Vasárnapi Ujság – 1869

1869-09-19 / 38. szám - A magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei nagygyülése (képpel) 517. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

son tündökölt. Teljes erőmmel arra törekedtem, Flóriánom, hogy czégem előtt a többi üzletek meg­hajoljanak, fáradságomat sikerrel koronázta az ég. A­mily hiában éltem azelőtt, most oly komolyan s nekifeküdve üzérkedtem, fáradoztam. Gyakran hasonlítottam magamat Alcibiadeshez, kiről a latin iskolában tanultam, hogy mindenben jártas volt, Athénében a finom bor mellett mindenkit az asztal alá tudott inni, csak öreg tanítóját, Szokratest nem, gyönyör­ben úszott, örömnek élt, Spártában pedig szívesen kanalazta a fekete levest, e nyomorú ételt, megnyalta utána száját, s így szólt: „no van-e még több, pompásan izlett? Én is mindenütt és minden időben első akar­tam lenni, s mire magam rászántam, annak éltem. Csak az ilyen ember élhet meg a föld hátán bárhol is. Természetes, hogy mindennek a nap alatt, meg­van a maga ideje. Most már, fájdalom, nem ehetem sokat, nem ihatom kedvemre, de hál' istennek, még elég korán beláttam, hogy az ember másra is van teremtve, t.i. üzletének szilárdítására, vagyonszer­zésre. Ha nem kárpótolja is most már nem élvez­hető gyönyöreimet, de legalább vigasztal, mert az ember a pénzzel soha sem telik be. Te élvezd azt, mire én már képtelen vagyok, s gyermekeid nemze­dékről, nemzedékre. A Van Lonk-Hasselaarok az elsők mindenütt! ez hangozzék minden szájban, mig Amsterdam áll! Életem ezentúl csöndesen és nyugodtan folyt le; legkimerítebb naplóm a főkönyv. Anyád áldott egy teremtés volt, — néha szeretett ugyan makacs­kodni — de ha én elhallgattam, rendszerint enge­dett. Második gyermekével szerencsétlenül járt, a harmadiknál pedig még szerencsétlenebbül, mert itt kellett hagynia a szép üzletet. De köztök te jártál legszerencsésebben, mert egyedüli örökösöm vagy. Jobban vigyáztam reád, mint én reám megboldo­gult atyám, az ártatlan örömök élvezetében nem korlátoltalak, a csak most legközelebb kellett elle­nedben komolyan föllépnem, hogy botor dolgokat ne köress el. Derék kereskedővé képeztelek, de még nincs éles belátásod. Légy nyájas az alsóbbrendüek iránt, így is lehet éreztetni velők, hogy nem állanak veled egy szinvonalon. Az előkelők iránt légy udvarias, de ha kell, határozott s szilárd is, hogy tartsanak tőled. A vevőknek kicsiny­ségekben engedj valamit, annál könnyebben s biztosabban préselheted őket a nagyobb üzletek­nél. őrizkedj a zsidóktól és németektől; gondold meg, hogy fényes neved van, s azok nálunk jóval ravaszabbak. De épen úgy beszélek most, mintha menyeg­ződ előtt kellene végrendeletemmel készen lenni. Dehogy­ ilyesmi eszembe se jusson. Sokáig mara­dunk még együtt, sokat még szóval is előadok,­sőt szükség esetében jelen naplóm mellé még egy füg­geléket csatolhatok. Ezúttal a te épülésedre följegyzett életiratomnak vége szakad. (Vége köv.) értelend. Valóban volt miért izgatni elleneinknek ott a Lajthán túl a fiumei gyülésezés ellen, mert ha azelőtt azt hittük, hogy jobbnak hiányában kénytelenek vagyunk vele megelégedni, most tud­juk, hogy a jobbak mellett is megállja helyét. És ez a tudás hasznos tudomány nekünk. És ezt a tudományt a magyar orvosok és természetvizsgálóknak köszönhetjük, ők tették lehetővé több mint ezer embernek, a távolról már régóta szeretett kikötővárossal közelebb ismeret­ségbe lépni, s ismereteinket azonfelül is szaporí­tották sok oly­an ismerettel, melyeket magyar ember csupán Fiuméban szerezhet meg magának a saját hazájában, nem is említve azon ismerete­ket, melyek az embert a művelődés magaslata felé egy-egy fokkal följebb emelik. Nem lehet czélunk ez alkalommal a fiumei gyűlések tudományos mozzanatait részletesen elő­adni, de más részről mulasztás volna volna tőlünk legalább meg nem említni azokat, mint egy-egy ujabb kövét azon épületnek, melyen Fiume é Faresina szoros. Kars­t-hegyek. iminnu­m SOS;­ ­• akadémia, »»sz. Bictérdy János.) Szinház. Molo és a nagy kikötő. Kir. dohánygyár. Kir. tengerészeti akadémia. A magyar orvosok és természetvizs­gálók­­ mnaiéi nagygyűlése. A magyar orvosok és természetvizsgáló­k idei (XIV-ik) nagygyűlése alkalmat nyújtott sok száz embernek: Fiuméról az eddiginél tisztább fogalmat szerezni, s két rokon nemzetiségnek az eddigi barátságot szorosabbra fűzni. Igazán, nem is volt az helyes fogalom, mely­lyel eddig Fiuméról bírtunk. Hiszen az nagyváros, melyet a magyar korona birodalmában az egyetlen Budapest halad túl. Háznégyszögei, intézetei, árucsarnokai, színháza, vendéglői, mulatóhelyei, közlekedési eszközei mind nagyvárosiak, hajótata­rozási kikötője ritkítja párját, kereskedelmi kikö­tője biztosabb és kényelmesebb a triesztinél, hajó­építészete a legnagyobb elnyomatás alatt is virágzó maradt, s kereskedelme és kereskedelmi szelleme világra szóló gazdaságnak hordja magvát magában, mely magát a fiumei vasút­i kikötő kiépítése, s Fiume őszinte tényleges visszacsatlása óriás fává Magyarország jövő összeköttetésének épülete emel­kedni és közös tudományosságunk kifejlődni fog. A magyar or­voso­k és természetvizsgálók fiumei gyülekezésének ünnepélyes megnyitó közgyűlésé­ben gróf Domini Vincze tengerészeti tanintézet igazgató értekezett az egészség, természet és lég­tünettan köréből, különös tekintettel a hajózási viszonyokra; továbbá dr. Bódogh Albert a Darwin elméletét ismertette, Balogh Tihamér pedig a ter­mészet befolyásáról a népekre tartott előadást mindkettő a tudomány jelen színvonalán foglalván álláspontot, s értelmes könnyű művek­ magyar nyelven szólván, minőn azok szoktak, kik terjesz­teni, és nem monopolizálni akarják a tudományt. Ugyan a gyűlésen dr. Arányi indítványt tett, hogy a magyarok bejövetelének ezredéves ünnepe alkalmából, egy Walhalla-szerü épület emeltessék emlékül, egyszersmind bemutatta ezen épület­fából művészien és gonddal kifaragott mintáját.­­ A zárülésben végre Littoio tengerész ezredes, és kikötő-parancsnok tartott értekezést „a te

Next