül gyakorlati ki­képzettséget is nyert s szerzett önmagának egy derék franczia katona segélyével, ki mint inas volt mellette — s a franczia irodalmat csakhamar önválasztása, önbelátása szerint élvezhet­e. Iskoláit végezve csakhamar nőül vette a Szepességen, egy akkor orszá­gos hirü derék magyar höl­gyet, Szathmáry Donát fiúsitott egyetlen leányát, a Madagas­zárban száműzetése után ki­rálylyá lett Benyovszky uno­káját. Eme házasságból azonban csupán leány­gyermekek szár­mazván , — és Szathmáry D. öreg korában kötött házassága által igyekezvén visszaszerezni ama reményét, hogy szép birto­kait fi-örökösre hagyhassa, Uj­házy László nejével s családjá­val leköltözött Sáros megyébe, hol sokoldalú tevékenységét ki­tűnő erél­lyel kezdte meg, úgy a gazdaság és a birtokrendezés terén, mint a szabadelvű tö­rekvések mezején — a megyei gyűléseken. Ő ugyanis az úrbéri törvé­nyeket megelőzve, már e törvé­nyek meghozatala (1836) előtt Zemplén megyében Hansinán, Sáros megyében pedig két hely­ségben, Budaméren és Bökin be­hozta a tagosítást, mely munka első lévén e téren az országban, sok erélyt igényelt, sok balíté­let leküzdésével járt. Ezek szerencsés sikere után azonban alig volt tagosítási vagy össze­sítési per vagy eset, hogy őt meg ne hívták volna elnöknek, vagy ki ne kérték volna tanácsát egy s más ily ügy elintézésében. A tagosítás, mondják, 25 százalékkal emeli a birtok értékét, de másik 25 száza­lékkal emelkedik az érték, ha összeköttetésbe UJHÁZY LÁSZLÓ.

Next