Vasárnapi Ujság – 1869
1869-01-03 / 1. szám - Szilvesztertől uj-esztendeig! Varga J. 7. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
gát nyolczvanra, a kapu szélességét négy singnyire rendelvén el. 2. Anno 1565. János Zsigmond király ezen Erdőd várát a törökkel megszálván, negyvennapi ostromlások után capitulatio ellen a népet fegyverre bánta, és rabságra vitte, az várat földig rontotta." A templomra vonatkozó feliratok ezek: „3. Anno 1482. Ugyanazon Drágfi Berthalan erdélyi vajda az hatalmas Mátyás király idejében nagy boldogasszonynak odaváján istennek dicséretére és az asszonynak tiszteletére végeztette el az nagy erdődi szentegyházat is. 4. Anno 1501. Emiltett nagy emlékezetű Drágfy Berthalin erdélyi vajda szent Demeter napján eötvennégy esztendős korában ez világból kimúlt. 5. „Anno 1730. Első Nagy-Károlyi gróf Károlyi Sándor kezdvén restauratióját, magazinális házának istennek segítségéből fel is állitotta." A vár némely termeiben és téves folyosóin a régi építészetnek még most is becses maradványai láthatók. Vessük a vár e régi történelmi krónikája után még azt, hogy az erdődi várkastély nagy költőnk Petőfi Sándor életében is nevezetes szerepet játszott; fönnebb közölt életrajzában említettük e körülményt. Az erdődi várkastély kertjének akáczfái szőtték be lombornynyal s mámorító illattal a költő szerelmi álmait s boldogságát; esküvőjének a várkápolna volt csöndes szinhelye és néma tanuja. Petőfi lantja háladatos volt Erdőd iránt; legszebb költeményei között foglalnak helyet azok, melyek e helyre vonatkoznak. A „Mi van innen távol ?" kezdetű költeménybe néhány megható versszak van Erdődnek szentelve. A „Ti ákáczfák a kertben" czimű költemény a leggyöngédebbek egyike, melyeket Petőfi valaha irt, egészen e kerté. De talán legszebb e dalok közt az, melyet im itt egész terjedelmében közlünk olvasóinkkal, mint az erdődi vár- és kertre írottat: Elpusztuló kert ott a vár alatt... Elpusztuló kert ott a vár alatt, Elpusztuló vár ott a kert felett... Rajtok borong homályos-szomorún Az őszi köd és az emlékezet. Eszembe jut rólok, mit a haza Veszített egykor s a mit szivem nyert; Elhúnyt vitézek sírja az a vár, S élő szerelmem bölcsője a kert. Itt lenn ringattam én ölemben öt Itt lenn öleltem én galambomat, S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok, Ott fönn tanyáztak a Rákócziak. Dicső vitézség! édes szerelem ! Bejárom egyszer még e helyeket, Ma itt vagyok még s holnap távozom, S tán vissza többé nem is jöhetek. Lesz-e ezentúl, oh kert, a ki majd Édes gyönyörrel jár e fák alatt? Lesz-e ezentúl, oh vár, a ki majd Szent tisztelettel nézi tornyodat? (Erdőd.) Egyveleg. (1800 előtti magyar könyv statisztika.) Oly könyvészeti munka magyar nyelven, mely nem pusztán egyes könyvtárak katalógusát adja, hanem kiterjed a magyar nyelven megjelent összes művekre, mind ez ideig csak egy van, s ez Sándor Istvánnak 1803 ban kiadott „Magyar könyvesház"-a. Ennek alapján, noha igen sok hibája és hiánya van, megállapíthatunk annyit, hogy 1533—1801-ig magyar nyelven kijött 3027 önálló kisebb nagyobb munka. Ebből a XVI-ik századra, vagyis 1533-tól 1601-ig esik 200; a XVII-dik századra (1601 — 1701) 777; a XVIII-ik századra (1701 — 1801) 2650. E munkát készítette összesen 1037 magyar író, akik közé azonban nincsenek odaszámítva a névtelenül kiadott könyvek szerzői s a gyűjteményes munkák, hirlapok stb. írói. — Irodalmi termékeink ezen puszta szám-adataiból kitűnik, hogy kiadványaink körülbelől 30-szoros arányban növekedtek a századok szerint, ami mindenesetre haladás. A XIX-ik századról nincsenek határozott adataink, de annyit mégis elmondhatunk, hogy az elmúlt három század összes munkásságának háromszoros arányát a lefolyt hét tized — tehát nem egész század — alatt is túlhaladtak már. — Közli Ráczkevi. ** (Zöldségkertészet Parisban.) Páris 1857-ben körfalain belül 1800 zöldséges kertet számlált, 50—100 acre (egy acre nem egészen egy magyar hold) kiterjedéssel egyenkint. Ezeknek mivelése mintegy 9000 embernek és 400 lónak adott foglalatosságot; évenkint 2 milló frank áru trágyát, 260,000 üvegablakot és 2.160,000 üvegburát igényelt. Súlyra nézve a párisiak évenkint több, mint 268 millió font zöldséget, fogyasztanak el, nem számítva ide az üvegházakban termesztett tavaszi zöldségeket (32,000 font spárga, 1000 font zöldbab és ugyanannyi borsót.) Az összes bevétel mintegy 14 millió frankra tehető. Ezenkivül Páris környékéről a források és patakok körül vadon tenyésző zsázsából naponkint átlag 30 szekér jő Párisba, egyenkint körülbelül 300 frank értékkel. ** (Gőzerő a jégen.) Mint Szent-Pétervárról irják, ott társaság alakult, mely gőzerő segedelmével két utazásokat rendez jégen. — A locomotiv 25—30 lóerejü s mindenben hasonlít a rendes vasúti locomotivhez, kivéve, hogy kerekeinek talpa rovátkos, ugy hogy a sima jégen is elég kapaszkodó erejök legyen, de nem oly élesen, hogy a jeget mélyen feltördelje. A fennakadás elkerülésére elől egy hótisztító szerkezet van. Az így készült közlekedési eszközzel hosszabb utazásokat fognak rendezni Sz.-Pétervárról Einnlandba, Lappóniába és más oly tájakra, melyeken az év nagy részében a téli fagy eddig meggátolta a vízi közlekedést Európa többi részeivel. A vagyonok kényelmesek és fűtöttek lesznek, s köztük háló-, játék-, ebédlő-, olvasó- és concert-vagyonok. A Hir szerint a találmány egy francziától ered. "'1> (Pest társulati statistikája.) Pesten ez időszerint van 97 különféle társulat és egylet, még pedig 17 közhasznú országos társaság és egylet, 33 segély-, betegápoló- és temetkezési egylet, 25 oly egylet, melyeknek czélja különféle foglalkozások előmozdítása vagy gyakorlása, vagy az egynemű foglalkozású egyének egymás közötti érintkezésének előmozditása, 5 kör és 17 egyéb czélu egylet és társaság. Ezeken kivül van Pesten 68 részvényes társaság, még pedig 6 bank- és pénzintézet, 5 közlekedési részvénytársaság, 7 biztositó részvénytársaság, 48 gyártársaság, melyek között 10 műmalom, 1 szálloda építésére állott össze; és végre, mint nem részvényes pénzintézet, a magyar földhitelintézet. Szilvesztertől uj esztendeig! Az esztendő utolsó napja! Milyen könnyű kimondani, pedig milyen nagy szó ez. Egy lánczszem, mely lepergett s melyből senki se tudhatja, kinek, hány van még hátra! Talán ez az utolsó? Egy barázdával több az arezon, egy vonással több a rováson , és senki sem tudhatja, fér-e még egy barázda oda ahol a többi van, fér-e még egy rovás a többi mellé, vagy ez az utolsó? . . . Hanem az utolsó napon kinek jutna eszébe ilyeneket gondolni, mikor olyan közel van hozzá az első. Ki siratná az olyan halottat, aki másnap reggel már föltámad. Inkább vígan megülik a tort a haldokló ágyánál, hogy a beteg legalább nóta mellett hunyja be a szemét. Pohárcsörgéssel siratják meg, hegedűszó mellett énekelik el. Akinek rosz volt, örül hogy vége lesz, akinek jó volt, örül hogy még jobb lesz a másik. Ez csak aztán a temetés. Jó szomszédok, ismerősök meghívják egymást a temetésre és már napokkal előbb elintézik, hogy hol lesz legjobb megülni a tört. Rendesen olyan lányos házra esik a választás, ahol a „lepény alja nem ég a tepsihez," s a hol „az eladó keze után tizenkét legény is megtörülhetné a száját." Innen aztán a ki csak megtud a két sarkán állni, ha legény, hát el nem maradna a világért. A kinek párja nincs, párt is kaphat itten; a kinek párja van, megtalálja itten, szita forgásából, kakas kukorékolásból kiki megtudhatja merről jön a párja; ólomöntésből, gombóczfőzésből azt is megtudhatja, ki fia, ki lánya? Szilveszter estéjén sok csuda történt már. . . . Szilveszter estére elkészül a sok jó a nagy lány keze után, szemnek szájnak tetsző mindenféle; a „lányok" is hoznak ki mit, egyik egyet, másik mást; legények czigányt kerítenek s lesz olyan „czéczó," hogy a harmadik faluban is megemlegetik Bogár Annus két keze sültét, főztét. A ki ott nem lesz, holtáig megbánja. Ott is lesz, a ki csak mozdulni bír. Esteli harangszóra már a czigányoknak csak a kuczkó TÁRHÁZ. szájában szorul egy kis birodalom, s ha a tornyos ágyat a kamrába nem hordták volna, most egy pár még az ágy alá szorulna. Örül is a gazda, csakhogy a két kezén nem hordja be kedves vendégeit; alig találja helyöket, s az öregebbeket az asztal háta mögé, a fiatalját aztán kit ide, kit oda, csak hogy a kezére nem ülteti. Legények, lányok külön-külön csomóba ülnek, már amint az illik, mert bizony egymás mellett egyik-másik küjön legény nem igen férne meg a bőrében, így is van elég baj, míg az unalmasan hosszú vacsorán átvergődnek, egy-egy tál bizony oda is borul, ahová nem szánták; s a sok csintalan kapkodásban egyik-másik csak épen hogy a füle helyén nem keresi a száját. Már pedig a vacsorán át kell esni, s ha két gyomra volna egynek-egynek, egyik se maradna üresen; mert ha a szép szó nem használ, a szabadkozó legénybe a gazda bizony két kézzel is belekínálja még azt a kis darab bélest, ezt a morzsányi fánkot. ... Ne mondjátok aztán fiaim, hogy éhen maradtatok. Na hiszen azt nem is mondhatják, mert mikor a Csomóék ráhúzzák a mártogatóst, hát szinte az öregebbek is megkívánják, ha egy kicsit lejebb rázhatnák a sok áldást. Van aztán dolga a bandának, a kerök nem járhat olyan frisen, hogy a sok pihent láb bele fáradjon; ha az egyik nótának a végét elejtették, fölkapták a másikét, mert nem messze már az éjfél, s aki addig fáradtig nem tánczolta magát, nem mond annak igazat se az álom, se a szita. A mi kis szabad idő beszorul a nóta közé, azt se hagyják elveszni haszon nélkül. Játszanak „fordulj bolhá"-t, s akiknek a szive összever, nem sajnálnak egymástól egy-egy lopott csókot. „Sokan látják, mikor adják, nem szégyen az akkor." Egyszer csak aztán itt az éjfél; a kakukos óra hosszú serczegés közt elveri a tizenkettőt, s valamelyik kiszökött hunezut legény a „bakter" hangot utánozva elénekeli az ablak alatt az éjféli verset: Dicsértessék a Jézus Krisztus, s A szűz Máriának szent neve. Tizenkettőt vert az óra, Dicsértessék egek ura. Lehunyta a vén a szemét Dicsérjük a Jézus nevét, Formázzuk be a szemünket, Hullassuk a könyeinket, Gyászoljuk meg hallottunkat. Üssük össze poharunkat! A búcsúztatóra aztán jót nevet a társaság, legények leányok fölugrálnak s a „bolhát" olykor föl is ütik a kis székkel a nagy sietségben. Nagyon rövid az idő tizenkettőtől egy óráig, sietni kell a jó időt felhasználni. Szita-forgás, gombócz-forrás, kakas-kukorikulásból csak éjfél után egy óráig lehet kinézni a jövendőt. Legények, leányok körbe ülnek a szoba közepén s a körön belől elég helyet hagynak a szita forgására, hogy kényelmesen gurulhasson arra, a merre a leány óhajtása hajtja. Egy leány bemegy a kör közepére a kész szitával s ott leguggolva fölemeli szájához s félhangon suttogva hízeleg a jövendölő kis szitának: „Tejszike szitka, Szögön függő lelkem, Mutasd meg én nékem Merről jön a kérő?" Arra aztán megperditi két ujjával a kis szitát s az egypárt egy helyen fordulva, neki lódul valamelyik legénynek. Persze, ha ott van a legények között, a kihez a leány küldte, akkor aztán reá fogják, hogy odafutott; s a pironkodó leánynak, legénynek rovására jót kaczag a társaság. Jön azután a másik s a harmadik leány sorba egész végig, s néha az esetlen szitka bizon oda fut a leáponyok felé, nem kis mulatságára azoknak, a kik az elszomorodó leány rovására nem átallanak nevetni. Mikor vége van a szita-forgatásnak, a jóslással elégedetlen leányok a gombóczokhoz folyamodnak. Gyúr kiki három gombóczot s mindegyikbe egy-egy kóró darabkát dug, elnevezvén egyiket egynek, másikat másnak; egyet mindenesetre a „választott" nevére keresztel.