Vasárnapi Ujság – 1870
1870-11-06 / 45. szám - A franczia köztársasági kormány (Picard; Pelletan; Simon; Cremieux; Garnier-Pagés; Rochefort; Ferry; Glais-Bizoin; Gambetta; Favre és Arago arczképével) 576. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Rulikovszky-emlék Nagyváradon (képpel) 576. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
janak, ha füleket a víz felszínére tartva a láthatlan harang tompa zúgását hallják, mert e hang roszidőt jelez. A tudományos ember könnyen megfejtheti, hogy mit hallanak, nevezetesen a szél mozgásba hozza a felső hullámok által az alantabb eső vizet is. Egy dán hajós beszélte, hogy mikor elmerült, öntudatának elvesztése előtt hallotta a kopenhágai toronyban lévő harangok zúgását. Egy másik angol, ki szintén közel volt a vízbehaláshoz, azt mondá, hogy ő úgy hallotta, mintha az ég minden harangját meghúzták volna közel halála jelentésére, holott azon a tájon csak egy harang volt, s az is repedt. Vajjon nem a füle csendült-e meg, s ezt vélte a világ összes harangja zúgásának? K. T. K. .576 A Rulikovszky-emlék Nagyváradon. 1848/9-diki szabadságharczunk hősei és vértanúi közt nem egy idegen föld szülötte is van, ki hazánkért ontotta vérét. Bemntől, Guyontól, Leiningentől, Woronietzkytől kezdve, a német, lengyel, olasz nemzet annyi sok hős fia küzdött sorainkban, segített dicsőségünknek s áztatta vérével csatatereinket — vagy vesztőhelyeinket . . . Egy küzdő nemzet iránti rokonszenv, vagy a világszabadság ábrándosságában is magasztos eszméje ösztönözte őket, hogy magyarokká legyenek, mig a magyar függetlenség harcza kivíva nincs. Köny és áldás emlékezetöknek a Köny és áldás nemes keblű szerencsétlen ifjúnak is, ki Nagy-Váradon, nem dicsteljes harczban, hanem vélitéletileg lövetett agyon ügyünk iránti rokonszenvéért, kinek, a nélkül, hogy küzdhetett volna — mégis meg kelle halni érettünk; kény és áldás Rulikovszky Kázmérnak. Nemes és jómódú lengyel családból, Wolhynia Zwiahel helységében született, s midőn az orosz 1849-ben hazánkba tört, ő a Wosneseczky nevét viselő dzsidás-ezredben mint százados szolgált. Nem egyedül volt az ezredben, kinek vére fellázadt a gondolatra, hogy egy szabadságáért küzdő s jogaiban megsértett nemzet gyilkosa legyen, ő is, elnyomott s szabadság-sóvár nemzet fia. Fegyvertársai legnagyobb része, majd az egész ezred így érzett, s halk összeesküvés volt köztük, hogy mihelyt az alkalom kedvez, átállanak a magyarokhoz. Az alkalom azonban nem kedvezett. S kénytelenek voltak lemondani szándékuk kiviteléről. Az egyetlen, aki nem mondott le ép oly veszélyes mint nemes szándékáról: Kulikovszky százados volt. Átszökött a magyarokhoz, vagy legalább elfogatta magát. Az orosz napiparancs azt mondá „elfogták" — de az orosz táborban jól tudták, hogy történt. A szabadságharcz azonban végét járta már. Görgei a fegyverletétel iránt alkudozott már az orosz vezérekkel s Rulikovszkynak nem is adtak fegyvert kezébe, egyszerűen a hadifoglyok közé sorozták. E körülmény azonban nem menthette már meg. A fegyverletétel után, a hadifoglyok közt ő is Paskievics kezébe került, volt, hogy jó szántából jött át S mivel tudva a ház: Rulikovszkyra halálos ítéletet magyarokmondatott a vezér s Nagyváradon, aug. 28-án, agyon is lövette . . . Sirja, a nagyváradi köztemető szélén, 21 évig jeltelen állott. De jeltelenül is a közkegyelet tárgya, s az abszolutizmus sivár éveiben, minden őrködés, tilalom, sőt bántalmazások daczára, melyekkel a sir látogatóit illették, — Rulikovszky sirja ritkán volt fris koszorú nélkül. Végre, 21 év leforgása után, Nagy-Várad és vidékének hazafias kegyelete diszes emlékkel jelöltette meg az elvérzett fiatal lengyel hős porainak nyugvó helyét. Halála napjáról (augusztus 28-kán) a roszidő miatt a leleplezést el kellvén halasztani, az emlék szeptember 4-kén lepleztetett le, egyszerű ünnepélyességgel, nagy népsokaság részvevő jelenlétében. Jeles, hazafias beszédet tartott Ember Pál mezőkeresztesi reformált lelkész ; a beszéd alatt az emlékkőről lehullt lepel. Az emlékkövön, melynek s környezetének a csinos rajzát mai számunk közli, következő felirat áll: Rulikovszky Kázmér lengyel születésű volt orosz dzsidás-kapitány, a magyar szabadságharcz pártolásáért kivégeztetett 1849. augusztus 28-dikán, Béke hamvaira. A beszéd végeztével a nagyváradi dalárda, nemzeti zászlók körül csoportosulva, éneklé a Szózatot, s ezzel vége lett a kegyelet- és hálasugallta egyszerű ünnepélynek. „Az ünnepélynek vége, — irja ez alkalomból a „Nagyvárad" czimű helyi lap, — de a kegyeletnek, melyet Nagyvárad népe azon férfi iránt táplál, ki hazánk iránt oly rokonszenvet mutatott, nem lesz vége soha, és minden év augusztus 28-án, mint Rulikovszky Kázmér agyonlövetése napján, nem egy női gyönge kéz fogja sírját virágokkal koszorúzni !" A franczia köztársasági kormány. A franczia köztársasági kormány tagjait mutatjuk be sikerült csoportozatban. A sedani katastrófa után egy nappal, szept. 3-án vállalkoztak e férfiak a nehéz feladatra: Francziaország megmentésére , s a kétségbeesett önvédelmi harcz folytatására. Azóta már több mint két hó mult el, s a franczia nemzet még ma is folytatja a szent harczot. A sikerre, fájdalom! kevés a kilátás, s a német hadak, úgy látszik, földig akarják tiporni Francziaországot. A köztársasági kormány elkövetett mindent, s igyekezett a mult rendszer borzasztó hibáit helyrehozni a nemzeti lelkesedés fokozása által, de a sors csapásait nem volt képes eddig megállítani. Az uj kormány élére, mindjárt megalakulása után Trochutickot hívták meg, kinek közelebb adták arczképét és életrajzát. Néhány nappal Párisnak a poroszok által történt körülzárolása előtt azonban a kormány megosztotta a teendőket, s Tours városába delegált egy kormányt, s míg a párisinak tovább is Trochu maradt élén s vezeti Páris védelmét, addig Toursban, mióta Párist léghajón elhagyta, Gambetta látszik vezetni az ügyeket, mégpedig erélyes kézzel. Gambettát szintén csak nem rég megismertettük olvasóinkkal, valamint Jules Favre-t köztársasági külügyminisztert is. Crémieux (Izsák Ad.), mint 1848-ban, úgy ma is igazságügyminiszter, megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. 1796. ápril 30-án született Nimes-ban izraelita szülőktől, s nevelkedett Párisban és Aixben, hol 1817-ben ügyvéd lett, s politikai perekben sok tehetséget és bátorságot tanusított. 1830 után Párisban a semmisítő széknél Odilon Barrot helyére neveztetett ki ügyvéddé, s itt csakhamar népszerű lett, mint a sajtó- és fenyitőperekbe keveredett ellenzéki írók és demokraták fővédelmezője. Midőn 1840-ben a keleti kérdés került a napirendpártját keleti hit-Törökországba és re, nagy buzgalommal fogta sorsosainak, s utazást tett Egyiptomba, s mindenütt fellépett az üldözött és börtönre vetett zsidók érdekében. 1842-ben Chinon kerület választotta meg képviselőnek a kamarába, hol Odilon Barrot mellett az ellenzék soraiban foglalt helyet, s részt vett az alkotmányos ellenzék akkori küzdelmeiben. 1846-ban újra választatott, s heves harczot folytatott a Guizot-féle minisztérium ellen, erélyesen sürgetvén a reformokat. Az 1848-ki februári napokban, midőn kezdetben az orleansi herczegnő régenssége mellett nyilatkozott, később azonban, — nem minden aggodalom nélkül — csatlakozott a köztársaság kikiáltásához, — tagja lett az ideiglenes kormánynak, s az igazságügyi tárczát vette át. Indre megye az alkotmányozó gyűlésbe választotta, melynek, mint a kormány tagja és miniszter, számot adott működéséről. Egy hónappal később, midőn Portalis és Landrin államügyészek először kértek engedélyt Louis Blanc perbe foghatására a május 15-ki merénylet miatt. Crémieux kollegája mellett nyilatkozott, mire az államügyészek lemondottak, de nemsokára, június 7-én a miniszter Rulikovszky Kázmér síremléke Nagyváradon aj közös sírkertben.