Vasárnapi Ujság – 1869
1869-10-24 / 43. szám - Kazinczy Ferencz 110-ik születésnapjára 588. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
.588 Kazinczy Ferencz illOdik születésnapjára. Alig pár héttel ezelőtt járta végig lapjainkat azon óhajtás, hogy a csak most felfedezett Cserei-féle Kazinczy-levelek adassanak át az irodalomnak e bécsi tulajdonosuk — hacsak kivonatban is — tegye azokat közzé. Mi örültünk a fölfedezésnek, de nem óhajtjuk kiadásukat darabonként , megmondjuk miért. Kazinczy Ferencz nyelvújítási érdemeit nem szükség elemezni és ismételgetni most, midőn — 10 év óta legalább — a kis gyermek is tud róla annyit, hogy nevét ismeri. Október 27-én lesz tíz éve annak, hogy a magyar nemzet, mint nemzet ülte meg születésének százados évfordulóját, mely 1849. után az első önérzetes, férfias lépés volt nyomasztó viszonyaink megváltoztatására. Áldozott ebben a nemzet a mult nemes küzdelmeinek, egy reformátor érdemeinek, s tüntetett a jelen ellen a jövő érdekében. Megtette kötelességét, de teendője még nincs befejezve; nem emelt Kazinczynak egy állandó emléket művei kiadása által. Pár nap múlva Kazinczynak 110-dik születési évfordulója következik be. Itt az idő, hogy a nemzet s legelső sorban az Akadémia megemlékezzék róla s határozza el műveinek egy önálló, teljes kiadását. Ezt Kazinczy szelleme, irodalmunk jövője és saját becsületérzetünk követeli. Nem kivánunk lehetetlent. Jóakarat kell csupán s pár év mulva a nemzet felmutathatja egyik legkitűnőbb emberének minden művét, mint teheti ezt — habár a körülmények miatt nem is egész teljesen — Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa műveivel. De hallom az ellenvetést, hogy Kazinczy dolgozatainak nagy része forditmány, melynek korszerűsége ma már elveszett s a miknek nyelvezete sem állja ki már mindenben a kritikát. Igaz, de Kazinczy ez időszerint nem is annyira ezekért érdemelné meg az uj kiadást, mint leveleiért. E nemű dolgozatai ét világirodalom a legkitűnőbb epistolograph - jai mellé helyezik s épen e részben nincs complet kiadása. Saját, s az Akadémia által halála után rendezett kiadásai fordítmányait hozzáférhetővé tették, de remek stylü és irodalom- s közművelődéstörténetileg ritka becsű levelei részint szétszórvák, részint most is kéziratban hevernek. Ezek kiadása tehát égető szükségesség és becsületbeli kötelesség most, amidőn még összegyüjthetők, mert fél- Szigliget, század, vagy tán csak egy évtized multával is az nem lesz kivihető többé. Épen ez okból nem óhajtom tehát, hogy Csőre Miklóshoz írott levelei is csak darabonként, vagy — mint lapjaink mondják — kivonatilag közöltessenek, mert ez által érdekük legnagyobb része elvész s a felhasználhatás is meg lesz nehezitva kétszáz magyar hirlap és oly könyvtárak mellett, melyekben talán egyetlenegy magyar lapot sem lehet feltalálni hiány nélkül. Hiába keresünk időszaki irod. munkákat akár a Muzeum, akár az Akadémia vagy Egyetem könyvtáraiban, — vidékieket számban se vehetvén — mert ezekben vagy épen nem, vagy csak csonkán találhatók fel lapjaink, s igy Kazinczy levelei ily szórványos közzététel által csak ugy nem lesznek megmentve a jövő számára, mintha valamelyik családi levéltár pora között kéziratban hevernének. Karolja fel az ügyet az Akadémia, s ha egyszer megkezdte, gyorsan megy a munka,annyival is inkább, mivel b. o. Kazinczy Gábor már a levelek nagy részét összeállította, a mit az Akadémiának — ha csak használat végett is — megszerezni nem lenne lehetetlen. Saját könyvtárában is van Toldy szerint néhány kötet, az Erd. Múzeuméban is, egyszóval a nagyobb rész könnyen hozzáférhető helyeken létezik, csakis az összeállító munkás kéz hiányzik. E részben Toldy Ferencz volna a legilletékesebb, ha ő meg nem volna annyira elfoglalva, hogy Kazinczy életét sem bírta kiadni 10 év alatt, daczára annak, hogy az Akadémia formája alatt s előfizetési úton lön megkezdve kiadása. De mind az egyén megválasztása, mind egyéb teendő az Akadémia hatásköréhez tartozik, mi csakis azon óhajtást nyilvánítjuk ki, hogy vajha a 110-dik év meghozza Kazinczy emlékének azt, a mit a 100-dik csak kis részben volt képes meghozni, ledönthetetlen s elfelejthetetlen emlék gyanánt! Végszóul kiírom Toldynak egy régibb művéből*) azok névsorát, a kikhez Kazinczytól levelek szólanak, s a miknek tetemes része maga megvan, noha csak kéziratban. És pedig bebörtönöztetése vagyis 1794. előtti időtől fogva fennmaradt levelei vannak gr. Beleznai Miklóshoz, Bessenyei Györgyhöz, Czirjékhez, gr. Eszterházi Károlyhoz, Fejérváry Károlyhoz, Koppi Károlyhoz, Kovachich Mártonhoz, Kovács Ferenczhez, Molnár Jánoshoz, báró Orczy Lőrinczhez, I. Péczeli Józsefhez, báró, később gr. Ráday Gedeonhoz, Rájnis Józsefhez, Ráth Mátyáshoz, Baróti Szabó Dávidhoz, Szentgyörgyi Istvánhoz, Szilágyi Sám. superintendenshez, ifj. Szilágyi Sámuelhez. 1801-en vagyis kiszabadulásán inneni levelei a következőkhez szólnak : Berzsenyi Dániel, Cserei Miklós, Csokonai V. M., gr. Dessewffy József, Döbrentei Gábor, Fabchich József, Földi János, Guzmics Izidor, Horváth Ádám, Horvát István, Jankowich Miklós, Kis János, Kölcsey, Kriebel János, gr. Mailáth János, Németh László, Pyrker László, Rumy Károly, Sipos Pál, Szentgyörgyi József, Szentmiklóssy Alajos, Szombathi János, Szögyényi Zsigmond, gr. Teleki József, gr. Teleki Sámuel, Toldy Fer., Ungvárnémethi Tóth László, Vályi-Nagy Ferencz, Virág Ben., Vitkovics Mih., id. és ifj. báró Wesselényi Miklós, Zádor György, Szemere Pálhoz, irott s Toldy szerint „legérdekesb és fontosb levélgyüjteménye" meg van semmisítve, ha ugyan töredékei egyes „Szemere-a Tár"-ban fenn nem maradtak. Kisebb számú levelei is ezekhez szóltak: Bajza , Aranka, Bárány Ágoston, Báróczy Bártfay Li Sán., szló, Bitnicz Lajos, Bölöni Farkas S., Decsy Sámuel, Édes Gergely, Endrődi János, Engel, Ercsey, Fáy András, Fejér György, Ferenczilatv., Hegyesd. Csobáncz. gróf Festetics Gy., Holéczy Mih., b. Hormayr Józs., Horvát End., Igaz Sám., Kállay Fer., Kerekes Ábel, Kisfaludy Károly és Sándor, Kiss Imre, Kovacsóczy Mihály, Kulcsár *) A Magyar költészet kézikönyve. Pest, 1857. 81. 89. 40. lap. Jónás József: Balatonvidéki táj. Szent-György.